Szabad Szó, 1982. október-december (39. évfolyam, 11679-11757. szám)
1982-10-01 / 11679. szám
2. oldal ---------------------------------Kockázat MESSZEMENŐEN ELMARASZTALTÁK idén a megye szakembergárdáját a rossz búza-fajtaszerkezet miatt. A gyenge termés egyik fő oka — hangzott az indoklás — az volt, hogy túlzásba vitték a korai fajták termesztését; a Libelula, a Novoszadszka Папа és a hozzájuk hasonló fajták a vetésterület mintegy 80 százalékát foglalták el. Az elmúlt ősz és tél nem kedvezett az érzékeny fajtáknak, a hónélküli fagyok megtizedelték a tőszámot, a nedves nyárban elhúzódó aratás következtében nagy volt a szemveszteség. A megállapításhoz aligha fér kétség, hiszen az a való tényeken alapszik, el kell tehát ismerni: rossz volt a fajtaszerkezet. AZ EMBERBEN AZONBAN MÉGIS MUNKÁL A KISÖRDÖG és felvetődik benne a gondolat, hogy: vajon, jó termés esetén is ugyanilyen éles bírálat éri a szakembereket a rossz fajtaszerkezet miatt? E sorok írójának ugyanis volt már alkalma tanúja lenni azok felmagasztalásának, akik „helyesen orientálódva“, „jó szakmai érzékkel“, „ismerve a bánáti természeti viszonyokat“ nagy területen vetettek korai fajtákat és kiváló hozamokat értek el (amelyeket aztán későbben hivatalosan, érdemrendekkel, oklevelekkel is elismertek). S volt alkalma hallani ugyanakkor a „konzervatívok“, a „haladással lépést tartani nem tudók“ elmarasztalását, amiért túlzott óvatosságból a „kelleténél jóval kisebb“ területen vetettek korai fajtákat, s ezáltal ennyi, meg annyi gabonától fosztották meg a megye mezőgazdaságát, mert mi lett volna ha ... IGAZ, A KORAI FAJTÁK HÍVEI sem először vannak kutyaszorítóban. A nem egészen fiatalok emlékeznek talán még azokra az évekre, amikor a kései fajták széles körű termesztése révén akartuk ugrásszerűen megnövelni a megyei búzahozamot (lásd: a Lovrin-10 tündöklését és bukását). Ha visszatekintünk, mondjuk az elmúlt másfél évtized búzatanácskozásainak adataira, kevés olyan évet találunk, amikor a fajtaszerkezet ne képezte volna vita tárgyát, s az intézkedési tervekben ne szerepelt volna olyan kitétel, hogy az ősz folyamán erőteljesen javítani kell a termesztett fajták szerkezetét. KÍVÜLÁLLÓ SZAMARA talán érthetetlennek tűnik ez a sok „hűhó“ a fajtaszerkezet körül, de a mezőgazdaságban kissé járatosabbak már tudják, hogy a búzatermesztési folyamatban — elvileg — az időjárás mellett, a fajta az, amely a legerőteljesebb kockázati tényezőt jelenti, azon eszköz a szakember kezében, amelynek révén biztosítani tudja az adott körülmények legteljesebb hasznosítását. Nyilván, hogy egy nagyobb termékenységű fajta — jó körülmények között — nagyobb, vagy éppen sokkal nagyobb termést adhat, mint egy mérsékelt biológiai értékű, így aztán nem csoda, hogy a következő évben mindenki, vagy legalábbis nagyon sokan ugyanazt, (ugyanazokat) a fajtát akarta vetni, amelyik az előző évben a legnagyobb termést adta, (s erre nem egyszer bátorítás, sőt, nógatás is elhangzott). Csakhogy mindig megfeledkeztek legalább két lényeges tényezőről: 1. Valamely fajta viselkedését soha sem egyetlen esztendő eredményei alapján lehet, kell, szabad megítélni, mert soha sincs két egyforma esztendő. 