Szabad Szó, 1952. január-február (54. évfolyam, 1-5. szám)

1952-01-27 / 4. szám

Nyugati A Magyar Tudományos Akadé­­mia nagytermében a tudósok •Házai hallgatják Ákos processzor messzecsengő hangját: — A gyertya értékét a sittet­­ség méri — szokták mondani és én is csak idegen földön, gaz, emberek és gerinctelen árulók között tanultam meg igazán sze­retni hazámat. Népemtől távol döbbentem rá, hogy milyen fel­­becsülhetetlenül drága a mi min­dennapos munkánk, hogy milyen hatalmas erő a mi világot for­máló tudományunk és hogyan készülnek a nyugati tábornokok a tudomány árulóinak segítségé­vel arra, hogy elpusztítsák mind­azt, amit mi tudással és szor­galommal megalkottunk. Keser­ves kaland volt ez a berlini, de tanulságos. Megtanultam, hogy csak úgy dolgozhatunk, úgy al­kothatunk, ha béke van. Har­coljunk érte, ahogy nagy elő­deink, a Bátyaiak, Kazinczy, Eötvös Lóránd és a többiek csa­táztak. Ez nekünk a minulen­­napos feladatunk, kedves ba­rátaim. .. Ezzel a jelenettel fejeződik be legújabb magyar filmünk, a »Nyu­gati övezet«. Somlay Artur Kos­­suth-díjas kiváló művészünk utolsó főszerepe. Somlay alakítja Ákos professzort, a kiváló magyar tu­dóst, aki eleinte nem hiszi, hogy nyugati kollégái az imperialisták háborús készülődését segítik, mun­kájukkal, alkotásukkal a háborút szolgálják. De a »keserves berlini kaland« felnyitja a szemét és maga győződik meg a valóságról. Röviden erről szól új magyar filmünk. A tudósról, aki a­­ labo­ratórium csendjében dolgozik és nem hallja meg, vagy talán nem is akarja meghallani azt, amiről a tudományos intézet falain kívül beszélnek az emberek. övezet Kár volna előre elmondani a történetet, hiszen úgyis sokezren várják kíváncsian a bemutatót. A »Nyugati övezet« méltán sorakozik a felszabadulás utáni magyar filmgyártás legjobbjai közé, nem is szólva arról, hogy a film írói, — Várkonyi Zoltán és Bacsó Péter — nagy fába vágták a fejszéjü­ket, amikor kalandos film írásához fogtak. Mert a »Nyugati övezet« kalandos film, végig izgalmas, érdekfeszítő, a szavak igazi értel­mében. Ugyanakkor tanulságos és szórakoztató, éles fegyver béke­harcunkban. Bacsó Péter, a forgatókönyv egyik írója elmondta, hogy nagyon sok tapasztalatot, segítséget merí­tettek a »Bátor emberek« és a »Titkos megbízatás« című szovjet filmekből. Ezek a filmalkotások bebizonyították, hogy a kalandos, merész fordulatú történetet is meg lehet tölteni új tartalommal. A »Nyugati övezet« kalandjai, fordu­latai nagyszerű művészi eszközök­kel leplezik le a háborús gyújto­gatók fondorlatos provokációit, merényleteit, amelyek azonban megtörnek a békeszerető emberek erején. A film egy része Berlin­ben játszódik, amely most két világ ütközőpontja, ahol naponta mérkőznek meg a becsületes em­berek az amerikai imperializmus legelvetemültebb banditáival. S ebben a forró, izgalmas légkörben válik tevékeny békeharcossá a film hőse, Ákos professzor. Az első bemutató után felcsen­dült taps már eldöntötte a »Nyu­gati övezet« sorsát. S a film fő­szereplői: Somlay Artúr, Szirtes Ádám, Pécsi Sándor, Spányik Éva, Sulyok Mária, Gobbi Hilda, Benkő Gyula, Uray Tivadar a történet figuráinak jó megformálásával még szélesebben bontják ki a »Nyugati övezet« mondanivalóját. ÉRY JÓZSEF Hadszerencse Fongandó a hadi sors! Este úri dalidóban volt a hős, reggel kardosattogás között szép leánykák mosolyogtak szeme közé, holnap égő gránát pattogott szét feje fölött. Egyik éjszakát rohadt szalmán aludta át, mezítelen fekve, míg facsaró