Szabad Szó, 1946. október (3. évfolyam, 223-248. szám)
1946-10-02 / 223. szám
Különbséget kell tenni az új háborús veszélyről szóló fecsegés és a tényleges háborús veszély közt, amely jelenleg nem áll fenn, — ez az egyik tanulsága nemcsak Sztálin békenyilatkozatának, de a nyilatkozat nemzetközi viasz, hangjának is. Egy nyilatkozat súlyát ugyanis nemcsak tartalma, hanem hatása is adja és e tekintetben a Reuter angol hírügynökség diplomáciai szerkesztője is készségesen elismerte, hogy „Sztálin generalisszimusz nyilatkozata, mely szerint nem hisz az új háború reális veszélyében, az egyetlen megnyugtató kijelentés a szövetséges államok külpolitikai tényezőinek köreiben, amely a háború befejezése óta eltelt év folyamán elhangzott.“ „Nem hiszek az új háború ténylegesveszélyében“ — így hangzik Sztálin rövid nyilatkozatának első mondata, mely az angol Sunday Timesben jelent meg. S ez a mondat negyvennyolc óra alatt felröppent csaknem valamennyi világlap első oldalára. Azok a lapok, amelyek valóban jó hírt akartak közölni és megkönnyebbülést akartak szerezni a dolgozó kisemberek, az emberiség túlnyomó többsége számára, Sztálinnak ezt a kijelentését emelték ki. De ez a kijelentés egyben a legkínosabb zavarba hozta azokat az érdekcsoportokat és politikusaikat, akik különösen az elmúlt hetekben „az elkerülhetetlen újabb háború“ rémképpel gyötörték a békére vágyó emberiséget. Sztálin világosan leleplezte a háborús uszítók igazi céljait: első céljuk az, hogy megijesszenek bizonyos „naiv politikusokat" és ilyenformán „több engedményt csikarjanak ki‘‘ politikai szerződő feleiktől. Második céljuk az, hogy „bizonyos időre megakadályozzák országaikban a hadikiadások csökkentését“. Harmadik céljuk a leszerelés ütemének fékezési, hogy ezáltal „elejét vegyék a munkanélküliség növekedésének országaikban“. Az első cél leleplezése a nyílt háborús fenyegetés eszközeivel próbálkozó hódító politika megbélyegzése volt. A második cél hasonlóképpen gyűlöletes minden hékesz£rető ember számára, hiszen nem jelent kevesebbet, mint hogy egyes nagyhatalmak politikája hadiipari monopólvállalatok fegyverkezési hasznát szolgálja és a fegyverkezési verseny állandósításával szeretnék végrehajtani gazdasági és diplomáciai előretörésüket, más népek rovására. A harmadik cél viszont mindennél világosabban mutatja a kapitalista nagyhatalmak zsákutcába jutását, amikor csak a katonai behívások eszközével tudják elképzelni a „küzdelmet“ a munkanélküliség ellen. A sztálini békenyilatkozat világos és egyértelmű szavaiból azonban le kell vonnunk a munka világos és egyértelmű következtetéseit is, annál is inkább, mert Európának ebben a részében is akadnak még mindig szép számmal olyanok, akiket csábít vagy megtéveszt a nyugati háborús uszítók hírverése , az elkerülhetetlen új háborúról.“ A béke minden igaz híve ne csak a közelmúltban lássa szabadítóját a Szovjet Unióban, hanem ismerje fel azt is, hogy a támadó háború mai felmerülhető veszélyével szemben és a mai Göbbelsek, a mai háborús gyújtogatók kalandorpolitikája és hírverése ellen is támaszt nyújt, biztonságot nyújt a népek tartós békéjéért következetesen küzdő Szovjet Unió. (k) Ára 300 lej III. évfolyam, 223. szám Felelős szerkesztő: POLITIKAI NAPILAP LÁZÁR JÓZSEF Tan psztítS Is numera apaf. ont D.I. P. T. T. Nr. 17.304'»94? ................ma i-i-.