Szabolcsi Építők, 1983 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) — Kiemelten kell foglalkozni a készletgazdálkodással, az előirányzott készletszintek betartásával, a racionális fuvar- és szállítás szervezésével. 1983-ban legalább 40—50 millió forinttal kell csökkenteni a készletszintet. Ezt a szétszórt raktárak felszámolásával, a felesleges elfekvő készletek folyamatos értékesítésével kívánjuk elérni. — A vállalaton belüli érdekeltségi rendszert a központi intézkedésekhez, az új gazdasági szabályozókhoz igazítjuk, hogy a testreszabott ösztönzési rendszer minél hatékonyabb legyen. — A bérfejlesztés mértéke egyértelműen az elérhető jövedelem függvénye. Minél jobban és gazdaságosabban dolgozunk, annál nagyobb mértékben növekszik a jövedelem. Ezért minden területen összhangot kell biztosítanunk a teljesítmények és a kifizetett bérek között. Az 1983. évre tervezett 1,2 százalékos bérfejlesztést elsősorban azon a területen használnánk fel, ahol nagyon feszített a bérezés. Az a javaslatunk, hogy bérfejlesztést április előtt ne hajtsunk végre. A mozgóbért viszont az eddigieknél hatékonyabban kell alkalmazni már az év elejétől. Ez adjon ösztönzést arra, hogy a feladatokat egyenletesen végezzük, az év végére ne csúcsosodjanak össze a munkák, s eredményesen zárjuk az évet. • Feladataink sikeres megoldásában nagy szerepe lehet a szocialista verseny- és brigádmozgalomnak. A mozgalom 25 éves jubileumára azt a célt tűzzük ki, hogy a brigádok vállalásaikban, önmagukat megújítva igazodjanak a helyi sajátos feladatokhoz, s ne általánosságokban fogalmazódjanak meg. A lehetőségek megvalósításában minden dolgozónak megvan a sajátos feladata. Csak együttes cselekvéssel van reményünk arra, hogy a vállalat gazdálkodási és pénzügyi egyensúlyát megőrizzük, a társadalom és a megyével szembeni kötelezettségeinket teljesítsük, és dolgozóink keresete, ha szerény mértékben is, de emelkedjen. Látjuk a nehézségeket, a tovább szigorodó működési feltételeket. Ennek tudatában hozzuk meg vezető döntéseinket. Minden területre konkrét intézkedési tervet dolgozunk ki. A társadalmi szervezetek közreműködésével tudatosítjuk a jelenlegi helyzetet, ráirányítva a figyelmet a fokozottabb követelményekre, és a tennivalókra. Tovább kell ösztönözni és késztetni a különböző szintű vezetőket és beosztottakat egyaránt, hogy mindenki keresse azokat az eszközöket, módszereket, tartalékokat, amelyek révén a kedvezőtlen hatásokat mérsékelhetjük, vagy kivédhetjük azokat. Erre minden lehetőségünk adott. Bízunk abban, hogy a különböző fórumokon elhangzó vélemények, javaslatok — mint a korábbi években — további összefüggésekre és lehetőségekre irányítják a figyelmet. Segítenek abban, hogy ez évi tervünket a legjobb tudásunk alapján, a külső hatások és a vállalaton belüli tényezők ismeretében, a kölcsönös összefügések figyelembevételével és mérlegelésével haározhassuk meg. Ezért az eddigieknél is fokozottabban szükséges az együttgondolkodás, a közös cselekvés és munkálkodás kitűzött céljaink elérésére. Hiszen olyan kipróbált törzsgárda dolgozik vállalatunknál, akik mindig úrrá tudnak lenni a nehézségeken, s megújult erővel, alkotó módon járulnak hozzá sikereinkhez. A bizalmiak testületi ülésén tizenegyen szólaltak fel — Balogh Antal, Obuczki Béla, Bai József, Hangácsi Mihály, Szabó Gyula, Nuszer Ferenc, Ungvári Mihály, Sarvai János, Molnár István, Kiszely János, Fábián László — akik véleményükkel, új elgondolásokkal járultak hozzá a tanácskozás sikeréhez. A bizalmiak testületének tanácskozása egyhangúlag elfogadta az 1983. évre szóló, módosított vállalati tervet és a dolgozók szociális ellátására vonatkozó elképzeléseket. A bizalmi küldöttek állásfoglalása Ez év júliusában a jövedelempolitikára szabályozó módosítás jelent meg, mely visszamenőlegesen január elsejétől lépett életbe. E változást figyelembe véve reálisan 3 százalékos bérszínvonal látszik 1982-ben megvalósíthatónak. A 3 százalékos bérszínvonal-növekedés mindkét állománycsoportban egységesen legyen végrehajtva. Az 1983. évi termelési terv az 1982. évi várható tervszámokra