Századok – 1932
Szemle - Joël Karl: Geschichtsphilosophische Problematik seit der Jahrhundertwende. Ism.: Hajnal István 479
SZEMLE. 479 történeti gondolkodás és szabadságeszme elválaszthatatlanok. A történet a szabadság fejlődése. Eszméje minden ellenhatás ellenére is minduntalan feltámad. Az antihistorizmus másik vonása az európai közösség öntudatának hanyatlása. Történeti és európai öntudat egyet jelent, mert itt érte el az emberi történet a csúcspontot , a szabadság ideálját, ezzel vállalt küldetést az egész világ számára, s nincs európai állam vagy nemzet, melynek története önmagából, az európai közösség életéből kiszakítva, megérthető volna. A háború következtében azonban Európa széthullott, s inkább a nacionalista ellentétek, mint a közös vonások állnak előtérben. De ha mindez tévedés is volna és korunk valóban egy új eszme és új szellemiség csíráját rejti magában, a tudósoknak, kutatóknak, filozófusoknak mégis az a kötelességük, hogy megőrizzék a múlt, a hagyományok, a szabadság örökségét. Nekik kell kiépíteni a hidat a múlt és jövő közt. Mert történeti tudat és kulturális tudat egyet jelent. A C.-nak korunkról mondott kritikájával szemben azonban ott vannak a valóság súlyos tényei, melyeket épp oly kevéssé lehet elhárítani, mint e kritika logikumát. Ott vannak a társadalom feltörekvő barbár tömegei, melyekkel szemben a liberalizmus ma csakugyan a kultúrvilág katasztrófáját jelenti, ott van az individualizmusnak a sekélyesebb lelkekből álló társadalmakra gyakorolt szét-s porlasztó hatása, ott a nacionalista-egoista imperiálizmus ténye, mellyel szemben naiv hiábavalóság az internacionalista pacifizmus a gyakorlatban, és legfőképen ott van az egyenlőtlenségnek vastörvénye, mely uralkodik a teremtett világban, mint aegújabb kutatások is erősen hangsúlyozzák. Mindez a hagyományozott gondolatvilág revíziójára kényszerít. De csak revíziójára, vagyis továbbfejlődésre. Mert amennyire nem lehet igaza C.-nak pesszimizmusában, hogy korunk nem rejt magában fejlődésképes csírát, annyira igaza van, amikor a radikális törekvésekkel szemben, a tradíció iránti hűségre int. A tudománynak valóban nem lehet magasztosabb feladata, mint hidat teremteni a múlt és jövő szelleme között. Joó Tibor (Szeged). Joël, Karl : Geschichtsphilosophische Problematik seit der Jahrhundertwende. (Archiv f. Kulturgesch. 20. k., (1930.) 199—221. 1.) Nem beszámolót ad, hanem inkább programmot, a 19. század történetfelfogásának éles elítélésével ; e század a fejlődés, haladás fogalmával csupasz összeadássá, sivár masszává tette a történetet. A periodizálás kérdésében látja tehát a legégetőbb, központi problémát. A három generáció, tehát az évszázad a természetes egység, ha nem is külön egyedi élettel, de valami sajátos dominánssal, hangsúllyal ; a XIX. század quantitás- és kontinuitásfanatizmusa ellenében át kell éreznünk, hogy az egyes évszázadok mondani, adni is tudnak egymásnak valamit. Önálló, örök értékeket, amelyekre a következő századperiódusoknak törvényszerűen vissza is kell térniök. A történetnek a poláris jellege még lényegesebb, mint a szekuláris. .. tehát főként a mindent nivellálás, mennyiségként való felfogás ellen szólal fel, a koroknak önmagukban való értékelését sürgetvén, Bankénál is erősebben. De várjon, amikor az egyes korszakokat oly erőszakosan igyekszik egységes képletekre visszavezetni, jól szolgálja-e ezt a kitűzött célt? Hatalmas gépalkatrészek zaját halljuk ki előadásából, nem a természetes múlt életet. Hajnal István: Mittellateinisehes Glossar. Untpr Mitwirkung von F. Gröbel hrsg. von E. Habel. Paderborn, F. Schöning). 1931. 8° VIII, 432 hasáb. 6 RM. A porosz tanügyi hatóságok 1925-ben elrendelték