Szabad Szó, 1950. július-szeptember (7. évfolyam, 151-228. szám)

1950-07-01 / 151. szám

2 (II). Tito gaz, fasiszta bandája mindegyik vezérének kezéhez vér tapad. N. Makarovszkij a következő­­ket írja „A provokatőr és gyilkos Bukmánovics-Tempo“ című cikkében: „Bukmánovics-Tempo“ aljas provo­kátor és kém. Tevékenysége nem egyéb, mint a jugoszláv néppel szem­ben elkövetett gyilkosságon, erőszak­os terrorcselekmények láncolata“. Ez­után felsorolja a cikk számos olyan jugoszláv hazai nevét, akiket Buk­­manovics­ Temipo árulása folytán vé­geztek ki. Többek között 1­943-ban elárulta a Nyugatmacedónia Kicsevó, Debár és Kosztivár körzeteiben mű­ködő partizánalaku­latokat. Tim­e-Tra­­ve nevű helységben parancsot adott az egyik csoport igen gyengén fel­­fegyverzett tagjainak, hogy támad­janak meg egy olyan ellenséges csapatot, amely minden tekintetben aránytalanul erősebb volt náluk. Biz­tosra vette, hogy a partizánok egy­­től-egyig elesnek az ütközetben, s ezért rögtön kereket oldott. Gyilkosok szövetsége­ i A lap egy másik cikke leleplezi Kolisevszkij Lázár árulását, aki még a Jugoszláv Királyság idején bom­lasztó tevékenységet fejtett ki a Kommunista Párt soraiban. Miután a Szovjet Hadsereg felszabadította a Balkánt, ez a gazember —­ azzal az ürüggyel, hogy kommunista — Ma­cedóniában maradt és tovább kémke­dett az angoloknak meg az ameri­kaiaknak. „Nem véletlen — írja a cikk szerzője — hogy Tito pont Lá­zár Kolinevszkijt nevezte ki a Ma­cedón Kommunista Párt titkárává és a macedóniai kormány helyettes mi­ni­­szterelnökévé.“. Hivatalfellépése után Tito utasítására feloszlatta a Macedón Kra­munista Pártot s me­g­­tökötte a börtönöket becsületes kom­­a­rcistákkal, sőt a legjobb aktivistá­kat se ki gyilkoltatta. „Lázár Kou­­sevszkij és legbensőbb munkatársa­ Uzunovszkij, a régi ingós kém, se­gédkezet nyújtott a Tito-Rankovics­­barrdának Macedónia délkeleti részé­nek Bulgáriától való elszakításához. Ugyancsak az ő vezetésük alatt in­dult el a görög­­ demokrata mozga­lom aláaknázására irányuló akció­. Ilyen és hasonló gaztettek szárad­nak Kolisevszkij lelkén. Blagoje Neskovics, a jugoszláv né­p másik hóhéra — aki Rankovics árulása után annak örökébe lépett — tovább folytatta a Párt belgrádi szer­Az egész haladó világ gyűlöli Tito klikkjét. Az angol-amerikai háborús uszítók feketelistáján úgy szerepel­nek, mint azok benső cinkostársai. Tito és bandája —­ írja a lap ve­zércikke — az angol-amerikai impe­rialisták katonai támaszpontjává ala­kítja át Jugoszláviát. A Belgrád- Zágrábi-Trieszt közötti országút ki­zárólag katonai célokat szolgál. Egész hosszában jónéhány tucat re­pülőteret építettek s gondosan ál­cázták őket. A titóisták — angol-amerikai gaz­dáik utasítására -­ határvillongásokat idéznek fel a népi demokrácia orszá­gai ellen és kémkednek Anglia és az Egyesült Államok javára. Hazájuk egymillió főre rugó hadseregét az imperialista háború ágyútöltelékévé formálják és a jugoszláv nép forra­dalmi erejének elfojtására használják­. Tito bandája a demagógiára és a szemenszedett hazug rágalmakra épí­ti fel egész propagandáját. A legát­­látszóbb trükkökhöz folyamodik, hogy elkendőzze Jugoszlávia szomorú hely­zezetének szétzüllesztését. Ő volt Szerbia hitlerista megszállása alatt Tito egyik legelvetemültebb cinkos­társa. Gazdája parancsára tömegesen gyilkolta a kommunistákat. Ebben az akciójában szorosan együttműkö­dött a Gestapóval és a csenikekkel. Az ő ügynökei ölték meg Bogunija tanítónőt és más lánglelkű hazafia­kat; Mirko Timicset és Milos Szre­­micset pedig ő maga ölte meg, mert attól félt, hogy felfedik a nép előtt a Gestapóval és a csetnikekkel