Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-04 / 1. szám

láné, Komáromi András, Glück Adolfné sz. Niszly Fáni, Graner József, Mák Józsefné, Kofranek Vendel, Báthory Zsigmond, Polyánszky Géza, Szuhányi Lajos és Benedek Erzsébet. .. Sokkal helyesebb estéje volt a közön­ségnek csütörtökön. Follinus Aurél „Néni“ című darabját játszották színészeink egész­semmit a világról, azt sem tudtam, hogy ezen a világon vagyok-e még, vagy már a másvilágon, de azt éreztem, azt tudtam, hogy az ember reátapasztja az ajkát az én szenvedő, beteg ajakamra , és magába szívja a csókomat, talán a betegségemet. Azóta megtudtam, hogy került a be­tegágyam mellé. Mikor az orvosom min­denkit eltiltott a látogatásomtól, ez az em­ber felkereste őt. Elmondta, hogy, ha nem láthat engem­, főbelövi magát. Kért, könyör­­gött, hogy ápolhasson a betegségemben, hogy mellettem lehessen, hogy ott hálhas­son­­ szobám padozatán, mint a hűséges kutyám. Különben egészen szürke ember, ír­nok vagy könyvelő, vagy más efféle kishi­­vatalnok. A külseje nem sokat jelentő; egy kicsit félszegen csókolta meg tegnapelőtt a kezemet, amikor elbúcsúzott s könyve szem­mel mondta, hogy most már elmegy, mert hiszen túl vagyok a veszélyen és nekem nincs szükségem többé reá. . Tisztelt uram! Én nem engedem el ezt az embert. Nekem szükségem van erre az ember­. Szüksége van a szívemnek, a lelkemnek, amely nem felejtheti el az ő szürke, igénytelen, szép, nagyon szép alakját. Én ezt az embert visszahívom,­ magá­tól pedig búcsúzom ebben a levélben. Meg­köszönöm, hogy jó volt hozzám — és arra kérem, ne küldjön nekem több virágot és ne legyen ezután hozzám jó — soha. SZATMÁR ÉS VIDÉKE. színház. axa—s. Mindenik felvonásban megjelenik né­hány uj alak a szinpadon s bár csaknem mindben van egy csipet idegen eredetiség, amit mondanak és tesziek, banális és el­­­vesztett. Előfordul benne egy szegény író, ki a megtestesült bohémség, ki szívesen szenvedi el a börtönt is az eszméiért, mert meg van róla győződve, hogy igazságai eu­­hogók, súlyosak és szentek, de végül mégis csak elfogad egy 5000 koronás főszerkesztői állást, egyelőre csak két napra, annál a lapnál, mely az ő könyveit a legkeményebben lebunkózta. Egy politikus is van a darab­ban, tántorutlatlanul elvhű konzervatív em­ber, de mert véletlenül liberális kormány kerül hatalomra, átvedlik a gondolkodás­­menete liberálissá. Egy komolyan gondolkodó fiatal asszony otthagyja az urát, mert na­gyon léhának tartja, végül visszatér hozzá, s hogy miért: igazán nem tudjuk megérteni, tán mert 2X2=5. Hát ilyenfajta szatírá­­val van telve ez a darab. S a norvégok, vagy dánok saját külön nemzeti szatírájuk­­n­ak vélik valószínűleg mindezt, holott az ilyesmit erre mifelénk, már a legtizedren­­dűbb politikai élclapok is sablonná élettení­­tették. Van néhány börtönjelenete a darab­­nak, a mai színpadról az újszerűség erejével hat, egyébiránt üres és unalmas ez az úgy­nevezett szatíra. A szereplőknek sokszor hú­zódik szélesre a szájuk, sokat és nagyokat nevetnek a szerző külön utasításaira, de a közönség mindvégig komoly marad és ko­mor. Sehol egyetlen szellemes ötlet, ami egy csöpp színt és fényt szórna ebbe a hidegen összetákolt norvég, vagy dán vázlatgyüj­­teménybe. A szereplők sem valami nagy kedvvel játszottak e darabban. Kivévén a súgót, aki buzgón, lelkesen s a legsötétebb karzatig is