Szabad Szó, 1958. január-február (15. évfolyam, 1-49. szám)
1958-01-03 / 1. szám
2 SZABAD SZÓ Péntek, 1968 január . Chivu Stoica elvtárs beszéde a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésén KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A román nép, örömteli szívvel, nagy évfordulót ünnepel ma: a Román Népköztársaság kikiáltásának tizedik évfordulóját. Immár egy évszázada annak, hogy a román nép Nicolae Balcescu, a nagy demokrata forradalmár harcos szavával követelte, hogy ........ demokratikus köztársaságot hozzanak létre ..., hozzák létre a szabad és egyenlő, egymástól semmiben sem különböző honpolgárok államát, uralkodó és bojárság nélkül“. A román nép már megvalósította és messze túlszárnyalta ezt a haladó gondolatot: az országnak a fasiszta iga alól történt felszabadítása és az új, demokratikus államrend kivívása után megdöntötte a monarchiát és megteremtette a Román Népköztársaságot , a városi és falusi dolgozók szocialista államát. Jól emlékszünk még arra, milyen nagy örömmel fogadta egész népünk a köztársaság kikiáltásának hírét; a városok utcáin és terein, a falvakon táncra perdültek az emberek, énekszótól és vidámságtól visszhangzott az ország. A dolgozók öröme és reménykedése indokoltnak bizonyult. Ma büszkén mérhetjük fel azokat a szép eredményeket, amelyeket az új társadalmi rend felépítéséért, a haza anyagi és kulturális fejlesztéséért tett erőfeszítéseknek köszönhetünk. Milyen mérhetetlenül nagy a különbség a Román Népköztársaság s a tőkések és a földesurak igája alatt sínylődő régi Románia között! Gazdag országban születtünk, ahol szegénység honolt. A nép zöme a legnagyobb nyomorban, a legsúlyosabb nélkülözések között élt. A hegyek és síkságok mélyén nagy természeti kincsek szunnyadtak, amelyeknek hasznosítása a fejlett ipari országok soraiba emelhette volna országunkat. De imperialista gazdái arra kárhoztatták a tegnap Romániáját, hogy elmaradottságban sínylődjék, ne fejlessze ki iparát , a gazdasági függetlenség és a haladás alapját. Az ország földje termékeny volt, de azok, akik megművelték s évszázadokon át verejtékükkel és vérükkel öntözték, nem élvezhették gyümölcsét. Dolgos, erőtől és életörömtől duzzadó népünket járványok és betegségek tizedelték, ezrével pusztultak a gyermekek. Ezek a sötét idők örökre letűntek. Hazánk kiszabadult a kiszolgáltatottság és a tőkés kizsákmányolás bilincseiből. Az ország egyetlen és igazi gazdája ma a román nép. Gyermekeink máris nehezen tudják elképzelni — és unokáink még nehezebben tudják majd felfogni — azokat az időket, amikor a nép munkájának gyümölcse maroknyi belföldi és külföldi kizsákmányoló kezébe vándorolt. Ma, tíz évvel a népköztársaság kikiáltása után országunk egyetlen nagy építőtelep, amelyen lankadatlanul folyik a munka a jólét megteremtéséért valamennyi dolgozó javára. Szinte a földből nőttek ki az olajkutak és gyárkémények erdői, mindenütt korszerű technikával felszerelt új üzemek emelkednek, amelyek az ország növekvő ipari erejét szemléltetik. Új életre keltek a burzsoá földesúri rendszerben dermedt elmaradottságban tartott tartományok. A nagy birtokosairól ismert Olténia, ahonnan az emberek menekültek a szegénység elől és kosárral a hátukon kóboroltak a városokban, ma az ország új kőolajipari bázisává válik. A korszerű ipari egységek új életet varázsolnak a hajdan gazdasági elmaradottságban tartott Moldvában. Dobrudzsa, az agyag és bogáncs hazája, ma élen jár a bőséget hozó szocialista mezőgazdaság útján. Ha körültekintünk, villamoserőműveket látunk, amelyek a vizeki folyásából és a föld méhéből kikerülő szénből fényt, melegséget és erőt varázsolnak elő a dolgozók számára. A traktorok és mezőgazdasági gépek ezrei biztos anyagi alapot jelentenek a mezőgazdaság fejlődése számára; számtalan különböző fokú iskola, korszerű kulturális és egészségügyi intézmény épült, falvaink ma már el sem képzelhetők kultúrotthonok, könyvtárak, szülészetek nélkül. A régi, faekével szántó Romániától, a mai Román Népköztársaságig — amelyben lendületesen fejlődik a gazdasági és a kulturális élet, amely az első olyan országok közé tartozik a világon, ahol atomreaktor működik s amely az emberi értelem e nagyszerű találmányát békés célokra hasznosítja —, hatalmas ugrás van. S ez megmutatkozik azokban a gyökeres, újjáteremtő változásokban, amelyek hazánkban az elmúlt évtized alatt végbementek. