Szabolcsi Húsipar, 1991 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Véradók köszöntése 1990. december 4-én minden bizonnyal az egyik, hanem a legnemesebb humanista mozgalom első számú reprezentánsainak köszöntésére, a véradók előtti tisztelgésre került sor vállalatunknál. Az eseményen részt vett Bürger Lajosné, a Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vezetőségének titkára, dr. Fodor Erzsébet főorvosasszony, a véradó állomás vezetője ünnepi köszöntőjében áttekintette a mozgalomban elért eredményeket, elismeréssel szólt ő és a Vöröskereszt megyei titkára is a Szabolcs Húsipar példaértékű tevékenységéről, a vezetőknek a véradók részére és a mozgalomnak nyújtott segítségéről, amelyre Tamás Imre, a vállalat igazgatója úgy reagált, hogy ez a legkevesebb emberi Éles Károly, Juha László, Kapin András, Karsai Lukácsné, Korpás Miklós, Kulcsár Istvánná, Lázár János, Moravszki Józsefné, Orosz Jánosné, Román János, Sebők Károly, Szabolcsi Tiborné, Szoboszlai Sándor, Tóth Ferenc és Medve János. Az ötszörös véradás kitüntetései: Bártfai Istvánná, Cseleszki Mária, Hajzer László, Szűcs József és Tóth László. Nem feledkeztek meg a legújabbakról, az első véradásért a következők kaptak elismerést: Bene Sándorné, Bihon Tibor, Bodnár Ildikó, Gyüre Balázs, Kató István, Mokánszki Tibor, Márku, János, Matek Sándor, Pristyák Zoltán, Palánszki András, Rácz László, Szboszlai Ferenc, Virányi András, és Zsila Gábor. Simon Jánosnénak, a Vöröskereszt-alapszervezet titkárának eredményes munkáját ajándékkal ismerték el. Simon Jánosné, az alapszervezet titkára köszönti a véradókat. (fotó: fk.) T-— humanista kötelesség, amit egy vállalat vezetése megtehet. Az igazán bensőséges ünnepség méltó tisztelgés volt a most — nem miattuk! — válságokkal küzdő mozgalom vezetői, szervezői, de elsősorban a véradók előtt, akik emberi tisztességből és kötelességvállalásból szegődtek a mozgalom elkötelezettjei mellé, hogy segítsenek embertársaikon. A kitüntetéseket Tamás Imre igazgató nyújtotta át a véradásban jeleskedő dolgozóknak, összesen csaknem 40 ezer forintot is kiosztottak, s Mikuláscsomaggal kedveskedtek a véradóknak. ötvenszeres véradásért kitüntetést kapott Jakab Józsefné. A harmincszoros véradásért kitüntetést pedig Nagy Imréné vehette át. A húszszoros véradásért kitüntetésben részesült: Szalmáné Méhes Katalin, Sinku Sándor, Szabó József, Bora Mihály, Fábrián Józsefné, Birovecz Miklós és Banga Ferenc. A tizenötszörös véradás kitüntettjei: Görög Ferencné, Bánréi József, Jánócsik Józsefné, Izsó József és Palicska Mihály. Kitüntették a tízszeres véradókat is. Ezt vette át: Drobni Csilla, Együd János, S Jakab Józsefné átveszi a kitüntetést A------------------------------------ . A vér allatán szinte minden ember másra asszociál. Legtöbben talán gyógyszerként emlegetik. De milyen gyógyszer? Lehet különböző jelzőkkel illetni. Valószínű, a legközelebb álló, legkifejezőbb, életmentő gyógyszer. S ha innen tovább lépünk, s e jelzős szerkezetet felbontjuk, akkor az ÉLET-re gondolhatunk valamennyien. Csaknem egyenlőségjelet kell tenni közé. Van gyógyszer, vannak különböző életfontossági készítmények, de halljuk csak: készítmények. Emberi tudás, az orvostudomány, a kutatás eredményeként juthatunk el a titkok titkához, de mégis csak készítmények. A vér más, külön kategória. Sehova nem sorolható be. Nem, mert nem készítmény, nem lehet csinálni, nem lehet vegytanilag előállítani, olyan, ami ismételhetetlen, pótolhatatlan. S bizonyára ezért születhetett a mondás: aki vért ad, életet ment. Egy vérből valók vagyunk. Ember-embernek nem a farkasa ekkor(?), hanem vértestvére, megmentője. Tudja-e a szívműtéses, a balesetet szenvedett, a szülő édesanya, a parányi csecsemő, kinek a vére folyik ereiben, kinek az ÉLETE mentette meg az ő ÉLETét, amikor a vég előtt az utolsó pillanatban érkezett a segítség? Talán jó is, hogy nem tudja. EMBERtársa segített, vagy EMBEREK sokasága amikor egy-egy tömeges baleset történik. S ledöbbenten kell leírnom mégis: válságban van Magyarországon az önkéntes véradó mozgalom. Hogy oldják meg? Kik olják meg? A