Szabadság, 1901. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1901-03-20 / 67. szám
4 ________ hatáskörében el fogja rendelni a kereszt eltávolítását ; ha azonban az egyetemi tanács az ifjúság jogos sérelmét nem orvosolja, akkor igenis, helye van annak, hogy, az ifjúság küldöttségileg keresse föl Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minisztert, aki semmi esetre sem fog jogos panaszaik elöl elzárkózni Az egyetemi tanács határozata által, melyet délután hozott, a Tisza István gróf hiedelme beigazolódott. * Egy éjjel érkezett táviratunk jelentése szerint a liberális egyetemi ifjak ma a Korona* kávéházban ülést tartottak. Az ülésen az egyetemi tanács határozatát lelkesedéssel vették tudomásul. A klerikális ifjak holnap reggel az egyetem megnyitásakor meg akarják ismételni a kereszt kitűzését, ami előre láthatóan nagy botrányokat fog okozni . Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, március 19. Egy szép élet aludt ki ismét. Dr Grósz Albert meghalt. Egyénisége, élete, ő maga sokkal ismertebb és népszerübb volt, minthogy hosszan kellene róla írni. A lekszikon így ír róla : Grósz Albert, orvos, szül. Nagyváradon 1819 jan. 12. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte. 1845. orvos- és sebész-doktori, szemész és szülészmesteri oklevelet nyert. Orvosi működését külföldi tanulmányútja után, Nagyváradon Grósz Frigyes kórházába kezdte meg. 1848—49. az aldunai tábor törzsorvosa, majd a nagyváradi honvédkórháznak igazgató főorvosa volt. 1851 — 1867-ig Nagyvárad város főorvosa. 1867-től kir. törvényszéki orvos, majd az országos közegészségügyi tanács rendkívüli tagja. 1858 óta a nagyváradi szemkórház igazgatótulajdonosa. 1867. a Ferencz József rendet kapta. Művei: „Az egyiptomi szembetegségről“ (1865); „Az ujánszülöttek szembajáról“ (1868); a nagyváradi szemkórház működéséről szóló jelentések. Ő úgy mondta, hogy 1819-ben született. Hatottak természetesen reá az akkori társadalom vivódó eszméi. Teljes szívvel, lélekkel csatlakozott a nagy, uj eszmék küzdőinek táborához. Hiszen Beöthy Ödönnek volt kedvelt orvosa. Szabadságharcunkban is az volt, orvos, aki hős, honvéd, aki tele áldozatkészséggel, lelkesedéssel. Mint orvos vett részt a szabadságharc sok véres csatájában. Az elnyomatás korszakában nagyon sok szolgálatot tett az üldözött hazafiaknak összeköttetései révén. Később egyik vezéralakja lett a nagyváradi társadalomnak. A negyvennyolcas honvédegyletnek elnöke lett. Nagy érdemeit a közegészségügy szolgálatában a királyi kegy is jutalmazta. A Ferencz József-rend lovagkeresztjét s magyar nemességet kapott. Egyik leányát Szunyogh Loránd birja nőül. Fia, Grósz Emil hires szemorvos. A polgárság nagy emlékünnepén, március idusán, még a legjobb kedvvel ünnepelt. A következő napokon is. Tegnap hirtelen szélhüdás érte. Ma egész napja halálküzdelem volt. Több orvos állt ágya körül. De megmenteni nem lehetett. Ma este kiszenvedett. Halála híre késő este szivárgott ki s óriási részvétet keltett. A temetés idejét még nem határozták meg. »SZABADSÁG* 1901. március 20. HÍREK. Határidő: Măre. 20 Közgyűlés a vármegyeházán Măre. 20. A biharmegyei gazd. egylet tisztújító Mărc. 20. A gazdasági egyesület közgyűlése, közgyűlése. Márc 22, 23, 26 és 27. Fősorozás a tűzoltó őrtanyán. Márc. 24. Ipartestületi betegsegélyző pénztár közgyűlése. Márc. 24 Hegyközségi birtokosok közgyűlése. Nagyvárad, március 20. Egy elirt téma. író emberek megértik, hogy mi egy elirt téma. Hosszú, nehéz napokra veszi el a kedvet minden betűvetéstől. Ilyen elirt témájú ember volnék én most. És vigasztalhatóan szomorú is, ha ezt az én témámat nem épen az írta volna el, kit e hazában még divatossá nem vált gondolkodás legkülönb vitézének tartok: a legszebb agyvelejű, legcsúnyább orrú, legborotváltabb arcú s legszebben metszett szájú Kóbor Tamás . . . Sejtik ugye, hogy az én témám a Kuryádák volt, legékesebb megnyilatkozása e szép haza balgaságainak. Nem maga a téma tette hozzá, de az, ahogy Kóbor Tamás nézi s ahogy én nézem igen régen már. Valóban úgy van: megfulasztó állapot ebben az országban élni. Szörnyűsége sen furcsa itt minden. De nem a Pierre Lotti furcsa országa mégsem. Kicsi ugyan itt minden, de nem kedves . . . Ennek a mi groteszk bédé-társadalmunknak minden életnyilvánulása csúnya hazugság. Célja a könnyű élet, morálja az ámítás, tartalma az üresség . . . Én édes Istenem, miért tartózkodjunk az őszinteségnek ebben az erős rohamában : mennyi butaság, elfogult csökönyösség tudott vonulni ilyen kis társadalomba ! És ha csak lehetne is a megbirkózásra gondolni! De nálunk orákulum már a bárgyúság. A butaság konoksággal erősült. A buták serege nem szendereg édes sötétségében, de világosságnak hirdeti magát. A Kuryádák . . . Valóban nehéz jobb bizonyítékot találni. Az a kellemetlen kövér lány ott fent többet beszéltet magáról mint tizenöt millió elégedetlen. Ennyi lehet nagyon elégedetlen ebben az országban. Forrai Ferike ajándékára két nap alatt több pénzt adtak össze, mint két év óta könyvre adtak Nagyváradon. Lányi Edithről többet tudnak a második gimnazisták, mint a rendhagyó igékről. Hát még a nagy gimnazisták, a helyi notabilitások, kiknek nagyobb dolog ennek a kóristaprimadonnának egy lumpolása vagy rekedtsége mint az egész úgynevezett „közélet“, melynek ők a lapokban „kitűnőségei.