Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldos serege. Ism. Zsinka Ferenc 401
történeti irodalom. 403 alakítottak ki, a kor szokása szerint a huszita zsoldosvezér is lóra ültette vitézeit s nem volt többé szükség a szekérvárra sem, amely szintén átalakult a viszonyok igénye szerint tüzérségi fegyverek hordozójává. A történeti adatok is hozzájárultak a későbbi téves történelmi közvélemény meggyökerezéséhez. Mert valóság volt az, hogy Mátyásnak voltak zsoldosai és zsoldosvezérei. Szüksége volt rájuk meg nem szűnő harcaiban. A vezérek közt votak csehek is szép számmal, mint Háy Ferenc, aki Szabácsnál esett el, Jan Zeleni, aki végigdúlta Ausztriát, Cernahorai Dobes, Tettauer Vilmos, a „fekete" Haugwitz és mások. Ezek a tények, összekapcsolva a valószerűvel, támaszkodva a későbbi írók határozott vallomására, létrehozták a fekete seregről szóló tévedéseket, amelyekkel szemben senki sem vette figyelembe a néma, de annál kiáltóbb valóságot, hogy egyetlen egykorú forrás sem említi a gyalogos fekete sereget semmiféle vonatkozásban a király halála előtt. A fekete sereg elnevezés is megfejtést nyer Tóth előadásában. Mátyás halálakor leghasználhatóbb zsoldosvezére a cseh Biskupitzi Haugwitz János, akit egyes források a „fekete" Haugwitz néven is emlegetnek. A hirtelen támadt fejetlenség megnövelte Haugwitznak és seregének értékét; a magyar főrendek és Ulászló kaptak rajta, mert az egyedül használható katonai erőt jelentette a nagy bomlásban. Értékét csak növelte a török támadás, amelynek hírére a végekhez rendelték le. A zilált pénzügyi állapotok közt azonban fizetése ritkán járt ki, a zsoldosnak pedig élnie kellett; elvette tehát a neki szükségeset ott, ahol érte, így lett Haugwitzból és népéből, akiket ebben az időben kezdenek mind többször vezérükkel együtt fekete néven emlegetni — ostora az országnak, védője helyett. A kellemetlen védőktől Kinizsi Pál, az alsó részek főkapitánya szabadította meg az országot, rajta ütött a Száva környékén pusztítgató zsoldos hadon a valkómegyei Halászfalva (ez is új megállapítás eddigi ismereteinkhez képest) nevű község közeliben és széjjelverte. A többit elvégezék a földühödt lakosok A megmaradtak 1493 január 6-án írták alá azt a kötelezvényt, melyben megígérték, hogy a király és az ország ellen nem hadakoznak. Így szabadultak csak az országból. Ez az adat egyben a fekete sereg pusztulásának dátuma, az utolsó szervezett katonai erőnek a mohácsi katasztrófa előtt. Tóth Zoltán világos fejtegetései meggyőzően elénkbe adták, hogy Mátyás királyunknak volt ugyan állandóan zsoldos népe, ez azonban csak kis számban volt gyalogos, nagyobb számban lovas volt, feketének pedig csak a király halála után nevezték azt a töredékét, amely az új uralkodó alatt továbbra is megmaradt az ország és uralkodójának érdekei szolgálatában. Ennek a töredéknek a zavaros időkben kifejlődött elnevezése vetítődött vissza és kapcsolódott hypostasisszerűen Mátyás egész korszakához. Zsinka Ferenc: 26*