Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Numizmatikai Közlöny 128
történeti irodalom. 129 főre vert szabadság-érmének leírása ; Magyar vonatkozású alapítványi érmek és jelvények czímmel Nentwich I. »Wiener Stiftungspfennige« czímű közleménye alapján a Mikosch-, Batthyány- és Herberstein-Illésházy-féle alapítványok jelvény-érmeinek ismertetése ; Scharff Ferdinánd selmeczbányai gyűjtőről való megemlékezés ; Numizmatikai tévedések az irodalomban ; Mikszáth két helyének kiigazítása tölti meg. — Múzeumok, gyűjtemények rovatában Balogh Albin : Az esztergomi főgimnázium pénzgyűjteményét ismerteti csoportok és darabszám szerint . Gazdát cserélt gyűjtemény czím alatt Császka György kalocsai érsek mintegy 2000 darabból álló éremgyűjteményének néhány fontosabb darabját találjuk fölemlítve s azt, hogy e gyűjtemény Daróczy Zoltán paksi földbirtokos kezébe került. XVIII. és XIX. évfolyam 1919—1920. A siralmas gazdasági viszonyok folytán két évfolyam zsugorodott össze egy nyolczadfél íves füzetté. Ennek több mint a felét Göbl Ödön : A magyar bányapénzek czímű alapvető tanulmánya foglalja le. A magyar bányászatnak a szükségpénzek és bárczák körébe tartozó érmészeti emlékeit a numizmatikai irodalomban eddigelé csak elszórtan találtuk fölemlítve. Fölirataik nagy része is megmagyarázatlan volt. A gyűjtők szaporodásával mindinkább szükségessé vált bányapénzeinknek monographiaszerű feldolgozása. Évek szorgalmas adatgyűjtésének és utánjárásának értékes gyümölcse ezen összefoglalás, mely első 6 lapján általános tanulságokat tárgyal, 7—33. lapján pedig 1—209 szám alatt nyolcz csoportban a magyar bányapénzek lajstromát adja idézetekkel, átmérő- és anyagjelzéssel. Az I. csoport Az alsómagyarországi bányavidék (Selmecz-, Baka-, Körmöcz-, Besztercze-, Hodrus-, Úrvölgy-, Óhegy-, Ranitzbánya) ; a II. csoport A felsőmagyarországi bányavidék (Gölnicz-, Szomolnok-, Telkibánya és Phönixhuta) ; a III. csoport Az északkeleti bányavidék (Nagybánya, Nagy-Verem, Wanthbánya, Felsőbánya, Kapnikbánya és Láposbánya) ; a IV. csoport Erdély bányavidékeinek pénzeit (Abrud- és Zalatnabánya, meg egy bizonytalan erdélyi bánya) ; az V. csoport Az erdélyi fejedelmek bányapénzeit ; a VI. csoport Krassó-Szörény vármegyei bányák pénzeit (Bogsán-, Dognácska-, Moldova-, Oravicza-, Resicza- és Szászkabánya) ; a VII. csoport a Bizonytalan beosztású bányapénzeket foglalja magában ; a VIII. csoport Újabb bányabárczák (Kis-Sebes, Körmöczbánya(P), Petrozsény, Salgó-Tarján, Vecseklő, Zsidóvár-Nadrág) sorozatát adja. Az ilyen szellemű és értékű dolgozatok napjainkban nemcsak szigorúan tudományos czélt szolgálnak, hanem a magyar nemzeti propagandának is eszközei! — Hóman Bálint: II. András- és IV. Béla-kori szlavón dénárok. Brunsmid József azon megállapításából kiindulva, hogy András herczeg az első báni dénárok kibocsátása előtt már félszázaddal veretett dénárokat egy szlavóniai (szerinte zágrábi) pénzverőműhelyben, honnét valószínűleg nemcsak az általa megállapított három faj került ki. Hóman azon kérdést kívánja tisztázni, hogy az eddig Árpád-kori magyar dénároknak tartott típusok közül melyek tekinthetők az első báni dénárokat megelőző időből való szlavóniai vereteknek ? A pénzek tipológiai rokonságából, a rajtuk együttesen előforduló félhold és csillag jelvényből és két koronás főből stb. azon eredményre jut, hogy a XIII. század első feléből származó s eddig magyar vereteknek tartott pénzeink közül 38 faj szlavóniai eredetű s ezek kibocsájtása András herczeg kormányraléptétől az első báni dénárok veretéséig terjedő ( 1196—1255) időközre esik. Ezen fajoknak a leletekben mutatkozó előfordulási aránya alapján megállapítja a szlavón veretek chronologikus sorrendjét és pénzlábát. — Procopius Béla : A pápák Századok, 1921. I—V. füzet.