Szabad Szó, 1968. július-szeptember (25. évfolyam, 7267-7337. szám)

1968-08-28 / 7316. szám

­ Pontosan húsz esztendővel ez­előtt — 1948 augusztus 28-án — jelent meg ezeken a hasábokon a Markovits Rodiont búcsúztató nekrológ. A Itala­, amely korán (ez év júliusában lett volna nyolcvan éves) és váratlanul jött, nemcsak egy mozgalmas, sikerekben és megpróbáltatások­ban egyaránt bővelkedő író éle­tére tett pontot, hanem hosszú időre kiszakította annak műveit az irodalmi közélet lüktető á­­ramköréből, ráborította a felej­tés sűrű feketeségig fátylát . . Közel két évtizednek kellett el­telnie ahhoz, hogy kiássák a meg­merevedő porréteg alól a Szibé­riai gamniont, a Sánta farsangot, a meseszépségű és melegségű novellákat, hogy felfedezzük újra a magunk számára a sajátos te­hetségű, riporteri svádáju­k­at akinek minden sorában úgy sűrűsödik a két világháború ko­rának bombafüstös, vérszagú, embernyomorító levegője, a szü­lőföld, az avasi táj szinessége lakóinak embersége, mint tiszta lencsében a lángoló napfény . . . Krónikás volt a szónak tágabb és szűkebb értelmében is. Munkássága, tiszta objektivi­tásra törő írói magatartása, em­beri megingásai már első regé­nye megjelenése után a viták pergőtüzébe kerültek. Voltak, akik irigykedő elfogultsággal kérdő­jelezték meg könyvének, a Szi­bériai garnizonnak minden érté­két, megtagadva s visszájára for­dítva szembetűnően valós eré­nyeit is, ezzel szemben a másik oldalon hívei a „korunk legna­gyobb írója“. ..hírneves tollnok“ jelzővel illették, szintén alaposan túlozva, az író nevét. Markovits Rodion Marosvécsre való meghí­vása, s a „szent berek“-ben való megjelenése kapcsán robbant ki valójában, a később egyre inkább elmérgesedő Korunk és Erdélyi Helikon vita, amelynek során alapjaiban különböző társadalmi és irodalompolitikai nézetek csap­tak össze egymással. Sok más té­nyező mellett ez a vita — Gaál Gábor, Kuncz Aladár és Kós Ká­roly éleshangú cikkei — nagy­mértékben hozzájárultak Marko­vits Rodion későbbi elszigeteltsé­géhez, egyedül maradásához. A könyvét több cikkében is pozi­tíven értékelő Korunk elfordult tőle marosvécsi megjelenése után, míg a Helikon körét maga tagad­ta meg, mert mint írta, nem volt ínyére a Kemény-bárók kastélyá-­­ nak árnyékában folyó irodalmi politizálgatás ... A munkái, egyé­nisége feletti vitázgatás tüze még fel-felizott az évek során, s az ellentétes vélemények, ha a hely­zet megkövetelte hangfogóval is, jelen vannak az említett nekro­lógban is. Árnyékuk kisért az újrakiadásokat követő krónikák­ban is. Vidéki író volt Markovits Ro­dion? Az. Amennyiben vidéki városnak számított. Szatmár és Temesvár, ahol újságírói tevé­kenységét kifejtette, Bukaresthez, s a romániai magyar szellemi é­­letet némiképpen irányító Ko­lozsvárhoz viszonyítva. S ameny­­nyiben provinciális volt az erdé­lyi magyar irodalom a különbö­ző izmusok megteremtésével vias­kodó, a kor nagy problémáival egyenesen szembenéző, vagy a­­zoktól sarkalatosan elforduló eu­rópai irodalomhoz