2. Míg az egyik gazdaság körülményei között valamely fajta rekordot hozhat, más körülmények között katasztrofális eredményeket adhat, és minél bővebben termő a fajta (annál igényesebb is) a kockázat mértéke, annál nagyobb. SENKIT SEM LEHET ÉS KELL ELÍTÉLNI azért, mert maximális, kiugró terméshozamokra törekszik. Sőt! Kockázatvállalásra, kockázatvállalókra is mindig szükség van, mert hiányában, nélkülük örökké egyhelyben topogna az élet, a termelés. Csakhogy! Mindig és minden körülmények között a kockázatvállalónak is fel kell tennie a kérdést: meddig lehet, meddig szabad kockáztatni? Mikor válhat az egészséges versenyszellem felelőtlen hazardírozássá? Népies mondással élve, el kell döntenie, mekkorát markoljon ahhoz, hogy a legtöbbet foghassa. Mert azt már a régiek is tudták, hogy aki túl sokat markol, többnyire keveset fog. Nos, ennek a kérdésnek az eldöntése, a helyes válasz megtalálása — e sorok írójának szerény véleménye szerint — legalább olyan fontos szakmai feladat, hozzáértési mérce, mint mondjuk a rekordhozamok elérése. S ezt talán az idei „eredmények“ igazolják a legerőteljesebben. Józsa Ödön Önnek írjuk, Önnel együtt írjuk a lapot. Közölt e már a szabad szóban? Várjuk levelét! Ismeretlen ismerősök Kicsi a világ — szoktuk mondani, amikor otthonunktól távol összefutunk egy baráttal, avagy ha beszélgetéseink során véletlenül kiderül, hogy jó ismerősünk mások előtt sem idegen. Kicsi a világ — állítjuk most mi is, noha nem találkoztunk szemtől szembe azokkal, akik az ajtónkon kopogtattak, mégis közelállóknak érezzük őket. Egyik délután, szolgálatidéin, riasztott a telefon: „Százados tölgyet vágtak ki a gyárvárosi Népparkban. Gyönyörű, élő fát! A pusztítás felháborított, megkérdeztem az ott dolgozóktól, miért teszik? Azt válaszolták, hogy a bútorgyárnak szüksége van nyersanyagra... Hát erre a sorsra jutott Temesvár egyik legrégibb parkja?!“ Itt elcsuklott a hang. A keserűség és a tehetetlenség fojtogatta a panaszos torkát. Segítséget remélt, talán maga sem tudta milyet, hisz a tölgyet már autóra rakták, de osztozni akart a gondban és a félelemben: mi következhet még ezután? Állítása helytálló volt. Azaz, hogy részben helytálló, mert az illető tölgyfa már nem élt, csak haldoklott. Koronája nem tudta kiheverni az emlékezetes vihar pusztítását; erről az illetékesek tájékoztatása, de saját terepszemlénk is meggyőzött. És félő, hogy nem az említett tölgy volt az utolsó áldozat. Más kérdés, hogy az ott dolgozók miért állítottak valótlanságot. Meglehet hogy a hecc kedvéért. Szórakoztak az érdeklődő felháborodását látva, holott tisztelniük kellett volna azt. Egy, a város szépségéért, jövőjéért aggódó, s talán a saját múltját, emlékeit is féltő ember ragaszkodásának megnyilvánulása volt a panaszos jaj, s ez mindenként elismerést érdemel. Az pedig, hogy a sérelemmel régi ismerőséhez, az újsághoz fordult, hogy elsőként neki öntötte ki a szívét — megtisztelő bizalom. Nem olyan régen, levelet hozott a posta. Eltért a szokásostól, mert__hiányzott róla a feladó neve, címe: Névtelen levél. .. Csalódást okozott. Ám ez egyszer kellemeset. Csak néhány sor futott a papíron, de telektáriusnál is többet mondott. A levélíró arról vallott, milyen érdeklődéssel várja vasárnapi lapszámainkat, mit keres elsőként a pillantása, mit értékel, minek örül. És csak azért visel „álarcot“, hogy bebizonyítsa: elismerő véleményéért nem vár névre szóló köszönetet. Hát így történik, ha az ember tartozik valakihez. Ők és sok társuk a mi ismeretlen ismerőseink. Jóért munkáló igyekezetük mindenkor ösztönző segítség. Sipos Erzsébet A „Sólyom" a Began (Gyurcsik Miklós felvétele) Jogi tanácsadó Bachics Velimir — Temesvár. Levél útján a szerkesztőség nem ad jogi tanácsot Az érdekeltek rendelkezésére állunk e rovattal, valamint