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! Nem volt könnyű eljutnunk idáig, nem volt sima az út azokig a szocialista vívmányokig, amelyeknek ma örvendezhetnek dolgozóink. Népünknek nehéz harcokat kellett megvívnia a kizsákmányolás és elnyomatás évszázadai során, míg végül is szabaddá, saját sorsának gazdájává válhatott. A Román Népköztársaság betetőzése a román nép évszázados bátor szabadságharcának, nemzeti függetlenségéért folytatott küzdelmének. A szabadságért, a nemzeti függetlenség kivívásáért harcoltak Mircea cel Bătrîn és Ștefan cel Mare forró hazaszeretettől fűtött katonái, Horia felkelői és Tudor pandúrjai; ezért küzdöttek 1877 dorobáncai és a felszabadító antihitlerista háború hősei. Ez a hazafias küzdelem új, magasabb síkán folytatódott a munkásosztály vezetésével. A harcokban edzett, nehéz próbákat kiállott kommunista párt vezette munkásosztály, amely élére állt a tömegek forradalmi harcának a kapitalista-földesúri kizsákmányolás ellen, súlyos áldozatokat hozott az országnak a kizsákmányolok igája és a fasiszta járom alól való felszabadításáért, súlyos áldozatokat hozott a haza és a román nép szabadságáért. A népi demokratikus rendszert uralomra juttató népi forradalom kezdetét az 1944 augusztus 23-i fegyveres felkelés jelentette, amelyet a Román Kommunista Párt szervezett és vezetett a dicsőséges szovjet hadseregnek a fasiszta seregek fölött aratott győzelmei folytán létrejött körülmények közepette. A párt országunk konkrét történelmi körülményeinek és az új nemzetközi helyzetnek figyelembevételével alkotó módon alkalmazta a marxi-leniai tanok alapvető tételeit, amelyek szerint a munkásosztálynak ki kell vívnia a hatalmat, és eredményesen megszervezte a kizsákmányoló osztályok uralmának megdöntésére képes társadalmi erőket A párt — a kommunisták és szocialisták között létrejött munkásegységfront alapján — biztosította a munkásosztály akcióegységét. Ezt az egységet utóbb méginkább összekovácsolta a munkásosztály egységes, marxi-leniai pártjának megalakítása. A földbirtokok kisajátításáért és az agrárreform forradalmi megvalósításáért vívott harc tüzében összeforrott és megerősödött a munkásosztály szövetsége a parasztság tömegeivel, a munkásosztály vezetése mellett. A párt széles demokratikus frontot hozott létre, amely a forradalom első szakaszában magában foglalta a parasztságot — a proletariátus legfőbb szövetségesét —, a kispolgárság széles rétegeit és a liberális burzsoázia egy részét. Megvalósult a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály vezető szerepével. Ebben az időszakban, amikor heves politikai harcok dúltak és a tömegek a tudatos történelmi alkotás színvonalára emelkedtek, a parlament az 1946-os választások nyomán átalakult a népakarat eszközévé, mélyreható demokratikus reformok megvalósítójává. A reakciós burzsoá pártok, amelyek mint a kizsákmányoló osztályok eszközei és a katonai-fasiszta diktatúra pártfogói és támogatói amúgyis kompromittálták magukat a tömegek szemében, most teljesen levetették álarcukat a nép előtt és átalakultak az ország ellenségei kém- és diverziós szerveinek ügynökségeivé. A nép kiseperte ezeket a pártokat az ország politikai életéből és a kommunista párt köré tömörült, mert benne látta létfontosságú érdekeinek igazi képviselőjét, méltónak tartotta arra, hogy rábízza sorsát és vezetőjévé választotta a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott harcban. A dolgozók a kommunista párt vezetésével eltávolították a kormányból a burzsoázia utolsó képviselőit, megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a Román Népköztársaságot. A politikai hatalom teljes egészében a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály kezébe került. A dolgozók felháborodással és megvetéssel űzték el országunkból a Hohenzollerneket, akik uralmuk gyászos