Szabad Szó, 1988. április-június (45. évfolyam, 13383-13460. szám)

1988-04-01 / 13383. szám

2. oldal r „AGYELSZÍ­VÁ­S“ a neokolonialista politika mindennapos gyakorlata A nyugati, iparosított országok 1970 óta több mint 800 000 tudóst, mérnököt, orvost és más szakembert csábí­tottak el kecsegtetőbb ajánlataikkal Afrikából, Ázsiából és Latin-Amerikából — közli az ATA az Al Baasz című Szí­riai napilapban megjelent újságcikkre hivatkozva. Ez a tevékenység óriási profitot hozott a nyugati államoknak. Egyes becslések szerint ilyképpen több mint százhúsz mil­liárd dollárt spóroltak meg — hozzávetőlegesen ugyanis annyiba került volna a szóban forgó szakemberek isko­láztatása, szakmai felkészítése. Ugyanakkor – mutat rá az említett lap — a fejlődő országok kénytelenek voltak évente 100—150 millió dollárt kiutalni, hogy bizonyos mér­tékben pótolják az „agyelszívás" okozta veszteségeket. Az Egészségügyi Világszervezet statisztikáiból kitűnik, hogy 160 000, fejlődő országokból származó orvos dolgozik jelenleg a nyugati államokban. A szakemberek elcsábításá­nak gyakorlata a neokolonializmus egyik eléggé el nem ítélhető formáját, az emberi jogok közvetlen támadását je­lenti — írja az Al Baasz. Paradicsom rekord El tudnak képzelni egy fát, 16 000 paradicsommal? A japán szakembereknek sikerült ezt el­érniük egy kísérleti farmon. Megjegyzendő, hogy a 16 005 paradicsom mindenike (pontosan annyi volt a fán) nagyobb az át­lagos nagyságú paradicsomok­nál. Néhány évvel ezelőtt a Tszukuba Egyetem szakembe­reinek már sikerült termeszteni­­ök egy törzset 10 000 paridi­­csommal. HUMOR A pszichológia professzora diákjainak magyaráz: — Az optimista tudja, hogy kétszer kettő az négy. A pesz­­szimista is ugyanígy tudja, de szerinte több kellene, hogy le­gyen. .. Sorozó bizottság előtt az újonc. Megkérdik tőle: — Polgári foglalkozása? — Ta-ta*ta-ta-nító. — Adjanak géppuskát neki! — dönt a bizottság elnöke. ★ — Gyerekek, nézzétek csak, két teljesen egyforma játékot vásároltam, hogy össze ne vesz­­szetek rajta. Mariskám, melyi­ket választod? — A Jóskáét hangzik a határozott válasz. ★ — Pistikém, nagyon megütöt­ted magad? — aggodalmaskodik az édesanya. — Igen, anyu. — S hogyhogy nem sírtál? — Azt hittem, nem vagy ide­haza. .. ★ Na még... Nebojsa Roszics karikatúrája V­illamoson, reggel fél nyolc­kor. „Telt ház“. Az egyik lyukasztó mellett állok, félkezemmel aktatáskámat szo­rongatom, a másikkal kapasz­kodom. Nekem nem kell jegyet kezelnem, annak kellemetlensé­geit elkerülendő, bérletet szok­tam vásárolni. — Lenne szives továbbadni? Az ötöst kérném! —■' hangzik tisztes távolból. — Az ötöst... az ötöst... az ötöst... — jön felém a meg­bízatás stafétája. — Kszam — hangzik újra a kocs végéből. De a fejek fölött már nyújtózkodik is egy másik kar a félhomályban! — Nekem a kettest tessék ... Hónom alatt az aktatáska, hogy félkézzel azért fogózkod­­hassak a zötyögő kocsiban, míg szabad kezemmel engedelmesen elvégzem a kért műveletet. A visszajelzés ez alkalommal már kevésbé elismerő: — Jobban is rányomhatta vol­na! Alig látszik valami. Még majd fizethetek a maga kényel­messége miatt, ha netán jön egy ellenőr. Az én kényelmességem! Csuk­lok egyet, de hallgatok mint a csuka, s kézbe veszem az ak­tatáskát. Fölösleges pótcselekvés, mert megállóhoz értünk. Újabb transzport nyomakodik fel, újabb