ruhái a tűzön száradtak, a másikat azon pompás ágyban, műlyben előtte val­ó éjjel Sándor cár szunnyadóit. Ma még a lovak is jó borokat ittak, holnap pedig drága volt az árokban talán víz. Ma zsákmányról, elő­léptetésről ábrándozott a katona és holnap halványan aludta azt az álmot, melyben nem álmodunk. A drezdai ütközet után nagy dolgok bízattak Simo­­nyira. Drezdánál ismét megnyerte a csatát Napóleon, de Vandamme szeleskedése miatt nem szedhető annak gyü­mölcsét; az előrerohant francia tábornok seregét szét­szórták a visszaforduló üldözöttek s a kavargó csapa­tokból százával vette ki a dézsmát Simonyi. Egyik órában őt fogták körül, másikban ő fogta el a franciákat. Dohna mezején egy egész hadoszlopot vezényelt Simonyi: huszárok, gyalogok, orosz dzsidások és kozá­kok, ágyúkkal voltak kezére adva. Gyönyörű csata volt, mind a két résznek dicsőségére való. A hadszerencse jobbra-balra ingott. Simonyi már sokat vesztett s a franciák keményen álltak helyükben. Ekkor Simonyi egy végső csapásra gyüjté össze em­bereit. Kiállt huszárjai élére, miként hajdan szokott s nekivágtatott a francia négyszögnek. Három roppan sorlövés dördült el azoktól, sok derék hadfi lefordult lováról, de a jövő pillanatban keresztül volt törve a négyszög; a rohanó lovasság elborítá az ellen csapatját, mint mikor a hegyi ár elborítja a kalászos mezőt s midőn vége volt a harcnak, a francia négyszög JÓKAI MÓR: A LEGVITÉZEBB HUSZÁR Elbeszélés — 10. helyén egy domb látszott holttestekből, melynek alján patakként folyt elő a vér. Midőn a hullákat széthordták onnan temetni, legalul találták meg a zászlót, melyet minden jó katona holttes­tével fedezett be; ott hullottak es bátran küzdve hónu­kért harcoltak a végső lehel­létig Simonyi meghajtá a hulladomb előtt kardját tisz­telettel »Derék ellenség volt.« E hírhedett viadalért a szent György vitézi rendjelét kapta Simonyi az orosz cártól s az a nagy tisztelet érte, hogy parancsa alá rendelnek egy orosz tábornokot, Bagrationt, pedig ő csak alezredes volt s az a rendkívüli eset állt be, hogy egy sokkal alsóbb tiszt osztá a vezér­szót a felsőbb rangúnak és ez nyilván elismerő, hogy azokat teljesítenie becsületében áll. A végzetes golyó Azok az igazi jóbarátok, akik egymásról a legna­gyobb veszélyben is megemlékeznek. A l­őcsei háromnapos ütközet második napján érke­zett oda Simonyi hadosztályával. Rögtön a hadsorba állították, s amint odaállt, rögtön kezdett az öreg golyó és gránát feje körül süvölteni. E pillanatban jön hozzá egy ifjú tiszt, aki mondja neki, hogy őt a táborból futárul küldik Magyarországba, nem izen-e haza valamit? — De izenek, — szólt az ezredes s leszállva lováról a földre, egy lapot kiszakított tárcájából s a következő sorokat írá a legkedvesebb barátjának, Kállay Madósnak, ki akkor Szabolcs megye első alispánja volt. »Az eső esik, az ágyúgolyóbis egymást éri körülöt­tem, de mégis a gyepen hasmánt írok méltóságos úrnak ezen főtiszt által, hogy tudja meg, hol vagyunk.