Szabolcsi Húsipar, 1992 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1992-01-01 / 1. szám
SZABOLCS HÚSIPARI VÁLLALAT DOLGOZÓINAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,SO FORINT M új szellem írta: Pekár Lajos igazgató 12 perbúcsúztató és ujevkoszonto jó alkalmat nyújt a cíj: vissza- és az előretekintésre, értékelésre, az elmélkedésre, a fogadalmakra és a fogadkozásokra. Ezt tettük egy évvel ezelőtt is. Mégis, a két évforduló között igen nagy különbség van! Tavaly ilyenkor még reméltük, hogy stabilizálódik a helyzetünk, hogy a mindaddig fel nem tárt nehézségekkel szembenézünk és talán még nem késő a gyors cselekvés! Tavaly ilyenkor még mintha azt hittük volna, hogy minket elkerülnek a nagy bajok, hiszen az nem lehet igaz, hogy nekünk is veszélybe kerülhessen munkahelyünk, fizetőképességünk, nyereségünk. Tavaly ilyenkor még azt hittük, hogyha végre valamennyien összefogunk és egy irányba húzzuk vállalatunk képletes szekerét, akkor a megsokszorozódó erő képes a kátyút leküzdeni ! Ma már tudjuk, hogy sokan kerestek és találtak más, talán biztosabb, talán nyugodtabb, de mindenképpen kényelmesebb elfoglaltságot. És ma már azt is tudjuk, hogy igen sokan vannak, akiknek meg kellett köszönni az eddigi együttműködést és kezdeményezni a munkaviszony felbontását. Tettük ezt abban a reményben, hogy valamikor lesz alkalmunk ennek helyreállítását is segíteni. Nem volt szükség az elmúlt 10 évben annyi népszerűtlen intézkedést megtenni, mint az elmúlt fél évben. És ezeket az intézkedéseket általában türelem, megértés, sőt biztatások kísérték. Ezt a bizalom és az együttműködési készség csalhatatlan jelének tekintjük és megköszönjük! Viszonzásul őszinteséget, tiszta kezű és a munkaidő óráját nem néző, a vállalat érdekeit megfogalmazni és jól képviselni akaró vezetést ígérünk! Mindenki részére elvi alapokra helyezett magas követelményeket, de szükséghelyzetben megértést. Észszerűen színvonalas, ám nem pazarló, nem hivalkodó és kihívó életvitelt. A kompromisszumkeresést lés készséget az eltérő álláspontok kezelésére és következetes végrehajtást a már elhatározott döntések megvalósítására. Az óév sok vonatkozásban hozott sikert is, amelyek közül a legfontosabbaknak a fizetőképesség fenntartását, és azt tartjuk, hogy áttekintve helyzetünket és a lehetőségeket, reális és határozott elképzelést alakítottunk ki jövőnket tekintve. Jó érzés tudni, hogy ezekhez sok erkölcsi támogatást, biztatást és tanácsot kaptunk a Földművelésügyi Minisztérium vezető és nem vezető tisztségviselőitől, üzleti partnereinktől, bankszakemberektől, sok szimpatizánsunktól. Több konkrét feladatba szélesebb körben bevontuk munkatársainkat, akik kevés kivételtől eltekintve tényleg törekedtek a felvetett problémák jó megoldására. Néhányan nem ezt tették. Ezek munkájáról árulkodott az érdektelenség. Mi az, amit 1992-ben el kell végeznünk? Mi az, amivel szembe kell néznünk? Mindenekelőtt a megújult szervezetnek és vezetésnek kell indítani az új szellemű munkát. Egységeinket úgy kell működtetni, mintha önelszámoló egységek volnának és ezek szerint szükséges a munkát és vezetőt is értékelni. Működtetni a pozitív és negatív anyagi ösztönzést is. Jelentősen növelni kell versenyképes kapacitásaink kihasználását és áttörést kell