tisztán érthető szövegkiejtéssel dolgozott. Inke játszotta Ábel Pál író és tanító szerepét meglehetős logikátlan felfogással. Alakja jellemét csak abból lehetett megál­lapítani, amit mondott, ahogy játszott, abból bizony alig. Somogyi elég ügyes karikatúrát csinált az alakjából, de alig hisszük, hogy ez a da­rab intencióinak megfelelő alakítás volt. Szilágyi és Gömöri kedvesen játszották meg a kissé fuzsitos bohém­ párt. Aranyos kis öregasszony volt Burá­­nyiné özvegy Trussenné szerepében. . Szelényi Emilia szerepét Nemes Bella játszotta igen ügyesen és természetesen. Rónait egészen új elm­ézetben láttuk a fogházőr szerepében. Nagyon helyes volt. Markovics Margit, Czakó Miki és Si­pos többé-kevésbé jók voltak. • séges jókedvvel. Ez alkalommal mondott bú­csút Follinus Aurél a színpadnak; 35 évi szép és sikerekben gazdag színészm multja után nyugalomba vonul. A színészek ked­ves kis ünneplésben részesítették öreg pálya­társukat, s a közönség is többször lámpák elé tapsolta az ünnepelt szerzőt. A magunk részéről szívből kívánjuk Follinusnak a jól megérdemelt nyugalmas életet. Kisérje a közönség meleg szeretete s szivja el az ő mindennapos szivarjait köhécselés nélkül. Hiszen Follinus, aki mindig magába zárkó­zott szerény ember volt, maga s­e kíván többet magának. * A sasfiók. Nagyképűség volna tőlünk, ha Rostand Sasfiókjának erényeit méltatnék. A művelt közönség eleget hallhatott erről a darabról, talán olvasta is, aki pedig m­it sem tud róla még, az akkor sem lesz bölcsebb, ha a mi esztétikánkat elolvasta. Annyit azonban megjegyzünk, hogy a Sasfiók nálunk sokat veszít eredeti hatásából. Itt nincsenek Na­póleon-rajongók, kiknek­­ nagy császár nevének említésért­ is fölcsillan a szemük s lelkes borzongás fut végig rajtuk, ha e ne­vet valamely fényes győzelmi hellyel kap­­csolatban említik. Mink is, hadakozó náció lévén, nagyon sokat beszélünk hadi dicső­­­­ gégéinkről, a dicső múltról, de a más múlt­ján nem tudunk lelkesedni, még ha olyan nagy világgyő2őről van is szó, mint Napó­leon. Mi a Reichstadti herceg pusztulását egészen más szemüvegen nézvén, nem lát­juk annak a nagy tömeg-tragédiának, ami­nek esetleg a franciák látják. S szinte nagyszerű és modern hősnek tűnik fel né­­künk Metternich, a nagy cselsz­övő, ki a fiók sas növekvő szárnyait letöri s ezzel borzalmas világtragédiák csíráit fojtja meg még idejében. .. Épp ezért mi csak egy beteg gyerek­­ember nagy és szép tragikumát látjuk e darabban. Látunk egy sápadt, alacsony homlokú, keskeny mellű kis herceget, akit megrészegít a extázisba ejt atyja szédületes nagysága s aki csupa beteg ingadozói) és kételkedés, gyáva vértelenség és hisztériás vízió. Gyönyörűen megkomponált jelenetek­ben jelennek meg előttünk e kis ember hatalmas lelki tusai s a szemünk láttára roppannak meg nagy vágyjai és ábrándjai. S a drámai nyelv tömör közvetlensége és költői ereje, melynek egyébként Ábrányi magyar fordítása csaknem tökéletes mása, csak fokozza a cselekmé­­ny hatását. A darab első előadásával nem­ vagyunk valami nagyon megelégedve. Nem a betanu­lás ellen van kifogásunk. Ezúttal pompásan tudta szerepét valamennyi szereplő. Való­sággal éreztük az általános szereptudást. És itt a hiba voltaképpen. Illúziórontó, ha a nézőben olyan impressziók támadnak, hogy a színész tanulta valaha szerepét. A színpad az élet ábrázolása, ez okból minden