foly­tatott cimborálását. „Tito és bandája“ elfelejti azonban — írja cikkében P. Popivoda — hogy a jugoszláv hadsereg katonái egyen­ruhába öltözött munkások és pa­rasztok s ezek sohasem fognak fegy­vert sem saját népük, sem barátjuk és felszabadítójuk, a Szovjetunió, vagy a népi demokrácia országai el­len. A jugoszláv hadsereg sohasem lesz az imperialista háborús uszítók eszköze. Leleplezi a lap a belgrádi úgyne­vezett „Békevédelmi Bizottságot“ is. Ennek vezetői: Csedo Minderovics, Joszip Vidmar, Győrű Szalai és ha­sonmásaik rágalomhad­jár­atot folytat­nak a Szovjetunió és a népi demo­krácia országai ellen. Ezzel szemben a jugoszláv nép magáévá tette a Béke Hívei Világkongresszusa Adandó Bizottságának stockholmi felhívását és csatlakozott az egész világ haladó közvéleményéhez. Letét és takarja a nép előtt aljas tet­teit. Hűen festi le ezt az állapotot R. Golubovics „A Wall­ Street csődbeju­­tott ügynökei­nk aljas csel­vetései“ című cikkében. Megírja, hogy ma sokkal nehezebb a jugoszláv dolgozók helyzete, mint a monarchista uralom idején volt. Sőt, a háború első évében is jobban éltek, mint most. „Míg 1945-ben 8,5 dinár volt egy kiló fe­­hérliszt ára, 1949-ben az egykilós kenyérért 100—150 dinárt kellett fi­zetni. Egy kiló cukor 34 dinár volt, ma pedig 300—350, a burgonya ára viszont 7 dinárról 40—50-re emelke­dett kilónként­, — sorolja fel a meg­dönthetetlen adatokat a cikk szerzője. Éhinség, nyomor, kulcikuralom Jugoszlávia dolgozó tömegei a szó szoros értelmében éheznek. Húshoz, tojáshoz, tejhez, zsiradékhoz és egyéb, feltétlenül szükséges élelmi­szerhez hozzá sem jutnak. A nép nyomorának és az éhínség­nek oka a Tito-klikk fasiszta, népelle­nito gaz fasiszta bandája mind na­gyobb ellenállással küzd a falvakon­ A szegény- és középparasztok felborítják a hivatalos gabonabeszolgáltatási tervet, nem szántanak és nem vetnek. Tavaly Horvátországban október végéig az őszi vetési tervet mind­össze 19 százalékban teljesítették, Szlavóniában 18 százalékban, a Vaj­daságban (Bácska és Bánát) — Ju­goszlávia legjobb gabo­naterme vidé­kén — pedig csak 15 százalékban. Ez a helyzet a tavasszal sem javult, sőt romlott. Márciusban a Vajdaság földművesei csupán 14,5 százalékban, a horvátok pedig alig 9 százalékban teljesítették a vetési tervet. „Az egész országban erősödik a Tito-klikk elleni harc­o srja tovább nes politikája. Még a reakciós ameri­­kai sajtó sem titkolja ezt. Sulzber­ger, a New York­ Times tudósítója nemrégen azt írta, hogy , . amióta Tito hátat fordított a népi demokrácia országainak, sokkal rosszabb a hely­zet Jugoszláviában, s a lakosság élet­színvonala jelentékenyen csökkent." „A titóisták fokozzák a munkás töme­gek kizsákmányolását“ címes cikkében leleplezi a lap a titóista propagandának azt a szemforgató állítását is, hogy az ország dolgozói „a saját érdekük­ben“, „magasabb eszmékért“, tűrik a mai „nehézségeket“. Annak, hogy a Titosekormány kegyetlenül kifosztja a dolgozó parasztokat és védi a kuláko­­kat, beszédes bizonyítéka Bokáncs horvátországi titóista gauleiter paran­csa. Ez elrendelte, hogy a beszolgál­tatásnál ne rójanak súlyos terheket a zsirosparasztokra, mert ez „erkölcsi veszteséget“ jelentene Tito hatalmá­nak. A szegény- és középparasztokat viszont arra kényszerül, hogy az idén 200, sőt 300 százalékkal több ter­ményt szolgáltassanak be, mint ta­valy. Ennek tetejébe a külföldi kapi­talistáié ezekért a termékekért csak 20—30-ad részét fizetik annak az ár­nak, mint a hazai dolgozók, a lap.