- i nHiMaitin Szerda, 1946 október 2 Megkezdődött az ítélethirdetés Nürnbergben az SS, SD és a Gestapo bűnszövetkezet Nürnberg (Rador). A nemzetközi törvényszék hétfőn kezdte meg a nagy háborús bűnösök ügyében az ítélet magyarázó részének felolvasását, Lawrence elnök olvasta fel az ítéletnek kétszázötven írott oldalra, terjedő magyarázó rendelkezését, amely megállapította, hogy a jelenlévő vádlottakat bűnösöknek találták a támadó háborúban való összeesküvésben és az ilyen szellemű háborús tervek előkészítésében, valamint az emberiség ellen elkövetett bűnökben. Megállapította ezenkívül a nemzetközi törvényszék ítélete, hogy a náci szervezetek, mint az SS, SD-szervezetek és a Gestapo, hasonló bűnöket követtek el úgy, hogy joggal lehet őket bűnös szervezeteknek minősíteni. A törvényszék nem fogadta el a vád azon indíványát, hogy a német kormányt, a nagyvezérkart, a német főhadiszállást és az SA-szervezeteket egyetemlegesen bűnösöknek mondják ki, de ezzel szemben megállapította, hogy a nevezett szervezetek számos tagja szintén háborús bűnt követett el, ahogyan a német főhadiszállás és a nagyvezérkar más tagjai szintén követtek el bűnöket, amelyekért egyénenként fogják őket körözni. Az ítélet magyarázó része megállapítja továbbá a jelenlévő vádlottak bűnösségét azért a nyomorért és szenvedésért, amely több millió embert ért és mert ezeket a bűnöket sínyomó vádlottak követték el, tetteikkel megbecstelenítették a katonák nemes hivatását. . . . .. Az elnök ezután felsorolta azokat a főbb bűnöket, amelyekért a vádlottak felelősek és amelyek a tárgyalás során mind beigazolást nyertek: erőszakosság, embertelenség és terror, amelyet a polgári lakosság, főleg pedig a gyűjtőtáborok lakói ellen alkalmaztak. A zsidók ellen elkövetett kegyetlenségekről az ítélet magyarázó része megállapítja, hogy az ehhez hasonló rendszeres, minden emberi érzés nélküli és széles alapon véghezvitt tettek eddig ismeretlenek voltak a világtörténelemben. Az ítélet elutasítja a védelem ama érvelését, hogy a Szovjet Uniót azért támadták meg, hogy megelőzzék annak támadását Németország ellen. A törvény-szék elutasítja azt az elméletet, hogy Hitler mint diktátor azt tette, amit akart. Az államférfiak, diplomaták, katonák és üzletemberek tudatos és szoros együtt- működése nélkül minden támadás lehetetlen lett volna és éppen ezért a fentebb felsorolt vádlottak felelősségét fenntartják. Az ítélet megállapítja végezetül, hogy a Vörös Hadsereg hadifoglyainak, csapatainak, parancsnokságainak és politikai biztosainak, valamint a szövetségesek repülőinek lemészárlására vonatkozói parancsot magas parancsnoki helyekről adták ki-Az ítéletnek a kiszabott büntetésre vonatkozó rendelkezését ma hirdetik ki Minden magyar az egyenlőség jelére szavaz! Az angol nép az erdélyi magyarság helyzetéről Platts Mills angol munkáspárti képviselő látogatása Temesvárott Temesvár. Vasárnap este Temesvárra érkezett Platts Mills angol munkáspárti képviselő felesége társaságában. A szívesen látott vendég fogadtatására megjelentek: a hatóságok fejei, Stoica-Je Nicolae dr, a tájékoztatási minisztérium tartományi tanácsosa, a Demokrata Pártok Blokkjának képviselői, a sajtó képviselői, továbbá Benkő Bálint, a Magyar Népi Szövetség temestorontál megyei szervezete részéről, Teodorovics N. és Jovanovics Dobrivoj, a szerb fasisztaellenes arcvonal megbízottai és Róna Nándor dr., a Zsidó Demokrata Bizottság elnöke. Az angol képviselő gépkocsija útközben elromlott és így csak a késő esti órákban érkezett Temesvárra. Az újságírók kérdéseire Platts Mills készséggel válaszolt. Sztálin vezértábornagy legutóbbi beszédével kapcsolatosan az angol képviselő kijelentette, hogy az angol nép megszokta, hogy Sztálin véleményeit a legkomolyabban fogadja. Az angolok semmiesetre sem úgy vélekednek a Szovjetunióról, mint a békeértekezlet vagy a biztonsági tanács angol megbízottai Ami a „kapitalista bekerítést" illeti, amiről Sztálin is beszélt, tény, hogy ez irányban nagy erőfeszítések történnek nemcsak kapitalista