Szabad Szó, 1956. április-augusztus (13. évfolyam, 78-198. szám)
1956-04-01 / 78. szám
Az ki. küldöttségének beszám az SZKP XX. kongresszusának masiról Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs jelentése az RMP KV március 23—25-i bővitelezésén (Folytatás az 1. oldalról.) mndenféle személyi kultusszal szembeni ellenszenvből, az Internacioonále fenni állása idején sohasem hagytam közzétenni olyan üzeneteket, amelyekben érdemeimet ismerték el s amelyekkel különböző országokból untattak, még csak nem is válaszoltam rájuk, legfeljebb időnként korholtam ilyesmiért a szerzőiket. Amikor Engelsszel keten először beléptünk , a kommunisták titkos társaságában azzal a feltétellel tettük ezt, hogy/ távolítsanak el ar alapszabályoknál mindent, ami hozzájárulhatott ulna a nagyságok előtti babon is hajbókoláshoz. (Lassalle utólag éppelletkező módon járt el.)“ (Karl Mareujs Friedrich Engels művei, orosz kiadás, 26. kötet, 487—488. oldal.) Ami Lenint illeti, ő egész élete és tevékenysége során a szerénység és egyszerűség magasrendű példáját mutatta. Jól ismertek Sztálin nagy érdemei a párttal, a Szovjetunió munkásosztályával, a nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatban, és az a szerep, amelyet Sztálin töltött be a szocialista forradalom előkészítésében és valóraváltásában, a polgárháborúban és abban a harcban, amelyet a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítéséért folytattak, mint az SZKP KB főtitkára fontos funkciót töltött be és ő lett a párt és a szovjet állam egyik fő vezető kádere. Különösen a Lenin halála utáni első években, a Központi Bizottság más tagjai mellett és velük együtt, tevékeny harcot vívott a lenini tanok védelmében és jelentős szerepe volt abban, hogy az SZKP szétzúzta a trockisták, zinovjevisták, jobboldali opportunisták, burzsoá nacionalisták antileninista nézeteit. Sztálin jeles marxista volt. Mindenki számára ismertek a művei, logikája, a marxista-leninista elmélet terjesztése és gazdagítása érdekében kifejtett tevékenysége. A Szovjetunió Kommunistta Pártja, lenini Központi Bizottságával az élen, valóra váltotta az ország szocialista iparosítását, a mezőgazdaság kollektivizálását, a kultúrforradalmat. A szovjet népnek a párt és Központi Bizottsága vezetése alatt aratott nagyszerű győzelmeinek feltételei közt, Sztálin neve egyre ismertebbé vált, megnőtt a népszerűsége a párttagok s a többi dolgozók körében. Ezzel egyidőben azonban egyre hangsúlyozottabban kezdtek megnyilvánulni Sztálin tevékenységében azok a vonások, amelyek idővel személyének kultuszává alakultak át. Főleg 1934 és 1953 között, Sztálin gyakorlatilag eltávolodott a személyiség szerepére vonatkozó marxi-lenini felfogástól. A kollektív vezetés helyét ténylegesen az egyszemélyi vezetés foglalta el. A személyi kultusz összeegyeztethetetlen a marxi-lenini felfogással, mivel valamiféle csodatevővé alakítja át, abszolút csalhatatlannak hirdeti a vezetőt, csökkenti és elhomályosítja a párt szerepét, a néptömegeknek, a történelem igazi alkotóinak és a társadalmi haladás döntő erejének a szerepét. A pártélet lenini normáinak megsértése következményeként hosszú ideig nem tartottak pártkongresszusokat. A párt XVIII. és XIX. kongresszusa között 13 év telt el. Ritkán tartották meg a Központi Bizottság plenáris üléseit is. A személyi kultusz megfosztotta a párt vezető kádereit a kezdeményezéstől, megbénította munkásságukat, megakadályozta a határozatok kollektív kidolgozását és azt, hogy a párt- és államügyek