elérni, a húskészítmény-forgalmazásunk terén. Az alapanyag-vásárlási kiadásaink és a termékértékesítésből származó árbevételünk közötti különbséget mind relatív, mind pedig abszolút értékében növelni kell. Csökkenteni az adminisztrációs terhet és megszüntetni a bürokrata szemléletet. A felszabadult irodákat és helyiségeket, egyes szolgáltatási funkciókra vállalkozásba kell adni — mihelyt ennek feltételei megteremthetők. Fel kell készülnünk a vállalat társasággá történő átalakítására és a mind nagyobb mértékű magánkézbe vonására, adására mindehhez további sok munka vezet. Az eddig soha nem tapasztalt összetartás segítségünkre lehet! Ha valamennyien akarjuk, sikerülnie kell! De közben vigyázzunk egymásra! Boldog új évet! 1992. JANUÁR tartalmából: • 1991: Karcsúsodtunk (3. oldal) A lap • Erős szakszervezeteket! (2. oldal) • Éva Tamásról portré (2. oldal) • Létszámleépítés végkielégítéssel (4. oldal) 1991: karcsúsodtunk, 1992: jobban keresünk? Hol van már a hét szűk esztendő? Eleinte reménykedtünk, majd csak túljutunk a nadrágszíjszorítós időszakon. Ki négy, ki hat évet jósolt, de a jövendölések rendre hamisnak bizonyultak. Ma pedig ott tartunk, hogy nem évekre, hónapokra, de még hetekre sem merünk előre tervezni. Igaz, jóval nehezebben éltünk ebben az esztendőben, mint azt bárki hitte volna, de ismét magunk mögött tudhatunk egy küzdelmes 12 hónapot. Azért nemcsak gondok barázdálták az arcunkat, hanem mosolyogtunk, örültünk is. Ki ennek, ki annak. Körképünkben arra kerestünk választ: kinek mit hozott az életében az 1991-es év és mit vár a jövőtől? GÖRÖG FERENCNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS, BÉLÜZEM: — Egyre nehezebb kijönni a fizetésünkből. Három szép gyermekünk született és nekik nem mondhatom, hogy sajnos, nekünk erre sem telik, arra sem jut. Noha 21 esztendeje dolgozom a vállalatnál, a férjem itt gépkocsivezető, mégsem jutunk ötről a hatra. De még így is örülhetek, ha a most nyolcadikos fiúnk idejönne hentestanulónak. Pedig papíron jobban keresünk, mint régen, mégsem tudunk tisztességgel megélni belőle. Sokat gondolkoztam már azon, mennyiből lehetne gond nélkül kijönni. Úgy számítottam, hogy legalább 30—35 ezer forint nettóra lenne szükség, hogy hónap végén ne kelljen számolgatni, hány nap van még a fizetésig. S akkor még luxus dolgokra nem is szórnánk szét a pénzt. Jövőre csak annyit szeretnék biztosan, hogy megmaradjon az állásunk, ne minket küldjenek el a leépítésnél. £ 0 OROSZ FERENCNÉ BETANÍTOTT MUNKÁS, BÉLÜZEM: — Hatodik éve jöttem át a ZÖLDÉRT ládaüzemétől egy átszervezés miatt. Edit lányunk 15, Krisztina 14 éves, és az iskoláztatásuk, az öltözködés egyre többe kerül. Évek óta terveztük, hogy a másfél szobás lakásunkat felújítjuk, végre ezen a nyáron sort keríthettünk erre. Elsősorban az anyagiakon múlott, hiszen saját kezűleg, valamint szülői segítséggel is 40 ezer forintba került a tapéta, a ragasztó, a lambéria és még számos dolog. Úgy gondoljuk, legalább három évig nem kell semmit sem csinálni a lakásban. Ez a kiadás viszont kimerítette a családi kasszát, így rá sem tudunk gondolni jövőre egy hosszabb nyaralásra, örülünk, ha kirándulni eljutunk majd. (Folytatás a 3. oldalon) Katics Ferenc grafikája Görög Ferencné A 330 literes kutterba kerül a kolbásznak való