rendelések. — A hármast, ha lenne olyan kedves! — nyújtja felém ülté­ből egy borvirágos orrú férfi. A hangnem udvarias, a hanglejtés azonban kifejezetten parancsoló. Billegek, kapaszkodom, lyu­kasztok. Visszaadom. — Maga szerencsétlen! Hát ez magának a hármas?! Hiszen a nyolcast lyukasztotta ki. Elúsz­tatta öt­lejemet. Miért nem vi­sel szemüveget az ilyen? — Bocsánatot kérek, én iga­zán nem akartam... — rebe­­gem bűntudatosan. — Sokra is megyek én a ma­­ga bocsánatkérésével! Majd mind­járt megmondom, hogy mire... — recsegi dühösen. — Máskor inkább nyissa ki jobban a sze­mét. Hiába na, nincsen már manapság felelősségérzet az em­berekben — dohogja kibékíthe­­tetlenül. — Ő egek, hogy nem szakad­tok ránk! — tör fel belőlem a sértett igazságérzet, de csak né­mán. S az egek nem szakadnak le, ám az irántam való bizalom sem veszett ki teljesen kudar­caim nyomán. — Az enyémet is lenne szíves kilyukasztani... A tízest, az utolsót. Azt akár el is téveszt­heti — hangzik a hölgyike for­más ajkairól a magyarázat a körülötte állóknak. Mert hogy egy ilyen kétbalkezes szolgála­taira szorult. Bizonyítani szeretnék. Soha jobb alkalom vól Műgonddal il­lesztem a jegyet a nyílásba, s teljes erőből lenyomom a gom­bot. A siker pedig nem késleke­dik, mert a gomb úgy is ma­rad ... Beragadt a nyomorult! Nem ugrik vissza, s fogságában tartja a jegyet — Na, most az­tán lebőgtem — villan át agya­mon. — S méghozzá egy egé­szen elfogadható küllemű női hölgy előtt. Kétségbeesetten nyomkodom a gombot. Érzem, hogy verítékes lesz a homlokom. — Na mi van, magánál ez ilyen sokáig tart? — röppen fe­lém a csiklandós kérdés. Leg­többen elértik, mert kórusban vihognak rá. — Beleragadt — nyöszörgöm keservesen. — Micsoda egy peches alak! Hát tartsa meg emlékbe azt a jegyet, ha majd sikerült kiszed­nie, mert én leszállok. De más­kor ne vállalkozzék olyasmire, a­­mire nem képes. Újólag röhögnek. S persze raj­tam. A megállóból kiindulófélben aztán megint emelkednek a ka­rok a gyűlöletes kis papírsze­­letkékkel. Lüktet a halántékom, kéket-zöldet látok. Vajon mi következhet még?! Érzem, hogy nem bírom már elviselni ezt az „önkiszolgálási“ rendszert. — Engedjenek! Engedjenek! — törtetek minél messzebb a jegy­kezelő készüléktől, s nyomako­­dom az ajtó felé. — Mit lökdösődik?! Egysze­riben de sürgős lett neki... Mostanáig persze tátotta a szá­ját... — jegyzi meg valaki e­­pésen. Nincs erőm a válaszadásra. Csak él minél messzebb, s mi­nél hamarabb. A megállóban, két stációval előbb a kelleténél va­lósággal kiugrom a kocsi nyíló ajtaján. El is vágódom, de fel­­tápászkodom, s leporolom ma­gamat. Órámra pillantok, csak négy perc maradt nyolcig. Meg­nyújtom lépteimet, majd sza­ladni kezdek, hogy el ne kés­sek. Elvégre kocogni is kell... Görgényi Endre „Társasutazás“ Egy skopjei ötéves kislány, Marina Klincsevszkaja kiesett a hatodik emeletről. Többszörös csonttörés ellenére életben ma­radt, s ezt annak köszönheti, hogy zuhanás közben kabátkája szétnyílt, s valóságos ejtőernyő szerepét töltötte be. A baleset szerencsés kimeneteléhez egy fa ágainak is közük volt: számot­tevően lelassították a zuhanást és csökkentették a földhöz csa­pód­ás erejét. A firenzei municipiumi ható­ságok tervet dolgoztak ki a köz­úti forgalom betiltására a város történelmi központjában, hogy megvédjék a reneszánsz építé­szet remekműveit. A Szovjetunióban