éveiben a burzsoázia, a földesúri osztály és a külföldi nagytőke érdekeinek hű őrzői voltak, áruba bocsátották és eladták az ország kincseit a nyugati trösztöknek, odadobták a román népet ágyútölteléknek az agresszív monopolista körök által kirobbantott rablóháborúkban, beszennyezték kezüket a kenyérért, földért és szabadságért küzdő munkások és parasztok vérével. A dolgozók megkönnyebbülten lélegzettek fel, amikor elűzték ezt az óriási parazitát, amely tucatjával kaparintotta kezébe a gyárakat, üzemeket és bankokat, a több százezer hektáros birtokokat és évtizedeken át hizlalta magát a nép verejtékes munkájából és Románia kincseiből. Országunkban azok a forradalmi átalakulások, amelyek nyomán a munkásosztály kivívta az egész politikai hatalmat, nagy vonalakban békésen mentek végbe. Ezt egész sor kedvező belső és külső tényező tette lehetővé. A burzsoázia és a földesúri osztály nem tudta erőszakkal elnyomni a néptömegek harcát, nem tudott polgárháborút kirobbantani, noha nem hiányoztak a belső és külső reakció katonai-fasiszta puccskísérletei sem a nép harcának vérbefojtására. A párt előrelátta ezeket a próbálkozásokat és megfelelő intézkedéseket tett, lankadatlan forradalmi éberségre ösztönözve a tömegeket. Ez tette lehetővé, hogy csírájában szétzúzzuk a reakció kísérleteit s hogy a munkásosztály polgárháború nélkül vivja ki a hatalmat. Országunk tapasztalatai újból igazolták annak a lenini tételnek az abszolút helyességét, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nélkülözhetetlen feltétele, hogy a politikai vezetést a munkásosztály gyakorolja. Éppen a marxi-lenini pártja által vezetett munkásosztály hegemóniája tette lehetővé a forradalom ilyen irányú fejlődését országunkban. Saját gyakorlatunk révén győződtünk meg Marx és Lenin ama tanításának helyességéről, hogy a szocialista társadalom építésére való átmenetnek lényeges és kötelező előfeltétele a proletárdiktatúra megvalósítása a konkrét történelmi helyzetnek megfelelő egyik vagy másik formában. A Román Népköztársaság népünk történelmének legdemokratikusabb kormányzási formája. Köztársaságunk alapvetően különbözik a nép által gyűlölt és a dolgozók elnyomására épült egykori burzsoáföldesúri államtól, amely üldözéssel, börtönnel és golyóval felelt a dolgozók minden arra irányuló próbálkozására, hogy beleszóljanak az állampolitikába, az állam ügyeinek vezetésébe. Államrendünk erejének és felsőbbrendűségének forrása abból fakad, hogy a Román Népköztársaságban a politikai hatalom a városi és a falusi dolgozók kezében van, ténylegesen ők vezetik az országot és nem csupán papíron, hanem a valóságban is a legszélesebb demokratikus szabadságjogokat élvezik. Ez reális, szocialista demokratizmus, amelynek alapja az a tény, hogy a kizsákmánylókat megfosztottuk a legfőbb termelőeszközöktől, s azok most a dolgozók kezében vannak. Magától értetődik, hogy szocialista államrendünk nincs és nem is lehet a kapitalizmus dicsőítőinek ínyére. Véleményük szerint a természet vagy a gondviselés azért teremtette az embert, hogy kizsákmányolják, a szocialista országokban pedig, ahol felszámolták a tőkés kizsákmányolást, szerintük nincs szabadság és egyenlőség. De milyen „egyenlőség“ ről lehet szó a nagy, monopolisták és az általuk kizsákmányolt tíz- és százezernyi munkás mindegyike között, a nagy gyarmati konzorciumok tulajdonosai és rabszolgáik között? A kapitalista állam és a polgári demokrácia osztályjellegének lényege az, hogy egy maroknyi kizsákmányoló cinikus uralmat gyakorol a dolgozók óriási tömegei és egész népek felett. Boldog a román nép, hogy egyszer s mindenkorra megszabadult az efféle képmutató demokrácia „jótéteményeitől“. A kizsákmányolás alól felszabadult román nép arra használja fel a népi demokratikus államot és a termelőeszközök szocialista tulajdona által biztosított nagy erőforrásokat, hogy szüntelenül tovább fejlessze népgazdaságát, tovább emelje életszínvonalát. Népi demokratikus államunk széleskörű építőmunkát végez, nagyszabású tevékenységet folytat a nép erőfeszítéseinek megszervezésére és a tömegek szocialista nevelésére. Államunk, mint