Szabad Szó, 1949. január-március (51. évfolyam, 1-75. szám)
1949-01-08 / 6. szám
Színház ,t Művészet Irodalom A gyűlölet éjszakája Bemutató a Magyar Színházban A francia ellenállási mozgalom egyik markáns alakjának, Salacrounak drámáját mutatta be a Magyar Színház. A darab nemcsak témájában, hanem drámai módszereiben is újat hoz. Chartresban játszódik 1944 áprilisában egy nagykereskedő házaspár ebédlőjében. A lakásban francia partizánok vannak. Barátjukat akarják megbosszulni, akit a házigazda besúgott a németeknek. Drámai légkörben folyik a vita a szobában, a lakást a németek ostromolják, a partizánok ellenállnak. Rivoire, a partizán lelövi Bernard-t és a németekkel cimboráid Pisancon-t is, de a besúgó golyója őt is leteríti. A dráma ennél a pontnál megáll egy pillanatra. A két halott felkel a földről és vitába kezd. Salacron írói bravúrral a halottak és élők pergő párbeszédében bogozza tovább a cselekményt. Megjelenik a színen Jean is, aki abban a pillanatban a Gestapo börtönében ül. A halottak és élők, a házbeliek és a fogoly összecsapásában két világ ütközik össze egymással. Az elnyomás ellen és a szabadságért küzdő ellenállási mozgalom névtelen katonái szállnak vitába a kizsákmányolók és elnyomók árnyékában jól élő társadalom figuráival. A vita hevében pillanatok alatt változik a szín. A polgári szalonból villanásnyi idő alatt érünk egy vasúti híd alá. A partizánok német benzinszállítmányt robbantanak. Ebben a darabban minden valószerű, mert ami itt történik, az maga a valóság. Salacrou tökéletesen ura a valóság anyagának, amelyből a darab készült és művészi kézzel úgy ötvözi, gyúrja drámává mindazt, ami él és mozog, ahogy az csak az igazi mestereknek sikerül. A nagykereskedő házaspár nagyjelenetében olyan tökéletesen ábrázolja az egész polgári osztályt, amilyennek azt a valóságban megismertük. A Bazire-házaspár nem tehet semmiről, nem felelős semmiért, nem vesz részt semmiben, „jó“ és „becsületes“ a szónak polgári értelmében. Tényleg nem „tehet“ arról, amit tesz, mert nem tesz semmit, mert semmi egyebet nem akar, mint jól élni és mégis azért, hogy jól éljen, a gyerekkori barátját juttatja a Gestapo-hóhérok kezére. Egy egész osztály elleni vádirat ez a jelenet. Mesteri felépítéssel mutatja a valóságot és azt, hogy ez az osztály semlegességével az elnyomók uralmát szolgálta és vezetett volt akkor is, mikor azt hitte, hogy ő a vezető. A darabot Major Tamás tökéletes rendezése avatja maradéktalan művészi élménnyé. Básthy Lajos, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Sulyok Mária tudásuk és tehetségük legjavát adják és minden tekintetben tökéletesen valósítják meg az író mondanivalóját. Botev-emlékest a Zeneakadémián Hriszto Botev, a legnagyobb bolgár költő Külítésének századik évfordulója alkalmából a Magyar- Bolgár Társaság Botev-emlékünnepe, rendezett a Zeneakadémián. Az estet Kossa István iparügyi miniszter, a Magyar-Bolgár Társaság elnöke nyitotta meg. Botev alakját Petőfi alakjával hasonlította össze. Népük felszabadításáért folytatott küzdelmükben ugyanazok a magasztos emberi eszmék fűtötték mindkettőjüket. — Politikai látókörük azonban túlterjedt hazájuk határain — mondotta Kossa István. — S amit a két harcos költő száz esztendővel ezelőtt megálmodott, az végre valóra vált. Godn Gábor Hriszto Botev politikai jelentőségét méltatta. Hangsúlyozta, hogy Botev nagyon jól ismerte a szocialista tanokat. A balkáni népek föderatív köztársaságáról álmodott. Mint igazi forradalmár szállt szembe nagyszerű szatíráiban a megalkuvókkal. Mélyen megvetett minden középutas politikát. Képes Géza Botev irodalmi munkásságáról emlékezett meg. Botev nem is tudta, milyen nagy költő. Verseit csak azért írta, mert a szabadság eszméjének akart velük szolgálni. Verseiben nemcsak a török ellen hirdet harcot, hanem a bolgár urak ellen is. Hriszto Botev mindössze 21 verset írt, de ezeknek fele is elegendő volna lángelméjének