eseménynek és beszédnek, ami rajta folyik, közvetlennek kell lennie. A színész, ki ábrázol valakit, beszéljen úgy, mintha az eseményből keletkezne, a dialógból folyna, mintha hirtelen jutott volna eszébe mindaz, amit mond. Inkább akadozzon, dadogjon­ és hebegjen, mert az életben sem beszél min­den ember korrekt folyékonysággal. Rimei­­verses daraboknál bevalljuk, nagyon nehéz a való élet tökéletes el­lúzióját kelteni. A leg­gondosabb kerülgetés mellett is előpattan egy-egy r*m> vagy ritmus. De mi szombat este tökéletes jambusokat is hallottunk és olykor a legrejtettebb rímek is megütötték a dobhártyánkat. És ezt az előadás rovására kell írnunk. Hisszük azonban, hogy a domb további előadásain a­ szereplők eme fogyat­kozása elhalványul s teljesen el is múlik. A Reichstadti herceg óriási szerepét Sipos Zoltán alakította rengeteg am­bícióval és páratlanul lelkes szeretettel szerepe iránt. Féltünk, az igazat megvallva, hogy a her­cegből a mi színpadunkon egy szentimentá­lisan nyivákoló alakocska válik, aki azzal akar hatást, jobban mondva szánalmat kel­logy folyton sír, jajong, panaszkodik és köhög. Tévedtünk. Sipos ennél egészsé­gesebb, némely helyen még szerepe határain túl is egészséges Sasfiók volt. Első jelene­teiben ő is szavalt, de később, mikor az in­dulat, hév és lelkesedés szavai ömlöttek aj­káról, igaz volt, közvetlen és természetes. Flambeau hatásos szerepét Szilágyi játszotta harsogón és keményen. Maszkja és erőteljes alakja a legtökéletesebb flamberui benyomást keltette bennünk. A szavaláson őt is rajtacsíptük olykor-olykor. Herceg művészi alakítást nyújtott Metternich szerepében. Sima, rideg és mély diplomata volt, ki oly tökéletes illúziókat keltett bennünk, hogy szinte a nagy kancel­lár világpolitikát koholó koponyáját Rejtet­tük homloka ráncai mögött Vajna is nagyon jó volt Ferenc cm­szar szerepében. Magas, szikár alakja is különösen megfelelt szerepéhez, de maszkja, az meglepő volt. Vonásai csaknem törté­nelmi pontossággal hasonlítottak Ferenc csá­szár arcképéhez. lommal.A többi szereplőről a következő alka­* Színházi műsor: Kedden — harmadszor — „Sasfiók“. Páratlan bérlet. 1 Szerdán — negyedszer — „Sasfiók“. Párod bérlet. Csütörtökön, yi­.kereszt napján két előadás. Délután félhelyárakkal „A milliár­dos kisasszony“ operette, Évi­­ szerepében: Lugossy Irénnel. — Este ez idényben elő­ször „A szerencse fia“, Drégely Gábor szati­rikus vígjátéka, a címszerepben: Inke Rezsővel. Páratlan bérlet. Pénteken — zónaelőadás — »Bél­­királynő“ operette. Páros bérlet. Szombaton — újdonság, itt először „A kék egér“ bohózat. Páratlan bérlet. Vasárnap délután „Próbaházasság“, énekes bohózat.­­— este — másodszor —— „A kék egér. Páros. — Étvágytalanságban szen­vedők sokszor mindenféle csodaszer­rel próbálkoznak, melyek a gyomrot m­egtörlik és ingerük, de kívánt hatást legfeljebb csak egy-egy alkalomra ké­pesek előldözni. A­ki étvágyát állan­dóan helyre akarja állítani, célját úgy fogja elérni, ha néhány napon át a reggelizés előtt 1—2 deciliter Ferenc Józssef-keserűvizet iszik. A „Ferenc József-keserű­viz-források“ Igaz­gatósága Budapesten van. Apróságok. — Hát aztán Kohn úr az év végén természetesen leltározott és mérleget készí­tett ? van. — Mire leltározni? A mi az üzletben arról úgyis tudom, hogy nem az enyém. S mire csináljak én mérleget ? Kell nekem pontosan tudni, hogy mivel tartozom? * X. úr Sylveszter estélyén a Pannóniá­ban szórakozott, s dél felé járt az idő, mi­kor másnap odahaza felébredett. Meglepetve látta, hogy a fél arca nagyon piros és egy kissé meg is van dagadva. — Most csak azt szeretném tudni, — monologizál csendesen — hogy mi történt velem. Pofon ü­tött-e valaki, vagy pedig elestem, avagy mind a két eshetőség fentforog. — Mindig mondom, hogy hitelbe ne vásároljatok!