épül. A népgazdaság helyzetéből adódó gazdasági problémák megoldására 1983-ban a korábbiaktól szigorúbb szabályozó módosítás lép életbe. Az előterjesztésben 4,7 százalékos termelés- (volumen) bővítés van előirányozva, változatlan áron. A termékösszetétel várható javulása, a rendelkezésünkre álló eszközállomány és gazdálkodási céljaink igénylik a volumenbővülést. A vállalat termelő jellegéből adódóan a műszaki megvalósítás a meghatározó. Az 1983. évi tervünket figyelembe véve a műszaki megvalósítással párhuzamosan a gazdaságosság váljon meghatározóvá. A gazdálkodási és a gazdaságossági törekvés legyen jellemző a vállalat kollektívájára. Itt javasoljuk, hogy a vállalati általános költségek felülvizsgálatára, elemzésére a vállalat vezetése a jövőben nagyobb figyelmet fordítson. Létszámcsökkentést a vállalat nem tervez, azonban javasoljuk, hogy a vállalati létszám elhelyezkedését, átcsoportosításának lehetőségét a vezetés vizsgálja felül. Ez kedvező hatással lehet a termelékenység alakulására, következésképpen a gazdálkodás hatékonyságára. A termelés, termelékenység, a létszámfoglalkoztatás és -gazdálkodás figyelembevételével az 1983. évi tervcélkitűzésekkel egyetértve, az alábbi főbb feladatokat látjuk: — Létesítményeknél a programszerűség és a készültségi fokok betartását, ezzel is biztosítva egymás munkájának megbecsülését, a technológiai fegyelem betartását, a minőségi munkavégzést. — A következetesebb feladatmeghatározást, -ellenőrzést és -számonkérést, melynek alapja az előre kiadott egyösszegű munkautalvány. — Szocialista munkabrigádok részére biztosítani a folyamatos és tervszerű szervezett munkavégzést. A brigádvállalások az eddigiektől jobban igazodjanak az éves vállalati és munkahelyi termelési feladatokhoz. A szakszervezetnek, választott tisztségviselőknek az előzőekben meghatározóbb feladatot kell vállalniuk, hiszen a kettős funkció gyakorlásának egyik és ma talán legfontosabb feladata a termelés segítése. E feladatnak eleget tenni csak akkor tudunk és vagyunk képesek, ha környezetünkben javítjuk a munkafegyelmet, igényeljük a folyamatos, szervezett munkavégzés lehetőségének megteremtését. Ennek megvalósítását kell segítenünk hatáskörünknek megfelelően a véleményezési, javaslattételi, elenőrzési és a képviseleti joggyakorlás eredményesebb végzésével. Az 1983. évi tervünkben 1,2 százalékos bérfejlesztést terveztünk. Ismerve a feladatokat és az 1983-ban életbe lépő szabályozó módosításokat, nincs más lehetősége a vállalatnak, csak a központi bérszabályozás igénybevétele. Azonban az 1983—85. évi tervezési, fejlesztési elképzeléseinknél a vállalat gazdasági vezetése keresse annak lehetőségét, hogy a vállalat jövedelmezőségétől függő bérszabályozást lehessen igénybe venni. A bizalmi küldöttek testülete egyetért a tervezett bérfejlesztés arányaival és a végrehajtás időpontjával. A szociális tervfejezetbe javasoljuk 1983. január 1-el a dolgozók étkezési térítésének 8,50 forintban való meghatározását. E térítési összeg az ide vonatkozó rendelkezéseknek megfelel. A bizalmiak testületi ülése egyetért azzal, hogy a szociális juttatásban szintentartás legyen tervezve, azonban a vállalati vezetés ebben legyen következetes, főleg a határidők tekintetében. Öszefoglalva: az átdolgozott tervjavaslat röviden, de lényegre törően tartalmazza azokat a feladatokat, melyeket 1983-ban, nehezebb körülmények között kell megvalósítani a vállalat kollektívájának. A tervcélkitűzés megvalósítása attól függ, hogy a vezetők, a választott tisztségviselők hogyan tudják maguk mellé állítani, mozgósítani környezetüket. Alapvető célunk, hogy teremtsük meg annak lehetőségét, hogy a következő években dinamikusabb, ütemesebb, a dolgozóknak jobban megfelelő életszínvonalpolitikát, érdekvédelmi tevékenységet tudjunk kifejteni. Ez csak közös erőfeszítéssel, a vezetői színvonal javításával, jobb szervezéssel, a feltételek biztosításával érhető el. Kérjük a bizalmi küldött-testület tagjait, választott tisztségviselőinket, hogy a tervet ismerjék és ismertessék meg a tagsággal, a vállalat kollektívájával, a vállalati célkitűzéseknek