erők, hanem katonai támaszpontok révén is: Palesztina és Görögország ennek jellemző példái. Az angol kormány viszont szocialista létére nem mutatott elég határozott sávot emel törekvések megakadályozására. A „kapitalista bekerítés" nem sikerülhet és nem is fog sikerülni, mert ez nem a népek akarata. A román-angol kereskedelmi kapcsolatokat illetően a következőket mondotta: — A brit pénzemberek befektetési politikaijukban gyarmati tapasztalataikra taanaszkodnak. Megszokták, hogy ahol pénzt fektetne It Plitts Mills markáns tagja az angol parkmentnek, a munkáspárt egyik vezető egyénisége. A háború előtt mint ügyvéd dolgozott, az angol munkások érdekében, majd amikor a háborús termelés munkaerőket követelt, Platts.. Mills önként jelentkezett bányamunkásnak és húsz hónapot töltött a föld alatt, attal egyútt túl az angol bányászok helyzetét is tanulmányozta. Európai körútja során az angol képviselő különösen behatóan érdeklődik az egyes nemzetiségek helyzete és az ifjú demokráciák kialakulása iránt, ezirányú tapasztalatait pedig a hivatásos angol diplomatákkal ellentétben egyáltalán nem rejti véka alá, . de, ott uralkodjanak is. Az angol munkáspárt meg akarja változtatni ezt a szokást, mind a gyarmatokon, mind pedig az idegen országokban. Hálásak teszünk, ha az üzletemberek ilyen irányú átnevelésében Románia segységünkre lesz. A román kereskedelmi mérleget vizsgálva, mind a kormány hivatalos adataiból, mind pedig az ellenzék számadataiból megtudtam, hogy Románia azelőtt a külföldinek évente több mint 80 millió dollárt juttatott, amelynek fejében semmit sem kapott. Ez kétszer annyi, mint a Szovjet Uniónak járó kártérítés évi összege, ami viszont csak határozott időre szó. Könnyen érthető tehát, hogy a román nép ezt a helyzetet meg akarja változtatni A román ellenzék visszaélései A romániai ellenzék sokat emleggett „panaszai“ ügyében is határozott véleménye van az angol képviselőnek: — A romániai szabadságjogokat illetően «63AUs»thattam, i«ii valóban van és ennek legjobb bizonyítéka az a tény, hogy akik a szabadság hiányáról panaszkodnak, ezt a legszabadabban megtehetik Olvastam az ellenzéki sajtót, mely olyan heves kritikát gyakorol a kormánnyal szemben, amire Angliában senki sem merészkednék. Azt hiszem, ezt szabadon tehetik, ha újságjaikat az utcán árulják. Az angol nép egyébként nem becsüli meg azt az ellenzéket, amelynek vezetői múltjuk miattt félnek hazatérni. A belföldi ellenzéket illetően pedig az angol nép elégedetlenül és csodálkozással szemléli, hogy ez az ellenzék semmiféle munkatervet sem tud a demokratizkus pártokkal szembehelyezni. Az erdélyi magyarság helyzete Arra a kérdésre, hogy Erdélyt teljes egészében visszaítélték volna Romániának, ha itt ma is a régi nemzetiségellenes politikát képviselő kormány lett volna uralmon, Platts Mills teljes határozottsággal felelt: Ha az angol kormány úgy vélte volna, hogy a jelenlegi román kormány úgy bánik az itt élő nemzetiségekkel, mint a háború előtti kormányok, akkor sohasem egyezett volna be° le egész Erdély ily módon történt visszaadásába. A mi kormányunk megfigyelte, hogy Kelet-Európában számos nemzet megváltoztatta magatartását a kisebbségek irányában és ezt tapasztalta Romániában is. Egyeten ország Kelet-Európában, amely még elnyomással fenyegeti a kisebbségeket és újabb kisebbségi tömegeket akar bekebelezni, a görög királyság !— ezt sajnálattal kell mondanom. Az angol képviselő temesvári látogatása során megtekintette a nagyobb gyárüzemeket, délben meglátogatta a Szociáldemokrata Párt temesvári székházát, ahol ünnepélyesen fogadták. Délután 4 órakor a képviselő tovább a*** Az angol nép bízik Sztálin vezértábornagy szavaiban