Szabad Szó, 1946. október-december (48. évfolyam, 218-293. szám)
1946-12-22 / 288. szám
-4- KÉT MAGYARIRÓ hazajött külföldről s elmondja, hogy ott mit látott SCDt .kitűnő írónk — szabó Zoltán és Sötér István —eay-ég tért haza nyugateurópai útjáról. Svájcban és franciaországboa jártak. Szabó Zoltán még a békekonferencia idején ment ia Pierisba. Sötér István csak nemrég tett látogatást. A Szabad Sió most két beszélgetés keretéban próbál ízeket és képeket adni a francia irodalmi életről, a svájci, magyar kulturális kapcsolatokról s arról a létfontosságú problémáról, amelynek Iliyér Gyula ezt adta gyűjtőcím Uktünk a nagyvilágban. SZABÓ ZOLTÁN: Magyarország ma sem érdekli a külföldet... Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarország szerapontjáról? .. Magyarország léte, vagy írügyléte ma sem foglalkoztatja jobban a franciákat, mint valaha Szálldám patronja búcsúzásomkor megkérdezte, hová utazom, Budapestre mondtam! Eltűnődött. „Budapest — jegyezte meg udvariasan — az ugye Ausztria-Magyarország? Ráhagytam. Németet idénre, franciát geográfiára nem tanít az ember. Franciaország olyan ország, amely szigetnek képzeli magát, holott nem az. Ellentétben Angliával, amely nem képzeli magát szigetnek, holott az. Ilyenformán nem igen szentelnek figyelmet nekünk. Ennek van előnye is. Ha például a Párisba befutó magyarokat nézem. Ezek közt alig akadnak hivatalosak és sokan vannak hívatlanok. Olyanok, akik Nyugatnémetországból át tudnak jutni s akik Magyarországról ki tudnak jutni Franciaországba. Amaz régi, emez az új magyar társadalomnak nem a legjava Túlnyomó többségben ők terjesztik hírünket. Szerencsére azonban a franciáik nem igen figyelnek rájuk. Történik-e valami Magyarország tárgyilagos megismertetése érdekében? — Hogyne. Mulasztás. Hogyan alakul a francia szellemi élet? — Nagyjából így: az irodalmárok nagy izgalommal vitatják azt a kérdést, hogy mit írjanak az írók. Az írók bizonyos szórakozottsággal hallgatják e vitát és nem írnak szerfölött sokat Irodalmi szalonokban ma ott is leginkább azt tudja meg az ember, hogy egyik, vagy másik író mint viselkedett a múltban. Természetesen jelenlevőről ezt sohasem tudja meg. Arról se sokat hall, hogy mit ér a jelenben vagy mit lehet várni tőle a jövőben. A lét fontosabb, mint a lényeg, állítják az existencialisták. Mintha ez lenne az irodalmi élet jelmondata is. Léte, az hogy van, elégnek tűnik számára, ilyenformán hiányzik az irodalom lényege: a mű. Persze nem annyira, mint itthon. Mindez annyival egészségesebb, amennyivel odakünn tágasabb a világ. Milyen kialaszajló francia regénnyel, illetve színdarabbal ismerkedtél meg odaidén? — Aránylag kevés a kétségbevonhatatlan remekmű. Gide„Thesée“-je az, de inkább csak a stílusé. S ha a jóakaratú emberek nem is nagyon szaporodnak a világban, Jules Romains regénye róluk meggyarapodott újabb két kötettel. Ha jól emlékszem a huszonharmadik és a huszonnegyedik jelent meg. Arnouilhnak van egy új darabja (Romeo és Jeanette), amely szerint a szenvedélyes szerelem szükségképpen az erőszakos halál előszobája. Paul Kemp azt írta róla, hogy ennél már lehetetlen borúlátóbbnak lenni. Sartre új darabjának témája és cselekménye az, hogy a milicisták kihozzák az ellenállókat. Nyílt színen. " Ahogy észlelem, e folyamatban a szerzőnek nagyobb élvezete telt, mint nekem. A Theatre de Poche-ban (magyarul: zsebszínház) viszont kilencvenkét tamlósszék előtt gúnyolják ama filozófiát, mely szerint az embert csak úgy lehet megmenteni, ha „a kétségbeesés legmélyére taszítjuk.