Szabadság, 1904. május (31. évfolyam, 105-128. szám)

1904-05-01 / 105. szám

2 SZABADSÁG Szabálytalanság a házipénztárban. — A közigazgatási bizottság rendkívüli ülése. — Nagyvárad, április 30. Nagyvárad város közigazgatási bizottsá­­nak mai rendkívüli ülésén kipattant az, a­miről napok óta suttogtak városszerte. A város pénztárában szabálytalanságok történ­tek, a­mik vizsgálatot vonnak maga után. Hogy a pénztárban baj van tényleg, annak első pozitív jele két nap előtt az a tény volt, hogy a pénztárt és ellenőrzést helyet­tesek vették át. Hogy mi történt, azt a vizsgálat befejezése előtt nem lehetett tudni és nem lehetett tárgyalni. A tényállás most már világos és a tett intézkedések legna­gyobb mértékben megnyugtatók. A polgár­mester bejelentése szerint elveszett a pénz­tárból egy összeg, a­melyet elvesztője azóta teljesen pótolt. Hogy hogyan történt az el­vesztés, kiket terhel mulasztás, azt a közigaz­gatási bizottság kebeléből meginduló vizsgá­lat fogja eldönteni. Ezek a tények eddig. Ezen felül csak kombinációkba és találgatásokba lehetne bocsátkozni. Soha nem céltalanabb az ilyesmi, mint megkezdett, részletes és be­ható vizsgálat előtt, a­mikor nyugodtak le­hetünk, hogy megtudjuk, kik hanyagolták el a pénztár kezelését és a­mikor már bizo­nyos, hogy károsodás nem éri a várost. Most csak várni lehet, nyugodtan, hig­gadtsággal és regisztrálni a tényeket. Ha kiderül, hogy történt az eset, akkor jöjjön, ha kell, a megtorlás és jöjjenek elő sorban olyan intézkedések, a­melyek emberileg le­hetetlenné teszik a hasonló dolgok megtör­téntét. Mert az már­is kétségtelen, hogy a rendszernek meg kell változni. Ma még nem károsodott a város. Holnap már károsodhat és ez ellen nem véd semmi, csak az állandó, hathatós ellenőrzés. * A közigazgatási bizottságnak az az ülése, a­melyen feltárult a pénztári kezelés hely­zete, fontosságához mért imponáló nyuga­lommal folyt le. A leghevesebbek is szó nél­kül meghajoltak az elnöklő főispán által proponált intézkedések helyessége előtt és néma csendben hallgatták végig Rimler polgármester jelentését arról, hogy milyen súlyos anyagi csapás fenyegette a várost a közel­múltban. A nevezetes ülésről a következő tudósításunk számol be: Pontban három órakor nyitotta meg Beöthy László dr főispán az ülést, a­melyen jelen voltak : Rimler Károly polgármester, Hlatky Endre, Hoványi Géza, dr Rádl Ödön, Berkovits Ferenc, Mihelfy Adolf, Sipos Orbán, Varró Domokos, Hu­­zella Gyula, Nagy Géza dr. Szokoly Tamás, Dús László Major Lajos, dr Grám Károly, Bordé Ferenc. A gyűlés oka: Beöthy László dr főispán feszült figyelem közben terjeszti elő, hogy mi a tárgya a szokatlan, rendkívüli ülésnek. A város­házi pénztárában ke­zelési szabálytalanságok fordultak elő, és szüksé­ges, hogy minél előbb, hitelesen megnyugtassuk a nyugtalan közvéleményt. Az ülés összehívásánál különben két szempont vezette. Először az, hogy esetleges rendkívüli közgyűlést csak napok múlva lehetne összehívni, másodszor pedig az, hogy a bizottság mindjárt megteheti a szükséges intézke­déseket. A történteket teljes részletességgel, minél jobban meg kell világítani. Addig is arra kéri a megjelenteket, hogy nyugodt megfontolással tár­gyalják a dolgokat. Felkéri a polgármestert, adja elő jelentését. A