a dolgozók valóban demokratikus állama, eltökélten védelmezi a dolgozók szocialista vívmányait. A szocialista országok tapasztalatai, az élet valóságai bizonyítják, mennyire igaza volt Leninnek, mikor kifejtette, hogy mindaddig, amíg léteznek a kizsákmányoló osztályok és azok maradványai, mindaddig, amíg fennáll az imperializmus, amely minden lehető módon igyekszik aláaknázni a munkások és parasztok hatalmát, továbbra is fennáll az osztályharc és fennáll e harc kiéleződésének lehetősége. A népi demokratikus állam olyan szabadságjogokat biztosít a dolgozóknak, amelyek elképzelhetetlenek a polgári demokrácia keretében, s ugyanakkor a nép alapvető érdekeinek nevében nem hajlandó cselekvési szabadságot adni azoknak, akik kezet emelni merészkednek a dolgozók szocialista vívmányai ellen. Népköztársaságunk erejének és életképességének forrása az, hogy ez a rendszer népünk saját alkotása és megfelel a társadalomfejlődés törvényei objektív követelményeinek, hogy a legelőrehaladottabb osztály — a munkásosztály — vezetése alatt áll és alapja a munkásparaszt szövetség, a dolgozóknak — nemzetiségi különbség nélkül — szoros egységbe tömörülése a párt és a kormány körül. Sohasem ismert országunk ennyire szilárd, a nép mérhetetlen szeretetén és támogatását alapuló rendszert. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A Román Népköztársaság kikiáltása óta eltelt tíz esztendő a nagy sikerek korszaka volt E sikereket a dolgozók vívták ki az ország gazdaságának fejlesztése, a szocializmus gazdasági bázisának megteremtése terén. Emlékezzünk csak vissza, milyen volt az ország gazdasági helyzete 1947-ben. A gazdaság fő hadállásai a hazai tőkések és a külföldi trösztök kezében voltak, amelyek aztán rendszeres szabotázst folytattak ipari vállalataik szétzüllesztésére, inflációval és a termelés korlátozásával akarták a dolgozó népet megakadályozni az ország gazdaságának talpraállításában s meggátolni a népi forradalom kibontakozását. A tömegek vásárlóereje 1947-ben — mint tudjuk — nagyon alacsonyra süllyedt. A Román Kommunista Párt mozgósította a munkásosztályt, a parasztság dolgozó tömegeit és a dolgozók más kategóriáit, megtörte a burzsoázia ellenállását, s végrehajtotta az 1947 augusztusi pénzreformot. A párt felszámolta az inflációt, megszervezte a gyárak és üzemek munkásellenőrzését s gazdasági és pénzügyi intézkedéseivel megteremtette a gazdasági élet helyreállításának és a dolgozók életszínvonala emelésének előfeltételeit. A munkásosztály az egész hatalom meghódításával lehetővé tette a legfőbb ipari és szállítási termelőeszközök, a bankok és biztosítótársaságok államosítását, e javak szocialista tulajdonba, népi tulajdonba vételét. Ez azt jelentette, hogy szétzúztuk a burzsoázia gazdasági uralmát, megszüntettük az ember ember általi kizsákmányolását a társadalmi termelés legfontosabb területén, s erőteljes szocialista gazdasági szektort hoztunk létre. A szocialista szektor ma uralkodó helyet tölt be az ország gazsági életében; az ipar, a pénzügyek és a hitelrendszer, a külkereskedelem teljes egészében szocialista, az ország mezőgazdasági területének csaknem a fele a szocialista szektorhoz tartozik, a szállítás és belkereskedelem mintegy 85 százalékát ugyancsak a szocialista szektor teszi ki Dolgozó népünk sikeresen valósítja meg az RMP II. kongresszusán a szocializmus gazdasági alapjának fejlesztésére és bővítésére kidolgozott nagyszabású programot. Országunk tapasztalata ugyanúgy, mint a többi szocialista országok tapasztalatai a szocialista tervgazdaság nagy fölényéről tanúskodnak. Az 1949—1957. évi állami terveket évről-évre teljesítettük és túlszárnyaltuk s biztosítottuk a gazdaság gyorsütemű fejlődését. Pártunk és kormányunk következetesen alkalmazta és alkalmazza az ország iparosításának és villamosításának általános irányvonalát, mint elengedhetetlen előfeltételét a szocializmus anyagi alapja biztosításának. A nehézipar s elsősorban a gépgyártó ipar fejlesztése — a legfőbb emelt műnek bizonyult a fogyasztási javakat gyártó ipar fejlesztésében, a kis parasztgazdaságok fokozatos