­­ A Kommunista Párt újjá­éled és tovább vezeti a folyton nö­vekvő illegális szervezeteket. A forra­dalmi irodalom mind nagyobb tért hódít a nép soraiban, Podgoricán, Csetinyén, Beránban és Niksicsben ilyen jelszavak olvashatók a falakon: „Halál Tito angol-amerikai kémban­dájára!“, „Ifjak, harcoljatok a fasisz­ta parancsuralom ellen!“, „Munk­á­­sok, tömörüljetek és harcoljatok a győzelemért!“, „Éljen a Szovjetunió, éljen Sztálin elvtárs!“ Tito fasiszta bandájának véres terroruralma összeomlik a nép hatal­mas pörölycsapásai alatt, s romjaira felépül a szocialista Jugoszlávia­ (Agerpres). (S­zlaveane, 5. szám). A Tito-kn­ak Juoszlávia népeinek halálos ellensége (A „Szocialista Jugoszláviáért“ című újság nyomán) Írta: V. MIHAJLOV A háborús uszítók belgrádi ügynökei A fasiszta vezérek demagógiája és Jugoszlávia valódi helyzete Fokozódik az ellenállás a falvakban is A bánsági szerb nemzetiségű dolgozók gyűlölete is együtt növekszik a jugoszláv nép ellenállásával az imperialista-bérenc Tito-kémbanda ellen Égő gyűlölettel beszélnek a Tito-bandáról a valkányi dolgozó parasztok Valkány.­­ A községtől né­hány kilométerre húzódik a román­­- jugoszláv határvonal. Nálunk a dol­gozó nép szabad országában minden­­fele virágzó napraforgó, derékmagas­­ságu, aranysárga buza, kétméteres rozs, dalolva arató fiatalok láthatók. Mindenütt serény, lelkes építő munka folyik s nyomában növekszik a jólét. Odaát szegénység, nyomorúság, el­nyomatás jellemzi Tito uralmát. — Amikor a felszabadulás után a ha­tármenti földeket műveltük — mond­ják a valkányiak — gyakran elbeszél­­gettünk a jugoszláv dolgozó parasz­tokkal, akikkel megbarátkoztunk. De hogy jelenleg mi van a határon túl, arról ma már nem beszélhetnek ve­­lünk a jugoszláv dolgozó parasztok. Jugoszlávia mai urai legszívesebben a madarak elől is elzárnák a határt, nehogy töméntelen gazságuk híte el­jusson a mi szabad országunkba. Mégis folyton hallunk a Tito-banda erőszakosságairól, a dolgozó parasz­tok kiszipolyozásáról, Jugoszlávia ku­­lákjainak gazságáról. De nemcsak a hírek beszélnek az odaáll helyzetről hanem a vetések is. .­­„ Odaát ameddig a szem ellát, par­lagon hevernek a földek — mondja Brataru Constantin dolgozó paraszt. — Amikor mi a tavasszal ve­senyez­ve szántottunk, nem szántott ott sen­ki. Én minden nap látom a túlsó ol­dalt, mert a földem éppen a határ mentén húzódik. Mi már javában arat­juk a búzát, odaát az aratásnak még semmi jele, a kukoricát se kapálták meg mindenütt, mi már a harmadszo­ri kapálást is hamarosan befejezzük. Kevés lesz a termésük, mert ami ga­bonájuk van, az is gyatra. Amíg a jugoszláviai rokonoktól, ismerősöktől leveleket kaptak a val­kányi dolgozó parasztok, csak hallot­tak róluk. Sokat panaszkodtak a leve­lükben, bár nyíltan nem merték meg­írni a valóságot mert ha a levél Th­o­­banditák kezébe kerül, kegyetlen sors várt a levél írójára. — Látja azt a tanyát ott? — kérdi Brataru Constantin — az Tito-féle úgynevezett „állami gazdaság“. A Tito-féle állami gazdaságokat most is volt tulajdonosuk, a földesúr vezeti. Ezekben az „állami gazdaságokban“ nem változott semmit a munkások élete. A titoista földesúr éppen olyan hajcsár ma, mint 1944 előtt. — A Tito-féle szövetkezetekben sem más a helyzet — mondja Ciocan Stefan — Egy levélben, melyet isme­rősömtől kaptam, aki odaát van, az megírta, hogy az ilyen „közös gazda­ságokat" a kulákok vezetik és bottal állnak a dolgozó parasztok háta mö­gött s u­gy kényszerítik őket, hogy dolgozzanak. Ma már valamennyien tudjuk, hogy odaát a Tito-országban a kulákoknak áll a világ. Valkány dolgozó földművesek mér­hetetlen gyűlölettel fordulnak Tito, a jugoszláv nép hóhéra ellen. — Sötétségben tartják odaát őket, a szó igazi értelmében — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Brataru Constan­­tinné. — Esténként amikor munka vé­geztével tanulásra összeülünk, odaát sokszor lámpafényt sem látunk, mert se petróleumuk, se gyufájuk nincsen. Mi együttérzünk a határontúli ju­goszláv dolgozó parasztsággal, mert jól emlékszünk az úri világból, hogy mit jelent, ha olyan zsarnokok sa­­nyargatják a föld népét, mint a jugo­szláv nép átka, az áruló Tito... Leleplezzük a v­égig alkossolttiit ! Két éve annak, hogy a Kom­munista és Munkáspártiak Tájékoztató Irodájának Határo­zata leleplezte a galád Tito-ban­­dát. A jugoszláv nép vitézül har­colt a fasiszta leigázók ellen. A Szovjetunió segítségével Jugoszlávia felszabadult. Tito az imperialisták megvásárolt kém­i azonban ismét rabigába hajtotta a jugoszláv népet. A Tito-banda támogatásával a kulákok a legkegyetlenebb mó­don kizsákmányolják a jugo­szláv szegény- és középparaszt­ságot. Hasonlóképpen kegyet­lenül kizsákmányolják a gyári munkásokat is. Azokat, akik meg merik mondani az igazsá­got, akik szabadságot és jogot akarnak, a gyilkos Tito börtön­be veti és terrorizálja. Ennek ellenére a jugoszláv nép teljes erejével küzd elnyomói ellen. Nekünk, a Román Népköz­­társaság dolgozóinak munka­helyeinken szüntelenül keményen harcolnunk kell az állami terv teljesítéséért, mert így drága Hazánk megerősítésével ke­mény csapást mérünk a hábo­rús uszítókra és a gyilkos Tito-bandára. A Tájékoztató Iroda történelmi jelentőségű Határozata megjelenésének második évfordulóján meg­fogadom, hogy munkámat fokoz­ni fogom és a szerb dolgozó lakosság soraiban továbbra is leleplezem az imperialisták gyűlöletes ügynökségét, hogy ilyen módon is hozzájáruljak a tartós békéért, a szocializmus építésért folytatott harchoz. Budisin István a Tehnometal-gyár munkása AZ ÖTFEJŰ SÁRKÁNY Régi mesék rut emléke: Emberevő sárkány képe, A gyermeket ijesztgette, Mert az élő embert ette. Borzalmas emlékek ezek: Elpusztultak százak, ezrek, Műül a szabadságért, jogért És a szebb jövőért, jobbért. De az, ami most történik, Nem is mese, bár úgy rémlik, Bizony, szomorú valóság: Tito alatt nyög az ország. Most már tudja azt, akárhány: Ötfejü e ronda sárkány, S minden fej gazsággal teli, Mind a népet falja, nyeli. Az első fej hazug, álnak, „Szocializmus”-ról krákog, Tüzet okád, dühvel tele: Ez a hitvány Tito feje. Dollárokért mindent megtesz, Népet árul, életet vesz, Persze, néki ez megérte, Mert a Wall­ Street pénzt, ad érte. A második éktelen fej, Mely néptömegeket elnyel: Rankavícs, a hóhér feje, Ki a vérengzés mestere. Gyötri, nyúzza ő a népet, A csizmája vérben lépked, Janicsárjait biztatja, A sok dollárt ezért kapja. Ragaszttapaszt, befed, ácsol, Új elméletet kovácsol Gyilász feje — a harmadik — Hangja mindenütt kihallik. Hintené a hazugságot, Hogy milyen jók a kulákok. „Szocializmust” kulákkal Épít és — dollár-morzsákkal. Ezt hazudja, ezt dicséri. De már senki sem hisz neki. Már ígérhet bármi szépet. Nem csaphatja be a népet. Komoly nagyúr, sose tréfál. Gyakran Washingtonba sétál — Ez a negyedik: a nagy fej. Nagy, de sekély — ez a Karddis. Népét ő is megvereti. Hazugságokkal eteti, S megtalálja azt az utat, Mely a dollár felé mutat. Ha valaki nem hisz neki. Börtön fenekére veti. Aki Kardelyt nem hallgatja, Azt az anyja sirathatja. Az ötödik rut és rémes. Munkásvérre mindig éhes. A Pijádé kongó feje, Nincsen esze, sem veleje. A Szovjeteket becsmérli, S gazdáitól bérét kéri, Minden eszmét jól bepiszkít, Hej, kap érte dollárt. Whiskyt. De a sárkány semmivé lesz, Mert a nép ezzel is végez. Csakhamar lesújt a dögre S eltiporja mindörökre. BELYÁC JOVA szerb-szentmártoni dolgozó paraszt

Next