Szatmár és Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-04 / 1. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. könyvvel rólam is megemlékez­tek, és a mennyire fölemelő érzés­­sel olvastam igaz emberbaráti és emberséges tevékenységük szép eredményét, ép olyan bántólag hatott reám e vidék csendes né­masága — ne mondjam — indo­lenciája. Ma, amikor a súlyos idők nyom nélkül nem szabad, hogy az emberi lelkükről elmúl­janak ; ma, amidőn az adakozás és jótékonykodás olyan szép ered­ményeket mutat fel (túlbuzgalmá­ban sokszor tévútra is jutva) csak épen egy tér lenne e város falai között teljesen figyelmen kivü­l hagyva, egy tér, amelyé az élet, a jövő, minden reménység és keserűségével, minden boldogulás és nyomorúságával, minden hit­, dicsőség és minden megaláztatás, semmivé levés keserű kilátásával. E tér, amelyről szólok, a házas­ságon kívü­l született gyermek (mennyire szaporodik most ezek száma!) és az apai tekintélyt és fegyelmet nélkülöző fiatalság or­szága. Örömmel veszi minden igaz ember a hadi árvaház létesülési szándékát. Csak nem kell a dolgot lanyhán kezelve, az idő mosoch­­jával megőröltetni. Mostan aki taszen kétszeresen tesz és haloga­tásra idő nem adatik. Hanem hát a hadi árvaház­zal a kérdés csak némileg van megoldva. Szeb­b számuk nincs a kis ezüstölködőknek, a kis ínsége­seknek, akik néma kitiltással nyújtják sok esetben felénk segélyt kérő kezeiket. Ezek munkát, se­gítséget és erkölcsi támogatást kérnek. Ezen a téren a­hová én hívom dolgozni az igaz embere­ket, nincs az erszényök igénybe Kezet fogott velem és egy pillanat alatt olyan lelkesedés tört ki a vezérkaron, hogy felemeltek és nagy éljenzés között végig mentek velem a gárdaezred előtt, a­mely a német hadseregben a leg­nagyobb kitüntetés szokott lenni. Sürgönyileg gratuláltak Vilmos császár, a német trónörökös, Hin­­denburg és valamennyi vezénylő tábornok, de a legjobban esett a Ferdinánd bolgár király levele, a­ki nagy örömét fejezte ki a felett, hogy most nem egymás ellen, de egymás mellett harcolunk, nem úgy, mint a török háború idejé­ben. Sőt megemlékezett arról is, hogy mi valamikor együtt szol­gáltunk a honvéd huszároknál. De a legjobban esett mégis az, hogy a levelet a királyné, továbbá Cirill és Boris hercegek is aláírták. Most aztán lázasan csinálom a Szaloniki elleni terveket. Már nagyobbrészt készen is van. Külö­nösen tetszik, a­mi a bolgárok részére van szánva, Todorosf bol­gár tábornok valósággal ujjon­gásba tört ki, mikor neki meg­mutattam. Alig is várom már, hogy görög földre lépjünk és talál­kozhasson­ az én régi barátommal, Vasszos ezredessel, a­kivel annak idején a krétai hadjáratot végig csináltam. Tek. Szerkesztő Úr! Ma este egy kis barátságos összejövetel lesz Mackensennél, már hallom is az előszobában a Gallwitz dör­­mögő hangját, a­kivel abban álla­podtunk meg, hogy 7 órakor beszól hozzám és együtt fogunk elmenni. Ég vele és gyöngyharmat!! véve, csak a szívek és lelkek. Nem alamizsnát, nem kegyelem kenye­ret kérnek az apró lelkek, de a tisztességes élet leélhetésének le­hetőségét, ezt pedig egy kis igaz jóakaró segítséggel könnyen nyújt­hatjuk nekik és ha fáradtságunkba, önmegtagadásunkba kerül is, an­nál értékesebb a cselekedetünk. Gyönyörűen mondja Maeter­linck a szegények kérése cím­ű könyvtáruk 4-ik oldalán : „Emberi berendezéseinkben sok és nagy az igazságtalanság. Isten eszméje által, ki minden sorsot intéz, ki­veszett belőlünk az egymással szemben való felelősség érzése. A nyomorban és szegénységben ter­mészeti csapásokat látunk és­ nem gondolunk arra, hogy a mi be­rendezéseink és hiányaink az okai, ha ezek a szenvedések megvan­nak és öröklődnek.