Szabad Szó, 1972. július-szeptember (29. évfolyam, 8506-8583. szám)

1972-08-27 / 8554. szám

6. oldal A fasizmus elleni harc hadtörténetéből _ - —- ------- ■ -- |— ELŐCSATÁROZÁS A MÁSODIK FRONTÉRT (Folytatás 8553. lapszámunkból) A hadművelet végrehajtásá­val megbízott parancsnokok — Roberts tábornok, a szárazföl­di erőit parancsnoka, valamint Hughes­ Hallet tengerészkapi­tány —, a Calpe torpedórom­­boló fedélzetén tartózkodtak, mit sem tudva az események lefolyásáról és az összeomlás méreteiről Kevéssel hat óra után a parancsnok bevetette a tartalékot is — a Mont-Royal egység lövészeit —, de ez va­lójában egy vaktában végre­hajtott manőver volt. A tar­talékhadtest zöme partraszál­láskor, ha nem akart elpusz­tulni, arra kényszerült, hogy harcba szállva, a sziklák kö­zött keressen menedéket. A zászlóalj többi része teljesen elszigetelve, és a­­ szabadulás lehetősége nélkül a Hinden­­burg magaslat lábainál ma­radt. A dieppe-i csata befejez­tével a Mont-Roy­al lövészegy­ség 288 tisztje és közlegénye esett a németek fogságába ERŐSÍTÉS. DE KINEK? Roberts tábornok a helyze­tet nem ismerve, 8 órakor úgy határozott, hogy erősítésül a partra küldi a brit tengerészet rohamegységét. Fél kilenckor a tengerészet lövészei csóna­­k­okba szálltak és a füstfüg­göny oltalma alatt, elindultak. Amint ez alól kikerültek, e szomorú reggel leggyilkosabb össztüzében találták magukat. De amint az élenhaladó csó­nakok megjelentek az ellenség szeme előtt, J. P. Phillips al­ezredes megértette a parton végbemenő tragédiát. Habozás nélkül fehér kesztyűt húzott és a rohamcsónak orrába áll­va, az övéi, de az ellenség számára is jól láthatóan jelt adott a visszavonulásra. Hat csónaknak sikerült azonnal visszavonulnia. A tiszt azon­ban csak húsz másodperccel élte túl hősi gesztusát, de 200 embert megmentett a biztos haláltól. Kilenc óra tájban végre el­rendelték a visszavonulást A tervek szerint ezt a hadműve­letet három óra alatt kellett végrehajtani. Az volt a fela­dat, hogy minél több életben maradt embert szállítsanak el a partról. A mentőhajók le­génysége tehát az utolsó erő­feszítésre készülődött. 10 óra 22 perckor a megma­radt rombolók felsorakoztak a csónakok mögött. A meginduló nyugati szél megkönnyítette a csónakok kikötését. A lőszer­rel és ágyúkkal felszerelt ha­jók szünet nélkül tüzeltek. És mégis, a partokon kétségbee­setten küzdő emberek még há­rom órán keresztül néztek szembe a halállal. A csata u­­tolsó szakasza a hátvéd hő­sies harcaival, a brit haditör­ténet egyik legjelentősebb fegyverténye marad. A Calpe és a Femie torpedórombolók teljes sebességgel és minden ágyújukból tüzet szórva cir­káltak a partok előtt; a Ber­keley torpedórombolót bomba­találat érte és elsüllyedt. A helyzet reménytelennek tűnt. Mégis, augusztus 19-ének délutánján a dieppe-i expedí­ció megmentett emberei és hajói, a német légierőtől és tengerészeitől alig háborgatva, elindulhattak Anglia felé. A DIEPPE-I HADMŰVELET MÉRLEGE Hat nap múlva elkészült a hadművelet mérlege. A kana­daiak 215 tisztet és 3164 köz­katonát veszítettek, az angol rohamcsapatok 24 tisztet és 233 közlegényt, összesen 494 tiszt és 3890 közkatona esett el, se­besült meg, vagy tűnt el. Sok jármű és hadfelszerelés ma­radt ott a parton. A szállítóegységek, különö­sen az állandóan partközelben tartózkodó kisebb hajók, szin­tén súlyos veszteségeket szen­vedtek. A tengerészet összesen 81 tisztet és 469 tengerészt vesztett, ezen felül 34 hajót, közöttük a Berkeley torpedó­rombolót is. A Jubileum-hadművelet ko­moly kudarcnak bizonyult a terv merevsége, és egy vi­szonylag fontos frontszakasz meglepetésszerű támadásának sikerébe vetett, túlzott biza­lom következtében. Másrészt pedig az előirányzott tűzerő túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy