Szabad Vasutas, 1993 (3. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-01 / 1. szám
3.évfolyam 1.számára:30 Ft ^Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja Üdvözöljük A LIGA DL Küldöttgyűlését! Válasz a délről jött elkeseredésre (2. oldal) INTERJÚ ŐRY CSABÁVAL (6-7. OLDAL) Az ITF NEWS decemberi számából (8.old) JOGTÜKÖR ’92 (11. OLDAL) Mire szerződtünk 1993-ban? Előző számunkban részletesen foglalkoztunk a szakszervezetek és a kormány között megkötött Megállapodással, mely 1993. évre döntő mértékben meghatározza a MÁV működési feltételeit és valamennyi munkavállalójának életkörülményét. Több ezren lesznek, akiknél a túlélés esélyét, a munkanélkülivé válás elkerülését. Ez a Megállapodás azonban egy "keretszerződés" ,a vasutasok számára a "Hogyan tovább?!" kérdése alapvetően a részletekben fogalmazódik meg: abban például, hogy mit fog tudni nyújtani a Kollektív Szerződés. A Kormányzattal kötött Megállapodás azt mondja ki, hogy az 1992. évi Kollektív Szerződés vívmányait meg kell őrizni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkavállalók életkörülményeit és munkafeltételeit javító módosításokra ne kerüljön sor a Kollektív Szerződésben, s ne kerüljenek nyilvánvaló hibák kijavításra -pl.: a bértarifában - melyek a munkáltató-munkavállaló viszonyában gyakorta munkaügyi perek forrása is. A VDSZSZ tehát így értelmezi a kormányzattal kötött Megállapodást, mely egyúttal azonosságot jelent szakszervezetünk Országos Választmányának döntéseivel is. A MÁV 1993. évi Kollektív Szerződése 1992. december 18-án megkötésre került. Jogos törekvéseink további érvényesítésének lehetősége ezzel azonban nem zárult le. A dolgozók jogos érdekeinek védelme szakszervezetünk számára állandó napi feladat. A bértarifa módosítására irányuló tárgyalásokon szakszervezetünk természetszerűleg más-más megítélési körbe vonja az abban meglévő nyilvánvaló konkrét hibákat, s az elvi módosítási javaslatokat. Szakszervezetünk továbbra is neuralgikus pontnak tartja a Kollektív Szerződés 27. paragrafusa szerinti osztott munkaidő kérdését, mely megítélésünk szerint rendkívül sok konfliktus eredője a felmerülő ellentmondások miatt. A VDSZSZ alapvetően eltörölni szeretné az "osztott munkaidő” intézményét. Az osztott munkaidő alkalmazásával a munkavállalók anyagi érdekei mellett, a szolgáltatás színvonalának romlásával a vasút érdekei is sérülnek. A VDSZSZ megítélése szerint alkalmazása ellentétes a hatályos Munka Törvénykönyvével is. Ennek a kérdésnek a bizonytalanságát tovább növeli, hogy a munkáltató képtelen a KSZ 48.paragrafust egységesen alkalmazni a hálózaton, mely a műszakpótlék mértékét határozza meg! Területi igazgatóságonként különbözik a folytonos és többműszakos munkarend megnevezésének az értelmezése, mely az osztott munkaidőben foglalkoztatott dolgozók részére további súlyos anyagi hátrányt eredményez. A KSZ 32. paragrafusának az eltörlését szintén kezdeményezni fogja a VDSZSZ. E pont a kényszerszabadság alatti díjazást a személyi alapbér 65 %-os díjazásával tartalmazza, mely szabályozás nyilvánvaló módon ellentétes az MT. 150 paragrafusával. A 150. § ugyanis azt mondja ki, hogy" a munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg! A KSZ mellékletét képező Bértarifa-táblázattal szintén foglalkoznunk kell. A munkáltatóval megállapodás van arra, hogy a bértarifa rendszert már 1992. június 30-ig felül kellett volna vizsgálni, az ellentmondásait, tévedéseit - mert mint kiderült került bele bőven - kijavítani és feloldani lett volna ildomos már több mint fél éve. A VDSZSZ e korábbi Megállapodásra is tekintettel még az 1993. április 01 -i bérfejlesztés előtt tárgyalni kívánja a Bértarifatáblázat módosítását, amit egyben erkölcsi kötelességének is tekint. A Bértarifához kapcsolódóan nem tudunk eltekinteni a szolgálati főnökségek kategóriába sorolásának kérdéskörétől sem, mivel, a munkáltató a teljesítmények csökkenése miatt visszaminősítéseket kíván foganatosítani. Ezen elképzeléssel már csak azért sem azonosulhat szervezetünk, mivel ahol teljesítménycsökkentéssel már megvalósul. A Bértarifa kijavítása kapcsán nyilvánvaló módon sok-sok munkakör sorolható fel a legkülönfélébb indokokkal, s az is nyilvánvaló, hogy munkáltató és szakszervezetek, ki-ki saját szempontja alapján szeretné a kijavítást. Ami azonban a megállapodást illeti, a VDSZSZ álláspontja a bértarifa kérdésében sem más, mint a többiben: szakmai kérdésekben csak a szakmai érvek ütköztetése révén érvényesülhet bármilyen szempont. így szerződött a VDSZSZ eddig is, s ilyen alapon fog megállapodásokat kötni a jövőben is.