Szabad Szó, 1945. március-április (47. évfolyam, 1-29. szám)

1945-04-25 / 25. szám

1 ■i^&r*~-7*g*71'"■ -~/£dst*. *..v'^fp*^;^i*.'J‘i,?r^^r-'!^^'­:'¥~‘’" :3yy^r^W7-­~v^gsff^T^^r­r^ T^f^p A „Hangya“ helyett igazi szövetkezetet teremtenek Budakalászon Budakalász, április 22. Mintha csa­k megmagya­­rosították volna, túlságosan szép ennek a falunak a neve. Pedig csak annyi történt mindössze az évszázadok folyamán, hogy az ősi ,t­a­­lázs név Kalász-ma szépült s a törökírtotta magyarság eltaposott sorai között fel­csendült a mohó sváb vetés. S így vált Budakalász a budai hegyvidék sváb Mek­kájává, ahol gyűlést gyű­lés után rendezve, néptaní­tónak álcázott germán pré­dikátorok maszlaggal kelte­­gették a mélyen alvó sváb öntudatot. Most azután nincs többé népi felvonu­lás, zene és zászló, sör és szavalat. Felszállt a köd s a falu képe az álomból éb­redt gyermek tiszta arcával néz reánk. Vasmunkásból főjegyző Hová forduljak legelőbb? A templomból emberek raj­zanak elő s elvezetnek a községházához. Vasárnap van, de itt nincsen munka­szünet. A főjegyző szobájá­ból hangok szűrődnek ki, kopogtatok, belépek. A lát­vány meglep s bár a szoba tele van emberrel, mindjárt lá­tom, itt nem megbeszélés folyik. Az asztal körül­­ nyolc erdei ember sötéte­dik, nyolc arc, melyeket a Teremtő nem vonalaikból formált, hanem rideg kö­vekből, melyeket soha nem melegít át az értelem napja. Az asztal mögött a főjegyző mennydörög: — Jegyezzék meg, hogy egy munkásasszony sem ad­hatja oda félheti keresetét egy kiló spenótért. Maguk között idegen állampolgá­rok is vannak, tehát ne kí­vánják, hogy kegyetlen le­gyek. .. Ez már fenyegetés. Kez­dem megérteni a helyzetet s úgy látszik e kőarcú bol­gár kertészek is, mert itt-ott , törtsz­árnyú ellenkezés reb­ben fel, de a főjegyző már befejezte, a jelenetnek vége s a bolgárok mehetnek új spenótárat megállapítani. Itt úgy látom nincs szük­ség álkormá­nybiztosra — gondolom s ezt­ közlöm is a felszabadult főjegyzővel s megkérdezem: — Biztosan már máskor is volt hasonló dolga? — Csak pár hete vagyok e falu jegyzője — hallom, s meglep, amit­ ez után mond: — Eddig vasmunkás vol­tam, a Telefongyárnál. Be­állító lakatos. Megnézem jobban ezt­ az­ arcot. A vonások, a mozgás, a hang ellentmondanak a kimondott szavaknak. De hiába vizsgálom most a mozgás könnyed, a hang hajlékony s a vonások mel­l ott a szellem fényesülik.­gy áll előttem ftittig Géza, Budakalász új főjegyzője. S azután készségesen ad magyarázatot. Elődjét — aki egyébként őt magát is tizenhárom szociáldemokra­ta társával együtt internál­tatta — a Nemzeti Bizottság vád alá helyezte és elmozdí­totta. A szociáldemokrata párt őt­ jelölte a főjegyzői tisztségre s a község meg is választotta. Kicsit bőven magyaráz, de megértem lelkesedését s úgy látom, Budakalász jól választott. — Bizony sokat üldöztek bennünket — meséli a múlt­ról. — A község 3200 lakosá­ból 1500 ra tehető a svábok szám­a. 1941-ben már fel kel­lett állítani a Volksbund kívánságára a népiskola német tagozatát. Ott történt meg, hogy a tagozaton mű­ködő a­nyagyar tanítót a tan­felügyelő „megrovásban“ részesítette. m°rt azt a tör­ténelmi igazságot tanította, hogy az ide települt sváb lakosság ősei részben fe­­gyencek voltak, akiktől sa­ját német gazdáik is szíve­sen szabadultak. Az érzé­keny sváb fiúk feljelentet­ték tanítójukat a német követségen s az sürgősen elégtételt kért Kászon Bá­linttól. „Heil Hitler“-rel köszöntek 1942-ben azután megépült a Volksbund-iskola is, mert svábság teljes német nyel­vű tanítást követelt. Hoztak egy tanítót, Schiess Vendel személyében, s ettől kezdve a svábság nem beszélt többé magyarul s a gyermekek „Heil Hitler“-re­ köszön­tek... Schiess Vendel más irányban is eredményesen dolgozott s így negyven le­gény jelentkezett önként az SS-be. Ezeket zeneszóval, ünnepiesen búcsúztatták el, amikor bevonultak. — S a Volksbundisták földjei? — Százharminckilenc te­lektulajdonos telkét és há­zát kobozták el, s azonkívül 75 hold földet is. — Kevésnek találom az elkobzott földet — vetem közbe. A főjegyző erre is meg­felel : — A Volksbundhoz csak a szegény svábság csatlako­zott. A sváb nagygazdák valamennyien a MÉP tag­jai voltak. Hogy ezek közül azután titokban támogatta-e valamelyik a Volksbun­dot, még nem tudtuk kideríteni. — Mennyi földigénylő jelentkezett? — Eddig 227-en igényel­tek. Ebből jogosnak talál­tunk 72 kérést.­­Megint megzavarnak ben­nünket, azért elbúcsúzom s kora délután belátogatok a Gazdakörbe, hogy megke­ressem a Földigénylő Bi­zottság elnökét, Szkorics Vladimírt. Szálmagas férfi áll a bejáratnál a napsütés­ben. Megfogja felé nyúj­tott kezem, mint az eke szarvát. S félrevonulunk. Aztán egyenesen mellbe­­döföm a kérdéssel: — Mi van az Almássy­­birtokkal? A faluban hal­lottam ugyanis valamit susogni s izgat ez az ügy. Az Almássy-birtok esete Szkorics Vladimir kalap­ját a homlokára löki s két szeme élénken csillog a mosoly szertefutó hálója alatt. — Hát már szabad ki­mondani az igazságot? — kérdi s szavai bukdácsol­nak a kacagás hullámain. — Csakis az igazságot szabad, — felelem. Van itt egy birtok, kö­rülbelül kétszázhatvan hold — szól Szkorics Vladimír szabatosan és szakszerűen — az Almássy-család tulaj­dona. Most egy beadvány­ban kérik a birtok mente­sítését. — S mire hivatkoznak? ^ — Almássy Sándor a két fiára hivatkozik, akik sze­rinte résztvettek az Ellen­állási Mozgalomban. De mindezt csak állítja és nem igazolja. Mi mindenesetre kötelességünkhöz híven to­vább terjesztjük a bead­ványt. Félbeszakítom. — Ősi földje ez az Al­má­ssy-csalá­dnak ? — Dehofffy is az. Vala­mikor a Jordán-, majd a Trégole - család tulijdoná­­ban volt a föld, azután egy bank vette meg. Az első világháború után majdnem felosztásra került, de ki­derítették, hogy a szegény embernek nincsen hozzá elegendő felszerelése, mer­t­atán a nagybirtok hozama is nagyobb s így a felosz­tás helyett a birtokot meg­vette Almássy Sándor, aki akkor Szolnok vármegye főispánja volt s bátyja pedig, László, ennek a ke­rületnek képviselője, majd a képviselőház elnöke. — S most mi történik a földdel? — Felosztjuk! — hangzik a tömör válasz. — Almássy­­nak joga van fellebbezni. Felosztjuk annál is inkább, mert a főjegyző