Szabadság, 1904. április (31. évfolyam, 76-104. szám)

1904-04-01 / 76. szám

2 SZABADSÁG 1904. április 1. így hát a rosszhiszemű kortesmesét a valóság látszata is támogatta. A kellemesbe, a kényelmesbe oly jó beleélni magát s ugyan ki tudná elhitetni, hogy a terhektől ment idő j­óleső melege nem egészséges hevülés, hanem az erjedő, bomló államtest párlása, a mely a pusztu­lásba vezet. Ki tartson államháztartási, nem­zetgazdasági előadásokat azoknak, a­kik látván látják, hogy az államnak olyan jó dolga van, hogy se pénzt, se katonát nem kér ? S ez volt az uralkodó hit. S így gondolkoztak a pesszimisták . Ha a községi közterhek behajtása is látszólag hatott az adótalanság mámorában élő népre, micsoda rémes pórlázadás gyújtja föl négy sarkán az országot, ha szétfoszlik az árká­­diai álom s az állam követelni fogja azt a tri­butumot, a­mely nélkül elsorvadnak élet­gyökerei. Rémképektől volt terhes a levegő, rém­mesék k­ongatták a lelkeket. Vért, vért sok vért, eszeveszett pusztító anarkiát, egy nagy közgazdasági Mohácsot láttak elkövetkezni az aggodalmaskodók. S ez annál döbbenetesebbnek látszott, mert hihető volt, hogy a nép nem azt fogja hinni : ime megcsaltak az én álapostolaim, ott hagyom hát őket, mint az apostol az oláhokat, hanem az fog, mesterségesen szítva, tudattá érlelődni benne : Íme a nép barátjait legyőzte az átkos kaurmány és a bécsi kéz, a camarilla. Ezek közkeletű frázisok, mint az újpesti hatos s éppen mint ezt, amazokat is nyugodt lélekkel fogadja be, a­ki nem ismerője a csa­lafintaságnak. S íme itt van a rettegett terminus. Az ex-lex kibocsátotta páráját, kimúlt, hogy helyet adjon a törvényes alapon álló alkotásnak. Most kellene hát a nagy meg­­rázkódásnak bekövetkeznie. A nagy válságok íme, amint kellő vigyázattal közeledtem a bokor­hoz, zajos szárnycsapással, hosszú csőrét mellére vágva, kidobja magát a lázasan keresett, az olt­­hatatlan vág­gyal kutatott bagolyfejü szalonka. Villámgyors fordulattal venné irányát a közeli sűrűnek, de dörren a cső s a nemes madár ös­­­szecsapj a szárnyait s nagy puffanással zuhan az avarra. Van-e öntudatosan büszkébb vizsla, mint az enyém mikor az élettelen zsákmányt felkapja s amint felém lohol vele s a hosszucsőrü nagy fej lankadtan lóg ki a szájából. És van-e boldogabb vadász e pillanatban a környéken, mint én, mikor rövid, gyönyörteljes szemle után felakasztom tarisznyám boglyára az idei legelső szalonkát ? Az elsőt, ami a környé­ken lövésre került ! Nincs, bizonyára nincs ! * A sikeres fáradtságra rövid pihenés dukál a vadásznak, azután következik a nap izgalmasabb, érdekesebb eseménye : a „stand”, a les Elha­gyom a déli oldalt és az északkeletire kerülök a szálas erdő felé , ott van a legjobb „állás“. — Barátságos tűz lobog az erdő szélén, ott ülnek körülötte kocsipárnákon, pokrócokon a kényelmes vadász urak, akik a fáradtságos „buschirozás“ t mellőzve, csak az esti húzás tizenöt húsz percig tartó gyönyöreire pályáznak s most mégis a sárga irigység palástolhatatlan jeleivel veszik tudomásul az első szalonka korábbi gyászos halálhírét. A nap gyorsan hanyatlik lefelé és soppadt korongjának alsó széle már a hegygerincet is érinti. fizikai törvénye követeli ilyenkor a pusztu­lást, ha csakugyan válságról volna szó. Ugyanaz a törvény, a mely a pénzfeje­delmeket koldusán