átállításában a gépesített szocialista mezőgazdaságra, a dolgozó nép élet- és kulturális színvonalának további emeléséhez szükséges anyagi feltételek megteremtésében. Az ipari össztermelés 1957-ben 4,2-szerese volt az 1948 évinek; a termelési eszközök termelése több mint ötszörösére, a fogyasztási javak termelése pedig csaknem 3,5- szeresére emelkedett ebben az időszakban. A gépgyártó iparban, akárcsak az építőanyagiparban a termelés 1948-hoz viszonyítva csaknem nyolcszorosára, a vegyiparban pedig csaknem hétszeresére emelkedett. Ha összehasonlítjuk szocialista iparunk mai termelését iparunk tíz év előtti termelésével, azt látjuk, hogy az 1948. évi egész termelést ma a villamosenergiánál egyetlen évnegyedben, a nyersolajnál alig négy és fél hónap alatt, a széntermelésben alig öt hónap alatt, a nyersvasnál egyetlen évnegyedben, az acélnál nem egész öt hónap alatt, a földgáznál egyetlen évnegyedben, traktoroknál pedig másfél hónap alatt valósítjuk meg. Olyan új iparágak létesültek, amilyeneket a burzsoá földesúri Románia nem ismert: termelünk kőolaj- és bányaipari felszereléseket, traktorokat és tehergépkocsikat, létrejött az elektrotechnikai ipar, a mezőgazdaság számára műtrágyát gyártó vegyipar, a műanyag-, a műrost-, az urániumkitermelő ipar stb. Jelentős eredményeket értünk el az ország villamosítási tervének végrehajtásában. Néhány év alatt 24 hő- és vizierőmű épült, most áll befejezés előtt a nagy békási „V. I. Lenin“ vizierőmű. 1957 végén a villanytelepek beszerelt teljesítőképessége kétszer akkora, mint a régi Romániában volt. A nehézipar fejlődésével karöltve és ennek alapján megnövekedett a fogyasztási javak termelése. 1957- ben a textilipar termelése 1948-hoz viszonyítva 3,3-szeresére, az élelmiszeripar termelése több, mint háromszorosára emelkedett. Egyszersmind jelentősen megnövekedett a választék a közszükségleti cikkekben és megjavult a termékek minősége. A burzsoá földesúri rendszer éveiben nagy kiterjedésű vidékek, mint például Moldva, Dobrudzsa, Olténia, a mócok földje, a Máramaros, és a székelység lakta vidékek gazdasági és kulturális tekintetben rendkívül elmaradtak. Pártunk és kormányunk politikája következetesen arra irányult és irányul, hogy az ország egész területén növelje a termelőerőket, hogy az összes tartományokat és rajonokat egyaránt fejlessze társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból. A népi demokratikus rendszer éveiben Moldvában nagy iparvállalatok épültek, mint például a romani csőhengermű, a bârladi golyóscsapágyüzem, a békási cementgyár, a iași antibiotikumgyár, a moldvi —botoşani textilüzemek; a Magyar Autonóm Tartományban üzembe helyeztük az erdőszentgyörgyi hőerőművet, a remetei tejporgyárat, egy könnyűipari alkatrészeket gyártó üzemet, a marosvásárhelyi bútorgyárat és ezenkívül még sok más vállalatot építettünk, bővítettünk ki és láttunk el új felszereléssel; Olténiában létrehoztuk a craiovai Electroputere nagyvállalatot, megkezdtük a kőolajmezők kiaknázását, amelyek az ország egész ásványolaj-termelésének mintegy negyedét szolgáltatják; Rovinariban megnyitották a nagy lignitbányát; Liveziben megkezdte működését a cukorgyár; Dobrudzsában nagyszabású vállalatok épültek, mint például az Ovidiu hőereőmű, a medgidiai fémipari üzem és a cementgyár, egy halkonzervgyár; befejezéshez közeledik a navodari szuperfoszfát-üzem építése is. A köztársaság kikiáltása óta eltelt 10 év alatt jelentékenyen megnövekedett a vasúti, országúti, tengeri és légiforgalom; megteremtettük az előfeltételeket ahhoz, hogy 1958-tól kezdve önműködő biztosító berendezésekkel lássuk el a vasútállomásokat; a következő években rátérünk a nagy teljesítőképességű Diesel-elektromos mozdonyok gyártására és üzembehelyezésére. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! Pártunk Központi Vezetőségének 1949 március 3—5-i plenáris ülése kijelölte a mezőgazdaság szocialista átalakításának politikai irányvonalát, a szocializmus építése érdekében, annak érdekében, hogy felszámoljuk az ember ember által való kizsákmányolásának minden formáját. Az ezen a téren elért nagy eredmények teljes mértékben igazolják ennek az irányvonalnak a helyességét. Mostanáig több mint 1 millió 300 ezer dolgozó parasztcsalád indult el bizalommal a párt által kijelölt útán, a szövetkezeti mezőgazdaság útján, miután saját tapasztalatai alapján meggyőződött arról, hogy a kollektív gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a mezőgazdasági társulások nagy többsége eredményesen dolgozik A mezőgazdaság szocialista szektora ezidőszerint országunk szántóterületének mintegy 48 százalékát öleli fel. A népi hatalom éveiben országunk mezőgazdasága, mely 1938- ban még 25 ezer faekét számlált, nagy lépést tett előre a gépesítés útján. Ma több mint 110 ezer nagy mezőgazdasági géppel és felszereléssel rendelkezik, közöttük 28 ezer 500 vontató traktorral. A mezőgazdaság technikai és anyagi alapjának és a szocialista szektornak megnövekedése következtében mezőgazdaságunk dolgozói jelentős eredményeket értek el a burzsoá földesúri rendszertől örökölt elmaradottság megszüntetésében. Az utóbbi évek globális gabonatermelése és a főbb mezőgazdasági termékek hektárszáma jóval felülmúlta a háború előtti években elért termést. Az elért nagy haladás ellenére, a mezőgazdasági össztermelés és a mezőgazdasági árutermelés növekedése még elmarad az ipari fejlődéshez és a lakosság egyre növekvő igényeihez képest, aminek a mind nagyobb közfogyasztás és a városi lakosság jelentős gyarapodása az oka. A mezőgazdasági árutermelés visszamaradása megnehezíti a népgazdaság többi ágainak fejlődését, a városi és falusi lakosság életszínvonala további emelkedésének biztosítását. Pártunk, kormányunk és egész népünk igen nagy jelentőségű feladata, küzdeni a mezőgazdasági árutermelésnek és elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektora árutermelésének a növeléséért. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása döntő mértékben függ a mezőgazdaság szocialista szektorának erősítésétől és fejlesztésétől, a dolgozó parasztok anyagilag érdekeltté tételététől a mezőgazdasági termelés növelésében és az államnak eladott termékek mennyiségének növelésében, a növekvő gépesítéstől és a műtrágya használatának az elterjedésétől. Fontos szerepet töltenek be az állami gazdaságok, amelyek a gabonatermesztés komplex gépesítésével és a legfejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazásával egyre nagyobb mértékben kell ellássák gabonával és más mezőgazdasági termékekkel az állami alapot. Az 1958. évi állami terv jelentős pénzalapokat irányoz elő a mezőgazdasági munkák gépesítésére és az állattenyésztés, a szőlészet és a gyümölcstermesztés fejlesztésére az állami gazdaságokban. Miközben nagy figyelmet fordítunk az összes kollektív gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek és társulások fejlesztésére, tovább kell folytatnunk a mezőgazdaság szocialista átalakítására irányuló politikai-szervező munkánkat is, kézzelfogható tények alapján és a szabad elhatározás elvének szigorú tiszteletben tartásával meg kell győznünk a dolgozó parasztokat arról, hogy a közös munka útjára térjenek. A kollektív gazdaságokat, a termelő szövetkezeteket és a társulásokat az állattenyésztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés fejlesztése felé kell irányítani, mert ez jelentős hasznot hoz a mezőgazdaság szövetkezeti-szocialista egységeinek és a tagságnak. Az említett termelési ágak fejlesztéséhez szükséges alapokat nagyrészt a kollektív gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a társulások termésfölöslegének az állammal való szerződéses értékesítése útján kell biztosítani. Az állami terv tükrözi azt, hogy a párt és a kormány előszeretettel gondoskodik a traktor-, vetőgép-, gabona-kombájn- és műtrágyatermelés növeléséről, a magas szakképzettségű gépkezelő káderek növeléséről, az ipar, a mezőgazdaság és minden egyéb olyan tevékenységi ág összes erőinek mozgósításáról, amely hozzájárulhat a mezőgazdaság fejlesztéséhez, az árugabonatermelés növeléséhez, a mezőgazdaság szocialista átalakításához KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A párt és a kormány érdeklődésének központjában a