“ Ebben a filozófus így köszön híveinek: „portez vous mal!“ Vagyis: „érezze magát rosszul!“ Ez a darab üdítő Az is, hogy a viták Parisban úgy zajlanak, hogy egy helytelenített színdarabot egy másik színdarab megírásával és előadásával helytelenítik- A magam részéről az irodalomról a véleménynyilvánítás e fajtáját kedvelem. ■ Jelenülezik a újabb francia író, generáció? — Jelentkezik, ám elán nélkül. Egy fiatal költő megkedvelte és buzgón fordítja József Attilát. Jól is fordítja. Sajnos, egyidejűleg anarchista hitre tért s ezért fordításait semmiféle pártlapban, üzleti kiadványban, kapitalista, vagy egyéb formációban nem hajlandó kiadni. Ezeket mind megveti s kiírtandónak tartja. Nem tesz kivételt eggyel sem. Haragszik, de nem volna nehéz elhitetni vele, hogy nincs igaza. Hogyan alakul a svájci irodalmi élet? Beszélhetünk-e egyáltalán háború utáni svájci irodalomról? — Nehéz a svájci irodalmi életről beszélni. A svájci irodalmi élet egyrészt az irodalom élvezetéből, másrészt vidéki-, irodalmukból tevődik össze. A schwitzdutsch költészet kifejlesztéséért több szent öreg harcol Bern környékén. Svájc, egészében mindig inkább élvezője és ápolója, menedéke volt az irodalomnak, mint a termőföldje. Most például Svájcba menekül az az irodalom, amely Franciaországban az „indignation nationale“ bélyegét viseli. Persze csak régi termékeivel. Svájc nagy hagyományaihoz híven, semleges. A múlt és jövő harcában is. Nagyszerű Ramazük tudtommal nagybeteg, amit igazi szorongással és fájdalommal kell tudomásul vennünk, e számunkra éppen igen tanulságos író, azonfelül kétségen kívül maradandó. Egyébként ott is zajlott az irodalmi élet, a nemzetközi írótalálkozóm. Ezen főként az európai szellemről volt szó. Olyanformán, hogy a hiányáról pnaszkodtak. - SŐTÉR ISTVÁN: Sőtér István, a modern francia Irodalmon nevelkedett kitűnő író a kultuszminisztérium megbízásából ment ki nemrég Svájcba és Franciaországba, tehát hivatalosan. Bizonyos azonban, hogy a kultúrkapcsolatok megteremtésén túl is az író és a magyarság szemüvegén át nézte a külföldet Baselben, Génfben, Fribourgban, Neuf-Chatelle-ben a magyar egyetemi lektorátusok felállítása ügyében járt. Franciaországban a külügyminisztériumban tárgyalt, egykori társaival, akikkel annakidején közösen végzett. Eljut-e a magyar Irodalom Svájcba? — Svájci írókkal beszéltem — mondja Sötér István. — Egy nemzetközi folyóirat jelenik meg Svájcban, a „Frésences“. József Attilától is közölt már verset André Prudhommeaux fordításában. A lap fel szeretné venni a kapcsolatot a magyar írókkal. Közelmúltban jelent meg Tamási „Ábel a rengetegben“ c. regénye. Komoly siker. Magyarországtól csak az exotikus könyveket várják s nem a nyugatit. .. Óriási sikere van a magyar zeneművészetnek is. A Vighkvartett és a Bartók vonósnégyes ünnepelt esemény Svájcban. A genfi rádió Genf életéről színes keresztmetszetűt állított össze, főként