megoldásában megtalálják a leghelyesebb utat. A személyi kultusz a pártélet normáinak és a forradalmi törvényességnek megsértéséhez, alaptalan megtorlásokhoz vezetett. Ezek a körülmények tették lehetővé, hogy Berija és cinkosai hosszú időn át ellenséges, provokációs tevékenységet folytassanak, hamisított okmányokon alapuló pereket rendezzenek, ártatlan embereket, becsületes pártkádereket semmisítsenek meg. A szocialista törvényesség megsértését, az önkényeskedéseket elméleti síkon azzal a tézissel igyekeztek igazolni, hogy a szocializmus felé való előrehaladással párhuzamosan az osztályharcnak valamennyi országban mindinkább ki kell éleződnie. Ebből a széles körben elterjedt és még mindig közkézen forgó tézisből az tűnt ki, hogy amilyen mértékben közeledünk a szocializmushoz, mind több ellenségünk lesz. Ez nem felel meg a történelmi valóságnak. A személyi kultusz béklyóba verte az alkotó gondolkodást, egyhelyben ropogáshoz vezetett ideológiai téren s azt eredményezte, hogy az élet szükségletei által megkövetelt határozatok késsenek. Az SZKP vezetőségének tagjai gyakran igyekeztek megbeszélés tárgyává tenni a kommunizmus építésének égető kérdéseit, de a kollegialitás hiánya a vezetőségben, az egyszemély által hozott határozatok gyakorlata megakadályozták ezeknek a kérdéseknek a megbeszélését és a párt vezetőségének más tagjai által felvetett helyes javaslatok életbeléptetését. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam életében a személyi kultusz folytán létrejött negatív következményeknek elmélyült elemzése, a párt életében és tevékenységében megmutatkozó hibákkal és hiányosságokkal szembeni valóban lenini állásfoglalás ragyogó példája Az SZKP nem fél attól, hogy éles bírálati és önbírálati szellemben vesse fel azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek tevékenységében megmutatkoznak s úgy véli, hogy a párt állásfoglalása saját hibáival szemben, erejének és erősségének legmagasabb fokú kritériuma. Ez a bátor elemzés tette lehetővé a Szovjetunió Kommunista Pártjának, hogy rövid idő alatt gyökeresintézkedéseket foganatosítson a pártélet lenini normáinak, a párt belső demokrá- piájának helyreállítására. A XIX. és XX. kongresszus közötti időszakban az SZKP az intézkedések egész rendszerét dolgozta ki a mezőgazdaság elmaradásának felszámolására, továbbá más határozatokat is hozott, amelyeknek célja a szovjet gazdaság gyors fejlesztése és a szovjet nép anyagi és kulturális jólétének emelése. Ezek a határozatok a szocialista gazdaság fejlődésére vonatkozó tudományos elemzések gyümölcsei, a szovjet társadalom fejlődése által megkövetelt új szükségletek helyes értékelésének gyümölcsei. A kollektív vezetés elveinek helyreállítása az SZKP külpolitikai munkásságára is jótékony hatással volt. Az SZKP — mint ahogy már fentebb említettük — a marxi-lenini tanításokat követve, tudományos elemzés alá vetette korunk társadalmi fejlődésének jelenségeit. A lenini Központi Bizottság mélyen elvszerű, aktív, rugalmas, megfontolt külpolitikát folytat s nem riad vissza attól, hogy szükség esetén rámutasson a múltban elkövetett egyes hibákra, amint az Jugoszlávia eseteiben is történt. Ma már ismerjük a szocialista tábor országai és a JSZNK közötti, a kommunista és munkáspártok és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti konfliktus okait. Berija és cinkostársai által meghamisított és le nem ellenőrzött információk alapján, sietve és önkényesen megszakították a kapcsolatokat a pártok és azután az államok