Szabad Szó, 1939. január-június (41. évfolyam, 2-25. szám)

1939-01-08 / 2. szám

3 pengő 60 fillér Jl# JB Mi Dl 'Wk 'öjjj mg 1*1 alatt engedélyezte. (jk A NÉPPEL A NÉPÉRT! Előfizetési árak: _ Politikai hetilap Szabad Szó és Képes Világlap ! Mezőgazdasági szaklap. 1910 Január Mg: M M Ui JÄ*TtsÄ«^ Csomagos küldés esetén: S? « HL fH S( H ff t"‘gJch‘"ik Tü"“" Vasárnap * Pen gő 90 fi.,ér IIÉ. HB fill II Hl . V . Budapest,lv.rMátria­ valéria u. 7. Egyes szám ára 10 fillér .. Budapest, XI­. Bosnyák u- 10­. Posta takp. csekkszámla ez. 4215 Negyvenegyedik évfolyam Budapest, 1939. január 8. 2. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: SZABÓ PÁL A Szabad Sző további megje­lenését engedélyezték. A nagy­­méltósági­ M. Kir. Miniszter­elnökség 20.0041938. M. E. III. számú engedély megújításával a lap további megjelenését biz­tosította. A Szabad Szó politi­kai hetilap Szabó Pál felelős szerkesztése és kiadása alatt to­vábbra is megjelenik. Az enge­délyezési okirat kelt 1938. évi decem­ber hó 23-án. A belpolitikai élet Vitéz Imrédy Béla miniszter­­elnök fellépett az ónodi válasz­tókerületben. A múlt hét folya­mán meg is látogatta a kerüle­tet és hosszú beszédben "ismer­tette a kormány célkitűzéseit. A miniszterelnök kiemelte, hogy politikájának tengelyét a ma­gyar falu alkotja és a magyar falu számára a következő refor­mokat jelentette be: Adókedvezmények A miniszterelnök bejelentette, hogy a pénzügyminiszter a kis-, emberek adókedvezményeire vo­natkozó törvényjavaslatait a kö­zeljövőben be fogja terjeszteni a képviselőházba. Ezekben ,a­ javaslatok­ban a­dó­kedvezményt biztosítanak a többgyermekes családoknak, mert nem méltá­nyos az, hogy valaki ugyan­annyi jövedelem után ugyan­annyi adót fizessen, amikor más sokkal nagyobb családot tart el ugyanabból a jövedelemből. Két annak, hogy sok-sok ezer kisgazdát juttassunk földhöz, kishaszonb­ém­etek formájában olyan módon, hogy lehetővé te­gyük részére a föld­­megszerzé­sét is. Évenként legalább 100 ezer hold Az új földbirtokreformjavas­lat elő fogja írni a kormánynak, kötelességévé fogja tenni, hogy évenként legalább százezer hol­dat juttasson nagyobb kezekből kisebb kezekbe. L­e ez a mini­mum. Természetesen igyekeze­tünk azon lesz, hogy megfelelő szervezet­­megteremtésével meg­gy.' ■ ít­­ub az üzen­et ég mié':»hb földet juttassunk a' kisgazdatár­sadalom ezreinek. A miniszterelnöknek nincsen ellenjelöltje ,s így egyhangúlag választják meg az ónodi kerület képviselőjévé. A földreform Ezután a miniszterelnök a földbirtok kérdésére tért át. Ki­jelentette, hogy a nagybirtok rendszeréről át kell térni a kis­­birtokrendszerre Ezt fokozato­san kell végrehajtani. Ez is azok közé a reformok közé tar­tozik, amelyeket csak rendben lehet végrehajtani, mert rend nélkül semmiféle igazi reform nem valósítható meg. Az a ja­vaslat, amelyet most a­ legköze­lebbi napokban fog benyújtani a földmívelésü­gyi miniszter — mondotta a miniszterelnök, —­­megnyitja előttünk a lehetősé­ ­ A FALU SORSA A falu örök, mint maga a teremtés. Kezdetben vala a föld, er­dőkkel, vizekkel, mocsarakkal, a hátasabb helyeken olyan ma­gas volt a fő, hogy a lónak ha­sig ért. Egy emberpár jött alél­ről, vagy keletről, vagy észak­­a mágusfűben, széjjelnézett és azt mondta: íme, ez itt az én földem, az én hazám, és házat építek magam­nak. Ezen időben az egész falu tán egy házból állott, sok idő múlt el, amíg mellé másik ház épült, tán cölöpre, tán a földbe vájva, de ketten voltak immár, szomszédok voltak. Az idők fo­lyamán a házak szaporodtak, utcák keletkeztek, de ahogy nőtt a helység, azonképpen nőtt az emberek gondja-baja is. Meglehet, hogy ekkor még­­csakugyan három napból ál­lott egy esztendő, de az már csakugyan igaz, hogy sok he­lyen lóháton kellett átmenni a szomszédba. Olyan gyéren lak­ták a földet az emberek. Jó világ volt ez. Szép világ. Nem kellett a falu emberének más­sal viaskodni, csak a medvék­kel és rétifarkasokkal. No meg holmi kódorgó betyárokkal. De hajh, az idő mára hel szomorúra fordult, az élet kö­nyörtelen. Versenyre szólítja egymással az embereket. Vá­rosok