“ Most a hadi árvaház léte­­sülési előmunkálatainál, ne had­ják kérem figyelmen kívül, megtéves­yedett vagy büntetőtöket a kiállott fiatal­korúak otthonát. E kettő egymást mintegy kiegészíti és az ország már más vidékein létesült ilyen otthonok mintája szerint, a tervezett 22 holdon en­nek is helye kell legyen. Csodál­kozva láttam, és még nem tudtam soha érteni, hogy e vidék miért zárkózik olyan vastag chinui fal­lal e kérdés elől el. Azonban e falnak mostan le kell omolnia, mert nemzetünknek nagy ember­­veszteségét kell méltóképen holyre pótolni törekedni. Vajay Károly kir. tan. újon­nan megválasztott polgármester egyszer az mondta nekem, hogy ő a Patronage, — hát kérem eb­ből kifolyólag. Írja most ismét kibontott zászlójára e pontot fő programúéul fel és tegyen ezáltal a haza és népe szeretetéről igaz tanúbizonyságot, nevét pedig aranytollal fogja ezáltal a város történelmében beirni. Dr. Jóger Kálmánná, hive: Ripp. A Hajdúk hadnagya felújításával kellemes meglepetést s igazi élvezetet nyújtott a társu­lat. Dicséretre méltó előadásban gyönyörködtünk a a régi hallott dallamok uj beállításban az új­szerűség ingerével hatottak. A Kék egér. Hogy miért kellett az uj évet a „Kék egér“ című­ csak felnőtteknek jelzett bohózattal megnyitni, nem ért­jük, ha c­ uk babonásoknak nem akarjuk a vezetőket tartani, úgy gondolkozni, hogy ha első nap megtelik a ház, akkor egész esz­tendőben telt házak lesznek. Im­már 2 ik új évet éljük a véres tűz lángtengerében, s az idén talán fokozottabb volt minden ember lelkében a buzgó ima és óhaj, hogy a m­agasságbeli Isten, hatal­mas akaratával fordítsa el rólunk már a további veszedelmet, a temp­lomokban az ájtatos lelkek száz­ezrei imádkoztak egy boldogabb uj évért, egyedül a szinház tar­totta úgy látszik stilszerűnek piros szinlappal köszöntem az újévet. A­próságok. Úgy érzem magamat, mint ezelőtt 32 esztendővel, mikor a „Szatmár és Vidéke“ legelső szá­mán dolgoztunk. Felfrissülve, fia­talos kedvvel, m­intha azóta semmi sem változott volna. Pedig sok mind a megváltozott. Akkor volt pl. egy gárda, a­melyik lelkese­déssel vette a tollat kezébe s nem jutott eszébe mindjárt honoráriu­mot kérni, a mai nemzedék az ilyen munkát már nem ismeri s még ha sokat nem is kíván, de egy vasúti szabaidjegyj iránt feltét­lenül érdeklődik. * Sok kemény harcot vívtunk meg ez idő alatt, sok durva táma­dásban volt része lapunknak is, nekem is. De e­z nem vette el a kedvünket, mert abban az egy pontban, hogy „Szólj igazat, be­törik a fjed!“ a világ most is olyan, mint akkor volt és olyan marad az idők végezetéig, a mi hibánk, hogy tetszetősebb program­­mot nem választottunk magunk­nak, sőt most, hogy a lap új kön­tösbe öltözött, továbbra is kitar­tunk a mellett, hogy csak az iga­zat fogjuk mondani. * Nem vindikáljuk rangunknak, hogy mindig igazunk volt, mert hiszen tévedni emberi dolog, de a­mit védelmünkbe vettünk, arról mindig úgy voltunk meggyőződve, hogy az igazság mellettünk van és soha sem akartunk másokkal elhitetni olyat, a­mit magunk sem hittünk. Már pedig a­ki meggyő­ződését hirdeti, az megtalálja ment­ségét még akkor is, ha esetleg tévedett, sőt fidette áll annak, a­ki sokszor az igazságot védi, de ezt nem magáért az igazságért, hanem más érdekből teszi. # Kevés ember van már azok közül, a­kik a „Szatmár és Vidéke“ születéséhez gratuláltak. Egyetlen egyet