között. A pártos, elvtársias megbeszélések alapján teljesen megoldható kérdéseket rendkívül eltúlozták, ami oda vezetteti, hogy megszakadtak a kapcsolatok a szocialista tábor országai és egy baráti, szocializmust építő ország között. Az SZKP vezetősége ma megtalálta a helyes megoldást, amellyel az öszszes kommunista és munkáspártok, az összes népek, az egész haladó emberiség egyetért. A Jugoszláviával való természetellenes kapcsolatok felszámolása az egész szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom és a béke ügyét szolgálja. Ismeretes, hogy milyen fontos eredményekkel jártak világszerte a béke erőinek megszilárdulása szempontjából a Szovjetuniónak az utóbbi évekbeli békekezdeményezései. Még a Szovjetunió nyílt ellenségei, az agresszív imperialista körök szóvivői is, akik minden úton-módon megkísérlik rosszindulatúan tolmácsolni az SZKP XX. kongresszusának munkálatait és határozatait, sok esetben kénytelenek nyilvánosan beismerni, hogy a kongresszus után még inkább megerősödött, nőtt a Szovjetunió tekintélye és külpolitikájának vonzóereje a különböző országokban. A személyi kultusz mélységesen negatív következményei erőteljesen megnyilvánultak ideológiai téren, a marxista—leninista elméleti tevékenység terén is. Marx Engels, Lenin a dogmák kérlelhetetlen ellenségei voltak. Egész tevékenységük során nem szűntek meg hangoztatni, hogy a marxizmus nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. Lenin — a marxi filozófia kérdéseiről szólva — hangsúlyozta hogy ez minden tudományos felfedezéssel új arculatot nyer. Lenin habozás nélkül félretett számos, elavultnak bizonyult, marxista tételt, s a társadalom fejlődése újabb szakaszának megfelelő új tételekkel helyettesítette azokat. Lenin szüntelenül serkentette a Szovjetunió és más országok kommunistáinak alkotó gondolkodását, arra ösztönözte őket, hogy minden ország sajátos gazdasági, társadalmi, nemzeti körülményeinek, társadalmi fejlődési szakaszának megfelelő megoldásokat keressenek. Az SZKP XX. kongresszusa rendkívüli erővel vetette fel a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésének kérdését — amely a szovjet társadalom előrehaladásának döntő feltétele — és hangsúlyozta, hogy le kell küzdeni a dogmatizmust, az elméletnek az élettől, a kommunista építés gyakorlatától való elszakítottságát. A kongresszus azt kérte a gazdaság és filozófia területén működő kutatóktól, hogy hűségesen kövessék a lenini eszméket, hogy megértsék a jelenkori nemzetközi helyzetet, a kapitalizmus fejlődésének törvényeit az imperializmus korszakában, a szocializmus és a kommunizmus győzelmének útjait. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy Sztálin „A szocializmus gazdasági problémái” című művének az a tétele, amely szerint az egységes világpiac kettészakadása után csökken a nagy tőkés országok termelésének volumene, nem magyarázza meg a jelenkori kapitalizmus bonyolult és ellentmondásos jelenségeit. Ezt a tételt kritikailag felül kell vizsgálni. A személyi kultusz káros következményei rendkívüli erővel nyilvánultak meg a történelemtudomány terén. A történelmi tényekkel ellentétben, erősen eltúlozták Sztálin szerepét az Októberi Forradalom győzelemrevitelében, a szocializmus építésében, elhomályosítva a párt szerepét, a nép szerepét, Leninnek, a párt nagy megalapítójának és vezetőjének, valamint Lenin más tanítványainak és harcos társainak szerepét. A személyi kultusz következtében elferdítve állították be a Nagy Honvédő Háború történetét. A személyi