Szabadság, 1904. április (31. évfolyam, 76-104. szám)
1904-04-01 / 76. szám
2 SZABADSÁG 1904. április 1. így hát a rosszhiszemű kortesmesét a valóság látszata is támogatta. A kellemesbe, a kényelmesbe oly jó beleélni magát s ugyan ki tudná elhitetni, hogy a terhektől ment idő jóleső melege nem egészséges hevülés, hanem az erjedő, bomló államtest párlása, a mely a pusztulásba vezet. Ki tartson államháztartási, nemzetgazdasági előadásokat azoknak, akik látván látják, hogy az államnak olyan jó dolga van, hogy se pénzt, se katonát nem kér ? S ez volt az uralkodó hit. S így gondolkoztak a pesszimisták . Ha a községi közterhek behajtása is látszólag hatott az adótalanság mámorában élő népre, micsoda rémes pórlázadás gyújtja föl négy sarkán az országot, ha szétfoszlik az árkádiai álom s az állam követelni fogja azt a tributumot, amely nélkül elsorvadnak életgyökerei. Rémképektől volt terhes a levegő, rémmesék kongatták a lelkeket. Vért, vért sok vért, eszeveszett pusztító anarkiát, egy nagy közgazdasági Mohácsot láttak elkövetkezni az aggodalmaskodók. S ez annál döbbenetesebbnek látszott, mert hihető volt, hogy a nép nem azt fogja hinni : ime megcsaltak az én álapostolaim, ott hagyom hát őket, mint az apostol az oláhokat, hanem az fog, mesterségesen szítva, tudattá érlelődni benne : Íme a nép barátjait legyőzte az átkos kaurmány és a bécsi kéz, a camarilla. Ezek közkeletű frázisok, mint az újpesti hatos s éppen mint ezt, amazokat is nyugodt lélekkel fogadja be, aki nem ismerője a csalafintaságnak. S íme itt van a rettegett terminus. Az ex-lex kibocsátotta páráját, kimúlt, hogy helyet adjon a törvényes alapon álló alkotásnak. Most kellene hát a nagy megrázkódásnak bekövetkeznie. A nagy válságok íme, amint kellő vigyázattal közeledtem a bokorhoz, zajos szárnycsapással, hosszú csőrét mellére vágva, kidobja magát a lázasan keresett, az olthatatlan vággyal kutatott bagolyfejü szalonka. Villámgyors fordulattal venné irányát a közeli sűrűnek, de dörren a cső s a nemes madár összecsapj a szárnyait s nagy puffanással zuhan az avarra. Van-e öntudatosan büszkébb vizsla, mint az enyém mikor az élettelen zsákmányt felkapja s amint felém lohol vele s a hosszucsőrü nagy fej lankadtan lóg ki a szájából. És van-e boldogabb vadász e pillanatban a környéken, mint én, mikor rövid, gyönyörteljes szemle után felakasztom tarisznyám boglyára az idei legelső szalonkát ? Az elsőt, ami a környéken lövésre került ! Nincs, bizonyára nincs ! * A sikeres fáradtságra rövid pihenés dukál a vadásznak, azután következik a nap izgalmasabb, érdekesebb eseménye : a „stand”, a les Elhagyom a déli oldalt és az északkeletire kerülök a szálas erdő felé , ott van a legjobb „állás“. — Barátságos tűz lobog az erdő szélén, ott ülnek körülötte kocsipárnákon, pokrócokon a kényelmes vadász urak, akik a fáradtságos „buschirozás“ t mellőzve, csak az esti húzás tizenöt húsz percig tartó gyönyöreire pályáznak s most mégis a sárga irigység palástolhatatlan jeleivel veszik tudomásul az első szalonka korábbi gyászos halálhírét. A nap gyorsan hanyatlik lefelé és soppadt korongjának alsó széle már a hegygerincet is érinti. fizikai törvénye követeli ilyenkor a pusztulást, ha csakugyan válságról volna szó. Ugyanaz a törvény, a mely a pénzfejedelmeket