képest. Világ­hírű író volt? Az. Könyve rövid ■idő alatt tizennégy nyelven je­lent meg. Valósággal falták a legeltérőbb nemzetiségű olvasók az első világégés embert elaljasí­­tó következményeinek ezt a meg­­rázóan hiteles krónikáját. Vi­lághírűnek kiáltották ki a berlini Ulstein Verlag hatalmas transz­parensei, a londoni Daily Mail éles címei­t, S a Siberische Gar­­nizon nem kerülte el néhány esz­tendő múlva, a Hitler-cenzúra­­ figyelmét sem, mert 1933-ban ott szerepel az indexre helyezett, máglyahalálra ítélt könyvek lis­táján. Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan. Henri Barbusse Tűz és Gladkov Cement című regényével egy sorban Markovits Rodion zsenia­litása abban állott, hogy az a­­ránylag elszigetelt kisvárosban, Szatmáron is, rá tudott tapintani a kor igényeire mondanivalóra és formára. A háború és a­z azt kö­vető hadifogság élete legnagyobb élménye volt, kéznél volt a té­ma, de ő a burjánzó háborús iro­dalom más termékeivel ellentét­ben mélyebb csengést tudott ad­ni annak­­ egyetemesebb hátte­ret. Itt nem egy ember tragédiá­járól van pusztán szó, hanem a humánum legádázabb és kegyet­lenebb meghurcolásáról. Riport­regényt írt, akkor, amikor ez a forma még nagyon modern és újszerű volt. A dolgok el nem irodalmasított, közvetlenül ható hiteles feltárása akkor még na­gyon is merészen hatott, s jelentős mértékben hozzájárult a váratlan és szenzációs sikerhez. Olyan könyv volt, s az ma is, a­­mely az emberi lélek legmélyebb orgonasípjait szólaltatja meg. A folytatásnak szánt Aranyvonat, bár nem egy részlete valóban re­mekbe sikerült, megejtően em­beri és cselekményében izgalmas, nem egészében éri el a Szibériai garnizon szintjét, mert az esemé­nyek feltárásában, a viszonyulá­sok elemzésében meg-megtor­­pant az író, a merészebb, rázó­sabb dolgoktól vissza-visszatán­­colt, érzik a könyvön: úgy írta egymás alá a szerző a sorokat, hogy közben állandóan ott tar­totta szemét a kiadó kezén, s an­nak ízléséhez igazodott. Harma­dik regényében, a Temesváron írt, s a Temesvári Hírlap oldalain folytatásokban megjelent Sánta farsang­ban újra Markovits Ro­dion igazi tehetsége mutatkozik meg. Pokoli színekkel mutatja be a háború érmének másik ol­dalát, a torz hinterlandot egy falu, az avasi Kisgérce megvál­tozott törvényű és új szokása mindennapjainak nem minden­napi zajlásában,­­ eseményeiben. Farsangot ülnek a sánták, a tes­ti és lelki nyomorékok, ők az urak a hivatalok s az asszonyok felett, mert az egészségesek el­mentek az esztelenségbe, meg­halni számukra idegen és meg­foghatatlan célokért. Markovits ezen fordított rajzát olvasva a háborúról, ma is hideg verejték ül ki az ember homlokára. Mozgalmas volt az író élete. Alig tizenhat esztendős, mikor vezércikket jelentet meg a szat­mári újságban, aztán jönnek a pesti diákévek, a jogi előadások­nál jobban érdeklik az ifjút a századdal megújuló irodalmi mozgalmak. Cikkeket jelentet meg a Népszavában, a Fidibusz­ban, a Magyar Szemlében, kap­csolatba kerül Kosztolányi