/Az uj­­ év nem áll egyébből, mint számlából. — De hiszen nem fizetsz senkinek ! — Még csak az hiányzik. Nem elég, hogy boszankodom. * Egyik jóvérű úri­ember a kaszinói kabaréról és mulatságról referál, a­mikor valaki azt kérdezi tőle, hogy aztán reggel felé voltak-e sokan becsípve. — A­hogy én láttam, be volt ott csípve mindenki, talán még magam is. * Bögre az újév napján, mikor megunta a sok gratulálót, kiadta a parancsot, hogy a kaput zárják be és többé senkit be ne eresszenek. — Egyebet nem hall az ember, — dörmögi magában — mint boldog uj évet, s a vége az, hogy tele van jó kívánsággal, a zsebe pedig üresen maradt.Demeter: HÍREINK. — Ezüst lakodalom. Tar Károly a Wesselényi utcai állami elemi iskola igaz­gatója s neje Szegedy Mária úrasszony szombaton ünnepelték házasságuknak hu­szonötödik évfordulóját. A kartársak s a tisztelő rokonok s jó barátok közül számo­san keresték föl az ünnepelt közszeretetben álló jubiláns házaspárt, hogy e nevezetes alkalomból jó kivánságaikkal üdvözöljék. Az ünnepelt házaspár házánál fényes lakoma zárta be az ünnepségek sorát.­­ H. Bálla Mariska Déván. H. Bálla Mariska, mikor az erdélyrészi kerü­letben Heves társulatánál működött, szintén nagy népszerűségnek örvendett s hogy évek múltán is kellemesen emlékeznek vissza szereplésére mutatja az is, hogy szeretettel­jes sorokban hívták meg a dévaiak. Szin­­társulatunk kedvenc szubrettje a legnagyobb készséggel tett eleget a szives meghívásnak, s férjével együtt el is utazott, hogy a dévai izr. nő egylet által január 5-én a Nemzeti Kaszinó helyiségében tartandó műkedvelői estélyen közreműködjék. — Hajtóvadászat: Sikerült hajtó­vadászat volt január 3-án Csegöldön. Vécsey László báró meghívására a megyei notabili­­tások s városunk Nimródjai közül 12-en vettek részt a vadászaton. Jelen voltak a vendéglátó bárón kívül Domahidy Viktor s Szuhányi Ferenc nagybirtokosok, volt orsz. képviselők, Luby Béla orsz. képviselő, Bikfalvy Albert nagybirtokos, Orosz Alajos főgimn. tanár, Kovács Béla mérnök s Pethő György jószágigazgató, Träger, Polák 8 Bartha uradalmi tisztek, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás s Szeőke Sándor föld­­birtokos távolmaradásukat kimentették. A vadászat eredménye 52 nyúl, 4 fácán s 1 róka. Vadászat végeztével a csegöldi ura­dalomban báró Vécsey vendégéül látta a vadászaton részvett Nimródokat, kiknek tiszteletére fényes ozsonnát adott. — Szylveszter esti mulatságok, Kedves, vidám, és ötletes módon búcsúztatta el a Társas-kör az 1909. esztendőt. A ka­barettek nagy mestere Nagy Vince olyan programmszámról gondoskodott, a vidám szellemességnek és a fesztelen, de finom diszkrét tréfának annyi ötletes gyöngyszemét tárta elő,­ hogy a közönségnek valóban a legkellemesebb szórakozásban volt része. A konferencier szerepét Nagy Vince töltötte be, sok ötlettel és szellemességgel. A Prog­ramm számok mind ügyesek voltak, a sze­replők Bartl Róbertné u. a., Csomay