dolgozó nép életszínvonalának emelése áll. Ennek a célnak a valóraváltása az ipar és mezőgazdasági termelés fejlődésének, a munka termelékenysége emelésének és a nemzeti jövedelem növekedésének arányában lehetséges. Elég, ha legalább futólag felidézzük a dolgozók helyzetét a tőkés-földesúri rendszerben- a krónikusan rosszul táplált munkás- és parasztcsaládokat, az óriási gyermekhalandóságot, a 10—12 órás munkaidőt, a tőkések kénye-kedve szerint egyik napról a másikra munkanélkülivé váló munkások bizonytalan holnapját, a földnélküli parasztok nyomorát, az árenda, az adók, az adósságok nyomasztó terheit, amelyek sok millió parasztcsaládot tettek tönkre. Ezek a tények is, amelyek mellé még sokat sorolhatnánk, mutatják, hogy mennyire megváltozott, milyen előnyösen változott meg a munkások és parasztok életmódja a népi hatalom évei alatt. A munkanélküliség mindörökre megszűnt. Sokkal nőtt azoknak a száma akik a nemzetgazdaság különböző ágaiban dolgoznak. Az élelmiszer-, a ruha- és cipőfogyasztás jelentősen megnőtt a munkáscsaládok körében. 1957-ben a munkáscsaládok 2,11-szer annyi húst, 3-szor annyi zsiradékot, 2.6-szer annyi cukrot fogyasztanak, mint 1948-ban. A textil- és cipőfogyasztás is több mint kétszeresére nőtt. A szocialista kereskedelemben a lakosságnak eladott áruk összértéke, az 1948 évi 3,9 milliárd lejről 1957- ben mintegy 34,5 milliárdra emelkedett (összehasonlító árakban átszámítva). Jelentős szerepe van a dolgozók életszínvonalának emelésében a párt és a kormány határozatai értelmében hozott intézkedéseknek a fizetési rendszer megjavítására, az állami gyermekpótlékra, a kis nyugdíjak emelésére s a mezőgazdasági termékek legtöbbjénél a kötelező beszolgáltatás megszüntetésére vonatkozólag. Ezeknek az intézkedéseknek a következtében a lakosság jövedelme 1957 folyamán körülbelül 4 milliárd lejjel növekedett, 1956-hoz képest. Ezek az intézkedések még nagyobb mértékben érdekeltté teszik a városi és falusi dolgozókat az ipari és mezőgazdasági termelés növelésében. Népköztársaságunk munkásainak életszínvonalához tartozik számos szociális intézkedés az ingyenes vagy csak részben fizetett orvosi ellátástól a munkavédelemig, az állami társadalombiztosításig, az anya- és gyermekvédelmi intézkedésekig stb. Elég, ha rámutatunk arra, hogy 1950 és 1957 között körülbelül 2 millió dolgozót és gyermeket üdültetett az állam. Ez idő alatt az állam szociális és kultúrás kiadásai a háromszorosára emelkedtek. Kimagasló eredményeket értünk el a nép egészségvédelmében, Falun és városon egyaránt. Kibővült az orvosi rendelők, szülőotthonok, poliklinikák és kórházak hálózata. Ennek eredményeképpen az általános és a gyermekhalandóság 1957-ben, 1938-hoz viszonyítva, a felénél is kevesebbre csökkent. A parasztság életszínvonalának emelkedését ékesszólóan bizonyítja az, hogy az utóbbi években nagyszámú lakóház épült falun. 1950 és 1957 között a városokban és a munkásközpontokban, állami alapból több mint 2.500.000 négyzetméter lakterület épült. Ennek ellenére a városi lakosság növekedése folytán a nagyipari központokban még nincs elegendő lakás, sok helyen pedig nem kielégít a meglévő lakások karbantartása. Azonkívül, hogy az állami költségvetés jelentős pénzalapokat irányoz elő lakásépítésre, az is szükséges, hogy a néptanácsok és a vállalatok kitartóan dolgozzanak az erre a célra szolgáló alapok növeléséért és ezek legeredményesebb felhasználásáért. Komoly fordulatot kell elérni az építkezés megjavítása tekintetében. A Román Népköztársaságban mélyreható kultúrforradalom megy végbe a tömegek körében örökre letűntek azok idők, amikor a könyv és tíz iskola hozzáférhetetlen volt a milliók számára. A népi demokratikus rendszer véget vetett az írástudatlanságnak, biztosította a tanulás jogát minden állampolgár számára, megteremtette az általános kötelező és ingyenes elemi oktatást. Fokozatosan bevezetjük a kötelező hétéves oktatást. A szónok a továbbiakban több számadatot idézett a közoktatás fejlődéséről országunkban. Országunkban a kultúra a tömegek közkincse lett Nálunk eddig elképzelhetetlenül magas példányszámban