betegek? Mert most hirtelen arra gondoltam: igen, sztrájkra. Vajon az SOS-t kiáltok ki tudnak-e ezért állni? Van-e, lehet-e annyi erejük? Kik állnak ki értük? Tamás Imre az igazgató találóan említette, nem lenne jó, ha a legszentebb humanista mozgalmat eldöntené az anyagiasság, a pénz szelleme, s a donorok úgy állnának véradásra sorba, mint a benzinkútnál az autósok. Mentsen meg tőle a jó ég. Nem gondolom, s nem hiszem, hogy vajúdással születő demokratikus jogállamunk erre degradálná az EMBERT, az ÉLETET mentő véradó mozgalmat. (fk.) A kitüntetettek egy csoportja Lesz-e elég alapanyag 1991-ben ? Nyilatkozik Bodnár Albert igazgatóhelyettes A hús nemcsak az egyik legfontosabb élelmiszerünk, hanem léte, vagy nem léte politikai kérdésnek minősül hazánkban. Tavaly különösen sokat beszéltünk a hústermelésről, a -fogyasztásról és mindenek előtt a felvásárlási árakról. Újév küszöbén arról kérdeztük Bodnár Albert felvásárlási igazgatóhelyettest: lesz-e elég alapanyag a folyamatos termeléshez 1991-ben? — Természetesen a vállalati tervek elkészítésénél messzemenően figyelembe vesszük az előrejelzéseket. Támaszkodhatunk a Központi Statisztikai Hivatal adataira, de én még saját számításokat is végeztettem arra vonatkozólag, milyen állatállományt kínálnak majd felvásárlásra nekünk a kistermelők a tél visszaesésében. A termelők elkedvetlenedtek, volt, aki az egész mennyiséget levágta és kimérte, míg mások azért „megkegyelmeztek” néhány hízónak. Január elejétől a vállalat tervezi a felvásárlási árak emelését. Két variáció közül választanak: vagy védőár, vagy mozgóár lép életbe. Korábban összehívták az érdekképviseleti szerveket és egyeztették a felvásárlási és a fogyasztási árakat. Az egyeztetés szándékáról most sem tettek le. Légvár vagy valóság Érdekes összevetni a KSH és a vállalat adatait. Sertésből például 15 ezret közölt a statisztikai hivatal, most 22 ezret jelzett! Ezzel szemben a vállalati számítások szerint 14 ezer koca van a megyében. Ha a KSH adatait veszik figyelembe a kormányprogram elkészítésénél, ugyancsak zavarba jöhetnek és légvárat építenének. Aggasztó a takarmányárak növekedése, ami mindenképpen negatív irányban befolyásolja a kistermelői kedvet. A szemeskukorica árát például kétszer is megemelték 1990- ben. A felvásárlási árban ezt a költségnövekedést semmiképpen nem tudta követni vállalatunk. összeségében 30 százalékkal növekedett a takarmány ára és ez érződött a sertéstenyész B. V. £ . K. 1991-ben: 200 ezer sertés Két nagyüzemmel, az ilkivel és a fehérgyarmati sertéskombináttal kidolgoztatták: milyen felvásárlási árat tartanának reálisnak? Amennyiben az energiaárak tovább növekednek, a 73 forint helyett 86 forint lenne az a legkevesebb, amennyiért kilónként megérné a nagyüzemi hizlalás. Összességében Bodnár Albert kifejezte meggyőződését, hogy a vállalat folyamatos termeléséhez szükséges évi 200 ezer darab sertést 1991-ben is be tudják szerezni. A vágómarhánál lényegesen nagyobb visszaesés tapasztalható. Hizlalási alapanyagot többet vettek a nagyüzemek régebben, körülbelül annyit, mint a kistermelők. A növendék hízómarhát a kistermelők átadták a nagyüzemeknek, most viszont az ottani istállók szinte teljesen kiürültek, csak igen kis mennyiségben szereztek be az állattartók. A vállalat általában 3—4 ezret forgalmaz, most viszont mindössze 600 darabról van szó. Kedvező védővám bikáknak Kedvezőbben alakult a piaca a 300 kilós bikáknak. Olaszországba, Jugoszláviába, Görögországba küldene sok kistermelő még most is belőlük. Optimális a hizlalása, s erre még kedvező a védővám kivetése is. A felvásárlási ára kilónként 110 forint, tömegben viszont kevesebb dollárt hoz az országnak. . A tehéntartás egyik alapvető feltétele, hogy a tejet folyamatosan átvegye a szakvállalat. i Decemberben nagy csatározások folytak a tej körül, hiszen a feldolgozott tejipari termékeket a magas fogyasztói ár miatt már nem tudják idehaza gond nélkül értékesíteni. Legkedvezőbb jelenleg az élő juh és a birka ára, de a nagyüzemi tenyésztés e területen is sok megoldásra váró gondot vet fel — fejezte be nyilatkozatát Bodnár Albert. X. K.