Szabad Szó, 1948. október-december (50. évfolyam, 226-301. szám)

1948-11-11 / 260. szám

A sárközi kisp­asztok harca nagygazdák csapdájától a földbérlőszövetkezitig Decs, november hó.­­A Szabad Szó tudósítójától.) Valamikor, a nagy válság éveiben vetődött Kiss János, hosszas ván­dorlás után Decsre, a sárközi ku­­lákság fellegvárába. Kicsit furcsán szemlélgette a hatalmas, tömött kőfalakkal körülvett, kényelmes, tágas házakat, a házalj előtt a múl­tat őrző sok-sok öregembert és ■szinte úgy érezte, börtönudvaron járkál. Tudta, hogy ezek a kevély, egykés nagygazdák betolakodott­­nak tartják akit csak a munka végett muszáj megtűrni. Mert hát szó sincs róla, munkát azt kapott, a megszakadásig. Csakúgy, mint az igavonó barom. Igaz, annak kü­lönb istállója volt mint neki. Va­lahol, a falu legszélén, ahol a töb­bi bevándorolt sommás és béres is lakott, szerzett egy szalma­tetős, egyszobás, fökiszagú vályogviskót. Kiss János azért nem az az em­ber, aki elhagyja magát. „Ha ezek meggazdagodhattak, akkor nekem is menni fog!“ — így vélekedett és 1936-ban az egyik 150 holdas nagy­gazdától bérelt 10 hold földet. A feltételek nem nagyon tetszettek, de gondolta, majd csak megbirkó­zik velük. A 10 hold föld után, a bér a következő volt: összesen 30 mázsa búza és tengeri, — fele-fele arányban, — nagymennyiségű bur­gonya, tűzifa hazaszállítással, r­en­­geteg baromf­ és tojás, no meg 2 darab 50 kilós disznó. Hát ez már igazán természetes, hogy a tengeri szára és csutkája, míg a gabona­­szalma szintén a nagygazdának ju­tott, szűk, mert ez a törvény — vála­szolt Kiss János határozottan és keményen. — Delfát érts meg ,végeredmény­ben mindketten parasztok va­gyunk! — hebegett Szőke. — Megértettem én már mindezt jól. Csak magának kicsit későn jutott eszébe a paraszti mivolta, így hát nem isszuk meg a pertut! És végre az egyik délután ösz­szeült a fö­lbérlő szövetkezet az első értekezletére-Sok feladatot kell megoldania, az új bérlők nehéz gazdasági hely­zetben vannak. A nehézségeket azonban legyőzik, mert ők is úgy akarják és mert a demokratikus állam is segíti őket. Kiss János már tudja, hogy merre visz az út: — Gépállomás kéne még ide! Akkor majd nem kell uzsora-igát és gépet kérni a nagygazdáktól és csakugyan a magunk urai leszünk! Az pedig úgy is lesz nemsokára. Bécsen is és mindenütt az or­szágban. Laczkó István így Sehlék Kiss Jánosi kodisá a nagygazdák vente egy teljes hónapot dolgo- Aztán megváltozott a világ. Uj Évente egy teljes hónapot dolgo­zott a nagygazda földjén. Ősszel ott serénykedett a nagygazda szüret­­jén, persze nem mulatságból. Ko­vát, kocsiját akármikor elkérhette a gazda. A maga pénzén fásítania kellett. És más egyéb „apróságok" nyűtték a vállát Jött a betakarítás. Már a csép­­lési munkálatok is befejeződtek, amikor egyszer odaállít a nagy­gazda Kiss János elé: — Hallja, maga miért nem fizette ki a biztosítási díjat? — Micsoda, tán azt is nekem kel­lett volna kifizetni? — mérgelődött János. — Benne volt a feltételekben! — vigyorgott ravaszul a gazda. . — Na és mennyi az? — Most már semennyi! Mivel nem teljesítette a feltételeket, az egész termést elveszik ma­gától!“ El is vették. Hogy mekkorát ká­romkodott Kiss János akkor, azt ide nem lehet leírni. Izzott benne a gyűlölet, de azután másra nem­igen gondolt. Hiszen mit is lehet itt tenni? Ez mér így van elrendelve, „ők vannak a falu közepén, mi meg a szélein.“ A jegyző is, a pap is, meg az egész mindenség azt mondja, hogy ez így van jól. „A nagygazda az nagygazda, te meg csak kódis vagy, János! Ez a világ sora“ — állapította meg magában lemondóni és húzta tovább a re­ménytelenség igáját. Aztán megváltozott a világ. Uj idők jötte!.. Városi munkáséul bevet föld­reformról beszéltek a község­háza elött a gyűlésen. Kiss János is igényelt. De bizony neki már nem jutott a Mária Te­réziámmá Tanulmányi Alap há­romezer holdj­ábó. „Na lássák! Maguk a demokrá­ciának sem jók! Ilyen senkiházi emberekkel ugyan ki is törődne?