Szabad Szó, 1989. január-október-december (46. évfolyam, 13849-13918. szám)
1989-10-01 / 13849. szám
2. oldal Irodalom—Művészet • Irodalom—Művészet Gondolatok a színházi évad kezdetén Sinkey Károly színművész, az Állami Magyar Színház igazgatója Most, amikor az ősz gazdag terméssel jutalmazza meg a földek szorgos dolgozóit, mi a Thália szolgálói egy új évad remélhetőleg gazdag termésének alapozunk. Frissült erővel, új lendülettel készülünk évről évre az őszi gongütésre, mert tudjuk, hogy a színház szélesre tárja kapuit, hogy nézőit, akik nélkül nem létezhet, szeretettel befogadja. Minden alkotó hivatása ez a közszolgálat, ugyanakkor munkájának sikerét, eredményességét a közönség fokozódó érdeklődésében, ragaszkodásában mérheti le. Éppen ezért, most az 1989/1990-es színházi évad küszöbén elsősorban a nézőkhöz szeretnék szólni, azokhoz, akiknek jelenlétét szerető ragaszkodását számtalanszor tapasztaltuk eddig is. Amikor felgördül a függöny, s kigyúl a rivaldafény, és mi ott állunk a színpadon a minden előadást megelőző izgalomtól lázasan tudjuk, hogy egyetlen jutalmunk a taps, az elismerés. Ezért megköszönjük mindazoknak, akik az elmúlt évad során jelenlétükkel tiszteltek meg bennünket, nemcsak intézetünk színháztermében, hanem mindenütt, ahol társulatunk fellépett. Köszönjük a régi jó színházbarátok támogatását, s köszöntjük azokat is akik ebben az évadban térnek be először a nézőtérre. Mit is nyújtunk ebben az évadban a nézőnek? Sok jó előadást, sikeres bemutatókat tervezünk. Több neves rendező segítségével szeretnénk biztosítani az előadások magas színvonalát. Értékes színdarabokat választottunk, hogy a vidám zenés előadások mellett a komoly darabokat kedvelő néző igényeit is kielégítsük. Az évad első bemutatója Alexandra Sever: Apróhirdetés című mai tárgyú színműve. Higyed Imre rendezésében és Winterfeld Sándor díszleteivel kerül színre. Ezt egy romantikus szerelmi történet követi: Tudor Muşatescu: Fővárosi történetek című darabja. Két jeles művész — Ion Teremia rendező és Emilia Zsivanov díszlettervező — közreműködésével, ősbemutatóként kerül színre Ion Chelaru: Sä nu arunci săgeata peste casă című színműve, amellyel remélhetőleg részt veszünk a kortárs román dráma városunkban sorra kerülő hagyományos fesztiválján. Nézőink és az újság olvasói már tudomást szereztek arról hogy Tolsztoj: Élő holttest című drámájának bemutatásával is igen komolyan foglalkozunk. Rövidesen folytatjuk az Emil Reus vendégrendező irányításával elkezdett próbákat. A díszleteket ugyancsak vendégművész, Dumitru Popescu tervezte. Az esztendő végéig elkészül a hagyományos szilveszteri műsor is, amelyet mindig nagy érdeklődéssel vár közönségünk. Ezenkívül műsorunkon szerepel több sikeres előadásunk is, mint: Az iglói diákok Egy csók és más semmi, Mágnás Miska stb. újdonságot jelent ebben az évadban az is, hogy színházunkban beindul a Fiatal művészek stúdiója. A tehetséges fiatalok versenyvizsga útján lettek „stúdiótagok”, s reméljük, hogy a közönség is láthatja őket kisebb-nagyobb szerepekben. Egyszóval javában zajlik a munka színházunkban. Tanulunk és tanítunk, hogy az élethivatásként választott művészi pályán helyt tudjunk állni. S ebben a boldog beteljesülésben a tisztelt nézők támogatására van szükségünk. Várjuk tehát reménykedve őket estéről estére, hisz ott, a színfalak mögött mi tudtuk hogy érettük vagyunk, értük szól a gongütés és értük gördül fel a függöny újra meg újra. Barangolás Európában — Glück Jenő úti jegyzete — HÁGA Hága királyi székhely, itt működnek a