Szabad Szó, 1989. január-október-december (46. évfolyam, 13849-13918. szám)

1989-10-01 / 13849. szám

2. oldal Irodalom—Művészet • Irodalom—Művészet Gondolatok a színházi évad kezdetén Sinkey Károly színművész, az Állami Magyar Színház igazgatója Most, amikor az ősz gazdag terméssel jutalmazza meg a föl­dek szorgos dolgozóit, mi a Thália szolgálói egy új évad remél­hetőleg gazdag termésének alapozunk. Frissült erővel, új lendü­lettel készülünk évről évre az őszi gongütésre, mert tudjuk, hogy a színház szélesre tárja kapuit, hogy nézőit, akik nélkül nem lé­tezhet, szeretettel befogadja. Minden alkotó hivatása ez a köz­­szolgálat, ugyanakkor munkájának sikerét, eredményességét a közönség fokozódó érdeklődésében, ragaszkodásában mérheti le. Éppen ezért, most az 1989/1990-es színházi évad küszöbén első­sorban a nézőkhöz szeretnék szólni, azokhoz, akiknek jelenlétét szerető ragaszkodását számtalanszor tapasztaltuk eddig is. Amikor felgördül a függöny, s kigyúl a rivaldafény, és mi ott állunk a színpadon a minden előadást megelőző izgalomtól lázasan tud­juk, hogy egyetlen jutalmunk a taps, az elismerés. Ezért meg­köszönjük mindazoknak, akik az elmúlt évad során jelenlétükkel tiszteltek meg bennünket, nemcsak intézetünk színháztermében, hanem mindenütt, ahol társulatunk fellépett. Köszönjük a régi jó színházbarátok támogatását, s köszöntjük azokat is akik ebben az évadban térnek be először a nézőtérre. Mit is nyújtunk ebben az évadban a nézőnek? Sok jó elő­adást, sikeres bemutatókat tervezünk. Több neves rendező segít­ségével szeretnénk biztosítani az előadások magas színvonalát. Értékes színdarabokat választottunk, hogy a vidám­ zenés előadá­sok mellett a komoly darabokat kedvelő néző igényeit is kielé­gítsük. Az évad első bemutatója Alexandra Sever: Apróhirdetés cí­mű mai tárgyú színműve. Higyed Imre rendezésében és Winter­feld Sándor díszleteivel kerül színre. Ezt egy romantikus szerel­mi történet követi: Tudor Muşatescu: Fővárosi történetek című darabja. Két jeles művész — Ion Teremia rendező és Emilia Zsivanov díszlettervező — közreműködésével, ősbemutatóként kerül színre Ion Chelaru: Sä nu arunci săgeata peste casă című színműve, a­­mellyel remélhetőleg részt veszünk a kortárs román dráma váro­sunkban sorra kerülő hagyományos fesztiválján. Nézőink és az újság olvasói már tudomást szereztek arról hogy Tolsztoj: Élő holttest című drámájának bemutatásával is igen komolyan foglalkozunk. Rövidesen folytatjuk az Emil Reus vendégrendező irányításával elkezdett próbákat. A díszleteket ugyancsak vendégművész, Dumitru Popescu tervezte. Az esztendő végéig elkészül a hagyományos szilveszteri műsor is, amelyet mindig nagy érdeklődéssel vár közönségünk. Ezenkívül műso­runkon szerepel több sikeres előadásunk is, mint: Az iglói diákok Egy csók és más semmi, Mágnás Miska stb. újdonságot jelent ebben az évadban az is, hogy színházunk­ban beindul a Fiatal művészek stúdiója. A tehetséges fiatalok versenyvizsga útján lettek „stúdiótagok”, s remél­jük, hogy a közönség is láthatja őket kisebb-nagyobb szerepekben. Egyszóval javában zajlik a munka színházunkban. Tanulunk és tanítunk, hogy az élethivatásként választott művészi pályán helyt tudjunk állni. S ebben a boldog beteljesülésben a tisztelt nézők támogatására van szükségünk. Várjuk tehát reménykedve őket estéről estére, hisz ott, a színfalak mögött m­i tudtuk hogy érettük vagyunk, értük szól a gongütés és értük gördül fel a függöny újra meg újra. Barangolás Európában — Glück Jenő úti jegyzete — HÁGA Hága királyi székhely, itt működnek a kormányhivatalok