“ — mondta gőgösen az egyik nagy­gazda a községházán. Kiss János csak legyintett. A falu életében továbbra is a nagygazdák maradtak­ fölül. Az állami hitelek elosztásánál ők vol­tak­ a hangadók. A Termelési Bizottság elnöke is Mozolai János, 60 holdas fényescsizmás volt, így hát Kiss János újra beletörődve a változtathatatlanba, járt tovább napszámba a nagygazdák föld­jére. 1945-ben Nagy Ferencre, 1947-ben Pfeifferre szavazott Kiss Já­nos. Hiszen „megmondták" a falu hangadói, a „tekintélyes“ gazdák, hogy a parasztpártiak és a kom­munisták rosszat akarnak a pa­rasztoknak­.. Most pedig minden parasztnak össze kell fogni­­. Még csak az hiányzik! Minket, parasztokat, nem lehet kijátszani — hadakozott Kiss János a faluban lelkesen a­­ nagygazdák pártján. ... D© Kiss János a nagygallrák baját jajgatja A demokratikus pártok gyengén dolgoztak, a társadalmi szerveze­tek majdnem sehogy­ Szóval nagy volt a „békesség“­ a falu lakói kö­zött. Ha Pestről, vagy egyéb „gya­nús“ helyről hivatalos ember ér­kezett a faluba, a községházán Morolai úr és a főjegyző ezt az ál­talános politikai érdektelenséget úgy magyarázta, hogy: „lám, ná­lunk nincs semmi baj! Itt mindig egyetértettek az emberek. Nálunk megvan a parasztegység, jó békes­ség.“ Ám jött azután valami, ami for­dulópontot jelentett Kiss János életében. Megjelent az új haszonbérleti rendelet és Bécsen is megala­kult a Földbérlő-bizottság. Kiss János is tagja lett. Mintha a világ a fejéről a talpára állott volna benne. A régi fogalmakat és a régi alázatot úgy söpörte el az új rendelet. — Hát szóval most már ez is le­het! Igazságot tenni! Bérlethez jut­tatni a szegényeket! — magyarázta boldogan szomszédjának, a másik nincstelennek, Szécsi Pálnak. Érezte, milyen nagy dolog az, hogy bent van a föllbérlő-bi­­zottságban és ítélkezik a nagy­bérletek felett. Szeptember 12-én a községháza tanácstermében tartott nagygyűlé­sen, ebben az „egyetértő“ és „bé­kés“ községben több mint 600 nincstelen és törpebirtokos zúgó éljenzése szakította meg az előadó szavait, ahogy ismertetni kezdte a haszonbérleti rendeletet. Kiss János most már tudta, hogy harcolni kell a nincstelenek jogai­ért, a­ maga jogáért és négy gye­reke jövőjéért. Mert harcolni kellett. Az uzsora­­gazdák fogvicsorgatva próbáltál­ menteni, ami menthető. Sokáig bejelenteni sem akarták a nagy­bérleteket. Öt nap elmúlt már a határidőből, amikor a tömeggyű­lés hatására végre rémülten be­jelentették még azt is, amit a ren­delet értelmében nem­ is kellett volna bejelenteni. A­ nagygazdák igyekeztek vitát kezdeni, hogy idő­húzást érjenek el. — Úgyis lejár nemsokára a szerződés és házikezelésbe megy át a föld — érvelt L­edneczky András 110 holdas gazda, Ivanics István 122 holdas és Takács Sándor 104 holdas viszont arra hivatkozott, hogy: „itt lenne a szántás ideje, de az új rendezés megzavarja". „Most ti következ­tek soron“ — kiáltották a falu­ban a zsíros nagy gazdák álszent tekintettel a közép­ parasztok felé. „Nagygazdákkal többé n©fn iszunk pártát" Szőke János. 300 holdas nagy­gazda egyenesen odaáll­t Kiss Já­nos elé: — Hallod-e te, az én földem szét van íratva és parcellázva a család­tagok között, nem lehet igénybe venni! — Az igaz, de az is igaz, hogy egyetlen nagybérlő, Kárpáti Már­ton, közel 270 holdat. Azt bizony mi teljes egészében igénybe vesz­• ! " A belpolitika hírei GERŐ ERNŐ közlekedésügyi miniszter szombaton avatja fel a rádió új 135 kilowattos nagyadó­ját. Az új nagyadó üzembehelye­­zése hatalmas lehetőségeket nyit meg a magyar rádió számára. Az új nagyadó üzembehelyezése után Budapest I. műsorát egész Euró­pában hallhatják. A műsort a jö­vőben reggel fél hattól éjfél után negyven percig sugározza a ma­gyar rádió. Budapest II. műsorát a mostani Budapest I. adója sugá­rozza. A tervek