Szabad Szó, 1981. április-június (38. évfolyam, 11214-11290. szám)
1981-04-01 / 11214. szám
2. oldal ----------------------------------------- * V V OCTAVIAN GÓCA Meghalnak némán perc-füzérek. Kapumhoz nem nyúl senki ujja, a vén idő halott, kegyetlen hamuját mind telkemre fújja. Köd tör be, vállán éjszakát hoz, s ím, elnyel lomha, torz sötétség pogány viharszelek lecsapnak, hogy álmom szárnyait letépjék. Elhagyottan Egy csillagfény se jön becézni zord homlokom — mind haldokol már. Vajon majd egyszer fölragyog még, hát térdre hullhatnék, egy oltár? A dús remények tölgye készül, hogy holt lombját lepermetezze... Ó, jaj, be szép vagy, ó, be szép vagy, s oly messze tőlem, ó, be messze!... FRANYÓ ZOLTÁN fordítása Forrástiszta költészet - Száz éve született OCTAVIAN GOGA — Néhány esztendővel ezelőtt jártam először a költő szülőfalujában, Răşinari-on. Kerestem a költeményekből viszhangzó falut, bejártam a rendezett utcákat, megcsodáltam a szép házakat, rendezett kerteket, a gazdaszellemet és szorgalmat, ami a mi bánáti falvainkre emlékeztetett. Bekopogtam a házak ajtaján, öregek mesélték el nekem, hogyan találkoztak a nagy költővel, Octavian Gogával. A falut, gyermekkora emlékeit, gyakran idézte fel verseiben Goga. S a költő is kitartott amellett, hogy időnként hazalátogasson a tiszta forráshoz, a dolgos emberekhez, akiknek vágyait oly mélyről fakadón tudta költeményeiben visszaadni. Răşinari meghúzódik a völgyben, de néhány ház felkapaszkodik a dombtetőre, onnan integet az érkezőnek. Nem messze a szülői háztól a híres muzsikus, Chioru fogadója. Ismerős ez a világ mindenkinek, aki valaha Goga verseire figyelt. Életének és főként politikai nézeteinek ellentmondásait cáfolja meg a forrástisztán feltörő, halhatatlan költői életmű. Újszerű, sodró erejű költészetét a román nép társadalmi és nemzeti jogaiért folyó küzdelmének megértése jellemzi. „Rájöttem, hogy egyedül a lázadás irodalma, az életösztönnek a nép lelkében való felkorbácsolása igaz“ — írja Goga. „Annyira jogosnak tűnt a gondolat, hogy a tömegek harci kürtje legyek, hogy bármiféle egocentrizmus banalitásnak látszott. Szellete a költő lelkén a nép fájdalma szüremlik, át, így annak érzéseit és vágyait, törekvéseit szólaltatja meg Költészetének tiszta forrása a nép életéből merit. Tartós kapcsolat fűzi a faluhoz. Szereti az egyszerű, dolgos embereket s arra törekszik, hogy minél reálisabb képet adjon, tükrözze azt a lázadó tiltakozást, mely az elnyomók ellen irányul. Ezért az őszinte, igaz költészetért elismerés és csodálat övezi ma is Octavian Goga emlékét. Goga ismerte a magyar forradalmi költészetet és őszinte vonzalmat érzett iránta. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte és az ott eltöltött időszakot arra használta fel, hogy alaposan megismerje e költészetet. Nagyon szerette Petőfi Sándor verseit, s a szabadság nagy dalásával valamiféle belső rokonságot érzett. De közösséget vállalt Octavian Goga a nagy forradalmár költővel, Ady Endrével is, akit mindig „nagy gyönyörűséggel olvasott“. Végül és nem utolsósorban ő szólaltatta meg román nyelven Madách Imre felkavaró drámai költeményét, Az ember tragédiáját. Születése századik évfordulóján, költői és műfordítói öröksége mellett, tisztelettel emlékezünk széles látókörű humanista magatartására, népéhez ragaszkodó harcos kiállására, a román és magyar nép közötti hídépítő munkájára, melyet maradandó irodalmi alkotások fémjeleznek. Közel hat évtized távlatából is egy rendkívüli költői pálya áll előttünk: tolla és tehetsége, népével sorsközösséget és küzdelmet