Katolikus gimnázium, Szakolca, 1878
Egyébiránt messze vezetne célunktól pontról pontra vázolni a görög népélet jellemsajátságait és egyenként történeti tényekkel okadatoltan mutatni ki azon hatást, melyet Athén hatalmas szelleme ezen vagy amazon a téren előidézett. Ennyit azonban tárgyunk keretén belül nem tartottunk feleslegesnek elmondani már csak azért sem, hogy tájékozást nyújtsunk ezen álláspontról, melyet a görög jogélet vizsgálatánál elfoglalunk, azaz, hogy kimutassuk, miszerint mi korán sem fogadjuk el a rideg jogbölcselők azon szokását, melynél fogva az ősök által vallott jogi meggyőződést mint a mai jogfogalmakkal egyes tételeiben homlokegyenest, másokban pedig nagy részben ellenkezőt, ledorongolják, s az annak uralma alatt élő kort barbarismus karmával feketítik be; hanem mi, a történeti viszonyok szállainak segélyével, beleigyekszünk magunkat élni az akkor létező nemzet gondolkozásmódja és egész életrendszerébe, s a szerint hangoztatjuk aztán, a körülmények pontos tekintetbe vétele mellett, kedvező vagy kedvezőtlen ítéletünket. S így ne vádoljon senki bennünket azzal, hogy rózsás színű szemüvegén tekintjük a görög jogi életet, mert hisz elfogultság nélkül egyebet tennünk, ha összehasonlítjuk az atticai törvényhozást az azon időtájban világszerte létezőkkel, nem lehet, nem szabad. Jellemzően mondja Gans Eduard, midőn az összehasonlítást a keleti törvényhozásokkal befejezi: „In Griechenland ist zuerst die Gesetzgebung Menschenzweck und die Götterstehen nur im Hintergründe als die Beschützer und Wahrer des Rechts.“ *) Már az is a felvilágosultság nagy adagjára enged következtetést vonni, hogy a görögöknél nem a vallás alkotja az államot, hanem az állam a vallást, s ennek köszönheti a jog a vallástól való elkülönítését. De nagyon természetes egyszersmind az is, hogy az egyes ekkor még annyira alá volt rendelve az államnak, hogy a polgárok magánviszonyait szabályozó elvek azaz a magánjog még határozottan külön nem vált a közjogtól, mert az csak ott létesül, hol a magánérdek a közjólét érdekeitől, a szükséges korlátokon belől, elválik. A társadalmi élet minden jelenségein kivehető az általunk imént körvonalazott ismérv, s így értekezésünk keretébe tartozó jog eseteiben is észlelhető. Az atticai jogélet századunkban egy megnyitott arany bánya, mely a kitartó művelőnek dús szellemi kincseket igér. Mentői mélyebben hatolnak ügybuzgó férfiak annak belsejébe, annál több öröm és meglepetés éri a tudományosságért lelkesülő közönséget. 1 1) Ed. Gans: Das Erbrecht in weltgeschichtlicher Entwickelung.