De­zsővel, Karinthy Frigyessel. Csáth Gézával, közvetlenül a há­ború kitörése előtt lapot alapít Virradás címmel, amelynek mun­katársai közt ott találjuk Színi­­Gyulát és Somlyó Zoltánt is. Aztán jött a behívó, a galíciai harcok, a hét esztendős hadi­fogság, ahol tovább kitartott az újságírói hivatás mellett — la­pokat irt és szerkesztett. Ha­zatérése után Szatmáron nyit ügyvédi irodát, de nem sokáig űzi mesterségét, belép­ a Szamos szerkesztőségébe, s elvállalja a kolozsvári Keleti Újság mára­­marosi tudósítását. 1926-ban­­ kö­tetben kiadott novellái — is­mét találkoztam Balthazárral —, nem keltenek különösebb feltü-* ' nést, hogy aztán a negyven esz­tendeje megjelent Szibériai ■ gar-' nizon meghódítsa a világot... 1931 január elsejétől szerződött a Pogány László szerkesztette Temesvári­ Hírlaphoz­ ,é­s itt dol­gozott a lap megszűntéig. A má­sodik világháborút megelőző é­­vekben hangja elbizonytalanodik, kevesebbet ír, de néhány jegy­zetében igazán élesen száll szem­be az embertelen, fajgyűlölő hit­leri politikával, a Reb Ancsli és más avasi zsidókról szóló szép­­históriák pedig az író tiltakozá­sa, szolidaritásának beszédes kifejezője. A felszabadulás után újra kezébe veszi az újságírói tollat, megújult hittel és erővel szinte naponta írja lelkes beszámolóit, jegyzeteit a születő, önmagára találó új életről, annak külön­böző vonatkozású megnyilatkozá­sairól. Újabb regény írásához kezd, el is készül a Halott hall­gatott első fejezeteivel, Szegény Rodion címmel meg szeretné írni önéletírását, amikor megviselt szíve egy derült augusztusi na­pon felmondja a szolgálatot... Ma örömmel nyugtázzuk a Szabad Szó­ban , amelynek négy évig egyik legtermékenyebb mun­katársa volt, hogy kiadóink jó­­voltából Markovit­s Rodion újra hozzánk talált. Szekernyés János Vidék és világhír Markovits Rodion halálának 20. évfordulóján *•L XXL hanga délben kettőkor jön ki Cindea­ ezredestől — a főnök­től —, ahogyan beosztottjai ne­vezték. Elégedett volt. Rábízták a nyomozást s azokat az embereket is megkapta, akik félhivatalosan az ő megszokott munkacsoport­ját alkották. A főnök nem zaklat­ta fölösleges kérdésekkel, jóvá­hagyta addigi intézkedéseit és még csak „pszichológiai módsze­rére“ sem tett rosszmájú meg­jegyzéseket. Nem ment már fel első eme­leti irodájába. Délután öt óráig, amikor Felicia Turdeannal és Şerban Vasileval kellett talál­koznia, volt még egy kis ideje s aludni akart. Megüzente Domide­nak, hogy jöjjön el érte délután négykor, majd betért a Cotroceni vendéglőbe és megebédelt. Keve­sen voltak ott olyantájt, gyorsan kiszolgálták. Fizetett és már tá­vozni készült, amikor eszébe öt­lött valami. Elkérte a panasz­könyvet, keresett egy kevés üres helyet a régebbi bejegyzések kö­zött s a következőket vetette pa­pírra: „Remek kiszolgálás, na­gyon rossz étel“. Aláírta, beje­gyezte a lakcímét, az órát, és há­rom nappal előbbi keltezéssel látta el, hám, milyen könnyű alibit te­remteni! — mosolygott magában. Három óra előtt pár perccel érkezett