koldusán dönti sírba, hogy hitvány férgek millióinak élete támadjon a pusztulásából s ugyanaz, a mely mikrobák (tehát élőlények) millióinak pusztulását követeli, hogy egyetlen szervezet, amely ellen pusztító hadjáratot indítottak, életben maradhasson. Tehát ha az államháztartás elszikkadt életereit — mint azt jósolta a pesszimizmus — csakugyan csak kockáztatott, kényszeroperációval lehetne tápláló vérrel megtölteni, bekövetkeztek volna a rémképek tömegiivijekciójának borzalmai. Az államélettan docensei azonban értik a vérfölösleg átöntésének minuciózusan finom műveletét. Mi láttuk ezt előre s az a két pénzügyminiszteri rendelet, amely ugyancsak ma jelent meg, igazat ad nekünk szemben a vérmes pesszimistákkal, s tanúságot tesz annyi sokadszor arról, hogy Lukács László művésze az államélettan tudományának s mint minden nagy orvos-professzorét, az ő kezét is a humanizmus magasabb ideái vezetik ha — orvosi beavatkozásra van szükség. A két miniszteri rendelet megkönnyíti az ismét meginduló adófizetés terheit. Késedelmi kamattól mentes részletfizetést engedélyez azok számára, akiknek adója az ex-lx alatt annyira felgyűlt, hogy momentán befizetésével anyagi romlásukat okozná. Védi tehát az elvérzéstől éppen a kis existenciák ama nagy tömegét, amelynek legnagyobb részét pöröly csapás módjára ébreszti fel kába eszméletre a rózsás eldorádói álomból az ex-lex vége. Nem gyullad hát csóva ez országban, hanem ha azért, hogy pásztortüzet gyújtsanak vele, a kaszák éle szorgosan keresi a gabna tövét s lázongva nem berzenkedik hegye ég felé, hogy embervérbe fürödjön. — Föl föl vadászok, ki-ki a helyére, hogy a napnyugtától az esthajnali csillag feltöltéig tartó húzásnak egy perce se veszszen kárba. Fiatalabb lágert hirtelen megoktat az ember, hogy olyan helyet keressen a hegyoldalban, ahol egy kis tisztáson, a többi közül kiálló magas fát talál. Szép, világos, jellegtelen az égbolt, van idő bevárni a nap teljes letüntét.Borús, esős időn korábban kezdődik a húzás, szeles időben pedig nagyon rövid ideig tart s olyan gyorsan húz a madár hogy sok eséllyel jár a lövés eredménye.) Hja a szerelemre nyájas, derült, csendes estét kíván a kényes ízlésű madár s neki a nap huszonnégy órájából csak a tizenöt perc jut az édes randevúra. Leshelyem mellett egy fatörzsön ülve, hallgatom az erdő rejtelmes titkos beszédét. A fekete rigó dévaj, csúfolkodó trillákat vág ki a szomszéd bokorban s ahogy nyugtalan ösztöne más-más bokorra hajtja, a megingott gályák méltatlankodó lizegéssel surlódnak össze. A néma csöndben nagy zajnak tetszik ez a hallgatózó előtt. Odább a sűrűben erős topogás hallszik, amire a nyugodt Pagát is félrehajtott fejjel odafigyel, az hiszi, hogy legalább is egy falka nyúl tart ott lakodalmat. Pedig dehogy! Pajkos mókus forgolódik, motoszkál a száraz avarban, az csinál ekkora neszt. Az ideges, kiváncsi, fürge széncinke is ott alkalmatlankodik s cincogó hangjával tévedésbe ejti a tapasztalatlan vadászt aki ijedten szökik talpra, mert összetéveszti a hangját a szalonka éles „cvikk“-elésével. Egyszerre lövés hangzik fe alulról a me Az állam, a mely kortes beszédekben minden rossz kútfeje, s a melytől mégis gyógyulást várnak a demagógok azokra a sebekre is, melyeket ők ütöttek, vagy szerényen félre állva, ha baj