Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Hajnal István: Irástörténet az írásbeliség felújítása korából. Ism. Szentpétery Imre 262
262 TÖRTÉNETI IRODALOM. részben különösen a házkutatások, deputatiózás, a park pusztítása, Halnék elvtárs hatalmaskodása és a szerző menyének bujdosása szolgáltatnak érdekes adatokat. Gyr. Hajnal István : Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1921. Kiadja a Budavári Tudományos Társaság. 8°. 173 lap -I- XXIII tábla írásmutatvány. A palaeographia ép úgy, mint az oklevéltan s a chronologia is már régóta kiléptek abból a gyermekkorból, a mikor még csak mint más tudományoknak, elsősorban a történelemnek segédtudományaival volt érdemes velük foglalkozni. Külön módszer, külön czélok és eredmények ma már mindegyiket önálló tudományággá fejlesztették, bár eredményeiknek természetesen ma is főkép a történettudomány veszi hasznát, hogy azokra építve alapozhassa meg az emberiség sokoldalú történeti életének ismeretét. És épen az a külön sajátos módszer, mely által külön tudományágakká lettek, teszi igen gyakran lehetővé azt, hogy ezek a tudományok olyan, általános történeti szempontból jelentős megállapításokra jutnak, amelyek a történettudomány szokásos eszközei és módszere számára úgyszólván hozzáférhetetlenek. Az előttünk fekvő dolgozat is olyan kérdéseket vizsgál a palaeographia módszerével és eszközeivel és tegyük hozzá mindjárt : olyan kérdésekben jut figyelemreméltó eredményekre, amelyek a hazai és az általános művelődéstörténet körébe vágnak, amelyeknek megoldása azonban a közvetlen források hiánya következtében más módon alig lehetséges vagy legalább is kevésbbé sikerrel biztató. Viszont a palaeographia eszközeivel nyert megállapítások és az ezekből levonható tanulságok jól beilleszkednek a más módon elért eredmények közé és azokat kiegészítik. Az írás a művelődés fejlődésének és terjedésének legfőbb eszköze ; története a művelődéstörténetnek egyik fontos fejezete ; a körébe vágó kérdések vizsgálata tehát már magában is művelődéstörténeti érdekkel bír. Hajnal István dolgozata azonban olyan távolabbi megállapításokra is jut, amelyek a palaeographia keretein túl a művelődéstörténetnek messzebb eső területeit is érintik. A dolgozat tárgyául, szolgáló kérdés tulajdonképen ugyanaz, melyet Hajnal első, IV. Béla király kanczelláriájáról szóló dolgozatában (Turul, 1914) is érintett, azonban most kiterjesztve, szélesebb alapokon és más kapcsolatokban veszi azt vizsgálat alá. A XII—XIII. század tanult papságáról van szó, mely a világi és egyházi udvarok körében él, annak ügyeit intézi, művelt