a magyar vonatkozású rseményekről. A magyar rádió, — cserében a genfi anyagért, — Budapestről készít érdekes műsorszámot a svájci rádió számára. — 1944-ben nagy sikere volt a magyar festőkiállításnak. Az anyag kint maradt s most Páriában, Amsterdamban, Brüsselben szeretnék a tárlatokat megszervezni. — Svájc szellemi élete korántsem olyan élénk, mint a magyar. Egy folyóirat jelenik meg e pezsgés egyáltalán nem tapasztalható. — Nagy érdeklődésre tart azonban számot Ramísz nemrég kibocsátott kiáltványa. Nagy jelentőségének tartja, hogy Magyarország a háború során annyi francia és svájci író munkáját fordította le magyarra. Most kéri a svájci kiadókat, hogy ingyen adjanak át Magyarországnak svájci kiadványokat. Ezt a baráti megnyilatkozást köszönte meg Ramitznek a napokban a magyar írókkal Svájcban tartózkodó Illyés Gyula. Milyen tapasztalatokkal járt a kar.chr.országi látogatás? — A francia irodalom Magyarországra hozataláról és a magyar irodalom Franciaországba viteléről tárgyaltam. A kiadók, bár erősen érdeklődnek magyar regény iránt, nehezenig jutnak anyaghoz. Nagy nehézség, hogy nincs jó fordító. Tervezi a kultuszminisztérium, hogy segítségével néhány kitűnő fordító — főként párisi magyarok — működjenek, akik rendszeresen fordítják le a magyar munkákat. André Prudhommerx-ban, ebben a Versaillesban élő, érdekes francia költőben nagyon bízom e tekintetben. Meets-et, Shelley-t és a magyarokat fordítja áldozatos munkával. — A könyvkiadás nagyobb eredménnyel jár Franciaországban, mint nálunk. Egy-egy divatos író könyvére előjegyezteti magát a közönség, ha hozzá akar jutni a könyvhöz. Sartre darabjai nagy sikert aratnak. A magyar írók közül Illyés Gyula „Puszták népe' c. művének volt komoly sikere. — Azt panaszoltam Párjaiban, hogy a franciák nem nagyon törődnek a magyar kultúrával kapcsolatos tényezőkkel. Most ígéretet kaptam, hogy rövidesen francia lektorokat küldenek a magyar egyetemekre. Pauphuetnek, az Ecole Normale Supérieure igazgatójának tolmácsoltam a magyar kultuszminisztérium meghívását. Előreláthatólag áprilisban Budapestre jön s meglátogatja az Eötvös-kollégiumot. A magyar ösrtönállatok közül jelenleg öten tartózkodnak a francia fővárosban. A párisi viszonyokról érdekes képet ad Sötér István. Párisban hetenkint kétezer kikapcsolják egy-egy kerületben felváltva a villanyt. Éjszakai élet nincs, éjfélkor már üresek az utcák, a közbiztonság sem jobb, mint Budapesten. Az élelmezés is gyengébb a hazainál. Két esztendeje, végetért a háború, de Európa, a felbolygatott miékkel még mar sem tért magához. Örvös Lajos, SŐTÉR ISTVÁN: Svájc szellemi élete korántsem olyan élénk, mint a mienk iíiűi Stori » KOCSIS JÁNOS készítőnél vegyen. Budapest, V., Nádor utca 20. Telefon: 137—182. és társa bélyegzőkészítő, vésnök, látesserész. Fővárosi alkalmazottaknak és párttagoknak 15% árkedvezmény ! Budapest, VIII., Rikóczi-ut 57/b. (Luther-ház.) Telefon : 135—111. Címre ügyelni! Katalmi bélyegrökészitt, vésnök, látszerciz. Fővárosi a’Joakrarottaknak és párttagoknak 15% árkedvezmény ! Budapest, VIII., Kikóczi út 57/b. (Luther-ház.) Telefon: 135—111. Címre ügyelni! 1946 december 22. ) / * A Szingapúri táncosnő című hatalmas Perm.