dönti sírba, hogy hitvány férgek millióinak élete támadjon a pusztulá­sából s ugyanaz, a mely mikrobák (tehát élő­lények) millióinak pusztulását követeli, hogy egyetlen szervezet, a­mely ellen pusztító had­járatot indítottak, életben maradhasson. Tehát ha az államháztartás elszikkadt életereit — mint azt jósolta a pesszimizmus — csakugyan csak kockáztatott, kényszer­operációval lehetne tápláló vérrel megtölteni, bekövetkeztek volna a rémképek tömeg­iivi­jekciójának borzalmai. Az államélettan docensei azonban értik a vérfölösleg átöntésének minuciózusan finom műveletét. Mi láttuk ezt előre s az a két pénzügy­­miniszteri rendelet, amely ugyancsak ma je­lent meg, igazat ad nekünk szemben a vér­­mes pesszimistákkal, s tanúságot tesz annyi sokadszor arról, hogy Lukács László mű­vésze az államélettan tudományának s mint minden nagy orvos-professzorét, az ő kezét is a humanizmus magasabb ideái vezetik ha — orvosi beavatkozásra van szükség. A két miniszteri rendelet megkönnyíti az ismét meginduló adófizetés terheit. Késedelmi kamattól mentes részletfizetést engedélyez azok számára, a­kiknek adója az ex-l­x alatt annyira felgyűlt, hogy momentán befizetésé­vel anyagi romlásukat okozná. Védi tehát az elvérzéstől éppen a kis existenciák ama nagy tömegét, a­melynek legnagyobb részét pöröly csapás módjára éb­reszti fel kába eszméletre a rózsás eldorádói álomból az ex-lex vége. Nem gyullad hát csóva ez országban, hanem ha azért, hogy pásztortüzet gyújtsa­nak vele, a kaszák éle szorgosan keresi a gabna tövét s lázongva nem berzenkedik hegye ég felé, hogy embervérbe fürödjön. — Föl föl vadászok, ki-ki a helyére, hogy a napnyugtától az esthajnali csillag feltöltéig tartó húzásnak egy perce se veszszen kárba. Fiatalabb lágert hirtelen megoktat az ember, hogy olyan helyet keressen a hegyoldalban, ahol egy kis tisztáson, a többi közül kiálló magas fát talál. Szép, világos, jellegtelen az égbolt, van idő bevárni a nap teljes letüntét.­­Borús, esős időn korábban kezdődik a húzás, szeles időben pedig nagyon rövid ideig tart s olyan gyorsan húz a madár hogy sok esél­lyel jár a lövés eredménye.) Hja­ a szerelemre nyájas, derült, csendes es­tét kíván a kényes ízlésű madár s neki a nap huszonnégy órájából csak a tizenöt perc jut az édes randevúra. Leshelyem mellett egy fatörzsön ülve, hallga­­­­tom az erdő rejtelmes titkos beszédét. A fekete rigó dévaj, csúfolkodó trillákat vág ki a szomszéd bokorban s ahogy nyugtalan ösztöne más-más bo­korra hajtja, a megingott gályák méltatlankodó li­­zegéssel surlódnak össze. A néma csöndben nagy zajnak tetszik ez a hallgatózó előtt. Odább a sű­rűben erős topogás hallszik, amire a nyugodt Pa­­gát is félrehajtott fejjel odafigyel, az hiszi, hogy legalább is egy falka nyúl tart ott lakodalmat. Pedig dehogy! Pajkos mókus forgolódik, mo­toszkál a száraz avarban, az csinál ekkora neszt. Az ideges, kiváncsi, fürge széncinke is ott alkal­matlankodik s cincogó hangjával tévedésbe ejti a tapasztalatlan vadászt aki ijedten szökik talpra, mert összetéveszti a hangját a szalonka éles „cvikk“-elésével. Egyszerre lövés hangzik fe alulról a me Az állam, a mely kortes beszédekben minden rossz kútfeje, s a melytől mégis gyógyulást várnak a demagógok azokra a sebekre is, melyeket ők ütöttek, vagy szeré­nyen félre állva, ha baj van ; ez