lakására. Levetette ci­pőit s csak úgy ruhástól végig­­heveredett a rekamién, abban re­ménykedve, hogy elszunnyad ta­lán, amig érte jön Daniidé. — Jó fiú — gondolta, miközben sűrű ködként környékezte az álom. — Vajon miért nem nősült meg mostanáig? Lányos ábráza­tával bizonyára nagy hatást gya­korol a női szívekre. Vagy talán éppen ezért? ... Furcsa ez a fia­tal nemzedék. De mit is tudok­én róla, hogy furcsállom őt? Csu­pán annyit, hogy jól dolgozik és nyomban rángatózni kezdenek a térdei, ha dzsessz-zenét hall. Én pedig öregszem ... Csengetésre ébredt. Domide mosolyogva állt az ajtó előtt, egy nehéz terhet cipelő hordár test­tartását utánozva. — Nem álmodott ön sasokat, keselyűt, vagy legalábbis vér­csét? — Semmit nem álmodtam. — Lehetetlen. Tudományosan megállapított tény, hogy nincsen álom nélküli alvás. Ha pedig nem emlékszik vissza az álmára, ez azt­ jelenti, hogy nagyon fá­radt volt. — Meglehet. Na és? — Ha ragadozó madarakat lá­tott volna álmában, az illene a helyzethez. — Hogyan ? — Rendkívüli híreim vannak, hanga bement a fürdőszobá­ba, hogy lemossa arcát, Domide fütyörészve várta, ujjával dobolt is hozzá az asztalon. Amikor az őrnagy visszatért, cigarettával kínálta meg, hanga elvett egyet. Megszagolta, figyelmesen vizsgál­­gatta, mielőtt rágyújtott volna. — Lucky Strike? — Olyasvalami. — Miért szívsz te Domide a­­merikai cigarettákat? — Elsősorban is azért, mert becsületszavamra jók. Másodszor­ra pedig a hatáskeltés kedvéért. • — Igazán? És kire hatsz ezzel? — Úgy általában. A sznobság olyan, mint a grippe. Egyeseket csak enyhén fertőz, alig beteg­szenek meg, másokat viszont le­szed a lábukról, valósággal elvesz­tik az eszüket. Senki nem szaba­dul meg tőle, kivéve azokat, akik teljesen mentesek a kultúra jóté­teményeitől. Az ilyenek nem tö­rődnek vele, fogalmuk sincs ró­la, mi fán terem. — Jókedvű vagy. — Gyakori Min ez a mi fenn­­költ korszakunkban. — Nehezedre esne átváltani egy komolyabb hangnemre? — Munkaidőben semmi esetre. — Beszélj. — Jelentem, hogy rájöttem, milyen cigarettát szív Robert Leordeanu. — Nos? — Lucky Strike-t. — Húsz lejt dobtál ki egy cso­mag cigarettáért? Tudtommal nem szereted az illatosított do­hányt. — Szolgálatom idején nem az ízlésemhez, hanem a küldetésem­ diktálta követelményekhez iga­zodom. Azt a parancsot kaptam, hogy menjek el a Detrobirea gyárba. Ön az ott előadódható helyzetekre is felhívta a figyel­mem. Valóban sokan akartak szó­­baállni velem. Nem nekem szólt a nagy érdeklődés, a gyilkosság ka­varta fel a kedélyeket. Megborot­válkoztam mielőtt odamentem, tudván, hogy egy ellenszenves nyomozó nem képes megnyerni a tanuk bizalmát, a rokonszerves azonban igen. Nem találtam Sna­­govot, hát Lucky Strike-t vettem. Szerencsés véletlen, Felicia Tin­deau felismerte benne azt' a ci­garettát, amelyet Róbert szokott szívni. — Tehát tényleg volt valami köztük. — .4 tanú nem is tagadja — Megkérdezted, mikor látta utoljára? — Kérdezetlenül is megmond­ta. .4 múlt év októberének egyik