a szerkesztőségben a csütörtök délutáni jogi tanácsadó fogadóórákon. Azt javasolom, keressen fel a szerkesztőségben. Fontosnak tartom ismertetni, hogy senki sem járhat el önhatalmúan; kilakoltatást csak a néptanács végrehajtó bizottsága vagy a bíróság rendelhet el. Ha valaki a lakó beleegyezése nélkül annak lakásába, udvarába, vagy a lakáshoz tartozó mellékhelyiségekbe lép, ott tartózkodik, vagy felszólításra sem hajlandó onnan távozni, ez lakásháborításnak minősül és elkövetőjét a törvény bünteti. B. József — Temesvár: Az albérletből származó bevétel is jövedelem, és mint ilyen, adókötelezettség alá esik. Ezért kell az albérlővel a bérleti szerződést írásban megkötni és a pénzügyi szerveknek az albérlet létezését bejelenteni. Ha ezeknek a követelményeknek eleget tesz, a milícia szervei is engedélyezik az ottlakást és az illető személyazonossági igazolványába bejegyzik az ideiglenes lakásváltozást. Ha azonban az illetőnek van temesvári személyazonossági igazolványa, akár véglegesen is oda költözhet, tehát bejegyeztetheti a címet állandó lakhelyként is. R. Ferenc — Temesvár Az előbbi házasságából született gyermeket még végrendeletileg sem zárhatja ki az örökségből, ő éppen olyan mértékben jogi az örökségre, mint a jelenlegi házasságából származó fia. De ha vagyona tulajdonjogát még élete folyamán más személyre ruházza át (tehát nem marad örökség), úgy függetlenül attól, kik és milyen minőségben tartanak igényt az örökségre, az tárgytalan lesz, mivel nem lesz mit örökölni. T. Erzsébet — Temesvár. A 246977-es számú Államtanácsi Rendelet 7. szakaszában foglaltak értelmében ha a munkaszerződését az ön hibájából bontották fel, úgy egy új munkaszerződés megkötése után csak három hónap múlva lesz jogosult állami gyermeksegélyre (alocaţia de stat pentru copii), a további hat hónapban pedig e segélynek csak az 50 százalékára lesz jogosult. Nagy István• Temesvár. A 40/1950-as számú Rendelet előírásai értelmében az örökösödési eljárásra a közjegyző köteles megidézni az összes törvényes örökösöket függetlenül attól, hogy hol laknak Ha ezt elmulasztja, úgy az örökösödési okirat (certificat de moştenitor) bírósági úton megtámadható. A megidézettek megjelenése nem kötelező, de a meg nem jelenés az örökségről való hallgatólagos lemondást jelenti Rovatvezető: Egeressy László ügyes. Szabad SzS Sikeres gyógynövény- begyűjtési akció A megye dombvidéki falu ; vainak iskolásai nagyszabású gyógynövény-begyűjtési ak-ciót szerveztek. Pietroasa falu / ) iskolásai néhány nap alatt 6- szer kiló csipke- és kökénybo-igyót gyűjtöttek, osztályoztak s і t adtak át a helyi felvásárló- * ) szerveknek, összegyűjtöttek 50 \ і kiló nyírfalevelet, melyet a t I gyógynövényt begyűjtő válla- , ilatnak küldenek el. Az V— і \ VIII. osztályos tanulók, akik l і a kukoricabetakarításból is , ) kivették részüket, tovább \ folytatva mezőgazdasági gya- t і korlátokat, ezekben a napok-ban is gyűjtik a csipke- és 1 kökénybogyót, hogy vállalá-ossaikhoz híven minél nagyobb ízmennyiséget értékesítsenek. ’ „Arany középút” — avagy kritikátlanság Választ kaptunk a Temes megyei Posta és Távközlési Igazgatóságtól arra az olvasói levélre, amelyet Lapterjesztési mulasztások címmel közöltünk augusztus 10-i lapunkban, s amelynek írója azt panaszolta, hogy a postás rendszertelenül kézbesíti a lapokat, egyes példányokat pedig egyáltalán nem visz ki. Nos, a válasz meglehetősen ferde nézetet tükröz, ezért aszokásostól eltérő hatást váltott