vállaló költészete a román irodalom nagyjai közé emeli. Alexandra Jebeleanu V J. * L Piactérből vásárcsarnok (Folytatás az első oldalról) Két mosdókagyló közül is csak az egyik használható Igen, az „újszülött“ rendszerint gondokat is hoz magával. Pontosabban, gondra — gondot, hiszen egy korszerű létesítmény szellemi, fizikai és anyagi ráfordítást igényel, s amikor elkészül, kiderül, hogy máris újabbakat követel maga körül. Teljesíthető-e mindez „egyszuszra“? — érdeklődtünk a municipiumi városgazdálkodási hivatalnál. Pozitív válaszokat összegezhettünk, még akkor is, ha tudtunkra adták: lépésben kell haladnunk olyan elemben, amilyenre erőnkből telik A két csarnok méretét illetően aggodalomra nincs ok, hisz elárusító asztalok, csukott kioszkok kerülnek a beugrókba, tehát a kereskedelmi felület nem lesz kisebb. A jövőben bevezetik a vizet az első csarnokba továbbá, az illető egység szakemberei kicserélik a hibás csöveket, csapokat. Tervek szerint, az állami szektor elárusítói és a magántermelők elkülönülnek, felosztják egymás között a két csarnokot; ezek rendjének biztosítása, működésének megszervezése jövőbeni feladat. Ezerkiencszáznyolcvanegyben az áruforgalmazás civilizált feltételeket és hozzá igazodó magatartást, hozzáállást követel. Építhetünk akár márványpalotát is ha sáros lábbelivel járunk benne, mert a küszöb elöl hiányzik a lábtörlő; szállíthatjuk tonnaszámra a hatalmas üvegtáblákat a vásárcsarnokhoz, ha csupán az utolsó egy hónapban 1900 lej értékben kellett pótolni azt, amit valakik máris kitörtek. A piaci ügykezelőség irodájában Silvia Ciolan főkönyvelő és Gillinger Erzsébet díjbeszedő a piac belső életéből villantott fel néhány képet. Szerintük, nagy vonzereje van a befejezés előtt álló csarnoknak, s ezt még fokozza az Északi Pályaudvar közelsége, de méginkább a „ tőszomszéd“, vagyis az autóbuszállomás. A magántermelők leginkább aközeli peremnegyedekből járnak ide, meg főleg Gyirokról, Utvinról, Páváéról, de távolabbról is. Pénteki napon a számuk mintegy 300—350, ilyenkor 180 mérleget váltanak ki. Temesvár, akár a serdülő fiatal, évről évre növekszik. S az új tömbházak földszintjén nyitott megannyi üzlet, zöldségesbolt, a fél fogára sem elegendő — ahogy mondani szokás. Jelenleg hét piac igyekszik eleget tenni az elvárásoknak közöttük sor első, a legnagyobb, a Május 1. elnevezésű, a Văcărescu utcában. Utódai, követői is lesznek a jövőben — tervezik a város elöljárói. Kivitelezés szempontjából, a Gyiroki úti piac a legalkalmasabb a korszerűsítésre — mondják a szakemberek. Kívánjuk, hogy a folytatás méltó legyen a város hírnevéhez, annak lakosaihoz Mert tudnunk kell: társadalmi összefogás, honpolgári igyekezet segítette vásárcsarnokká tenni a tegnapi piacteret. K. Mária — Zsombolya. Érdeklődéssel olvastuk levelét és megértjük jogos felháborodását. Észrevételeit eljuttattuk a város vezetőségéhez azzal a kéréssel, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket. Tamás Szever — Temesvár. Az ebtartást, mint köztudott, törvényes rendelkezések szabályozzák, akár házőrzőről, akár pedig az ebtenyésztők egyesületénél bejegyzett és nyilvántartott fajkutyáról van szó Ezeket a rendelkezéseket a normális közállapotok biztosítása érdekében szigorúan be kell tartani. Gazdátlan, kóbor ebekről lévén szó, kiirtásuk humánus meggondolásból történik — a lakosok érdekében: özv. V. Istvánná — Temesvár. Amikor szomszédját megbízta az ügy intézésével, azt mondta neki, járjon el legjobb belátása szerint Most, utólag, hogy a rendezés nem úgy sikerült, ahogy ön azt remélte, nem