és a parlament, valamint a legfelsőbb törvényszék. Igen szabályo­san épített, számos parkkal rendelkező város, melynek mai arcu­lata már az ország XVII. században bekövetkezett fénykorában kialakult. Szokatlan volt számunkra, hogy lépten-nyomon bele­botlottunk a csatorna­rendszerbe, mely, más holland városhoz hasonlóan Hágát is átszövi és amelyet helyi stílusban épült hi­dak ívelnek át A tengerpart innen alig négy kilométerre húzó­dik és hatalmas gátak szegélyezik. Tövükben hangyának érez­tem magam. Ha valamilyen ok folytán ezek az óriási védőfalak leomlanának, Hollandiának legalább egyharmada víz alá kerül­ne. Jelkép és az ember természetalakí­tó képességének gyönyörű­­ példája ez a gátépítés, mely része a dolgos és élelmes hollandok térhódító „művészetének“. E kis ország lakói feltöltötték tenger­partjuk mocsaras öbleit és így, az általuk poldereknek nevezett új földekkel növelték mezőgazdaságuk területét. Mindezt nem most, a technika századában, modern eszközökkel, hanem már a középkortól kezdődően, napjainkig. A főváros közelében nagy kiterjedésű virágkertészetek talál­hatók s ezek révén Hollandia a világ legnagyobb virág-exportőre. A híres tulipánok hagymáit nevetségesen olcsón árulják. Később, Párizsban, a Szajna partján is láttam egy árasnál ezeket a hagymákat... szemrebbenés­ nélkül kért értük több mint tízsze­res árat. A régi királyi palota ma már múzeum és könyvtárának 400 000 kötete áll a kutatók rendelkezésére. Az új királyi palota­­ előtt lezajló őrségváltás itt is turisztikai látnivaló. Igen szép és gazdag a hágai képtár, a Mauritshuis is, ahol főleg a németalföl­di reneszánsz festők művei csodálhatók meg. A köztereken látható szobrok közül említést érdemel Orániai Vilmosnak, a spanyol uralom elleni XVI. századbeli függetlenségi harc veze­tőjének, a nemzetet egységben tartó, nagy államférfinak és poli­tikusnak lovasszobra, majd a korának ateista hírében álló, de tulajdonképpen a vallási toleranciát hirdető, nagy gondolkodója, Baruch Spinoza (1632—1677) emlékműve, akit utóbb a görög fi­lozófusokhoz hasonlítottak és aki függetlenségét megőrizve, visz­­szautasítva az egyetemi katedrát, vidéki magányában optikus lencsék csiszolásával kereste kenyerét. Ugyancsak figyelemre méltó a Hollandiát jelképező, női alakot ábrázoló szobor is. A nemzetközi törvényszék, amely most az ENSZ keretében műkö­dik, az első világháborút megelőző években épült Békepalotában székel. A főváros egyik nevezetessége a Szent Jakab templom, az úgynevezett Grootekerk (Nagytemplom). Hatalmas háromszögletű tornyában lépcsőzetesen helyezkednek el a harangok, kezdve a nagy érckolosszusoktól egészen a csengettyűkig. Érdekes belsejét nem tudtam megszemlélni, mert vasárnap kerestem fel, s ahogy beléptem, egy Spinoza toleráns gondolkodásától meglehetősen távol álló egyén udvariasan felkért, hogy vagy vegyek részt az éppen folyó református istentiszteleten, vagy jöjjek vissza dél­után. Az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, de végül, sajnos, a délutánom mással telt el. Úgyszintén nem sikerült megtekinte­nem a parlament jellegzetesen holland stílusban készült épületé­nek belsejét, az előcsarnokban közölték, hogy aznap nem láto­gatható, és máskor már nem értem rá. A hágai történelmi gyűjtemények értékes anyagot tartalmaz­nak hazánk XVI—XVII. századi történelmével kapcsolatban. Számos adat szól híres hazánkfiáról, Maximilianus Transilvanus­­ról, aki elsőként tette közzé Magellan Föld körüli útjának (1519— 1522) leírását és életét Hollandiában fejezte be. Eminescu legszebb versei Az éjből... (Din