az állam, ez a kormány, a munka e dandárja kezébe vette az orvoslás munkáját. S az árkádiai lázból kigyógyult össze­ség a józan élet munkájára képesen fog dolgához és bizony ellensége a közjónak, a­ki mást akar. A törvényes rend helyreállítása. — Kedvezmény az adóhátralékosoknak. — — március 31. A folyó évi indemnitási törvényjavaslat tár­gyalása során felhangzott a parlamentben az óhaj: engedné meg a kormány, hogy mindazok, a­kik az ex-lex tartama alatt adó- és illetéktartozásaikat nem fizették, felgyűlt hátralékaikat a lehető leg­kedvezőbb fizetési feltételek mellett törleszthessék. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter siettek kijelenteni, hogy a fennálló törvények keretén be­lül mindenben arra törekszenek, hogy az elmúlt ominózus időszak következményei a lehető legki­sebb mérvben súlyosodjanak az adózókra Egyben felhatalmazást kért a kormány, hogy az ebben az időben felszaporodott hátralékokra késedelmi ka­matmentes fizetési halasztást is engedélyez­hessen. Az indemnitási törvény azóta szentesítést­ nyert. Mint folyó évi IV. törvénycikk az országos tör­vény­tárban ki is hirdettetett és ezzel a törvé­nyes rend helyreállott. A pénzügyi kormánynak tehát most már szabad keze volna az adó- és illetéktartozások azonnali behajtására. És ime, az adóprés működése, az annyiszor emlegetett dobszó helyett a pénzügyi kormány fölötte humánus rendelkezéseiről veszünk értesü­lést. Két rendeletet bocsátott ki ma a pénzügy­minisztérium. Az első intézkedik az indemnitási törvény nyékéi katlanból Azoknak ott korábban nyugszik a nap, hamarabb kezdődik a húzás. Minden va­dász talpra ugrik a puska szóra, rendbe szedi magát és feszült figyelő állást vesz, mert íme, már itt is lebukott a napkorong a hegy mögé s ahány rigó van a hegyoldal bokrai között, vala­mennyi bőszen trilláz: itt a húzás ideje. A szalonka, mely nappal arisztokratikus kü­lön háztartásban él, csak napnyugtakor találkozik párjával. A tüskés sürü biztos rejtekéből felkere­kedik a hosszucsőrü menyasszony s messzehangzó éles hangot ád : Gvikk . . cvikk . . . cvikk . . . Alig hangzik el a hívogató, csalogató hang, már földobja magát valahonnan a komoly him­­madár is s a hang után nyomába igyekszik a lassú libbenéssel vízszintesen röpülő nősténynek. — Korr . . . korr . . . korr . . . öblöget mély hangon a gavallér, hogy jelezze hölgyének, mikép nyomában van. És kezdődik közöttük az édes, dévaj szerelmi kötözködés, a kergetődzés, melyben a kacér nős­tény — szemérmes számításból­­, vagy ösztönből - rendesen a szálas erdő homálya felé veszi irányát. De nem adja meg magát minden inger­kedés nélkül; kétszer-háromszor is megkerül vele egy helyet s csak mikor nagyon epedően hangzik a korrogás, akkor szállanak le a párok az erdő homályába. Ennek a szerelmi kötekedésnek tizenöt per­cig tartó ideje a „húzás,“ amit a vadász kihasz­nálhat Az enyelgő pár nem hall, nem lát. A va­dász fülét messziről megüti a vikkelés s elfogja Tavaszi ez­ po­ ujtionsásaim megérkeztek [ A legjobb és legelegánsabb női-, férfi és gyermek­czipő különlegességek 996 az egyedüli bevásárlási helye :­­Kg C2ipő-áruháza,Nagyvárad, Fő­ utcza, (Oláry üzlete mellett.) Helybeli és megyei telefon­szám: 512. Óriási választék! Szolid, pontos kiszolgálás! Feltűnő olcsó árak! Tisztviselőknek arenged­m­­ény!

Next