kormányhivatalok és a parlament, valamint a legfelsőbb törvényszék. Igen szabályosan épített, számos parkkal rendelkező város, melynek mai arculata már az ország XVII. században bekövetkezett fénykorában kialakult. Szokatlan volt számunkra, hogy lépten-nyomon belebotlottunk a csatornarendszerbe, mely, más holland városhoz hasonlóan Hágát is átszövi és amelyet helyi stílusban épült hidak ívelnek át A tengerpart innen alig négy kilométerre húzódik és hatalmas gátak szegélyezik. Tövükben hangyának éreztem magam. Ha valamilyen ok folytán ezek az óriási védőfalak leomlanának, Hollandiának legalább egyharmada víz alá kerülne. Jelkép és az ember természetalakító képességének gyönyörű példája ez a gátépítés, mely része a dolgos és élelmes hollandok térhódító „művészetének“. E kis ország lakói feltöltötték tengerpartjuk mocsaras öbleit és így, az általuk poldereknek nevezett új földekkel növelték mezőgazdaságuk területét. Mindezt nem most, a technika századában, modern eszközökkel, hanem már a középkortól kezdődően, napjainkig. A főváros közelében nagy kiterjedésű virágkertészetek találhatók s ezek révén Hollandia a világ legnagyobb virág-exportőre. A híres tulipánok hagymáit nevetségesen olcsón árulják. Később, Párizsban, a Szajna partján is láttam egy árasnál ezeket a hagymákat... szemrebbenés nélkül kért értük több mint tízszeres árat. A régi királyi palota ma már múzeum és könyvtárának 400 000 kötete áll a kutatók rendelkezésére. Az új királyi palota előtt lezajló őrségváltás itt is turisztikai látnivaló. Igen szép és gazdag a hágai képtár, a Mauritshuis is, ahol főleg a németalföldi reneszánsz festők művei csodálhatók meg. A köztereken látható szobrok közül említést érdemel Orániai Vilmosnak, a spanyol uralom elleni XVI. századbeli függetlenségi harc vezetőjének, a nemzetet egységben tartó, nagy államférfinak és politikusnak lovasszobra, majd a korának ateista hírében álló, de tulajdonképpen a vallási toleranciát hirdető, nagy gondolkodója, Baruch Spinoza (1632—1677) emlékműve, akit utóbb a görög filozófusokhoz hasonlítottak és aki függetlenségét megőrizve, viszszautasítva az egyetemi katedrát, vidéki magányában optikus lencsék csiszolásával kereste kenyerét. Ugyancsak figyelemre méltó a Hollandiát jelképező, női alakot ábrázoló szobor is. A nemzetközi törvényszék, amely most az ENSZ keretében működik, az első világháborút megelőző években épült Békepalotában székel. A főváros egyik nevezetessége a Szent Jakab templom, az úgynevezett Grootekerk (Nagytemplom). Hatalmas háromszögletű tornyában lépcsőzetesen helyezkednek el a harangok, kezdve a nagy érckolosszusoktól egészen a csengettyűkig. Érdekes belsejét nem tudtam megszemlélni, mert vasárnap kerestem fel, s ahogy beléptem, egy Spinoza toleráns gondolkodásától meglehetősen távol álló egyén udvariasan felkért, hogy vagy vegyek részt az éppen folyó református istentiszteleten, vagy jöjjek vissza délután. Az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, de végül, sajnos, a délutánom mással telt el. Úgyszintén nem sikerült megtekintenem a parlament jellegzetesen holland stílusban készült épületének belsejét, az előcsarnokban közölték, hogy aznap nem látogatható, és máskor már nem értem rá. A hágai történelmi gyűjtemények értékes anyagot tartalmaznak hazánk XVI—XVII. századi történelmével kapcsolatban. Számos adat szól híres hazánkfiáról, Maximilianus Transilvanusról, aki elsőként tette közzé Magellan Föld körüli útjának (1519— 1522) leírását és életét Hollandiában fejezte be. Eminescu legszebb versei