-Count'Mopex filmnek hétfő este 7-kor lesz a díszbemutatója a Városi színháziban. Bing Crosby és Dorothy Lamour zenés vígjátékához — a meghívott kö- s zeneégre való tekintettel — jegyek csak korlátolt számban válthatók SZÍNHÁZI FILM A Pódium Kabaré legújabb műsora igen tanulságos, s nem jó annyira szokványos kritikát, mint inkább alapos elemzést vagy tanulmányt kellene róla írni, mert döbbenetes az a sivárság, szellemtelenség, ötlettelenség és végül, de nem utoljára. Ízléstelenség, ami e nagynevű kabaré „Túl a konferencián..című legújabb műsorát jellemzi. Ismételjük, többet érdemelne ez a műsor, mint néhány kemény és lesújtó mondatot. Többet, mert felveti az általános kérdést, hogy miért is ilyen rossz a magyar kabaréirodalom, hogy miért milyen szellemtelenek az ilyfajta műsorok szerzői és összeállítói, s miért a közönségnek a példás türelme, vagy példátlan igénytelensége az ilyen gyermeteg bárnyúságokkal szemben. Hiszen Pestnek mindig volt valami sajátos humora és ha lehetett is különböző szempontból erős kifogásokat emelni e humor ellen, maró és cinikus szellemességét, eleven jellemző érejét, különös fanyarságát nem lehetett kétségbevonni. Nos, a Pódium legújabb műsora olyan, mintha soha ilyen kabaréhagyományok nem lettek volna Budapesten. „Sem utóda, sem (reméljük) boldog őse nem vagyok senkinek“, mondhatják szerény öntudattal, akik mindezért felelősek. Könnyen lehet, sőt nagyon valószínű, hogy minderről az egészről a Pódium vezetősége maga nem is tehet. lehet, hogy a politikai atmoszféra olyan, amely a«a» kedvez az ilyenfajta műfajnál» Vagy ez az egész mrattenság egy-szerűen csak a polgárság zavarodottságát, kényelmetlenségét, feszengő érzéseit bizonyítja. Azt, hogy a polgárság, vagy legalábbis annak jelentős része szíve szerint inkább jobbfelé nevelne, de az esze és a fennálló törvények bölcs tisztelete ebben megakadályozza. Nem tudjuk pillanatnyilag véglegesen eldönteni ezt a kérdést, de bizonyos, hogy érdemes lenne vele hosszabban foglalkozni. A műsorról magáról ezek után, ezt hisszük, nincs sok részktog ióundainvalónk. Az általános nívóhoz tarén csak még annyit, hogy a hagy ínségben meghatott és gyermeki hálával fogadtunk minden egyes vasemicakét és szellemesebb fordulatot vagy tűrhetőbb alakítást. És hogy mégsem teljesen letörve és reményvesztetten távoztunk a tettszínhelyéről, azt Karinthy Frigyes Ascher Oszkár által előadott néhány ragyogó kis tréfájának, Nőtt bohózat főszerepét játszó kitűnő Felekii Kamil eredeti humorának és Herezetnek egy nyugatoi osztálytanácsos figuráját adó meglepő jó alakításának köszönhető. (K. L) I 4 !ÜNNEPEK ALATT POMPÁSAN felfrissül. A FÜRDŐ ródiumos vicében „JUVÍNITUS“ hadosztály (25-én üzemszünet!) sír ÚJ KÖNYVEK timforlm Illyés Gyula: Hunok Párizsban Mikor a Magyar Csillag utolsó számaiban a „hunok“ néhány részlete megjelent, ez nemcsak irodalmi ellenállás volt, hanem politikai cselekedet, bátor és bátorító kiállás az új labanc-világ ellen. Most, hogy a német veszély megszűnt, és Illyés Gyula nagy műve könyvalakban, a maga teljességében megjelenhetett, a „Hunok Párizsban“ politikai jelentősége mit nem csökkent, de elsősorban mégis irodalmi esemény. Esemény a szó legszorosabb értelmében; esemény, amelynek jelentősége