« Egy párszor odacsapott mellé az ellenség otromba folyója, telerúgta feltúrt földdel a levelet. Az üzenetre váró fiatal tiszt nógatta Simonyit, hogy menjenek onnan, de az mosolygott, lerázva leveléről a földet: »legalább nem kell porzó«. Erre talán, hogy soha olyan közel nem állt még a halál fenyegető arculatához s keze írását akarta róla adni, hogy halála óráján sem félt. Nemsokára riadót fújtak, támadni kellett. Simonyi szokás szerint, mint aki arra számít, hogy az egész had­­sorban minden osztály akként teljesíti kötelességét, amint ő, nyolcszáz huszárral bevágott az ellenségbe, négyszázat tartalékul hagyva. Midőn azután az ellenfél hadsorát keresztülvágta, akkor véve észre, hogy három ezreddel áll egyedül szemben s sehonnan sem jön számára segítség. Egy szoros út volt mögötte, melyen keresztül kellett vonulnia. (Folytatjuk.) ÚJ KÖNYVEK ILLÉS SÁNDOR: VIHAR A TISZÁN A termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta ezer és ezer dol­gozó paraszt töpreng, vívódik, harcol önmagával. Merre tartson? Próbáljon-e még tovább is a régi úton menni, vagy rátérjen az útra. A régi gondterhes, bizony­talan, tele váratlan akadályokkal, de — megszokott. Az új könnyebb­nek, jobbnak ígérkezik, s az is lesz biztosan, de még — ismeret­len. Varga Nagy András négyholdas paraszt is egy a töprengő ezrek közül. A régihez való ragaszkodá­son kívül a család is igyekszik visszatartani attól, hogy kövesse azoknak a példáját, akik már az új úton haladnak előre s akiknek gondja, baja már kevesebb. Varga Nagy Andrásnak a vívódását ön­magával és környezetével való harcát írta meg Illés Sándor új regényében. A könyv megírása nem volt könnyű feladat, de Illés megbirkózott vele. A regény nem­csak hősét, Varga Nagy Andrást ismerteti meg olvasójával, nem­csak az ő vívódását mutatja be, de képet ad a mai faluról, s a falu mai problémáiról is. Varga Nagyon kívül a felesége, a Jani gyerek, Takács István a tszcs elnöke, Kamenyák a párt­­titkár, Balla a kulák, Gutmann a kocsmá­ros, Dollenstein, a mal­mos és a többi szereplők mind jól megformált alakok. Igen szépek a könyvben a tájleírások is. Hibája a könyvnek, hogy írója a falu minden kérdésével foglalkozni kí­ván benne. Sok kérdést akart egy regényben Illés Sándor összemar­kolni, s így minden problémát nem is oldhatott meg tökéletesen. A »Vihar a Tiszán« arról tanúskodik hogy Illés Sándor jóképességűt író, s a mai magyar falunak jó isme­rője. (A könyvet a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki.) (slló) BmaiiBHi««fflinimn!2!fflniíiími!i!iiHmmiHnn:iiiin!Hnn!intii!miiiiii!mim!!<!' Vörösmarty Mihály : A SZERELMES Hasztalan van olvasásom. Nyugtot nem lelek; Munkát­lan toll áll előttem S puszta levelek. Minden szónak kezdetében Szép neved ragyog; Ott van minden kis vonásnál S rám felmosolyog. Zaj, tolongás nem segíthet; Képed benne van; A magány sem: képed ott is Üldöz untalan. Ah nem tudlak elkerülni, Mert szívemben vagy; S szép, mint hajnal szép világa, De — kegyetlen vagy. (1828.) Ivan Olbracht A csehszlovák nép most ünnepelte­­ egyik legkiválóbb írójának, Ivan Olbrachtnak hetvenedik szüle­tésnapját. Olbracht az első világ­háború előtt kezdett írni. Már korai írásaiban sokat foglalkozott kora társadalmi kérdéseivel. »A legsö­tétebb börtön« című regényének tárgyát a vakok életéből merítette. 1916-tól kezd­ve a »Pravo Lidu«, a Szo­­ciáldemokrata Párt központi lapjának lett a szerkesztője. Szembekerült a jobboldali szo­ciáldemokraták­kal, akiknek áruló tevékenységét »ötödik felvonás« című drámájában leplezte le. Tevékeny részt vett a Kom­munista Párt felépítésében. Az 1920. decemberi munkásharcok folyamán az első sorban állt és ekkor lett a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapjának, a »Rude Pravo«­­nak a szerkesztője. Cikkeiben, írá­saiban élesen támadta a burzsoá­ziát, s bátorhangú írásai miatt a huszas évek végén bebörtönözték. Börtönéletéről két könyvben szó­l Vidám Színpad »Tessék hozzá­szólni !