verő­fény­es délutánján. Ő egy trolibusz-megállónál várakozott, amikor Robert arra hajtott ele­gáns szürke Citroenjével. — Valóban van Róbertnak egy Citroenje ? — Ezt már ellenőriznünk kell. A lány ért a gépkocsimárkákhoz, jelenlegi udvarlója sofőr az ITB- nél. Együtt tettek be pénzt a CEC-be egy Trabantra. Az­ összeg holmi vidéki örökségből és taka­rékosságból származik. Április­ban, mihelyt megkapják a kocsit, összeházasodnak és nászútra men­nek . Tehát tavaly októberben Róbert felvette valahol az úton Citroenjébe a lányt. — És elmentek kettesben a Reneasa erdei vendéglőbe. Édes, közös emlékekkel fűszerezett este. Robert ott Lucky Strike-t kért a pincértől. — Biztos vagy abban, hogy véletlen találkozásról volt szó. — Szerelmi ügyekben soha nem lehet biztos az ember. De nagyon valószínűnek tartom. Engedtes­sék meg nekem egy feltevés. — Halljuk. — Robert belebonyolódott va­lamilyen ügybe s emiatt válófél­ben volt attól a nőtől, aki két fiút szült neki. Nem Félidőről van szó. Ez kitudódott volna a gyárban. Ellene szólna az MTB- ssel való viszonya is, amely „ko­molynál!“ tűnik. Tehát Leordea­­nunak volt egy harmadik vala­kije, akit m­i még nem ismerünk. A kancasai erdőben tett látoga­tás a Citroennel nem több egy lezajlott, de teljesen még be nem fejezett szerelmi viszony kelle­mes epizódjánál. — Valószínű. De sok ilyen vi­szony van már ebben az ügyben. — Az élet tele van szerelem­,­mel. — És olyan alakokkal mint ez a férfi, akit még nem is láttam. — 4 fénykép után ítélve jóké­pű fiú. Ez a Felicia véleménye is. Csinos és nagyon udvarias. — És ő? Szép-e? — Ha nem óvakodnék a túlzá­soktól, azt mondanám, nagyon szép. — Tetszett? — Ha nem tartózkodnék a ne­vetségességtől, bevallanám az igazat, de így a rám jellemző ó­­vatosságg­al, csak annyit mondok, hogy nem keltett rossz benyo­mást. — Barna? — Olyanforma. — Magas? — Magasocska. — Karcsú? — Mint a nádszál! — Egyéb megkülönböztető jele? — Színpadias beállítottság. Ő játsza a gyár színjátszó csoport­jának női főszerepeit. Különös hajlam az érzelmes melodráma iránt. Mély sóhajok, kényeskedő, affektáló hanghordozás. Feltehe­tőleg gyakori próbák odahaza, a tükör előtt. Műveltségi színvonal: tévé és esztrádszínház. — Megkérdezted, hol töltötte a szombat estét? — A jelszó az volt: semmit nem kérdezni! Nem kérdezősködtem tehát. Elmondta kérdezetlenül is. Tökéletes alibi. Bállal egybekö­tött művészi műsor a gyár klub­­jában. Hogy hiányozhatott volna onnan ? — Nem lepődtél meg azon, hogy kérdezetlenül is előhozako­dott alibijével? Nem tudhatta pontosan, mikor ölték meg Au­relia Leordeanut. — Aligha gondolt alibire. A halálról filozofálgatva megjegyez­te, hogy ha szegény Aurelia nem lett volna úgy oda az után a szélhámos Rober után, aki talán soha nem akart visszatérni hoz­zá, talált volna magának egy fiút és eljött volna vele a bálba. Akkor nem lelt otthon a bandita — Bandita? — Felicia nagy kedvelője lehet a kalandregényeknek. , Meggyőző­dése, hogy Aurelia egy vérengző bandita