Szádeczky K. Lajos: A békerevízió kérdése (Budapest, 1926)

Előszó

„Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera.“ II. Rákóczi F. manifestuma 1704. Előszó, 1925 jan. 29-én a Külügyi Társaságban tartott elő­adásomat azzal végeztem, hogy a békerevizió eszméje ezidőszerint még csak utópia, de az igazság elindult s előbb-utóbb megérkezik. Fél esztendő múltán a békerevízió felé határozott lépés történt a Dawes-féle tervezetben, mely a versaillesi béke anyagi részének törlesztési módját határozza meg. Újabb negyedév múlva a locarnói egyezményben megtörtént a második nagy lépés előre, midőn Német­ország, Franciaország és Belgium biztosították az egy­más közti határok sérthetetlenségét. A rajnai határ feletti szerződést kiegészítik azok az egyezmények, amelyek­ben Németország és valamennyi nyugati és keleti szom­szédja — Oroszország kivételével — kötelezi magát, hogy minden esetleges viszályt döntőbírósági ítélet alá bocsátanak. A döntőbírósági ítélethez való fellebbezés által Németország útja nyitva van a revízió felé. A versaillesi béke megkezdett revíziója után követ­keznie kell a trianoninak is, mint ahogy Törökország sévresi békéjét már előbb módosították a lausannei békerevízióval. A békerevízió eszméje tehát egy éven belül az utópia álombéli reményvilágából a reális élet napvilá­gába lépett. Annál erősbödő hittel remélhetjük tehát mi is szomszédainkkal szemben a békerevíziót, ami nélkül állandó béke el nem képzelhető a Kárpátok övezte „született ország“ területén és környékén. Mert mélyen érezzük Nitti, volt olasz miniszterelnök Magyarországra vonatkozólag mondott szavai igazságát, hogy egy nemzet magára vállalhat minden nyomorú­

Next