ismerek, nem itt lakik, de innen származik, a­ki az első perc­től kezdve hű előfizetője és olva­sója lapunknak. Személyesen nem ismerem, csak leveleiből, mert 32 év alatt gyakran irt hozzám, ál­landóan érdeklődött szülővárosa dolgai iránt , ezeket a leveleket ugy őrzöm, mint drága ereklyé­ket, mert minden sorából látszik, hogy olyan ember írta, a­ki az igazságot nagyon szereti. * Épen ma küldte el a kiadó a félévi honoráriumot, 100 darab virzsintát. Rágyújtottam egyre, pompásan szeles és nagyon jól íz­lik. Ez az egy az, a­mi 32 év alatt nem változott. Eszembe jut róla néhai Móricz Lajos törvény­­széki elnök, a­kinek minden talál­kozáskor ez volt a mondókája: „Ugyan kérem Doktor úr, hogy tudja azt az erős szivart szívni? Meglássa, hogy gyomorbajt fog tőle kapni.“ A­mire én mindig mosolyogtam, pedig csakugyan kezdem érezni, mintha a gyomor­­baj környékezne, ámde ennek nem a virzsinta, hanem a háború az okozója. Demeter. Boldog új évet! Szombaton reggel, új esz­tendő első napján ez az üdvözlés váltotta fel a sablonos kö­zenést és ezzel üdvözöljük most mi is olvadóinkat. Mindenki örül az új­évnek, remél, jobbat akar az ó esztendőnél . Őszintébb a köszö­nése, melegebb a kézezoritása. Üdvözlések, deputációs tisztelgések napja az­ uj év január elseje és ennek a napnak örülnek azok, akikkel évközben a társadalom kissé fukaron­­ bánt. Újév napján, nincs goromba házmester, a postás, ez az agyonfáradt állami szolga, nagyon ragszkodik ahhoz, hogy leveleit csakis a címzettnek sze­­mélyesen adja át, kifutók, bolti szolgák, szabó és cipészinasok, a szemetesek, a pincérek, a hordá­rok, mind mind óriási munkát vé­geznek újévkor, nem­ szabad kife­lejteni egyetlen kuncsaftot sem, hadd tudja meg mindenki, milyen őszintén kivannak boldog ujesz­­tendőt. Újév napja — borravalók napja. Régi szokás, amelyre a szegény ördögök egész éven át számítanak,­ nincs szégyenükre, aminthogy a hivatalnok-elem is számít az ujesztendei repumeráci­­óra. És egy küzdelmes, golyófüs­tös háborús esztendő után, szíve­sebben adnak ajándékot, az em­berek, hiszen Magyarország föl­szabadult a lidércnyomás alól. Újév első napján nem orosz ágyuk gyilkos golyói bömböltek boldog­talan ujesztendőt a Kárpátok ta­lajáról, most a mi fegyvereink hirdetik a messzi északon és délen, hogy a hadiszerencse diadalhoz vezette katonáink vitézségét. Az 191­6-ik esztendőt, így tehát öröm­mel fogadták, mindenesetre jobb kedvvel, mint tavaly, amikor el­lenségeink még nem számolhat­tak egy diadalmas májusi hajnal és októberi reggel sorsdöntő jelen­tőségével. Ma már nincs Szerbia és Görbéétől a Dunáig, véres napjain az ó esztendőnek a mi katonáink, hős fiaink írták a jövő történelmét. Ünnepnapja volt a magyar léleknek január 1-én, a háború súlyosabb gondján már túl vagyunk. Friss erővel előre, — a reményteljesen boldog uj esztendőben. Az 1316 ik év. Szombaton kezdődött, és vasárnap végződik. Van benne 3 nap­, 2 holdfogyat­kozás. A farsang 61 napig tart, jan. 7-től, márc. 7-ig. Husvét ápr. 23-án 24 én. Pünköst jun. 11-én. A diákok szeretni fogják ezt az évet, mert csak István király esik vasárnapra s igy egy szünnap sem fog elmaradni. A karácsony ünnep sokáig tart majd, mert 24-ike va­­sárnap s igy 3 ünnep jön közvet­lenül egymás után. Az 1916-ik év különben szökő esztendő n igy Mátyás ugrani fog. Uj közjegyző. Az igaz­­ságügyminiszter dr. Pallai M. Béla zilahi kir. közjegyzőt hasonló minőségben Szatmárra kinevezte. A Cholnoky Imre halálával meg­üresedett szatmári kir. közjegyzői

Next