szerint a két adó műsora teljesen kiegészíti egy­mást és nagy lehetőségeket bizto­sít a rádió műsorának tökéletesí­tésére. •­­ A KOALÍCIÓS PÁRTOK vasár­nap nagygyűlést tartanak Sopron­ban­ A nagygyűlésen Dinnyés La­jos miniszterelnök, Darvas József építés- és közmunkaügyi miniszter és Nógrádi Sándor államtitkár mond beszédet. A Kisgazdapárt vasárnap délután emlékünnepélyt rendez a sopronkőhidai fegyház udvarán. ORTUTAY GYULA kultuszmi­niszter ebédet adott Paul Eluard, a kiváló francia költő tiszteletére. A francia nép — mondotta Paul Eluard pohárköszöntőjében —, mint a magyar nép is, a szovjet hadseregnek köszönheti felszaba­dulását. Franciaország felszabadí­tása is Sztálingrádnál kezdődött. Ezért hiábavaló az imperialisták minden kísérlete: a francia népet nem lehet háborúba vinni a Szov­jetunió és a népi demokráciák el­len — állapította meg. ■» A NEMZETKÖZI ÚJSÁGÍRÓ SZÖVETSÉG­­végrehajtó bizottsága Budapesten ülésezik. A november tizenhatodikén kezdődő értekezlet napirendjére tűzték a háborús uszítás elleni küzdelem kérdését. Felhívják a tagszövetségeket a francia bányászok támogatására. Ez a sztrájkmozgalom egyben védelmi harc a háborús uszítókkal szem­ben. A végrehajtóbizottság végül a nemzetközi újságrócserével­­ és az újságírók nyaraltatásával fog­lalkozik. Az értekezlet — amint Aranyosi Pál, a MUOSz főtitkára mondotta — nagyban hozzájárul a békefront megerősítéséhez. A FÜGGETLENSÉGI FRONT újjáalakulásának időpontja az elő­készítő bizottság ülésezésével is­mét előtérbe került. Illetékes he­lyen ezzel kapcsolatban kijelentet­ték a Szabad Szó munkatársának: az előkészítő bizottság sorozatos ülése nem változtat a Függetlenségi Front újjáalakításának eredeti időpontján. Az előkészítő bizott­ságnál­ igen komoly feladatokat kell az újjáalakításig megoldania. A Függetlenségi Front újjáalaku­lására tavaszra keríti sor. Miben Izisz Mindszenty? Többször foglalkoztunk már Mindszenty reakciós politikai magatartásával. Országunk dol­gozó népének nagy többsége azóta is határozatok és táv­iratok sokaságával követeli Mindszenty politikai tünteté­seinek és uszításainak meg­tiltását. Ez a­­tiltakozás egy­re erősebb lesz és kétségtelenül előbb-utóbb eredménnyel jár. Az országban azonban még olyan katolikus hívők is van­nak, akik kétségtelenül jóhisze­­műek, azonban Mindszenty re­akciós rémhírei által félrevezet­tetve, a Mindszenty elleni állás­­foglalásokban az egyház üldözé­sét látják. Hadd szóljunk ezek­hez is. Ezek a hívők úgy vélik, hogy Mindszenty magatartása a kato­likus egyház jogos önvédelme az állammal szemben. Szá­mukra elsősorban az a döntő kérdés, hogy az egyház érdekeit veszélyezteti-e valaki? Érthető is, ha a hívő emberek egyházuk érdekeit mindenkor szem előtt tartják. De lássuk, valójában ki veszélyezteti a katolikus egyház érdekeit? Az országban még sok olyan templom és egyházi intézmény van, amelynek rendbehozatalát a hívők örömmel vennék. A helyreállító munka eddig álla­mi támogatással folyt. Kinek a magatartása teszi bizonytalanná e segélyek további folyósítását? Mindszentyér­e ugyanis ezeket az összegeket is politikai célok­k­ra használná fel. Az pedig józan ésszel nem várható, hogy az ál­lam saját alapjai megdöntését célzó propaganda költségeire nyújtson további támogatáso­kat. Mindszenty magatartása te­hát ilyen formán jelentős segít­ségtől fosztja meg a katolikus egyházat. De veszélyezteti Mindszenty az egyház érdekeit azzal is, hogy saját maga tagadta meg­ az állam által az egyház ré­szére meghagyni szándékolt is­kolák átvételét. A protestáns egyházak legfontosabb isko­láikat saját kezelésükben tart­hatták meg. Mindszenty ezt katolikus részről visszautasí­totta­. Saját maga tette lehetet­lenné, hogy a katolikus hívők egy része katolikus egyházi isko­lába járathassa gyermekeit. Ugyancsak Mindszenty akadá­lyozta meg azt, hogy az államo­sított iskolákban a szerzetes