ki. Először* „kiugratott“ levéltárunkból egy régebbi, ugyancsak furcsa választ, másodszor pedig megkérdőjeleztem рзnaszkivizsgálás és -intézés terén tanúsított felelősségérzete* -4 segítő készséget. ... Ez év márciusának elején ellátogatott a szerkesztőségbe Tóth János Vöröscsárda kerületbeli előfizetőnk és elpanaszolta, hogy az év eleje óta több lapszámot késve vagy egyszerre kap meg, s mivel négy kiadványra fizet elő, az összegyűlt paksamétát a postás csak gyűrés, szakítás árán gyömöszölheti be postaládikájába. Kérése: szeretne pontos, jó szolgáltatásban részesülni. Jogos kívánságát ez év március 12-i lapunkban közöltük. Íme, mit válaszolt többek között a Levélbontáskor megyei postaigazgatóság. „Az általunk ebben a kerületben végzett véleménykutatás kimutatta, hogy amióta postahivatallá szerveztük a volt ügynökséget, érezhetően javult a postai kiszolgálás; ez a hivatal a lapkézbesítésre nem kapott egyetlen panaszt sem. Ezért a szobán forgó panaszt sem tartjuk megalapozottnak. Kivizsgáló szerveink előtt maga a panasztevő is elismerte: csak egy esetben kapott egyszerre két Szabad Szót, de hogy mikor, arra nem emlékszik, így nem állapíthattuk meg, nem-e akkor, amikor szállítóeszközhiány miatt későn jutottak el a megyei lapok e kerületbe.“ A válasz szerint tehát a panasz, amelynek bejelentéséért a kárvallott személyesen jött el a szerkesztőségbe, alaptalan, a kézbesítés pedig nem romlott, hanem érezhetően javult. Ebből az következik, hogy a panasztevőn kívül senki sem hibás, felelősségre vonás, szolgáltatást javító intézkedés nem szükségeltetik. Ez volt a helyzet márciusban ... Általában érvényes a panaszintézéseknél, hogy kivizsgálás milyensége szabja meg a foganatosítandó intézkedések milyenségét. A fenti esetben is ez történt. Ha nem történt mulasztás, nem kell intézkedni És bekövetkezett, ami várható volt: az „érezhető javulás“ dacára augusztus elején újabb panasz érkezett a kerületből. Lapterjesztési mulasztások címmel augusztus 10-i lapunkban jelent meg Gál Lajos, Euripide utcai előfizetőnk levele, amely többek között ezeket tartalmazza: „Az Euripide utcában, ahol én is lakom, immár két hónapja rendszertelen a lapkézbesítés. Hozzám a postás csak másnaponként hoz újságot, több lapszámot egyáltalán nem kapok meg ... most, amikor külön díjat kap a kikézbesítésért... s a kikézbesítetlen lapszámokért is!“ Erre a Megyei Posta és Távközlési Igazgatóság — igazgatói aláírással is ellátva — a következő tartalmú választ küldte: „Kérjük tudomásul venni, hogy miután konzultáltuk az Euripide utcában lakó összes újság- és folyóirat előfizetőket, tudomásul vettük, milyen módon született meg az a cikk. Mivel annak megjelenése napján a hibát elkövető dolgozónk már el volt távolítva tevékenységünkből, nem tekinthetjük megalapozottnak a panaszt (!). A vöröscsárdai honpolgárok elégedetlenségét operatív módon szüntettük meg a vétkes dolgozó azonnali eltávolításával. S noha a szerkesztőség észrevétele kései, mégis köszönjük a figyelmet, amit tevékenységünknek szentelnek.“ Tótágast álló logika! A posta ezt a panaszt sem tekinti megalapozottnak, annak ellenére, hogy az előfizetőknek hónapok óta elégedetlenséget okozó postást meneszteni kellett, amivel viszont az okot „operatív módon“ szüntették meg Ha az operatív ügyintézés ellenére a hiba hónapokig létező hét, mennyi időre állandósulhat, ha lassú az ügyintézés, vagy ha netán elismerik a panasz indokoltságát és nem vonják kétségbe a pártsajtó segítő szándékát? Gere Vilmos