kultusz megakadályozta annak a szerepnek a megértését, amelyet a néptömegek, a párt által nevelt nagyszámú katonai káder és maga a párt töltött be a Nagy Honvédő Háborúban. Minden marxistának világosan kell látnia, hogy olyan korszakalkotó győzelem, amilyent a Nagy Honvédő Háborúban vívtak ki, nem lehet egyetlen ember műve. A szovjet népnek mind a szocializmus és a kommunizmus békés dönésében, mind pedig a háborúban elért óriási történelmi győzelmei a nép és a Szovjetunió Kommunista Pártja hősies tevékenységének eredményei. A szovjet állam — mint Lenin mondotta -1 milliók öntudata folytán erős, a történelmet az emberek milliói alakítják. Az SZKP Központi Bizottsága erélyesen szembeszállt a személyi kultusszal, helyreállította a kollektív vezetés elvét és a belső pártdemokrácia többi lenini elvét. A személyi kultusz felszámolása kétségtelenül hozzájárul majd az SZKP, valamint a többi kommunista és munkáspárt ideológiai munkájának újabb fellendüléséhez. Ez erőteljesen ösztönzi majd az alkotó ideológiai gondolkodást, arra serkenti a kommunistákat, hogy figyelmesen tanulmányozzák az új jelenségeket és azokat a változásokat,amelyek a szocialista világrendszer fejlődésében és a kapitalista világrendszer fejlődésében végbementek. A személyi kultusz könyörtelen bírálata világossá teszi a nép történelemalakító szerepét, kiküszöböli a tömegek szerepéről és a személyiségnek a történelemben betöltött szerepéről szóló marxi-lenini tanítás elferdítéseit, felszámolja a személyi kultuszból eredő idealista, nem marxista felfogásokat ebben a kérdésben. Az SZKP XX. kongresszusának dokumentumai , az SZKP vezetőinek jelentései és beszédei, valamint az elfogadott határozat, mindezek maguk is példái az alkotó marxizmusnak, a jelenkori társadalmi élet alapvető jelenségei marxi-lenini tudományos elemzésének. Ezek az okmányok ideológiailag felvértezik a világ kommunista és munkáspártjait, a munkásosztályt, azokat a népeket, amelyek a szabadságért, függetlenségért és demokráciáért harcolnak. Joggal hangsúlyozták, hogy a marxi-lenini elméletnek a jelenkori helyzetre alkalmazott alapvető problémái, amelyeket a XX. kongresszuson megtárgyaltak, nemcsak nagy elméleti értékűek, de programszerű jelleget is kapnak, s óriási gyakorlati jelentőségük van. A világ valamennyi kommunája és az egész haladó emberiség irás ezért Lenin dicsőséges pártjának a Új Szovjetunió Kommunista Pártját. Elvtársik! A XX. kongresszus munkálatnak , óriási jelentőségük van pártunk ékenysége szempontjából az ideolap és a belső pártélet terén. Ismert, hogy országunkban, is szélesön propagálták Sztálin személyiségi kultuszát, amely erős befolyást fokorolt egész tevékenységünkre. Llin mértéktelen és csaknem kizáragos népszerűsítésével elhalványító és csökkentették az SZKP-nak, mint szovjet társadalom vezető erejének : 8 repét. Lenin művei feleannyi példa a számban jelentek meg, mint Sztar művei. A pártvezetők és más párt derek beszédei és cikkei, pártiskolái előadásai át voltak itatva a szeme kultusszal . Az ideológiai tevékenységben memutatkozó személyi kultusz szaklág körűséghez és idézet-mániához vetett, egyes tételek mechanikus betűs gó alkalmazásához, társadalmi-gazdasági viszonyaink elemzése nélkül. A propaganda és agitáció, sajtóirodalom és művészet megadott mán., vonala nagymértékben hozzájárult , személyi kultusz terjesztéséhez. A személyi kultusz hatása nálunk is kifejezésre jutott, különböző formáikban. Vállalatok, intézmények, rajona utcák viselik pártunk és államura