ta­nárok tovább tanítsanak. Ezzel egyrészt a s­ok oktató munkájá­nak eredményét vonta el a ka­tolikus tanulóktól, másrészt pe­dig a szerzeteseket kilátástalan gazdasági helyzetbe sodorta. Szavaival a katolikus vallás er­kölcsi nevel­ás szükségességét hangoztatta, tetteivel pedig az egyház oktató tevékenységének teljes beszüntetését segítette elő. Mindezek kétségtelenül káros hatással vannak a katolikus egyházra, azonban csak gazda­sági jelentőségűek és így ezeket a Mindszenty által okozott hibá­kat, mint annyi más nehézsé­get a történelem folyamán, az egyház ideiglenesen el tudja vi­selni mindaddig, amíg az egy­ház érdekeit jobban szívén vi­selő főpap vezetése alá nem ke­rül. Mindszenty legdöntőbb egy­házellenes ténykedése azonban az, hogy a hívők sokaságát lel­kiismereti válságba sodorja. Ezek az emberek látják, hogy a földet szétosztották a szegény­parasztok között. Látják, hogy az ország gazdaságilag talpra ál­lott. Örömmel tapasztalják, hogy Magyarországot végre a dolgozó nép érdekei szerint kormányoz­zák. És látják azt is, hogy Mind­szenty mindezt nem helyesli, ha pedig ők e kérdésben vele szemben foglalnak állást, köny­­nyen a kitagadás sorsára jut­nak. Persze az nem jut min­denkinek eszébe, hogy a hit­ből kitagadni senkit sem lehet. Nem jut,eszükbe, hogy az egy­házból bárkit kitagadhatnak ugyan, de nagyon könnyen megeshetik, hogy éppen az van, kirekesztve a hitből, aki az egyházból könnyelműen kitagadja és ezzel lelkiismereti válságba sodorja a hívők soka­ságát. Nem jut eszükbe, éppen ezért bizonytalanságban van­nak. Mindszenty magatartása tehát az egyház belső békéjét is veszélyezteti. És miért csinálja mindezt Mindszenty? Talán valóban az egyház érdekeit kívánja szol­gálni? Az egyház megfosztása az anyagi támogatástól, a kato­likus iskolák fenntartásának visszautasítása, a szerzetes ta­nárok tanítómunkájának meg­tiltása és a hívők lelki békéjé­nek megbontása semmi esetre sem lehet az egyház érdekeinek szolgálata. De talán mártír akar lenni Mindszenty? Semmi eset­re sem. Nagyon jól tudja, mit akar. Mindszenty, ha hisz vala­miben, akkor a háborúban hisz. Háborút akar, mert attól politi­kai és gazdasági hatalmának visszaállítását várja. Nem a lel­kiekkel törődik tehát, hiszen a lelki hatalom kérdése nem fegy­verek dolga. A lelkiekkel való törődést éppen az egyház intéz­v­­ényeinek rendbehozása, az ok­tatótevékenység folytatása, a szerzetes tanítók sorsának javí­tása és a hívők lelki békéjének helyreállítása jelentené. Ezzel azonban nem igen foglalkozik Mindszenty, mert idejét nagyon leköti a politizálás. A hívők pedig­ mindezt látják. Egyre inkább érthetetlenül szemlélik Mindszenty magatar­tását. Tudják, hogy az egyház érdekeinek veszélyeztetése nem Isten szerint való cselekedet. Miután pedig ezek a hívők a re­akciós politikai célok szolgála­tában nem akarják követni Mendszentyt, előbb-utóbb arra kerül sor, hogy még a hit dol­gában is ki fogják kapcsolni őt életükből. Nem egy reakciós po­litikus magatartásához igazodva, hanem attól függetlenül, köz­vetlenül fogják keresni az Isten­nel való kapcsolatot. Tudják, hogy a hit, a fohász, az ima, Mindszenty nélkül is megtalálja az utat Istenhez. Ha pedig Mindszenty egyenesen nehézzé teszi ezt az utat, hát ki fogják őt kerülni. A katolikus hívők tehát hit dolgában is el fognak fordulni Mindszentytől és a katolikus pa­pok között is lesznek majd min­den bizonnyal olyanok, akik az egyház igazi érdekeit felismerik. Ezek az emberek azután saját maguk veszik kézbe egyházuk érdekeinek s a hitnek igaz szol­gálatát. És látni fogják a hívők, hogy a demokrácia felemelő, építő, szegényeket gyámolító munkája, összeegyeztethető s vallásos hittel. Nyugodjanak meg tehát az aggodalmaskodók: a vallás ügye n­em azonos Mind­szenty ügyével. A belső békét, az egyház igazi érdekeit Mind­szenty félreállítása szolgálná. Kéry János» SmdW' 3

Next