megfelelően politizáljanak, ezzel is segítsék az abban foglaltak végrehajtását. Egy igazgatói utasítás margójára Zsebbe (is) vágó téma Ha valaki végiglapozza a vállalatunk eredményeit tartalmazó, negyedévenként megjelenő információs füzetet, számtalan adatot talál benne, amelyek különböző szemszögből világítják meg azt, hogy hogyan dolgoztunk. Termelés, költség, bérszínvonal, termelékenység, eredmény ... még hosszan lehetne sorolni azokat a megnevezéseket, amelyek a széleskörű önvizsgálathoz szükséges mutatókat jelentik. A tengernyi számadat mindegyike meghatározott szabály szerint kezelt, mért alapadatok összesítése alapján jön létre, és konkrétan megmutatja azt, hogy az adott területen a mérhető alapadatok szerint milyen eredményt értek el a termelőegységek, illetve maga a vállalat. Ami megbújik A sok mutatón kívül van azonban olyan tényező is, amely nem mutatható ki számokkal, nem lehet szorozni és osztani vele, nincs mértékegysége sem, mégis ott szerepel a kis füzetben, láthatatlanul megbújva, szinte minden oldalon, melynek neve: a munkavégzés minősége. Ez a fogalom nemcsak az elkészített épületszerkezetek minőségének kérdését, hanem sokkal többet takar. Gyakran előfordul ugyanis az, hogy rossz minőségű munka esetén is I. osztályba sorolható termék születik. De ez csak úgy következhet be, ha a munkavégzés láncolatában, a munkafolyamatában egy vagy több résztvevő valahol a szükségesnél nagyobb erőfeszítéssel, több idő- és energiaráfordítással végezte a munkáját, és így ezzel a többlettel pótolta azt a munkát, amit más, mások, vagy esetleg éppen ő maga előzőleg rosszul végzett el, vagy elmulasztott elvégezni. Ha a határidő nem sürget, akkor van lehetőség a mulasztások pótlására, a szükséges többletmunka elvégzésére, de ha nincs idő, akkor rendszerint megindul egy megállíthatatlan láncreakció. A hibák egymásra halmozódnak, egyikből következik a másik, azokból ismét újak stb. A végeredmény pedig a hiánypótlási munkákban, szavatossági javításokban, és nemegyszer a vállalatnak súlyos költségeket jelentő perekben testesül meg. Természetesen nem minden esetben és nem mindig ilyen drasztikusan, legtöbbször csak a munkák mérőszámaiba beépülve, azonban érezhetően elég figyelmeztetően ahhoz, hogy ennek megelőzése a vállalatunk kollektívájának legfontosabb feladatai között szerepeljen. Lehet, hogy sokan arra gondolnak most a cím olvasásakor, hogy vajon miért kell újból ezt a „szakállas” témát emlegetni? Hallhattunk eddig is róla eleget, most már tenni is kellene valamit! Ez igaz is, azonban az 1982. szeptember 1-i igazgatói utasítás — amely a szavatossági és kártérítési perekből származó belső felelősségre vonás rendjéről szól — az eddigiektől teljesen eltérő megvilágításba hozta a minőségi munkavégzést. Ezért úgy vélem, hogy érdemes végiggondolni ennek az utasításnak a jelentőségét. Nagyon sok termelési tanácskozás és más fórum is foglalkozott már a minőséggel, a minőségi bérezéssel, a munkák minőségének ellenőrzésével stb. Tudom, hogy ezeken a megbeszéléseken valamennyien jól el tudjuk mondani azt, hogy — rendszerint — mások mit tettek rosszul, ami miatt a saját munkánk nem sikerülhetett jól. Tehát a minőség, pontosabban a rossz minőség okának kutatása közben lehet igazán felfedezni azokat a tényezőket, amelyeknek összességét a cikk elején említett „munkavégzés minősége” fokmérőjének lehetne nevezni. Kibogozhatatlannak látszó szövevénybe botlik az, aki egy épület-meghibásodás vizsgálata közben a hiba műszaki jellegű feltárásán túl a keletkezésének körülményeit, az esetleges hibát elkövetők személyét is kutatja. Arról, hogy milyen összetett dolog a felelősség megállapítása, az alábbi két korábbi példa alapján nyerhetünk képet. Mind a két esetben az átadást követően rendszeresen beáztak az épületek a tetőn keresztül. Tetőbeázásról volt szó, de előre megmondom, hogy a tetőszigetelők jól dolgoztak. Az egyik épületnél váratlan anyagellátási zavar miatt, építés közben kellett módosítani a tetőszigetelés anyagát. Kényszerű vezetői döntés született, hogy az eredetileg lejtésmentes felületet igénylő