tehet neki szemrehányást , valóban a legjobb belátása szerint cselekedett. Sárosi István — Temesvár A levelében felvetett kérdés sokkal bonyolultabb, mint ahogy az első látásra tűnik. Helyszűke miatt nincs lehetőségünk arra, hogy e rovatban kimerítő választ adhassunk. Azt javasoljuk, látogasson el a szerkesztőségbe, a levelezési osztályra, ahol szívesen állunk rendelkezésére és megadjuk a szükséges felvilágosításokat. Cs. Z. — Temesvár Van az úgy néha, hogy miután a kellemetlenség előadódott, a kárvallott vagy sértett fél a hibás, vagy feltételezett hibás személy „kiderítésére“ fordítja idejét és energiáját, ahelyett, hogy a dolog helyrehozásán fáradozna. Nyilván ez történt esetükben is. Noha nincs szó szabálytalanságról, vagy törvénysértésről, mégis kölcsönösen kinyilvánított harag lett az ügyből Hogy ezért melyik fél marasztalható el, annak megállapításában nem kívánunk részt venni. Egy olvasó — Temesvár. Észrevételeit köszönettel nyugtázzuk, mert teljesen indokolt, és mi segítő szándékot látunk benne. Sajnáljuk, hogy levelére nem írta oda nevét is. A szóvá tett kérdés egy sajnálatos elírás, figyelmetlenség következménye, amiért utólag is elnézését kérjük. Rovatvezető: Gere Vilmos A nemzetközi jog elveire épülő következetes külpolitikánk (Folytatás аг első oldalról) új típusú kapcsolatok kiépítésének szükségessége mellett foglal állást, hangsúlyozva az európai biztonság és együttműködés megteremtésének létfontosságát az összes európai népek számára. Végülis nincsen olyan, az emberiséget ma foglalkoztató kérdés, amelynek megoldásában Románia, személyesen Niclae Ceauşescu elvtárs ne nyitott volna új utat, megoldási irányt, és ne tárt volna fel problémát rendező eszközöket, gyakorlati megoldásokat. A mai világban a nemzeti érdekek életre hívása elképzelhetetlen a nemzetközi enyhülés és együttműködés megteremtése nélkül. Minden ország, legyen az kicsi vagy nagy függetlenül társadalmi berendezésétől, egyenlő felelősséggel részt kell hogy vegyen a vitás kérdések megoldásában, az együttműködés és enyhülés útján jelentkező akadályok elhárításában. A román külpolitikának a nemzetközi jog elveire épülő alapállása, a cselekvési mód, amely oly közvetlenül kapcsolódik Nicolae Ceauşescu elvtárs, pártunk főtitkárának személyéhez, kovácsolja világszerte azt a tekintélyt, amelynek ma hazánk külpolitikája örvend. -------Szabad Szó Minden kilowattóra számít (Folytatás az első oldalról) hogy a deltas bútorlemezgyártók éppen a legkritikusabb időszakban, a csúcsfogyasztás óráiban haladják túl a megengedett felső szintet. Az engedélyezett nyolcszáz kilowatt helyett, nyolcszázötven kilowattal terhelik a hálózatot Első hallásra, a különbség nem tűnik jelentősnek. Amikor azonban megtudjuk, hogy a szóbanforgó ötven kilowatt egy nagyobbacska falu szükségletét fedezné, bizony megváltozik a szemléletünk Mivel magyarázható a túllépés? Tüzetesebb vizsgálódás után arra a megállapításra jutunk, hogy a szervezési intézkedéseket nem sikerült műszaki felszereléssel hatékonyabbá tenni. Jelenleg ugyanis nem tudtak beszerezni megfelelő számú önműködő kapcsolót, amelyek a gépek üresjáratát szabályoznák, nincs olyan műszerük, amely biztosítaná a kondenzátorok önműködő üzemeltetését, nemrég jutottak hozzá a fotocellás villanykapcsolókhoz is, amely eddig szintén hiánycikknek számított. A fentiek beszerzése és alkalmazása, jelentősen javítaná az energiagazdálkodási mérleget. Szervezési fogyatékosságnak tartjuk viszont, hogy a megyei Villanyhálózati Vállalat diszpécsere olykor későn — néha aznap — tudatja