bizonyítására. Nem egy verse népdallá vált a bolgár nép ajkán. Képes Géza előadása után Sennyei Vera és Horváth Ferenc színészek Botev verseiből szavaltak, majd Hernádi Lajos Sztojanovics- és Bartóló-műveket zongorázott új, országos kulturális versenyt indít a Szakszervezeti Tanács Csütörtökön este a Szakszervezeti Tanács kulturális osztályának sajtóankétján Szántó Miklós tájékoztatta a sajtó képviselőit arról a nagyszabású kulturális tervről, amelyet a Tanács kulturális vezetői kidolgoztak. Az egész ország területén kulturális gócokat építenek ki a gépállomásokon. Ez a munka máris megindult. Az egyes üzemek magukra vállalták azt, hogy a gépállomásokat könyvtárral látják el és kulturális előadásokra felutazzanak a vidéki állomásokra. A közeljövőben rádióiskolát nyitnak kultúrvezetők kiképzésére. Február 1-ével megindulnak a klubmozgalmak is az üzemekben. Ezeknek központi szervei az egyes üzemek már meglévő sport- és kultúrkörei lesznek. Bejelentette Szántó Miklós, hogy a „Kultúrával a munkaversenyért“ pályázatra 1500 rajz, szobor és festmény és több mint 900 irodalmi mű érkezett be. — Rövidesen újabb országos kultúrversenyt indít a Szakszervezeti Tanács — mondotta. — Ez a verseny már pontozási alapon indul, a nyárig tart, helyt adnak benne egyéni versenyeknek is. — A munkás-paraszt összefogást nagymértékben elősegíti majd az országos kulturális verseny, fontos szerephez jutnak benne a gépállomásokon kiépített kulturális központok — fejezte be tájékoztatóját Szántó Miklós. A tájékoztatót több érdekes hozzászólás kísérte a sajtó képviselői részéről. J KIS- ÉS APRÓHIRDETÉSEK Hirdetésekeladhatók Főkiadóhivatalunkban: Fiókkiadóhivatalainkban: V., BAJCSY-ZSILINSZKY- ÚT 78 Bajcsy-Zsilinszky-út 31 M Rálatói tér 6 és a hirdetőirsdákban Keresem fiamat, Juhász József honvédet, aki 1943 Január 20-án a Don mellett tűnt el. Tábori száma 233/29. Bajtársak, aki tud róla valamit, értesítse aggódó szüleit. Id. Juhász József, Encs, Bercsényi út , Abaúj vm. Keresem Paál Imre teveli lakost, akitől utoljára hadifogságból 1947 áprilisában, 136/1. tábori számról kaptam értesítést Kérem, aki tud róla valamit, közölje Nagy Lőrinc. Teve 1. 452. Kérem a vidéki kocsmárosokat és szervezeteinket, hogy bort Fekete Ferencnél rendeljék, Kakucs (Pest m.). Ha egyszer rendel, soha el nem marad. (Jó és olcsó bort szállít.) Keresem fiamat, Téglás Józsefet, ki 1926-ban született, anyja nevellés Erzsébet, mint tanítóképzős volt, utoljára Romániában látták, címe Lagerau Berend Alba Románia volt. Értesítést kér anyja, Téglás Jánosné, Cigánd. 0 * Lakáscsere 5 Elcserélném kettőszoba, összkomfortos, belvárosi. Pécsett Lévő lakásom hasonló budapestire. Érdeklődni lehe Gyulai Pál u. 12., második udvar, III. e 12 Drahos-lakás. Különféle __| Bőrkabátja kopott rossz? Vigye el Takácshoz, szakszerűen javít fest. Hajós-utca 26/b (Opera mögött.) fi Lakás & Öregség miatt kényszerből, Pestszenterzsébeten eladom duplatetős, 8 ablakkal utcára, 1x3 szobás, 1x2 szobás, előszoba, konyha, kamra, házmesterlakás, mosókonyha, csatorna, vízvezetékkel. Villamos-, autóbuszmegállónál, főútvonalon, város szívében. 12.000 forintért idom, 30.000-et ér. -szepka, Pestszenterzsé-et, Kossuth L.utca 89. Csarnokkal szemben a Jókai-utcánál leszállni 32-es villamosról. Ki tud Debreczeni Istvámi zászlósról. 1318-ban született, anyja neve Matucz Jolán. Szolgál W. zly-nál. Tábori posti száma 7. 