pénztárvizsgálat: Rimler Károly polgármester előadja, hogy e hó 23-án, szabályszerű, váratlan pénztárvizsgá­­latot rendelt el. Elmondja teljes részletességgel a vizsgálat lefolyását. Először is a házipénztár és a gyámpénztár készpénz készletét vizsgálta meg és azt konstatálta, hogy teljesen rendben van. Szom­bat estig tartott így a vizsgálat, a­nélkül, hogy szabálytalanság mutatkozott volna. A hétfő dél­előtti izgalmak miatt félbe kellett szakítani a vizs­­gálatot. Hétfőn délután R­agány főszámvevő az is­kolák költségeivel foglalkozva, egy kimutatást ké­szített arról, hogy az építkezésekre mekkora ös­­­szeg áll még rendelkezésre. A kimutatásnál meg­jelent a házipénztárban, hogy konstatálja, egye­zik-e. Kitűnt, hogy a kimutatás és a pénztárállo­­mány között eltérés van. A pénztáros egyelőre azt állította, hogy számadási hiba van a kimuta­tásban. Ugyanekkor Budaházy t. alszámvevő arról tart jelentést, hogy a közúti alap egy húszezer koronás tétele nincs rendben. Százhuszonnégyezer korona hiány. Azonnal újra megvizsgáltuk a készpénzkész­letet — folytatta jelentését a polgármester és ki­tűnt, hogy a pénztári napló alapján is nagyobb hiány van. A pénztáros azt állította, hogy a hiányzó ös­­­szegett elvesztette annak idején. Időközben pró­bálta pótolni különféle módon és bevallja, hogy az elvesztett összeget egyelőre a város pénzéből pótolta. A további vizsgálat most már nem a pénz­tári napló alapján történt, hanem az előmunkála­tokat külön kellett elvégezni, mert a számvevő­ségnél ez nem volt rendben. Két teljes napig tartó munka után megvolt a hiteles naplókivo­nat, a­mely után tegnap éjjelig befejezték a vizs­gálatot. Előzetesen a főpénztáros nyilatkozatot adott arról, hogy a hiányzó pénzt elvesztette, ma pedig készpénzben teljesen befizette a hiányt. Kijelenti a polgármester, hogy átvizsgálták a város minden vagyonát és sehol semmi szabály­­alanság nincs, kizárólag a házipénztárában kons­tatálták a hiányt. E tekintetben teljes megnyugta­tást adhat. A rendes pén­ztárvizsgálati jegyzőkönyvet egyéb­ként el fogja készíttetni, az illetékes fórumok elé terjeszti, a­melyeknek azután módjukban lesz el­fogadni, vagy elvetni. Felmerül még az a kérdés, hogy lehet az, hogy a kérdéses összegekhez a fő­­pénztáros hozzájutott. Megjegyzi erre nézve, hogy rendelkezésre ál­lanak az összes okmányok és ki fog tűnni ezek­ből, hogy az ellenőrzés közül is ki a hibás. Ös­­­szesen öt esetről van szó és a hiányzott, de tel­­jesen megtérített összeg egy százhuszonnégyezer­hatvanhat korona, 77 fillér. A vizsgálat: Beöthy László dr főispán előadja, hogy a­ tegnapi nap folyamán a belügyminiszter kérdést óriási testre, nagyobb csapás, mint egy háború, olyan csapás, mintha háború idején a saját kato­náink elhagynának. A vasutasok ha úgy vélekedtek, hogy a tár­sadalom egész gazdasági életének, egész életének ők a legfontosabb szolgái , nem csalódtak. A forgalom fenntartása, ami voltaképen nem egyéb, mint a termékek kicserélésének tehát az áruközvetítésnek voltaképen alantos, a termelés­nél sokkal alantosabb munkája, a civilizáció fej­lődésének mai állapotában fontosabbá és maga­sabb rendűvé vált minden más tevékenységnél. A vasutasok joggal gondolták — a sztrájk megmutatta — hogy ők civilizációnk pionírjai, a­kik nélkül