a dettaiakkal a csúcsfogyasztás idejére engedélyezett szintet Ilyen körülmények között lehetetlen az elvárásokhoz igazítani a gépek üzemeltetését. E néhány észrevétel is arra utal, hogy a termelő egységek, s a szakvállalat szorosabb együttműködésére van szükség ahhoz, hogy mindet, lehetséges kilowattóra villanyáramot megtakaríthassanak Gyermeknek az is jó? — Lombfűrész- deszkát kell vinnünk a legközelebbi műhelygyakorlatra! — jelentette be ötödikes fiam s várakozásteljesen nézett rám. — Faldiszeket készítünk égetéses technikával... Nyomban átláttam a feladat komolyságát, s elindultam a legközelebbi tanszerboltba. Kérésemre olyan huncutul nézett vissza rám az elárusítónő, hogy nem is firtattam tovább az ügyet. A második, de még a harmadik üzletben is tagadó választ kaptam, ám nem adtam fel a reményt, mert jól tudtam, hogy tőlem lombfűrész deszkát, nem pedig magyarázkodást vár a gyerek, ami mellesleg szintén nem lenne éppen könnyű dolog, hisz azt a fránya portékát itt is gyártják megyénkben. Dettán Mint általában, a türelem rózsát termett — pontosabban deszkát. A 10-es számú könyvesboltban készségesen nyújtották felém. Tízes köteg 25-ször 25 centiméteres lapocskák. Ez az megvan! Kifizettem a 14.50-et s diadalmasan siettem haza szerzeményemmel. Otthon aztán hideg zuhany. A tíz darab közül nagyfokú jóindulattal is mindössze két deszka volt hasznosítható, a többin éktelen repedések. A gyerek csalódottan nézett rám, mint aki nem érti, minek hoztam neki szemetet, amikor ők a szakmai oktatáson dísztárgyat, azaz szépet, kifogástalant kell produkáljanak belőle. Éreztem, hogy igaza van, s nyomdafestéket nem tűrő gondolatok motoszkáltak agyamban, de mire leültem e sorokat papírra vetni lehiggadtam. Tudom, hogy a tanulóknak szánt lombfűrész deszka a termelési folyamatban óhatatlanul előforduló selejtes darabokból származik, azokat igyekszik hasznosítani a gyártó és a kereskedelem, méghozzá magasrendűen, hisz húszegynéhány sejt kap érte négyzetméterenként Rendjén is lenne minden, ha a selejtes darabokból kiválogatnák a hasznosítható részeket, s azt árusítanák didaktikai célokra. Nem okvetetlenkedem, nem azt kifogásolom, hogy miért mérik bele a likat is a sajtba, de valamit jól meg kellene értetni: itt nevelésről van szó. S ha selejteset termelni minden munkaterületen bűn, a nevelésben sokszorosan az! A pontos és jó munkára felkészítő műhelygyakorlaton nem lehet úgy eredményt elérni, hogy közben azok az anyagok és eszközök, amelyeket gyermekeink kezébe adunk, a velük szemben támasztott elvárás ellenkezőjét példázzák. Egy banális furnírlemez kapcsán írom le ezt a véleményt, de sajnos ugyanúgy érvényes azokra a gyermekeinknek szánt Szerszámkészletekre is, amelyek kétségbeejtően primitívek, és már új korukban is úgyszólván használhatatlanok. Vagy azokra a játékokra, melyeken ott díszeleg ugyan a minőségellenőrzés pecsétje, de gyári hibával kerülnek a kereskedelembe. Olyan hitelt rontása ez a munka iránti felelősségnek, amit utólagos magyarázkodásokkal aligha lehet jóvátenni. Termelő egységeinknek nem csupán felelősökre, de több felelősségre is szükségük van ilyen tekintetben. A vállalati haszonnál is nagyobb társadalmi hasznot biztosítana ez. Gyermeknek az is jó... A végletekig vitáznunk kell az ilyen magatartással, s méginkább tennünk is kell ellene. Szigorú megfigyelőnk és bírálónk gyermekeink olykor naivnak tűnő tiszta pillantása. S nem várhatunk majd többet tőlük, mint amennyire mi magunk képesek vagyunk, ha saját mulasztásainkat elnéző nagyvonalúsággal kezeljük. Gherasim Emil