Győző, Atzél Nándor, Tombory Ernő, Fábián Lajos (különösen aktuális strófáivá), Varjú Iboly­kának Nagy Vincével előadott jelenetével mind-mind sikerült számok voltak. Különö­sen tetszett a Nagy Vince által szerzett Haverda ügy paródiája, mely mindenkit meglepett pompás humorával. Műsor után sikerült táncmulatság volt. — A kereske­delmi s gazdasági csarnokban szintén pom­pásan sikerült műsorral búcsúztak el az ó évtől. A táncmulatságot mű­sor előzte meg, melynek szereplői: Dr. Dénes Viktor, Dr. Farkas Jenő, Dr. Havas Miklós, Dr. Fischer József, Gál Jenő, Dr. Rácz Endre, Dr. Ro­senfeld, Dr. Fekete Rezső s Antal voltak. — A Pannóniába a Polgári Asztaltársaság rendezett kitűnő kabarettet a színtársulat közreműködésével. — Vételár kiutalás. A vallás s közoktatásügyi miniszter a magyar tanul­mányi alap mint gimnáziumi fentartó alap terhére az uj kir. kath­. főgimn. céljaira a Jezsuita rendház telkéből tudvalevőleg 2600 négyszögölet vásárolt meg, négyszögölenként 67 koronájával számitva 174,200 koronáért. A vételárból a vallásügyi miniszter ’ mvost első részlet fejében 100,000 koronát utalvá­nyozott ki a rendháznak. Az adásvételi szer­ződést ő felsége 1909. okt. 28-án látta el jóváhagyási záradékkal, mely a napokban érkezett le Ratkovszky Pálhoz, a főgimn. főigazgatójához. — Világtalanná lett dalköltő. Dóczy József nagykárolyi pénzügyi titkár, kinek szebbnél-szebb nótáit országszerte da­lolják, mindkét szemére megvakult. A sze­rencsétlen sorsú titkárt nem rég helyezték át Temesvárról Nagykárolyba s gyönyörű nótái itt is nagy népszerűséget szereztek szá­mára. Szomorú ez a valóság és azt hisszük, még szomorúbb, még busább dalokat fog fakasztani a tragikus sorsú zenepoéta lelké­ben, mert nem akarjuk hinni, hogy szeme­­világával azoknak a melegszívű édes bús ma­gyar melódiáknak is vége szakadt, amelyek­kel Dóczy annyi könnyet facsart ki a ma­gyarul érző emberek szeméből és igaz gyön­gyökkel gazdagította a mi szép népdal iro­dalmunkat. — Változások az egyházmegyé­ben. A megyés püspök Nagysomkutra, Pilcz Ede máramarosszigeti s. lelkészt nevezte ki lelkésznek, Máramarosszigetre, Boschetti An­dor nagysomkuti ideigl. lelkészt Márama­­rosszigetre küldötte s. lelkésznek, Gájásy Alajos káluvnndi s. lelkész egészségi okokból három havi szabadságot kapott, helyére Vil­mos Endre küldetett ki s. lelkésznek. — Kinevezések. A földmivelésügyi miniszter a vízügyi műszaki tiszti személy­zet létszámában Gillyén Sándor kir. mérnö­köt, városunk fiát, főmérnökké; — az igaz­ságügyi miniszter Strobel Alajos kolozsvári kir. törvényszéki joggyakornokot a nagyká­rolyi járásbirósághoz jegyzővé j — dr. Do­mokos Andor helybeli gyakorló ügyvédet ezen kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottá nevezte ki. — A vallás és közokta­tásügyi miniszter Monoky Sándor urai-i vef. elemi iskolai tanítót a vámfalui állami elemi népiskolához igazgatóvá nevezte ki. — Körorvosi helyettesítés A főis­pán megbízta dr. Steinfeld Géza orvost a krassói körben dr. Melchner Vilmost pedig­ a nagypaládi körben a körorvosi teendőknek helyettesi minőségben való ellátásával. — Uj tanítónő. A ref. felsőbb leány­iskola fentartó testülete a Benedek Erzsébet elhalálozása folytán megüresedett tanítónői állásra Atzél Ilona okl. polgári iskolai taní­tónőt, a budapesti Erzsébet női iskola volt jeles növendékét választotta meg.

Next