nőnek, melyekben oly sűrű az ember, mint a régi pusztában a fő, és ezekben a városokban a legszegényebb, legelesettebb ember is villany­fénynél keresi éjjel a szállását. Villamosok csengenek, autók robognak, kirakatok ragyog­nak, mint a gyémánt. Nincs olyan mese, amiben annyi len­ne a kincs, mint ezekben a vá­rosokban. De tréfán kívül, a hajléktalanoknak is megvan az ingyen melegedőjük és ingyen ebédjük. A városi szegénység izgalmas szegénység, de néz­zük csak, mi van idekint a fa­lun? A magyar faluban most tél van, irtóztató, kietlen tél. Fá­nak, szénnek se híre, se hamva. Hóval kevert szalma, kóró a tőzrevaló. Ez is csak módjával, mert soká lesz még tavasz, meg­ több nap, mint kolbász. Az éjszaka hosszú, mint vala­mi irtóztató nagy, fekete folyó. Lámpát leginkább nem lehet gyújtani. Mert messze a bolt, és egyébként is pénz kell a petróleumért. Mécs pislog a torkán, vagy az asztalon, de a mécsből is megavasodott, az olaj a kantában becserjeged­­zett. A puszta föld olyan hideg még a kemence mellett is, mint a sír. És ilyenkor télen, már csak­ kétszer esznek naponta az emberek. Kint, aki megyen az óceán, csak akkor lát, ha pis­logó lámpást viszen magával, mert olyan sötét van itt, mint a pokol. Valamilyen dologról, valamilyen munkáról szó sem lehet. Aki kevesebb családot tart, vagy akinek több szeren­cséje volt a nyáron, vagy hogy jobban iparkodott, még ennek csak megjárja. De mi van azok­kal, akik üres marókkal men­tek a télnek? Ez annyira em­bertelen valami, hogy nem le­het róla beszélni. Rosszul esik az embernek. De hát honnan is pénzel télidőn a falusi szegény­ember? Jóformán sehonnan. Még szerencse, ha az a néhány tyúk veteget egyet-kettőt, mégis ennek az árából kerül ecetre, sóra. A legnagyobb pro­blémák közzé tartozik, ha meg­kell talpaltatni a csizmát. Hogy mi mindent kitalál a sze­gényember azért, hogy a csiz­matalp ne kopjon!... A petróleum, a só, az ecet, az élesztő, a szappan, a csizma­­talp; ezek itt a mindennapi problémák, melyek úgy emész­tik a falusi népet, mint a las­san ölő méreg. A közélet tele van nagy, megváltó igékkel és közben ezek eszik, rágják a falut, mint a fát a szú. Éppen azért kívánatos volna, hogy né­mely közéleti funkcionárus te­leljen ki falun, szalmatűznél, pislogó mécs mellett. Sz. P. Nem állítják vissza Felvidéken a nagy­birtokrendszert Dr. Szilassy Béla losonci or­szággyűlési képviselő, a felvi­déki minisztérium államtitkára, a „Magyar Nemzet“ munka­társának a következő nyilatko­zatot adta a visszacsatolt terü­let földkérdésével kapcsolatban. — A­ visszacsatolt Felvidéken —­ mondotta Szilassy állam­titkár — az elmúlt húsz év alatt a csehszlovák törvények alap­ján végrehajtott földreform be­fejezett tény, amellyel számolni kell és amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. A magyar Mire tanít az elmúlt 20 esztendő? — Természetszerűen, okulva az elmúlt húsz esztendő tapasz­talatain, amelyek arra taníta­nak, hogy a nagybirtokok ad­ják meg a lehetőségét annak, hogy idegen nemzetiségű tele­peket létesítsenek magyar föl­dön. E tapasztalatok következ­ményeképpen a fő cél az kell, hogy legyen, hogy kisbirtokok létesüljenek olyan sűrűn, hogy a terü­­let teljesen lakottá váljék és hogy így oda többé más jen betelepíteni.­­ Ennek következtében a magyar kormány elsőrendű fel­adata az kell hogy legyen, hogy azoknak a magyaroknak jut­tassa a földet, akik e húsz év alatt nemzethűségükről tanú­ságot tettek. államnak legfeljebb azzal a kér­déssel kell foglalkoznia, hogy az oda betelepített csehek és szlovákok helyébe, miután azok többé-kevésbé már elhagyták a területeket, magyar kisgaz­dákat telepítsen. Hol telepítsen a kormány?­ ­— A cseh földreformot min­denütt végrehajtották papiro­son, de vannak területek, ame­lyek még tényleges átvételre nem kerültek, noha a cseh föld­reform megkezdésekor ezeket a területeket is lefoglalták. A kormány fontos feladata, hogy e lefoglalt, de még ki nem osz­tott területek sorsáról is intéz­kedjék, lehetőleg abban a szel­lemben, hogy ezek is kisbirto­kosok kezére jussanak.­Ilyen ki nem osztott területeknek tekin­

Next