műanyaglemez-szigetelés helyett bitumenes szigetelés készüljön a szükséges lejtés kialakításával. A tetőfelület el is készült, azonban a szigetelés széleinek bádogszegélyezését lehetetlen volt az előírások szerint jól elkészíteni, mert a lejtős kialakítás következtében megemelkedett a tető síkja és a már korábban elkészített felülvilágító szerkezet alsó pereme alatt mindössze 8—10 cm maradt az eredeti terv szerinti 30 cm helyett. Ez okozta a rendszeres beázásokat. A másik helyen NEOACID szigetelésű tető készült fémszerkezetű felülvilágítókkal. A vizsgálatkor sok apró foltszerű javítási hely volt található a tetőszigetelésen, legtöbb a felülvilágítók közelében. Ezek az átadás előtti hajrá maradandó nyomai voltak. Az eseményeket többnyire csak az építési naplóból lehetett rekonstruálni. NEOACID-szigetelést készítettek plusz 5 Celsius-fok hőmérséklet alatt, amit a technológiai előírások szerint nem lett volna szabad csinálni, mert ilyen alacsony hőmérsékleten nem tudja a lemezeket egymáshoz rögzítő anyag a hatását kifejteni. Ezt követően készült a felülvilágító, tehát a kész műanyag szigetelésen kellett a hegesztést, üvegezést elvégezni. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek milyen hatással lehettek a szigetelésre. Hogy miért kellett hidegben szigetelni a tetőt, vagy miért csak a szigetelés után jelentek meg a lakatosok a felülvilágító készítéséhez? Választ mindenki tudott adni: csúszott az építési ütem, más építkezésre kellett irányítani a létszámot, mert annak az átadása fontos volt, nem érkezett meg időben a jelzett határidőre az anyag stb., stb. Valamennyiünk számára ismerős válaszok ezek. Mindenkinek van valamilyen érve és biztos vagyok bene, hogy ezek többsége igaz és elfogadható is. De ugyanakkor ez az egész együtt elfogadhatatlan. Az igazgatói utasítás keményen intézkedik a vállalatnak igen nagy anyagi és erkölcsi veszteséget okozó szavatossági, kártérítési perek megszüntetésének, a minőségi munkavégzés javításának érdekében. Olyan témát érint, amelyhez szinte kivétel nélkül valamennyi vállalati dolgozónak köze van, még akkor is, ha sokan úgy gondolják, hogy ez rájuk nem vonatkozik. Ezért nagy jelentőségű ez az utasítás. Valamennyiünket egyszerre késztet megmozdulásra annak érdekében, hogy az előbb elfogadhatatlannak leírt példák ne ismétlődjenek. Átgondolt, előre látó intézkedéseket követel meg a vezetőktől és pontos, jó minőségű végrehajtást minden érdekelt dolgozótól, hiszen minőségi munkavégzésről csak a két tényező együttes jelenléte esetén lehet beszélni. Hasznos gondolatok Szerintem mindenkinek van ezzel kapcsolatban hasznos gondolata, ezért még időben módot és lehetőséget kell teremteni arra, hogy ezek érvényre juthassanak, és ne csak akkor kerüljenek meghallgatásra, amikor már a „zsebbe nyúlás” miatti keserűséggel jönnek a felszínre. Felelősséggel át kell gondolni mindenkinek a rendvalóit, meg kell akadályozni az egymásra mutogatás lehetőségét. A munkák kézben tartásával, szigorú számonkérésével már az elején meg kell akadályozni a hibák keletkezését, a láncreakció beindulását. Természetesen nem egyszerű feladat ez. Nem megy egyik napról a másikra, de a sürgető tényezőket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy újságcikk nem oldhatja meg a gondokat. Legfeljebb valamire felhívhatja a figyelmet, javasolhat, egy véleményt tehet közzé. Ezzel az írással elsősorban a figyelmet szerettem volna ráirányítani egy mindannyiunkat érintő témára. Bízom benne, hogy elolvasva, másoknak is születik olyan gondolata, amelyet hasznosnak, esetleg tanulságosnak éreznek. Úgy gondolom, hogy mindenkihez eljutó vállalati újság megfelelő lehet arra, hogy az egymástól való tanulás egyik fórumává váljon, ezért a többiek nevében is kérem azokat, akiknek ilyen gondolata van, hogy ne sajnálják a fáradtságot papírra vetni azokat. A vélemények jobbító szándékú kinyilvánítása, azok meghallgatása, komolyan vétele — ami egyébként az üzemi demokrácia leglényegesebb eleme — egy közösség fejlődésének alapvető záloga. Javaslom, éljünk vele mindannyian. Hegedűs Attila főtechnológus