« címmel bemutatta új vidám zenés kabaré­műsorát. A tizen­nyolc számból álló gazdag műsor méltán arat sikert, mert ötletes tréfáival, kacagtató humorával, sokszor elevenbevágó, de mindig javító célzatú kritikájával és sza­tírájával sokszor nagyon is elevenbe talál, de mindig megnevettetik a né­zőt. A műsorból kiemelkedik a »Hi­vatalos észjárás« című kis szatíra, amelyet Mikszáth Kálmán toaroolatá­­ból Bohlin András írt át színpadra és amely remekül kifigurázza a bü­rokrata vaskalaposságot és cinikus nemtörődömséget. Kellér Dezső szel­lemes kopferán­aa vidám keretet ad a műsornak. A kabaré sikere Hegedűs Tibor, Horváth Tivadar és Mezed Éva gondos rendezését di­cséri. * A Híradó és Dokumentum Film­gyárban doku­mentfilm készül Munkácsy Mihály életéről. A film forgatókönyvét a rendező, Basáli­­das Ábuis írta. A film kelléktár­­jegyzékében érdekes adatok szere­pelnek, így többek közt a 13 éves Munkácsy Mihály által festett tuli­­pánosláda, s egy száz év előtti ekihósszekér.­ ­ A Jövő hét filmműsorában szerepel »Ruszlán és Ludmilla« című szovjet film és a »Jubileum« című kisfilm, amely Csehov írása alapján készült­ most be. A Szovjetunióba illegális úton jutott el, s élményeiről köny­vet írt. 1928-ban jelent meg főműve, az »Anna«. Pártos forradalmi szellem­ben írt regény ez, amely egy fiatal, tájékozatlan leány öntudatra ébre­­dését mondja el. A regényben megelevenedik a korabeli Prága, kizsákmányolóival, munkásárulói­val, de egyben harcos munkás­tömegeivel is. Huzamosan tartózkodott Ol­bracht Kárpát-Ukrajnában. Innen merítette egyik legszebb könyvé­nek, a »Suhaj, a betyár” című regényének tárgyát. Hőse az első világháború egy magyar katona­­szökevénye, akiből rabló lesz, de az elnyomott nép szeretettel veszi körül, mert Suhaj csak a gazda­gokat fosztogatja. Másik regénye, az »Átokvölgye«, a kárpátukrajnai zsidók nyomorúságos életéről szól. Olbrachtot a fasizmus idején a németek bebörtönözték. A felsza­badulás óta folytatja irodalmi és publicisztikai működését, tevéke­nyen kiveszi részét a békeharcból. Műfordítói munkássága is jelen­tős, sokat fordított németből és dánból. Cseh nyelvre fordította a Kommunista Kiáltványt. Magyarul több műve jelent meg. A Magyar Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese hosszabb ideig Lengyel­országban vendégszerepel. A magyar művészek első ízben a varsói »Róma«­­nagyteremben léptek fel a lengyel hadsereg katonái előtt. Az együttes műsora nagy sikert aratott, s a kö­zönség az előadás végén sokáig él­tette a magyar-lengyel barátságot.­­ A párizsi Magyar Intézet nemrégen nagysikerű hangversenyt rendezett Bartók Béla, Szabó Ferenc, Farkas Fe­renc és Weiner Leó műveiből. A hang­versenyen Helene Boschi zongora­­művésznő és a Lespine vonósnégyes működött közre.­­ A moszkvai színházak műsorán szá­mos új bemutató szerepel. A moszkvai Gorkij Akadémiai Művész Színház Bol­­since és Csiaureli »Október« című szín­darabjának bemutatására készül, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomról szól. A színház másik bemuta­tója Ivanov »Lomonoszov« című szín­darabja, amely a nagy orosz tudós munkásságát eleveníti meg. Dániában nagy érdeklődés nyil­vánul meg a Dán-Szovjet Barátság Hónapja iránt. Kopenhága egyik hangversenytermében legutóbb Goncsár, Sztálin-díjas szovjet író tartott előadást. Az előadás után szovjet művészek adtak hangver­senyt. □ Delhiben, India fővárosában gyermek­rajzpályázatot hirdettek. Az első díjat Marina Vosakojanc 16 esztendős moszkvai isko­láslány nyerte »Tábortűz« cí­mű rajzával

Next