nincs előrejutás. (Hogy harci számítá­sukba hiba csúszott be, hogy az állam nem tűr­hette, hogy egyik szerve fellázadjon ellene, az nem tartozik ide.) A ma az övék : teljesen egészen és osztat­lanul. A tegnap nem volt az övék. És a holnap — újabb ötven év múlva — ismét nem lesz az övék. Az embereket könnyű automobilok, vagy gyors repülőgépek viszik, a nagy áruterheket nehéz, de gyors automobilok viszik nem vala­mely állomásra, hanem ahhoz a házhoz, a­hová jutni akarnak. A vasutas sztrájk ötven évvel ezelőtt semmi sem lett volna. Ma óriási csapás volt. Ötven év múlva olyan lesz, mintha ma a sorspontok kez­denének sztrájkolni. (b.) 1904. május 1. Osztozkodás.* Irta: Thur­y Zoltán. Jóval éjfél után még publikum volt a kocs­mában. Közönséges szegény nép, de jó mulató, a­ki nem törődik a garassal, ha még szó van egy­két pohár borról. És a­mint ez már faluhelyen szokásos, a nagy szobában vegyesen ültek az urak, a félig urak és az egészen parasztok, rész­ben vörösre, részben szürkére terített asztalok mellett. A sarokban fölszámolt a banda. A bőgő háta volt a háttér, amibe belehajoltak és amiből kidobták a felső testüket a kuncogva folytatott, halk, itt-ott föl-fölsivító veszekedésben. Két pet­róleumlámpáról büdös olaj csepegett a padlóra s mivelhogy már kitelt az idejük, füstölgött, ser­­cegett bennük a kanócz. Mindenféle beszélgetések folytak. Az uraké hangos volt, a harangozó, a kisbíró és a szolgabírósági hajdú inkább csak ar­rafelé hallgatózott, a parasztok pedig lassú, mo­noton elbeszéléseken mulattak, amikbe egyik-má­sik úgy belekezdett, hogy alig tudott kijutni be­lőle. A szörnyű füstben ide-oda tötyögött egy rop­pant vastag asszony a borral, pálinkával. Megnyílt az ajtó és különös formájú kis em­berke jött be. Roppant nagy csizmák lötyögtek a lábain s szűk nadrágba meg sok gomba­zekébe volt bujtatva az egész ember. Tántorgott, talán mert már másutt is ivott, esetleg azonban inkább a fáradság miatt. Sáros volt bokáig. Kívülről jött, a város felől. A falu tudniillik tele van hordva kavic­csal , s remegett és erősen rátámaszko­dott a botjára, amig az ajtóban állva körülnézett, hogy kik is vannak hát itt volt a képen. Az urak felé illedelmesen köszönt, a parasztoknak is mon­dott valamit s aztán leült a harangozóékhoz. A vastag asszony kérdés nélkül vitte neki a bort egy hosszú nyakú, homályos üvegben s vastag, húsos tenyerével a hátára legyintett. A többi em­bernek fel se tűnt valami túlságosan az, hogy az uj vendég ki van kissé fordítva a valóságból. Vagy talán ki se volt forgatva . . . Egyáltalában valami bolondos forma ember lehetett. Mindenki kötekedve beszélt vele s ha felfortyant, hát le­ * Az Érdekes könyvtár legutóbbi számából. Uj szabóterem. ----- Új szabóterem. BERKOVICS MIHÁLY angol divat férfiszab­ó-czég, Nagyvárad, Szent László-tér, 7. sz. Ajánlja a n. közönségnek dúsan felszerelt, kül- és belföldi szövetekkel berendezett termét. A legjutányosabban és a legújabb szabás szerint készít mérték utáni megrendelésre férfi öltönyöket, felöltőket, síi). A termemben készült ruhák kisebb javítása és vasalása díjmentesen eszközöltetik. Munkáim több kiállításon első díjakat nyer­tek. A n. é. közönség becses pártfogását kérve , kiváló tisztelettel, 466 i-io BERKOSTICS MIHÁLY

Next