kiadott könyveket bocsátanak a dolgozók rendelkezésére a könyvtárak tízezrei. Csupán a tavaly csaknem 3.000 művet adtak ki országunkban, több mint 38 millió példányban. A mozi, rádió és a vezetékes rádióhálózat kiterjesztése, a televízió bevezetése jelentős mértékben előmozdítja a tudomány és a kultúra terjesztését a tömegek között. A Román Népköztársaság kikiáltása óta eltelt tíz esztendő a nép szolgálatában álló irodalom, művészet és kultúra erőteljes fejlődésének szakasza. Következtetésképpen jelentős haladást értünk el a dolgozók életszínvonalának megjavítása terén, s a haladás annál is nyilvánvalóbb, ha elgondoljuk, honnan indultunk el alig tíz, illetve tizenkét esztendővel ezelőtt. Az előmenetelünket lassító nehézségek forrása a burzsoáziától örökölt gazdasági elmaradottság volt, az, hogy erőfeszítéseket kellett tennünk és áldozatokat hoznunk ennek az elmaradottságnak a felszámolására, továbbá a mezőgazdaság elmaradása a szocialista iparral szemben. Máris elmondhatjuk, hogy sokat tettünk ez átmeneti nehézségek leküzdésére. Pártunk nem elégszik meg az elért eredményekkel, és az erőteljes és virágzó szocialista gazdaság megteremtésének, az életkörülmények szüntelen megjavításának útján vezeti tovább a dolgozókat. Egyben megérteti a dolgozókkal azt, hogy az életszínvonaluk növekedésének üteme döntő mértékben tőlük függ, attól, hogy milyen eredményeket érnek el az ipari és mezőgazdasági termelés növelésében, a munkatermelékenység növelésében és az önköltség csökkentésében, a takarékosság és a vállalatok jövedelmezőségének biztosítása terén — hiszen mindezek igen nagyjelentőségű gazdasági feladatok. KÉPVISELŐ ELVTÁRSAK! A szocializmus anyagi alapjának létrehozásában elért eddigi eredmények lehetővé teszik számunkra azt, hogy a jövőben nagyobb mértékben fejlesszük azokat a termelési ágakat, amelyekhez gazdag nyersanyagbázissal rendelkezünk. Olyan iparágakról van szó, mint a villanyenergiatermelés, vegyipar és cellulóze-gyártás, kőolajipar, földgáz-feldolgozó ipar, fémipar, fa- és építőanyagipar. Elsősorban arra fordítjuk anyagi és pénzforrásainkat, hogy az előirányzott időben üzembe helyezzük azokat az üzemeket és ipari berendezéseket, amelyeknek építése folyamatban van és amelyeknek fontos a szerepük a népgazdaság összes ágainak fejlesztésében, a városi és falusi dolgozók életszínvonalának emelésében. Ezek közül az üzemek és ipari berendezések közül a következőket kell megemlítenünk : — a Vajdahunyadi Kohászati Kombinát új acélműve, előhengerdéje és hengerműve. Ezeknek üzembehelyezésével évi 400.000 tonnával növekszik az acéltermelés és 500.000 tonnával a hengerelt , vas termelése; az a nádcellulóze üzem, amelyet a Német Demokratikus Köztársasággal, a Csehszlovák Köztársasággal és a Lengyel Népköztársasággal karöltve építünk. Ez az üzem majd textilmarosthoz, papírhoz és más nagyjelentőségűtermékekhez, valamint közszükségleti cikkek számára készít nyersanyagot. A két új műszál- és marostüzem, amelyeknek évi össztermelése 7000 tonnát tesz majd ki. Ez lényegesen növelni fogja textiliparunk nyersanyagbázisát, lehetővé teszi azt, hogy sok új fajta szövettel, kötöttáruval, harisnyával, műszőrmével, kelmével pléddel, szőnyeggel és egyéb áruval bővüljön a választék; — a moldvai klór-, marószóda- és klorártermékeket előállító üzen 12.000 tonna műanyagot fog termelni közszükségleti cikkek gyártásához, valamint a mezőgazdaságban használt jelentős mennyiségű gomba- és rovarölő vegyszert; — a foszfát-műtrágyaüzem és két nagy nitrogén-műtrágyaüzem, amelyek teljesítőképessége együttvéve évi 500 000 tonna, jelentősen hozzájárulnak majd a mezőgazdaság hektárhozamának növeléséhez; — a műgumi-üzem, a következő években biztosítani fogja a tehergépkocsik, traktorok és mezőgazdasági gépek gyártásához szükséges gumiabroncs termelését, valamint nagy választékú fogyasztási cikkek termelését; — a moldvai kőolajfinomítók érkatalitikus krakkoló-berendezései lehetővé fogják tenni, hogy elsőrendű minőségű benzint és a petróleumvegyészeti iparhoz szükséges gázokat termeljük; — a govorai nagy szódaüzem. (Folytatás a 3. oldalon)