664. Eltün Plaskynál 1944 júl. 17 Értesítést kér apja Debreczeni Károly, Takta szarta. Zemplén megye Keresem férjemet, Nagy Jánost, szül. 1918-ban 1948 áprilisában Oroszországban kórházba került. Aki tud róla írjon Nagy Jánosné Okány, 104. Bihar megye címre. A Madách Színház Gorkij-kiálítása Az Állami Madách Színház a közeljövőben a „Kispolgár“ című darab bemutatójával kapcsolatban Gorkij-kiállítást rendez. A kiállításon szerepelnek a többek közt Gorkij magyar és orosz nyelven megjelent könyvei, fényképfelvételek színdarabjainak előadásáról és életének egyes mozzanatairól Gorkij művei eddig hatvanhat nyelven 43 millió példányban jelentek meg. Kultúrával a népért Az újjászervezett Szabadművelődési Tanács január 1-ével négyhónapos kulturális versenyt indított meg. A kiemelkedő eredményt elért tehetséges versenyző tovább taníttatását a Szabadművelődési Tanács magára vállalja- ily módon sokszáz tehetséges fiatalember számára nyílnak meg majd az iskolák, kollégiumok és főiskolák kapui. A Szabadművelődési Tanács most külön füzetet adott ki, amely az egyéni verseny tudnivalóit tartalmazza. A füzetet sokezer példányban küldték szét az ország minden részébe, a társadalmi szervezetek kulturális megbízottainak. A füzet az elolvasásra ajánlott könyvek, versek, továbbá a legszebb dalok jegyzékét tartalmazza.A versenyfeltételeket teljesítő tömegszervezeti tagokat jelvénnyel tünteti ki a Szabadművelődési Tanács. A jelvény zöld babérkoszorúval keretezett fehér könyv A babérkoszorú alján ötágú csillag, a három fokozatnak megfelelően aranyból, ezüstből, illetőleg bronzból A könyv alatt felírás: Kultúrával a szépért. Ifjúsági szovjet filmnapok A nagysikerű szovjet filmünnepek után 170 vidéki moziban rendeznek szovjet filmnapokat a tanuló ifjúság részére. A helyi MSzMT csoportok előadói magyarázzák az ifjúságnak, mi a különbség a szovjet film új, realista művészete és a giccses, szentimentális angolszász filmek között. Legutóbb Szegeden és Pápán rendezték meg a szovjet film ifjúsági ünnepét. Bemutatták a Szibériai rapszódiát, a Hamupipőkét és az Első osztályosok című nagysikerű filmeket. A látottakról a tanulók dolgozatokat írtak és a legsikerültebb dolgozatok íróit könyvjutalomban részesítették. A HÍRADÓ új műsora igen érdekes. A legújabb magyar híradó és a világhíradó a bel- és külpolitika eseményeiről egyaránt remek felvételekben tájékoztatja a nézőt. Egy szovjet kolhoz téli életéről szóló kisfilm a maga természetességében és közvetlen emberi mivoltában ad kedves képet a kolhoz-parasztok életéről. Ugyancsak dicséret illeti a Magyar Filmiroda öszszeállításában készült ,,Többet észszel, mint erővel“ című filmet is, amely a magyar élmunkások és munkásújítók ötleteit és találmányait mutatja be. Megnyeri a tetszést az igazi sportról szóló francia kisfilm is. 6. folytatás. AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ ÚTINAPLÓJA A FELSZABADULT KÍNÁBÓL Már nagyon késő volt. A lámpa pislogott a rozoga asztalon. Csu- Teh most inkább öregedő profeszszornak tűnt. Professzornak, aki az imént tért haza egy kimerítő előadásról. Egy katona jött be és papírszeletet nyújtott át neki. A főparancsnok elolvasta és szótlanul adta vissza a katonának. Ezalatt körülnéztem, úgy éreztem itt magam, mintha egy meszelt alagút végén lettem volna ... Csu-Teh tábornok ezután a Nagy Útról beszélt. Ez a hadjárat az 1920-as évek közepe táján kezdődött, ez volt a néphadsereg első jelentős haditénye. — Akkoriban még nem vették komolyan bennünket. Azt hitték, hogy csupán kicsiny gerillaegységekkel rendelkezünk. Pedig már nem voltunk csupán apró csatározásokra alkalmas partizánegységek. Aránylag már nagy hadsereggel rendelkeztünk és tevékenységünk nagyon különbözött attól, amit később, a második világháború idején az orosz partizánok folytattak. Hadseregünk létszáma állandóan növekedett, mert egyre több és több kínai szegényparaszt csatlakozott hozzánk. Egész hadjáratunk alatt bizalommal támaszkodhattunk parasztjaink megértésére. Élelmiszert, szállítóeszközöket és ellátást kaptunk tőlük. — Bizony, nagyon csekély időnk volt a kiképzésre — folytatta —, hadseregünk a csatamezőkön tett szert harci tapasztalatokra és képzettségre. Mindamellett volt néhány jól kiképzett tisztünk, Peng-Teh-Huei tábornok és én régi Kuomintang-tisztek voltunk és akkor csatlakoztunk a kommunistákhoz, amikor beláttuk, hogy a Koomintang nem más, mint a népelnyomás eszköze. Az 1911-es polgári forradalom