Az éjből... (Din noaptea ... ) Az éjből, mely mindent örök Felejtkezésbe zár, Hová üdvinnle lehömpölyög S az esti fénysugár. Ahonnan vissza nem talál, Ki elment messzire, — Szeretném, ha felszállanál Csak egyszer még Ide. S ha egykor szeretett szemed Sugárzón már ticni ég. És bár a fénye holt lehet. Te nézz szemembe még. S ha drága ajkad már talán Semmit se mondana: Tudom hogy túl a sír falán Tehozzád hív szava. Gyöngyházfényű tollazattal. (Cu penetul ca sideful... ) Gyöngyházfényü tollazattal Csillogó galamb szunyókál. Kis fejét szárnyába rejtve Gubbaszt egy szőlőkarónál.. Kint már elcsitult az éjjel. Csillag gyűl, az ég ragyog ma. Néma minden — csak a csermely Cseng a kavicson csobogva. FRANYÓ ZOLTÁN fordításai Kazinczy Gábor: Lucernakaszálás SZABAD SZÓ VALKAY FERENC Táncművészeti kislexikon Sz. Szkrjabin, Alekszandr Nyikolajevics: orosz zeneszerző (1872—1915). Nem szerzett balettzenét de koncerttáncoknál gyakran felhasználták műveit, főleg zongoradarabjait. sztepptánc: az amerikai Tap Dance magyar neve. Show és varieté tánc, melynek markáns ritmusú lépéselemei Írországból és Lancashire-ből, továbbá a délamerikai táncokból származnak. Jellegzetessége a szteppvasalással ellátott cipőkben a lábujjheggyel és sarokkal való csattogó lábdobogás. A cipők különleges preparálása nélkül soft shoe dance-nak hívják. Ezt elsősorban G- Kelly fejlesztette virtuóz módon hangtalanná T. Taglioni, a XVIII. és XIX. század híres olasz táncos és koreográfus családja. A dinasztia alapítója a XVI század közepén Torinoban, született Carlo Taglioni, aki 1872-től a század végéig mint táncos és koreográfus dolgozott Velencében, Rómában, Sienában és Udineben. Taglioni, Mane: svéd-olasz táncosnő (1804—1884). Elsősorban apjánál tanult Bécsben és Kasselben, majd J. F. Coultonnal Párizsban. 1822 június 10-én debütált Bécsben, apja (Filippo) La Reception d'une jeune nymphe a la cour de Terpsidhore című balettjében. Jelentősebb alakításai: Nathalie ou La Laitière suisse (végleges változat 1832), La Révolte au Serail ( J 833), La Fille du Danube (1836). Tánc, tánc, tánc: (Dans, dans, dans) modern balett Valkay Ferenc szövegkönyvével és koreográfiájával, Dumitru Popescu díszleteivel Bach, Mozart, Vivaldi, Mancini, Moroder, J. M. Jarre zenéjére. Ősbemutató városunk Román Operájában 1983. február 21-én. Szólisták: Rodica Murgu, Aurora Caloianu, Alina Ilie, Ion Gorba, Florin Brînduşe, Valkay Ferenc tánc írás (ang. Notation). A táncos mozgások rajzokkal való lejegyzésének kísérletei már 500 éve ismertek. Főbb kiadványok: Art et instruction de bien dancer (1488), archésographie (1588), Saint Leon: Stenochoregraphie (1852), Alphabet des mouvements du corps humain (1892) stb. tango: latin-amerikai, lassú 2,rcs ütemű tánc keresztlépésekkel és térdhajlással, majd hirtelen megállással. Buenos Airesből 1911 óta mint társasági tánc hódította meg a világot. Jellegzetessége az első ütemfelek pontozott ritmusa. F. Ashton: Facade, T. Bolender: Souvenirs és F. Flindt: T. Chicane című balettműtveiben találkozhatunk vele. tarantella: a legnépszerűbb dél-itáliai népi tánc, általában párban vagy hármasával, 6/n-os ütemben, pezsgő, fergetegessé fokozott tempóban táncolják. Taylor Paul: amerikai táncos, koreográfus és saját együttesének balettigazgatója. 1930. július 29-én született. A szirakuzai egyetemen testnevelést és festészetet tanult. 1952-ben M. Grahamnél, J. Simonnál és a Juilliard iskolában A. Tudornál folytatta tanulmányait. Főbb szerepei: Clytemnestra (1958), Alcestis (1960), Phaedra (1962).