többszöri felszólítása ellenére is, a birtok megművelése nehéz­kesen halad, így kell igazi szövetkezetet csinálni! — Milyen földek kerül­nek még felosztásra? — összesen 664 katasztrá­­lis hold szántó, de ebben benne van már két gyümöl­csös is. Az egyik 25 hold, a Szénásy Aláné, a másik 54 hold, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének a tulajdo­nában volt. — S a gyümölcsösöket is felosztják? ^— Fel, de csak papíron. Ugyanis szövetkezetet ala­kítunk! Ilyen nagy ki­terje­désű gyümölcsös felparcel­lázása nagy veszélyekkel járna. Fontos, hogy a gyü­mölcsöt tervszerűen és egy­ségesen kezeljék, mert ha csak egy gazda is elhibázna valamit a hernyózásnál vagy a permetezésnél, a fellépő ellenség az egész gyü­mölcsöst tönkretenné. Már­pedig nagy kár lenne ezért a gyönyörű Jonathán­­almáért, így azután azt tervezzük, hogy papíron osztjuk fel a földet, alkal­mazunk egy szakembert, aki az egészet kezelné, ille­tőleg egységesen vezetné a munkálatokat. Év végén azután kifizetnék az összes kiadást s a tiszta jövedel­met a papíron felosztott holdak arányában szétosz­tanék. Szkorics Vladimir, olyan pontosan magyarázta meg a szövetkezet szerkezetét hogy megkérdeztem: — Talán máskor is fog­lalkozott a szövetkezet gon­dolatával? Újra mosolyog, amikor felel: — Sajnos, a Hangya igaz­gatósági tagja voltam, de most a Hangya helyett iga­zi szövetkezetet akarunk csinálni. Parasztszövetkeze­teket, mint a dánok. Közben a Gazdakör meg­telt emberekkel. Szkorics Vladimírt várják, mert ép­pen a kiosztandó földek megmunkálásáról s a szö­vetkezetről akarnak hallani .Elbúcsúzunk. Megint az igazságról beszélünk s a jövőről. S még feljegyzem, amint, kézfogás közben azt mondja: — Lábbadozó betegek va­gyunk, de ha Isten megse­gít, nem esünk vissza... Molnár Aurél Hajmáskérről indul a németek ellen a volt 24. hadosztály Vasárnap vonult át Buda­pesten az egykori 24. hadoszály. Ha­jmáskéren gyülekeztetik a hadosz­tályt, amely legénységé­nek és tisztikarának rövid szabadságoltatása, majd igazoltatása után kimegy az arcvonalra. Ennek a had­osztálynak tagjaival igen mostohán bántak a reak­ciós ország régi urai. Ki­hajszolták őket a galíciai harctérre és csaknem egy tel­jes éven át állandóan utó­védharcokban fedezték a németek visszavonulását. Legutóbb Csehszlovákiában vetették őket harcba. Április elején azonban a hadosztály legénysége és tisztikara elhatározta, nem szolgálja tovább a némete­ket és Szála­siakat. Felvet­ték az összeköttetést a Vö­rös Hadsereggel és Búcsún, Zólyom mellett átálltak a felszabadítókhoz. A néme­tekkel való szakítás tényét Náday Zoltán százados kö­zölte a legénységgel. A ka­tonák leírhatatlan lelkese­déssel fogadták az öröm­hírt és zárt rendben, fe­gyelmezetten, fegyverzetük­kel együtt csatlakoztak az új demokratikus magyar hadsereghez. Tovább akar­nak harcolni az igazi ma­gyar háborús célokért, a fasizmus leveréséért és az ország demokratikus jövő­jéért Katonák jelentkezésének meghosszabbítása A volt honvédségben leg­utóbb tényleges szolgálatban álló (tehát az oroszok köz­vetlen bevonulása előtt, akik még nem szereltek