csak évtizedekben mérhető fel. • Az új hunok betörése Párizsba: a huszas évek magyar fiataljainak emigrációja. Munkások, munkásokból lett parasztinak között él a szerző Szent Lajos Szigetén és mindennapi életükben a proletárok nemzetközi Párizsának örök izgalmait feszíti elénk. Felesleges még csak megkísérelni is a mű tartalmának boncolgatását. A magyar európaiság és az európai magyarság problémái bontakoznak ki előttünk a számkivetett Józsefek és Sándorok gondolataiban, küzdelmeiben s a párizsi dzsungelt. Magyarország gondhegye vet sötét árnyékot. Nem regény ez a könyv, nem napló, nemtanulmány és nem is Párizskutatás. Műfaja, egyszerűen: a teljességi Egy író tusd benne eleget mindennek, amivel tartozik nemzetének, népének, a nemzeti és európai gondolatnak. És nyelvének. Arany János óta senki sem épített olyan hatalmas nyelvi műremeket, mint Illyés Gyula. A magyar nyelv, amely közel száz év óta Aranyék nyelvi képein, hasonlatain, fordulatain kérődzik, új alkotót ünnepel a szerzőben. Az olvasó sokszor megdöbben, hogy Illyés egyszerű... szavakkal mi mindent képes kifejezni és hogyan! Párizst írja le ízes magyar szavakkal és a kép mégis tökéletesen párizsi. A stílművészet olyan izgalmas szépségei, olyan szépséges bravúrjai bontakoznak ki előttünk, amilyet csak Európa legnagyobb alkotó művészeinek egy-egy műremeke előtt éreztünk. A „Hunok Párizsban“ a Puszták vize, a Petőfi és a Kora tavasz után is újabb magaslatot jelent Illyés prózai ouevre-jében és ki vételes magasságot a felszabadult magyar irodalom új termésében. k. L A ZENEI NAPLÓ Qefutantut S-notáfiuníinen ejnye A román énekesek ragyogó tavaszi vendégszereplése óta nincs okunk csodálkozni azon, ha kitűnő művészek érkeznek hozzánk keleti szomszédunk földjéről. Constantin Silvestrinek, a bukaresti rádió és filharmónia karnagyának teljesítménye azonban még így iss minden várakozásunkat felülmúlta. Csupa muzsika ez a fiatal karmester: világos ésopististe kifejező, muzsikáló mozdulatait hallatlan ökonómiával és fegyelemmel egészen szűkre méretezi. Mintha szobrot mintázna dirigálás közben: csodálatos tapintattal és érzékkel formálja ki a zenekarból a Művet. A székesfővárosi zenekar jó, alakítható, engedelmes anyagnak bizonyult a kezei között. Látható örömmel és lelkesedéssel szólaltatták meg Dvorak, Beethoven, Lalo és Silvestri műveit. Silverfri rövid, formás, jól fimnézó, ötletes Toccatáni arról is bizonyságot tett, hogy a karmesterség mellett zeneszerzői véna is csörgedez ereiben. Lalo spanyol szimfóniáját Magyar Tamás játszotta, alapos felkészültséggel, meleg, vonzó hangon. (s. p.) Két kitűnő zongoristánk adott a napokban önálló hangversenyt a Zeneakadémián. Petri Endre játékában főleg az erőt, a precizitást, a világos, tiszta értelmezést dicsérjük, a fiatal Kiki Bála pedig dinamikus, szenvedélyes, izzó fantáziájával ragadta magával közönségét. Kérőfül András személyében új karmestert avatott az Operaház. A fiatal, igen tehetséges muzsikus a Háry Jánost vezényelte s több nagysikerű hangversenye után bebizonyította, hogy az operai nagyobb együttest jó jól tartja kezében, lencületesen és muzikálisan formálta meg a kodályi muzsika szépségeit. 1. KMCTasagqw^r-KKge^git^^kwMii-Tri'iBHin.