“ . . . A lengeség, — ez a mi témánk mindenütt. A tartalmatlanság, a hülyeség . . . Primadonnáink vannak mindenütt. A fórumon is, a színházban is. A küzdelmünkben megmaradt energiánk néha ütni, zúzni szeretne, ha látja ezt a szédületes ürességet. Sokan olvasnak ezek között a sorok között. S olvassanak is. Ilyen primadonnáskodó — óh ne csak a színházra gondoljanak — társadalom, mint a nagyváradi csak egy van : még a budapesti . . . És hogy ilyen illedelmes módon, ilyen elkeseredetten elkáromkodhattam magam, Kóbor Tamásnak köszönöm. Ő az én emírt témámmal elmélkedhetett is . . . De ördög tudja: az elmélkedés többet ér-el a káromkodásnál ? . . . Én nem hiszem, írjuk és egymás elöl elírjuk szent máltatlankodással a mi témáinkat. El is olvassák Ám azért divatban maradnak tovább is a szinház kellemetlen, kövér Küry Klárája s a társadalom többi, még kellemetlenebb Küry Klárái . . . no. * Személyi hírek: Örley Kálmán, Fassie Tódor és Teregdi József országgyűlési képviselők ma este Nagyváradra érkeztek. * A szabadalvűpár fc ülése A vármegye szabadelvűpárt ma délután öt órakor a Széchenyi szállóban értekezletet tartott, Szabó József elnöklete mellett Az értekezlet a holnapi közgyűlés tárgysorozatával foglalkozott. Kivált a transzverzális műlt, a gazdasági munkások és cselédek pénztárára tervezett vármegyei jegyzések, a tordai járás nagybajomi központja, a belényesi kórház és az uj elnöki állások ügyével foglalkozott az értekezlet s fogadta el az elnöki előterjesztéseket Az értekezlet hamar véget ért. * Esti ülések a képviselőházban. A képviselőház tegnapi ülésén érdekes thémia került szóba. Gróf Tisza István hangoztatta, hogy az állami hivatalokban nem tartja helyesnek a munkabeosztást. Az idő elfecsérelését látja abban, hogy a hivatalokban csak délelőtt dolgoznak, délután pedig nem úgy, hogy a napnak egy ilyen értékes része teljesen kihasználatlan marad A miniszterelnök beismerte, hogy gróf Tisza Istvánnak igaza van. Meg is jegyezte, hogy ő már folytat tanácskozásokat , arra nézve, hogy a belügyminisztériumban mint lehetne helyesebb módon beosztani az időt, ámde megmondta, hogy a képviselőház munkabeosztását se tartja helyesnek. Ennek ötletéből aztán a miniszterelnök beszéde után élénk eszmecsere indult meg a képviselők közt és egy részük hangoztatta, hogy határozottan helyesebb volna, ha a képviselőház nem délelőtt tanácskoznak, hanem este tartaná üléseit, mint például az angol parlament. Akik ezt hangoztatják, azoknak az álláspontja igen helyesen az, hogy a képviselők jelentékeny részének a polgári foglalkozása olyan hogy délelőtt a maga hasznára kell munkálkodnia, úgy, hogy a délelőtti ülések miatt vagy a maga foglalkozását kell elhanyagolnia, vagy a házba nem járhat el. Úgy látszik azonban, — írja egy fővárosi lap — hogy a képviselők többségénél az esti ülések dolga egyáltalában nem talál visszhangra. Mint halljuk, a miniszterelnök legközelebb meg akarja beszélni ezt az ügyet a különböző pártok vezérférfiaival, hogy tájékozódást szerezzen, egyáltalában keresztülvihető volna-e, hogy a ház este tartsa üléseit. * Nyilatkozat: Dr. K. E. úr a „Nagyvárad“ tegnapi számában reflektál az általam dr. V. Zs. aláírású cikkre közzétett válaszra. Per „tőlünk“, per „mi“ beszél Ezennel kijelentem, hogy én a dr. V. Zs. úrhoz intézett cikkem megírásánál dr. K. E. úrra nem gondoltam s vele foglalkozni egyáltalán nem szándékoztam. Először, mert ez nekem nem szokásom. Másodszor, mert erre okom sem volt. Csak a „Nagyvárad“ szerkesztőségének bevezetéséből értesültem arról, hogy dr. K. E. úr a „Nagyvárad“ valamelyik számában foglalkozott a „Közútiéval. Én a cikkét nem olvastam. — Én Istenem ! Mai napság annyit írnak, amit olvasni kell is, érdemes is, hogy nem szabad rész néven venni, ha valaki nem vesz tudomást mindenről, ami nyom*tatásban megjelen. Nagyvárad, 1901. márc. 19. Dr. Padó Ignác. * A sorozások Nagyváradon. A nagyváradi sorozásokról Darvassy Lajos katonaügyi tanácsos a következő hirdetményt bocsátotta ki: Nagyvárad város, mint sorozó járás részéről közhírré tétetik, miszerint az idei