Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1998 (33. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám
2 Galambos Sándor-Kujbusné Mécsei Éva A most közzétett, 1830-tól 1840. december 31-ig tartó rész 1833-tól tartalmaz Nyíregyházára vonatkozó adatokat. Részletesek és színesek az egyházközösség életéről szóló beszámolók. Hírt kapunk az ide érkező prédikátorokról, megválasztásukról, működésükről. Olvashatunk az eklézsiai gyűlésekről, az egyházfelügyelői látogatásokról. Megismerhetjük a harangok és a toronyóra sorsát. Három bejegyzés is foglalkozik a templombetörésekkel. Susztek másik központi témája az iskola. Nem oktatási tapasztalatait írja le, hanem iskolaszervezési ügyeket ismertet, pl. kik mit tanítanak, hol épül új iskola, milyen célból jött létre a Tanítói Szék, mi volt a Vasárnapi Iskola. A feljegyzések segítséget nyújtanak azoknak a rendelkezéseknek a megismeréséhez is, amelyek a magyar nyelv elterjedését szorgalmazták a „tót” anyanyelvű közösségben. Megtudhatjuk, hogy 1836-ban hirdettek először magyarul is a templomok előtt, és ekkor vezették be a magyar nyelvű vizsgákat az iskolákban. 1840- ben pedig azt döntötték el az evangélikusok, hogy csak magyarul tanítják az „embertudományt”, a „természeti históriát”, a „földleírást”. A városi elöljáróságról először az 1837. januári eseménydús tisztújítás kapcsán esik szó. Kiemelést érdemel az 1838. január 22-i kivételesen hosszú feljegyzés, amely nemcsak a városi privilégium beiktatási ünnepségét részletezi, hanem az ekkor elhangzott prédikáció pontos szövegét és a megválasztott tanácstagok névsorát is tartalmazza. A naplóíró 1834-től az egyes évek végén hosszabban értékeli az elmúlt esztendőt. Közli az evangélikus egyház anyakönyvi adatait, jellemzi az időjárást és a termés alakulását. Susztek szívesen megörökíti a természeti csapásokat és az egyéb rendkívüli eseményeket, olyannyira, hogy a személyesen tapasztaltakon és hallottakon kívül (kolera, földrengés, tűzkár stb.) a híres 1838-as pesti árvíz eseményeit egy kalendáriumból másolta át. Biztosak vagyunk abban, hogy a most közzétett forrás új színekkel gyarapítja Nyíregyháza történetét. Hogy ez a napló közkinccsé válhat, az dr. Bakonyi Gézának köszönhető, aki 1953-54-ben a nyíregyházi városi tanácson dolgozott. Akkoriban szüntették meg az intézmény könyvtárát, és egy stráfszekérre ömlesztve vitték el a könyveket. Az udvaron az egyik kötet lecsúszott a sárba, és az arra járó Bakonyi Géza fölvette. Nem a ki tudja hová menő szekérre dobta vissza, hanem megtartotta. Azóta főiskolai oktatók és hallgatók forgatták lapjait, most pedig a szélesebb olvasóközönség is megismerheti. Itt mondunk köszönetet dr. Margócsy Józsefnek tanácsaiért, adataiért és a nyíregyházi evangélikus egyházközség levéltárának a Történetkönyv rendelkezésre bocsátásáért. * Susztek Sámuel naplójegyzeteit alapvetően a XIX. századi források közlésére vonatkozó szabályok szerint tesszük közzé, így a mai magyar helyesírásnak megfelelően módosítottuk a központozást, változtattuk meg esetenként a kis- és nagybetűket, tettük be, illetve hagytuk el a névelőket, egyeztettük az igéket és a névszókat, írtuk egybe vagy külön a szavakat. A rövidítéseket jelzés nélkül oldott 4 Századok, 1919-1920. Melléklet.