a parti védelmet semle­gesíteni tudja. A hadművelet javára annyi írható, hogy próbára tették az ellenséges védelmet és szét­romboltak néhány épületet és berendezést, közöttük egy gáz­üzemet és egy dohánygyárat. De a németek valójában nem jöttek zavarba a csata folya­mán. Ennek ellenére 1942. augusz­tus 19-étől kezdve a nácik megkettőzték éberségüket és újabb erődítéseket építettek a megszállásuk alatt levő nyu­gat-európai partvonal egész hosszában (A MAGAZIN ISTORIC nyomán) Szabad Szó AZ ELMÚLT HÉT HAZÁNK nemzeti ünne­pe alkalmából külföldön számos rendezvényre ke­rült sor. Díszgyűlések, saj­tóértekezletek, fogadások és baráti találkozók sora fém­jelezte Moszkvától Santia­­góig, és Pekingtől Kairóig országunk barátságra és e­­gyüttműködésre épülő, egy­re bővülő nemzetközi kap­csolatait. A rendezvényeken, amelyekre népünk nagy ün­nepe alkalmából került sor, a szónokok az 1944. augusz­tus 23-i történelmi aktus jelentőségét és azokat az eredményeket méltatták, a­­melyeket az egész román nép, a kommunista párt vezetésével, a felszabadulás óta eltelt huszonnyolc év alatt ért el. A szívélyes légkörben lezajlott ünnep­ségek további hozzájárulás népünk és a világ haladó erői közötti kölcsönös tisz­teleten alapuló kapcsolatok erősödéséhez. A NEMZETKÖZI ÉLET mai problémáiról nyújt át­fogó képet az ENSZ-főtit­­kár évi beszámolójának be­vezetője, amelyet a világ­sajtó is leközölt. A doku­mentum bátorítónak ítéli a nagyhatalmak közötti kap­csolatokban mutatkozó eny­hülést, a világbéke és a biz­tonság szempontjából, de hangsúlyozza „a jelen tör­ténelmi pillanatban nem le­het figyelmen kívül hagy­ni a kis és közepes orszá­gokból álló nagy többség érdekeit, bölcsességét és je­lentőségét“. Az ENSZ-főtit­­kár felhívja a tagállamok figyelmét­­­­ nemzetközi kooperáció szükségességére, hangsúlyozva, hogy az „em­beriség csak akkor javít­hat életkörülményein, ak­kor kerülheti el a külön­böző katasztrófákat, ha új szintre emeli a kooperációt és a szolidaritást“. A főtit­kár meggyőződését fejezi ki, hogy az ENSZ-tagálla­­mok a jövőben fokozott e­­rőfeszítéseket tesznek majd a szervezet Alapokmánya elveinek gyakorlatba ülte­tésére és elősegítik majd az ENSZ célkitűzéseinek meg­valósítását. AZ ARAB VILÁG diplo­máciai naptárában közpon­ti helyet foglal el Mahmud Riad­nak az Arab Liga fő­titkárának az arab orszá­gokban folyamatban levő körútja. Mint ismeretes, a főtitkár, arab csúcsértekez­let összehívását javasolta a közel-keleti helyzet elhúzó­dása következményeinek megvitatása végett. Hírma­gyarázók tudni vélik, hogy Mahmud Riad a megláto­gatott országok államfői e­­lé terjesztette javaslatát. Politikai megfigyelők u­­gyanakkor érdeklődéssel követik az új jordániai kormány politikai vonalát, amelynek főbb irányelveit maga Husszein király fo­galmazta meg: „véglegesen távolítsák el azokat, akik szakadásra és megosztott­ságra uszítanak“. Külpoli­tikai téren a királyi üze­net síkraszáll az arab or­szágokká­­velő kapcsolatok megszilárdítása mellett.­ ­Щ¡ DÉLKÖRÖK KÉPEI Folytatódnak 7., smerita, légi és tengeri támadások Viet­nam I­K lakott területei ellen. Sorozatos támadások érik Ha­noi, a főváros ipari egységeit, iskoláit, kórházait és lakóhá­zait. A barbár támadások következményeiről győződhettek meg azok az újságírók, akik a támadások következményeit megszemlélni érkeztek a VDK fővárosába. A felvételen újságírók egy csoportja látható egy óriási bombatölcsér mellett, Hanoi egyik negyedében. A robbanás következtében itt közel száz lakóház dőlt romba. Londoni építőipari munkások sztrájkőrsége |_________________________ Légvédelmi alegység egy észak-vietnami faluban Nagy a forgalom a müncheni üzletekben, ahol a XX. Nyári Olimpiai Játékok emblémájával díszített árukat forgalmaznak HÍRADÓ

Next