noaptea ... ) Az éjből, mely mindent örök Felejtkezésbe zár, Hová üdvinnle lehömpölyög S az esti fénysugár. Ahonnan vissza nem talál, Ki elment messzire, — Szeretném, ha felszállanál Csak egyszer még Ide. S ha egykor szeretett szemed Sugárzón már ticni ég. És bár a fénye holt lehet. Te nézz szemembe még. S ha drága ajkad már talán Semmit se mondana: Tudom hogy túl a sír falán Tehozzád hív szava. Gyöngyházfényű tollazattal. (Cu penetul ca sideful... ) Gyöngyházfényü tollazattal Csillogó galamb szunyókál. Kis fejét szárnyába rejtve Gubbaszt egy szőlőkarónál.. Kint már elcsitult az éjjel. Csillag gyűl, az ég ragyog ma. Néma minden — csak a csermely Cseng a kavicson csobogva. FRANYÓ ZOLTÁN fordításai Kazinczy Gábor: Lucernakaszálás SZABAD SZÓ VALKAY FERENC Táncművészeti kislexikon Sz. Szkrjabin, Alekszandr Nyi­­kolajevics: orosz zeneszerző (1872—1915). Nem szerzett ba­lettzenét de koncerttáncoknál gyakran felhasználták műve­it, főleg zongoradarabjait. sztepptánc: az amerikai Tap Dance magyar neve. Show és varieté tánc, mely­nek markáns ritmusú lépés­elemei Írországból és Lan­­cashire-ből, továbbá a dél­amerikai táncokból származ­nak. Jellegzetessége a sztepp­vasalással ellátott cipőkben a lábujjheggyel és sarokkal való csattogó lábdobogás. A cipők különleges preparálása nélkül soft shoe dance-nak hívják. Ezt elsősorban G- Kelly fej­lesztette virtuóz módon hang­talanná T. Taglioni, a XVIII. és XIX. század híres olasz táncos és koreográfus családja. A di­­­nasztia alapítója a XVI század közepén Torinoban, született Carlo Taglioni, aki 1872-től a század végéig mint táncos és koreográfus dolgo­zott Velencében, Rómában, Sienában és Udineben. Taglioni, Mane: svéd-olasz táncosnő (1804—1884). Első­sorban apjánál tanult Bécs­ben és Kasselben, majd J. F. Coultonnal Párizsban. 1822 június 10-én debütált Bécs­­ben, apja (Filippo) La Re­ception d'une jeune nymphe a la cour de Terpsidhore cí­mű balettjében. Jelentősebb alakításai: Nathalie ou La Laitière suisse (végleges vál­tozat 1832), La Révolte au Se­rail ( J 833), La Fille du Danu­be (1836). Tánc, tánc, tánc: (Dans, dans, dans) modern balett Valkay Ferenc szövegkönyvé­vel és koreográfiájával, Du­mitru Popescu díszleteivel Bach, Mozart, Vivaldi, Man­cini, Moroder, J. M. Jarre zenéjére. Ősbemutató váro­sunk Román Operájában 1983. február 21-én. Szólisták: Rodica Murgu, Aurora Ca­­loianu, Alina Ilie, Ion Gorba, Florin Brînduşe, Valkay Fe­renc tánc írás (ang. Notation). A táncos mozgások rajzokkal való lejegyzésének kísérletei már 500 éve ismertek. Főbb kiadványok: Art et instruc­tion de bien dancer (1488), archésographie (1588), Saint Leon: Stenochoregraphie (1852), Alphabet des mouve­ments du corps humain (1892) stb. tango: latin-amerikai, lassú 2­,rcs ütemű tánc keresztlépé­sekkel és térdhajlással, majd hirtelen megállással. Buenos Airesből 1911 óta mint társa­sági tánc hódította meg a vi­lágot. Jellegzetessége az első ütemfelek pontozott ritmusa. F. Ashton: Facade, T. Bolen­­der: Souvenirs és F. Flindt: T. Chicane című balettműtvei­­ben találkozhatunk vele. tarantella: a legnépszerűbb dél-itáliai népi tánc, általá­ban párban vagy hármasával, 6/n-os ütemben, pezsgő, fer­getegessé fokozott tempóban táncolják. Taylor Paul: amerikai tán­cos, koreográfus és saját e­­gyüttesének balettigazgatója. 1930. július 29-én született. A szirakuzai egyetemen testne­velést és festészetet tanult. 1952-ben M. Grahamnél, J. Simonnál és a Juilliard isko­lában A. Tudornál folytatta tanulmányait. Főbb szerepei: Clytemnestra (1958), Alcestis (1960), Phaedra (1962).

Next