áldozata. — Nem tudtad megérdeklődni, hogy sportol-e? Izmos nő? — Egyáltalán nem az. Vékony­ka. Ha netalán olykor sportolna is, csak azért teszi, hogy kevés öltözékkel mutogathassa magát. Nem olyan valaki, aki egy fliort miatt. — Hogyan? — Fliort. Így mondja ő. „Beis­merem, volt közöttem és Robert között egy kis fliort. De nem nagyon tüzeltem bele ma­gam. Hamar rájöttem, mennyit is ér ez a szélhámos. Aureliával pedig nagyon jóban voltunk. Megértheti. . barátnők, munka­társak. Nem­ lehetett. No meg ott voltak a gyermekek is. Egy kis sl­ort volt az egész Egy kis szó­rakozás .. (Folytatjuk) SZABAD SZÓ Tartalmas jókedv közhelyeket puffogtatuunk, ha azt igyekeznénk bizonyítani, hogy szükség van a ,,komoly“ filmek mellett, könnyű, vidám, a szó szoros értelmében szórakoztató alkotásokra is. Más kérdés, hogy ilyen valóban említésre érdemes, valóban könnyű, de nem súlyta­lan filmmel aránylag ritkán ta­lálkozunk. Ez talán, sőt biztosan azért van így, mivel (hogy újra nyitott kapukat döngessünk!) biz­tos, hogy ..könnyű“ filmet nehe­zebb csinálni, mint ..nehéz faj­súlyút“. Kacagtatónak lenni, a művészi színvonal megtartása mellett, nehéz feladat, így van ez különben nemcsak a hetedik művészetben, hanem az irodalom­ban is. A világirodalom igazán nagy és időtálló kacagtatott, re­gényben, novellában, színpadon egyaránt két kezünkön megszám­lálhatjuk­­arról nem is szólva, hogy még Shakespeare bicskája is beletört néha a vígjáték buk­tatóiba). Nos, hogy a tulajdonképpeni tárgyra térjünk, nem akarjuk azt állítani, hogy Alfred Weiden­mann most bemutatott (de már valamivel régebbi) filmje a ko­m­­édiázás magas iskolájához tar­tozik. Természetesen nem ervít­­hető egy síkon elsősorban „hon­fitársaival“, a néhány nagyszerű nyugatnémet szatírával.. a Csoda­gyerekektől a Spessarti fogadóig. Mégis, állítjuk, hogy az Én is csak nő vagyok üdítő, jóleső szín­foltot jelent a szuperfilmek, „westernek“ és tingli-tangli ára­datától ..kissé“ elfásult néző szá­mára. A film nem lép fel túlzott igé­nyekkel. Egyszerűen szórakoztat­ni akar és ezt — dicséretére le­gyen mondva — a humor jobbik, értékesebbik fajtájával igyekszik elérni. Ez látszik problémafelve­téséből, finom, de jól célzó szatí­rájából, amely ugyan nem hatol a dolgok mélyére, de azért elég alaposan ,,helybenhagyja" a di­vattá, sőt hóborttá váló psycho­analízist, a mindenáron való „komplexum“ kínálást. Nincs kihangsúlyozva, de a filmből is nyilvánvaló, — hogy mint any­­nyi más hóbort — ez is minde­nekelőtt a társadalmi élősködés, az életformává vált semmittevés szülöttje. És nem kell túlságosan élesszemű­nek lenni ahhoz, hogy megéressük: a film alkotói nem rokonszenvesnek túlságosan ez­zel a réteggel. Csak éppen nem olyan szókimondóak (és nem olyan szellemesek), mint az előbb emlí­tett filmek alkotói. Egy valami persze hihetetlenül megkönnyíti a rendező és az e­­gész ..stáb“ dolgát. Ennek a va­laminek, helyesebben valakinek a neve: Maria Schell. A nagy Schell testvérpár nőtagját eddig főleg drámai