új technoló­giát dolgoztak ki hibrid sejtek előállítására. A két állati vagy mikroorganizmustól vett sejtet gyenge áramütéssel egyesítik. A módszer nem teszi tönkre a ge­netikai alapot. A szovjet, szak­emberek célja olyan mikroorga­nizmusokat előállítani, amelyek protein- és­­ aminosav alapú szerves gyógyszerek szintetizálá­sára alkalmasak. A francia René Tramoniról, aki a múlt hónapban a leggyor­sabban beszélő emberként ke­rült be a rekordok könyvébe, egyszersmind a leggyorsabb fel­olvasó is. Népes közönsége előtt 400 szót olvasott fel Balzac e­­gyik regényéből egy perc lefor­gása alatt. Az addigi rekordot szintén­­ egy francia tartotta, 372 szóval, ugyancsak egy Bal­zac regényből A verseny szer­vezői azt azonban nem közölték, hogy a jelenlévők értettek is va­lamit a felolvasott szövegből. A kvazárok számtalan rejté­lyének egyike az, hogy miként képesek olyan hatalmas energiát felhalmozni és kibocsátani — ír­ja a Us Nees and W World Report. Még nem eléggé ellenőrzött, de valószínű feltevés,­­hogy olyan „fekete lyukakról“ van szó, a­s melyek gravitációs erejüknél fogva nemcsak a szomszédos ga­laxisok gázörvényeit és csilla­gait nyelik el, hanem a fényki­bocsátásokat is. A kvazárok e­­nergiája eszerint az elnyelt ele­­­mek violens egymásra hatásából származnak. A Komi Autonóm Köztársaság Vuktil helységében laboratóriu­mot létesítettek az ember észa­ki sarki körülményekhez való alkalmazkodásának tanulmányo­zására. Japán szakemberek az embe­ri agyhoz hasonlóan működő neurokomputert szerkesztettek, amely nemcsak megőrzi és megkülönbözteti az optikai lát­ványt, hanem visszaadásában önkorrekcióra is képes azáltal, hogy azt állandóan összeveti az eredetivel. A gép önprogramozá­­sa emberi beavatkozás nélkül történik. A számítógép még kezdetleges, de máris rendkí­vül fontos adatokat szolgáltat generációjának tovább­­fejlődé­sére vonatkozóan. „Jelenés“ előtt... Felvételeink a közelmúltban Temes­váron tartott országos kutyakiállításon készültek, ahol a „sztárok“ jóval nyugodtabbak voltak menedzsereiknél, mert tudták, hogy kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába... s már maga a részvétel is rangot, no meg persze egy-két ínyencfalatot is jelent. (Szelhegyi Károly felvételei) Aforizmák • Nem is olyan műveletlen a tigris. Tud némi anatómiát... • A sötét lelkekben úgy ül meg a gyűlölet, mint hegyek é­­szakos lejtőin a kó. • Ritkán unatkozom, és soha a magam társaságában. • Még a jó zene is idegesítő, ha a szomszédból hallatszik át hozzád. • Tölgyfa alá temessetek. Le­veleiben évszázadokon át vibrál majd a lelkem. • Nem repülhet szélnél is se­besebben az, aki a szelek szár­nyán repül. • Bátornak tűnhet az is, aki nem ismerte fel a veszélyt. • Elment. Ott a disznó hazá­ja, ahol kövérebbre hízhat. • Ne hidd magad a falu bo­londjának. Szerénytelenség. • A virágnak a kristályvázá­­ban vívott agóniája illattal töl­ti be szobánkat. • Akkor zavar csak bennün­ket a sár, amikor beszennyez. Valeriu Butulescu S­zovjet szakemberek ir rég új, nagy teljesít­­ességű rádiótelefont lítottak elő, Majak néven. Elő­nyei között említendő meg tar­­tóssága is, amely körülbelül kétszerese az előző modelleké­nek. Amint a közgazdászok szá­mításaiból kiderült, e korszerű eszköz bevezetésének gazdasági hatása meghaladja majd az évi 1,2 milliárd rubelt. SZABAD SZÓ BETŰREJTVÉNY

Next