idején én már századparancsnok voltam. Amikor a yunnaniak fellázadtak Juan-Li- Kaj diktátor ellen, már ezredet vezettem. Tagja voltam dr. Szun- Jat-Szen Tung-Men-Hui-ának (kormányzótanácsának). Tehát a Kuomiptang egyik elöljárója voltam. Később részt vettem a lázadó rablóhadjáratokat folytató fővezérek elleni harcban. Szóval annakidején mi is sorkatonák voltunk, csak aztán a helyzet felismerése után lettünk partizánvezérré. — Haditaktikánk a néphadseregben fokozottan fejlődött ki. Részben hasznosítottuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Kuomintang hadseregében szereztünk, de ezt kiegészítettük azzal, amit a szakkönyvekből tanultunk. Volt egy könyv, amely különösen nagy hatást gyakorolt rám: ez az amerikai függetlenségi háborúról szólt. De nem volt egyetlen könyv, vagy technikai ismeret sem, amelyet teljes mértékben alkalmazhattunk volna. A leghasznosabb volt: a tömegek ügyessége, bátorsága és teremtőereje. Politikai célokért harcoltunk, tehát taktikánk, politikai céljainkkal függött össze. A Nagy Út elején az volt a célunk, hogy kiterjesszük hatalmunkat — amilyen gyorsan csak lehet — észak-keletre, mert onnan fenyegetett a legnagyobb mértékben a japán támadás és elárasztás veszélye. Ezt akarta a nép is. Volt már tüzérségünk, voltak már hegyi ágyúink és mozsaraink. Nem voltunk már csupán gerillaharcosok, mert Hunanban, Kvejcsovban, Szecsuanban és Kanszuban már pozicionális, tehát területszerző, támaszpontokért folyó háborút viseltünk. Már teljes értékű hadsereg voltunk, ha nem is olyan arányban, mint ma. EGÉSZ ÉLETÉT HÁBORÚBAN TÖLTÖTTE Csu-Teh tábornok megmutatta kézírását is. Ennek igazán örültem, mert már évekkel ezelőtt megragadott a jobbról balra folyó kínai írás különössége és jellegzetessége. Írása éppen olyan volt, mint amilyen ő: erőteljes kézírás, szilárd és komoly. A betűk egyenletesen növekedtek. Zordság, súlyos megfontoltság és határozottság tükröződött írásából Jegyzetfüzetében mutatta meg írását. Lassan forgatta a teleírt lapokat és a vastag kínai papír ropogott ujjai alatt. Mindegyik oldalon olyan volt az írás, hogy teljes összhangban állt azzal az emberrel, aki odajegyezte. Írásáról rá lehetett ismerni. A főparancsnok kifejtette még véleményét, hogy a néphadsereg bátorsága és vitézsége véget vet a háborúnak és nagyobb hadjáratot fejez be, mint amilyet Dzsingisz kán annak idején véghezvitt. (Ez azóta be is bizonyosodik. — A szerk.) Csu-Teh így külsőre nem hasonlított a nagy hadvezérekhez. Nem voltak drámai hangsúlyai, nem voltak feltűnő gesztusai, vagy szeszélyei. A róla készített fényképek sohasem mutatták meg, hogy arca milyen barna és napégett. És nem mutatták meg különös mosolyát és lassú beszédének határozottságát. Erről az emberről nem áradt az a hírnév és nagyság, amely különben nevéhez fűződött. Előttem öreg parasztgazdához hasonlított, akiről csodálatos önuralom, nyugalom, erő, meg egyszerűség árad. Nem az az emberi nagyság mutatkozott így külsejében, mint ahogy az emberi nagyságot el szoktuk képzelni. Úgy gondolom, Csu-Teh nem bírna hirtelen és szeszélyesen hatalmaskodni. Nem volt benne modorosság, hiányzott belőle a katonáknál különben oly gyakori bábszerűség, pózolás, vagy talán már olyan öreg volt, hogy nem érvényesül benne a katonaéletben megtanult pózolás? Amikor az ember 65 éves és egész életét háborúban töltötte és még most se látja a háború végét, az volna természetes, hogy drámai kifejezésekben gondolkozzék. Benne azonban nem volt semmi drámai. Ám teremtő türelmetlenség és szilárdság mutatkozott benne! Egyszer — amint elbeszélte — úgy szökött meg a fogságból, hogy fehér törülközőt kötött derekára és így kiáltott: — Szakács vagyok! Miért ölnétek meg engem, amikor nagyon jó ételt tudok készíteni számotokra? A kínai néphadsereg főparancsnokának ma már nincs szüksége többé arra, hogy fogságban szakácsnak leplezze magát. A következő fejezet címe: EGY KATONA a néphadseregből