szerepekben volt alkalmunk látni és megszeretni. Most bebizonyítja, hogy éppen olyan jó vígjátéki színésznő. Nem vagyunk hívei az egy ,,csillagra“ felépülő filmeknek és nem akar­juk azt mondani, hogy az Én is csak nő vagyok, ilyen film. De bizonyos, hogy Maria Schell nél­kül nagyot zuhanna a film hatá­sa, értéke. Első pillanattól kezd­ve eláraszt bennünket ennek a valóban kivételes művésznőnek ellenállhatatlan, magával ragadó játéka, sziporkázó sokszínűsége, kifejező eszközeinek széles ská­lája. Hol olyan, mint egy könnyű pezsgő, hol olyan, mint egy méz­­édes, tüzes aszúbor, hol játéko­san csapong, hol kesernyésen i­­rónikus, hol ösztönösen naiv, hol számítóan érett. Mindig új és mindig érdekes, egy távolról sem „nagy“ szerepet is teljes odaadás­sal tud eljátszani, örülünk, hogy újra találkozhattunk vele. Sándor István Megjelent a­­ KORUNK 2. száma A TARTALOMRÓL Nagy György — George Tomuta: Hatékony pártvezetés — szélesedő demokrácia -*■ Balázs Sándor: Spekuláció vagy alkotó gondolkodás?­­*■ Kallós Miklós: Bizakodó megjegyzé­sek egy bizonytalan tárgyú tudományról Jordáky Lajos: A fejlett tőkés államok polgári pártjai­­»• „Főiskolai rob­banás“ *». Falusiak városi letelepedése Újabb adatok egy négyszázéves perről Kuncz Aladár az Ellenzék szerkesz­tőségében Gábor István ébresztője Benkő Samu: Kö­zépajtától Európáig Farkas Árpád: Szeszélyes utazás Ko­­vászna megyében •Н. Kov­ács András: A nooszféra távlatai «». Galbács Mihály: Sport és humánum Ifj. Kós Károly: A régi székely bútorfestésről Kántor Lajos: Megújuló forrás Gera György: Beszélgetés Párizsban az é­op-artról •»­ William Faulkner: Hajnali hajtóvadászat Orbán János: Lelkiismeret és tudomány •­. Feljegyzések Kós Károlyról, Benedek Elekről, Bitay Árpádról és Goór Pálról Csíki László és Papp Tibor versei -is András Zoltán, Bodor And­rás, Béres András, Gavril Florescu, Gazda József, Herédi Gusztáv, Izsák László, Kéri József, Király László, Kohn Ki­ller, Krausz Septimiu, Krizsó Kálmán, Kubán Endre, Metz Katalin, Muzsnay Árpád, Nagy András, Páll Gyöngy­vér, Pomogáts Béla, Szekernyés János, Sztranyiczki Gábor, Semlyén István, Veress Dániel Írásai: KRÓNIKA, TÉKA, TALLÓZÁS. MOZI Szerdán MODERN (8, 14,15, 16,30, 18,45, 21): A Napisten pira­misa; (20-kor nyárimoziban): Tarzan, a majomember; AR­TA (9, 11, 14,30, 16,45, 19, 21, 20,30-kor nyárimozi): Én is csak nő vagyok; PARK MOZI (10, 14, 16, 18,15, 20,30, 20- kor nyárimozi): Egy lyukas dollár; STUDIO (11, 15, 17, 19, 21): Szerelmem, Hirosima; MELODIA (11, 15. 17. 19, 21): Lesben az Angyal; VICTORIA (10, 14. 16. 18,15, 20,30): A zenész; VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (17, 19, 21): A boszorkányok fala; (20,30-kor nyárimozi): Északon, Alaszka felé; VÖRÖS CSILLAG MEHALA (17, 19): Fantasztikus u­­tazás: CFR KLUBMOZI (10. 16. 18. 