le) honvéd egyének (hivatásos ál­lományú, nyugállományú, tar­talékos tisztek, tiszthelyettesek és legénység) korra való te­kintet nélkül április 20-ig je­­lentkezni tartoztak a k­onv. ki­egészítő és bevonulási központ parancsnokságoknál, abban a községben pedig, ahol ilyen nem volt, ott a községi elöl­járóságoknál. A közhírré té­telnél előforduló nehézségek miatt az érdekeltek közül min­denki nem vehetett erről kellő időben tudomást, ezért a je­lentkezési időt április 28-ig meghosszabbítom és nyomaté­kosan felhívom az érdekelte­ket az említett helyeken való jelentkezésre. Honvéd kiegészítő parancs­nokságok Budapesten IX., Ül­lői út 47. II. (Mária Terézia laktanya) II. és 13. kiegészítő. Budapesten a budai oldalon: XI., Szerpeléti út 3. sz. alatt a 1. kiegészítő. Balassagyarma­ton a 14. és Esztergomban a 13. kiegészítő.­­Bevonulási központ van min­den megyei városban és já­rási székhelyen. Aki levonással vált ezerpengőst, internálótáborba kerül A rendőrség tudomására ju­tott, hogy egyesek a nagy­­közönség hiszékenységét és tá­jékozatlanságát számításba véve a Vörös Hadsereg ezerpengőseit spekulációra használják fel. Több panasz hangzott el már régebben is, hogy az ezerpen­­gést csak levonásokkal váltják fel. Az V. kerületi rendőr­kapitányság razziát tartott a tőzsdén és több esetben tetten ért ezerp­engéssel spekuláló üzéreket. Hajnal Imre magán­tisztviselő a tőzsdepalota előtt a szovjet ezerpengés beváltá­sáért 120 pengőt kért, dr. Ker­tész Sándor szabadkai ügy­véd 14%-ot vont le a saját ré­szére a beváltásra átadott ezer­­pengősből. Braun Lajos Lázár kereskedő pedig három darab ezresért csak 2600 pengőt adott vissza. Mindhármukat letartóz­tatták és azonnal interná­lák. P­énz hever az utcán! Gyűjtsön üveghulladékot! Átlátszó kirakatüveghulladékot 50 mm X 50 mm nagyságtól és 4 mm vastagságtól kezdve kilogrammonként 3 pengőért bármilyen mennyiségben átveszünk Átvétel : naponta 10—14 óra között PESTEN: IX., Zsil­ utca 1 — BUDÁN: XI., Fehérvári­ út 81- 85 „GAMMA" Finommechanikai és Optikai Művek Rt. y.­ Gyorsabban! Honi svábjaink kitelepí­téséről sokat hallunk és ol­vasunk, közben azonban ők vígan osztják maguk közt a magyar földet. Halljuk, hogy most aláírásokat gyűj­tenek több helyen, néme­lyek azt akarják bizonyí­tani, hogy nem vallották magukat nem­ németnek, másikak pedig azt, hogy csak kényszerből léptek be a Volksbundba, így ez nem megy. A dolgot meg kell fordítani. Elvileg kimon­dandó, hogy a német lakoss­­ágot vissza kell telepíteni az őshazájukba. Ez alól a rendelkezés alól azonban le­het kivételeket engedélyez­ni. Akik bizonyítani tudják a nemzet és a demokratikus életformák iránt való hűsé­güket és érdemeiket, azokat mentesíteni lehet a vissza­telepítés alól. Azt a lehető­séget azonban, hogy egy­mást igazolják ezek a „de­rék" emberek és kölcsönö­sen adjanak egymásnak ta­núságot arról, hogy nem voltak a magyarság ellen­ségei, hosszadalmas, keresz­­tülvihetetlen eljárásnak tartjuk. Az urak nem minden alanos ok nél­kül számítanak a magyar­ság feledékenységére. Ez esetben reméljük, hogy rosszul számítanak.

Next