egyes vezetőinek nevét. A sajtóban érvényes leírások jelentek meg a párt és kormány vezetőinek a dolgozókkal való találkozásairól. Irodalmi és zeneműveket szenteltek a személyi kultusz magasztalásának. Széles körben elterjedt a személyi kultusz egyik legzajosabb formája, bizonyos nevek ütemes kiáltása. Mint tudják, még 1952-ben a sajtó propaganda és agitáció terén dolgozók értekezletén az RMP Központ Vezetősége határozottan állást foglalt az ellen a meghonosodott gyakorlat ellen, hogy pártunk vezetőit fölébe helyezzék a pártnak, mert ez a párt elhomályosításához, vezető szerepének csökkentéséhez vezetett. Mivel ez a bírálat nem vált nyilvánossá és nem szabhatta meg pártszerveink és pártszervezeteink propaganda- és agitációstevékenységének irányvonalát, az eredmények csak részlegesek és nem kielégítők voltak Az RMP KV 1953 augusztusi plenáris ülése a személyi kultusszal kapcsolatban rámutatott arra, hogy „Fel kell számolni a személyi kultusz megnyilvánulásait a pártpropagandában és a pártszervezetek gyakorlat munkájában. Ezek a megnyilvánulások összeegyeztethetetlenek a marxista-leninista tanítással. A párttagoka és a párton kívüli dolgozókat a pár és a nép iránti odaadás szellemében kell nevelni. Rá kell mutatni a párttagok és a párton kívüli dolgozók tömege előtt a párt hatalmas kollektív erejére, a Központi Vezetőség kollektív tapasztalatára és bölcsességére.” Mint ahogy erre az SZKP kongreszszusa rámutatott, a marxizmus inen tagadja a munkásosztály vezetőinél szerepét a forradalmi mozgalom vezetésében. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított a tömegek vezetőinek és szervezőinek, de ugyanakkor ostorozta ; személyi kultusz bármely megnyílva állását és kérlelhetetlenül harcolt ; szociálforradalmároknak a „hősökről” és a „nyájról” alkotott nézete ellen, az olyan kísérletek ellen, amelyek szembeállítják a hőst a tömeggel, a néppel Lenin arra tanított bennünket, hogy a nép győzelmeinek szervezője, a női tanítómestere és vezetője a párt, amelyet ő korunk bölcsességének, becsületének és lelkiismeretének nevezett. A lenini tanítás szellemében következetesen ki kell gyomlálnunk a személyi kultusz bármely beszüremlése a propagandában, sajtóban, irodalmi és művészi alkotómunkában, pártunk tevékenységének minden területén. A személyi kultusz felszámolása segítségünkre lesz az ideológiai tevékenységben mélyen begyökerezett betűvágás és a dogmatizmus felszámolásában. Pártunk II. kongresszusa komoly bírálatnak vetette alá a helyvágást és a dogmatizmust. Ez hozzásegít majd bennünket ahhoz, hogy megszüntessük pártpropagandánknak legnagyobb gyengeségét, azt hogy lazán kapcsolódik a szocialista építés, gyakorlati kérdéseihez. Kellő figyelmet kell szenteljünk propagandánk elméleti színvonalának szüntelen emelésére, a marxizmus-leninizmus tételeinek alkotó és nem dogmatikus alkalmazására. kritikai elem a mi tapaszhogy pas, Szovjetunió dicsőpártjának történetnek .pasztatót, a marxi-Ramni tanok orlait megvalósítsanak vil -ni jelentőségű, elő peldait. Не У azonban, hogy a marxizmu яли» tanulmanyozasat tenylegez SZKP törtenetenek tan.ta araszták és ezt csaknem ^kéviklovietunió Kommunista (bolsevik» Történetének Rövid Tanfolya і alapozták. Ennek a könyvnek helyi kultusz kihatása »£ írányossaga van_ az S- ^ problémáinak targyalsaban * , eltekintve ettől, nem tárgyalja utóbbi 18 év történetét, unk tagjai a marxi-lenini tételek tányozását Marx. Engels. Leninnek, az SZKP tapasztalttanak, Stártunk és a nemzetközi kommunpárt-