20): A besúgó. Időjárás Bizonytalan időjárás vár­ható, változó felhőzettel, át­menetileg borús égboltozat­tal, helyi záporesők­kel, zi­vatarokkal. Gyenge, majd mérsékelten fokozódó, vál­tozó irányú szél. A hőmér­séklet nem változik, nappal 22 és 27 fok, éjszaka 12 és 17 fok között. Falusi sportolók vetélkedői Befejeződtek a Temes megyei KISZ-bizottság­ által szervezett falusi fiatalok kupájának mérkő­zései. A labdarúgó csapatok kö­zül a giládi együttes bizonyult a legjobbnak, amely végig egyen­letes teljesítményt nyújtott. Nagy érdeklődést váltott ki a kézilab­dázók vetélkedője is, amelyben a férfiaknál a Perjámosi Avinlul került az első helyre. E csapat a döntő mérkőzésen 15:14 arányú fölényes győzelmet aratott az Orczyfalvi SE ellen. .A női kézi­­labda csapatok döntőjében az Orczyfalvi SE 12:4 arányban bi­zonyult jobbnak a Dudeştii Ve­­chi-i együttesnél. A férfi röplabdázok kupájában a tomeşti-i csapat került az első helyre, amelyet Románszentmi­­hály követett a rangsorban. A nőknél a románszentmihályi röp­labdázok szerezték meg az első helyet, akik a belincieket­ előz­tek meg a bajnoki táblázatban. .............................. A giládi labdarúgó­csapat, a falusi fiatalok kupájának a győztese Bajnoki táblái A-OSZTÁLY 1. Craiovai Universitatea32 106:35 2. Konstancai Farul32 103:15 3. Bukaresti Steaua320 14:14 4. Aradi UT32015:34 5. Iasi-1, Politehnica320 13:44 6. Kolozsvári Universitatea31115:43 7. Marosvásárhelyi ASA31113:33 8. Bakui Dinamo31115:63 9. Aradi Vagongyár311 14:63 10. Bukaresti Dinamo2­10 15:32 11. FC Arges 210 14:32 12. Bukaresti Progresul310 24:52 13. Petrozsényi Jiul302 12:32 14. Bukaresti Rapid302 11:32 15. Ploieşti-­ Petrolul30 120:21 16. Magurad­ Crişul30 121:51 ű immmm 10,00—10,30: Ipari szakemberek tv-je. — Automatizálás vegyiparban (ismétlés). 17,30: Kicsinyeknek — rajzfilmek. 18,00: Gazdasági krónika — a gazdasági szerződések betartása. 18,30: Német nyelvlecke (a 7. lecke ismétlése). 19,00: Ifjúsági műsor — költemények. 19,30: Híradó. 19,50: Időjárásjelentés. 20,00: Román népi zene. 20,25: A televízió stúdió Universal­ 400 című riportfilmje. 20,45: Az Electrecord-együttes műsora. 21,00: Mű­sorismertetés. 21,15: Filmmúzeum, Voltaire. 22,30: Varieté 16 milliméteren. 22,45: Híradó. 1968 augusztus 28 B-OSZTÁLY 1. Vajdahunyadi Metalul32 106:25 2. Turnu Severini Metalul320 15:34 3. Temesvári CFR31204:24 4. Nagyváradi Olimpia320 17:64 5—6. Kolozsvári Medicina31204:34 5—6. Kolozsvári CFR31204:34 7. Resicai MSK311 15:23 8. Temesvári Politehnica31116:63 9—10. Kudzsiri SE31114:53 9—10. Craiovai Electroputere311 13:43 11. Szebeni MSK31028:72 12—13. Sodronyipar31026:72 12—13. Nagybányai Minerul31022:32 14—15. Aradi CFR302 15:92 14—15. Râmnicu Vâlcea302 11:52 16. Medgyesi Gazmetan30­1 22:51 PRONOSPORT Tippünk a PRONOSPORT 1968 szeptember 1-i, 35. számú verse­­nyéhez. 1. Steaua—Buk. Dinamo I % 2. Rapid—Progresul x 1 3. Jiul—FC Argeş x 1 4. Vagongyár—Farul x 5. Petrolul—UTA x 2 6. Marosvásárhely—Bakó I 7. Kő­vári U.—Craiova. U. 1 8. Crişul—Iaşi i 9. Paşcani—Galaţi Poli. x 2 10. Portul—Suceava . 1 11. Steagul Roşu—B. Metalul 1 12. Kudzsiri SE—Regie. MSK 1 13. Szebeni MSK—Nagybánya 1

Next