van ; ez az állam, ez a kormány, a munka e dandárja kezébe vette az orvoslás munkáját. S az árkádiai lázból kigyógyult összeség a józan élet munkájára képesen fog dolgához és bizony ellensége a közjónak, aki mást akar. A törvényes rend helyreállítása. — Kedvezmény az adóhátralékosoknak. — — március 31. A folyó évi indemnitási törvényjavaslat tárgyalása során felhangzott a parlamentben az óhaj: engedné meg a kormány, hogy mindazok, akik az ex-lex tartama alatt adó- és illetéktartozásaikat nem fizették, felgyűlt hátralékaikat a lehető legkedvezőbb fizetési feltételek mellett törleszthessék. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter siettek kijelenteni, hogy a fennálló törvények keretén belül mindenben arra törekszenek, hogy az elmúlt ominózus időszak következményei a lehető legkisebb mérvben súlyosodjanak az adózókra Egyben felhatalmazást kért a kormány, hogy az ebben az időben felszaporodott hátralékokra késedelmi kamatmentes fizetési halasztást is engedélyezhessen. Az indemnitási törvény azóta szentesítést nyert. Mint folyó évi IV. törvénycikk az országos törvénytárban ki is hirdettetett és ezzel a törvényes rend helyreállott. A pénzügyi kormánynak tehát most már szabad keze volna az adó- és illetéktartozások azonnali behajtására. És ime, az adóprés működése, az annyiszor emlegetett dobszó helyett a pénzügyi kormány fölötte humánus rendelkezéseiről veszünk értesülést. Két rendeletet bocsátott ki ma a pénzügyminisztérium. Az első intézkedik az indemnitási törvény nyékéi katlanból Azoknak ott korábban nyugszik a nap, hamarabb kezdődik a húzás. Minden vadász talpra ugrik a puska szóra, rendbe szedi magát és feszült figyelő állást vesz, mert íme, már itt is lebukott a napkorong a hegy mögé s ahány rigó van a hegyoldal bokrai között, valamennyi bőszen trilláz: itt a húzás ideje. A szalonka, mely nappal arisztokratikus külön háztartásban él, csak napnyugtakor találkozik párjával. A tüskés sürü biztos rejtekéből felkerekedik a hosszucsőrü menyasszony s messzehangzó éles hangot ád : Gvikk . . cvikk . . . cvikk . . . Alig hangzik el a hívogató, csalogató hang, már földobja magát valahonnan a komoly himmadár is s a hang után nyomába igyekszik a lassú libbenéssel vízszintesen röpülő nősténynek. — Korr . . . korr . . . korr . . . öblöget mély hangon a gavallér, hogy jelezze hölgyének, mikép nyomában van. És kezdődik közöttük az édes, dévaj szerelmi kötözködés, a kergetődzés, melyben a kacér nőstény — szemérmes számításból, vagy ösztönből - rendesen a szálas erdő homálya felé veszi irányát. De nem adja meg magát minden ingerkedés nélkül; kétszer-háromszor is megkerül vele egy helyet s csak mikor nagyon epedően hangzik a korrogás, akkor szállanak le a párok az erdő homályába. Ennek a szerelmi kötekedésnek tizenöt percig tartó ideje a „húzás,“ amit a vadász kihasználhat Az enyelgő pár nem hall, nem lát. A vadász fülét messziről megüti a vikkelés s elfogja Tavaszi ez po ujtionsásaim megérkeztek [ A legjobb és legelegánsabb női-, férfi és gyermekczipő különlegességek 996 az egyedüli bevásárlási helye :Kg C2ipő-áruháza,Nagyvárad, Fő utcza, (Oláry üzlete mellett.) Helybeli és megyei telefonszám: 512. Óriási választék! Szolid, pontos kiszolgálás! Feltűnő olcsó árak! Tisztviselőknek arengedmény!