Századok – 1947
Tanulmányok - DECKER-HAUFF; HANSMARTIN: A legkorábbi magyar-bizánci házassági kapcsolatok 95
A LEGKORÁBBI MAGYAR-BIZÁNCI HÁZASSÁGI KAPCSOLATOK 97 Aliain sororem eius quidam cornes ex claustro quodam sanetimoDiaLium abstractam duxit et ex ea Fridericum Ratisponensem advocatum genuit. Ipsa autiem Sophia ex duce IVLaginone quattuor filias habuit: Wulfhildem. nostram, Hailicgam malrem Alberti marchionis de Saxonia, tertiana quara duxit dux Maraviae, quart am quam Eggehardus comes de~~Schirin a quodam moiiasterio sanctimonialium in Ratispona abstulit ac sibi matrimonio copula,vit Ottonemque palatinum ex ea progenuit."1- Ezt a helyet eddig nem részesítették kellő figyelemben a miatt a szembeötlő zűrzavar miatt, mellyel a nemzedékeket összekeveri egymással. Biztosan téves az az állítása, mintha magyarországi Zsófia, Kálmán király nőtestvére lett volna. A valóságban Kálmán atyjának, I. Gézának a húga volt, tehát Kálmán nagynénje. Éppen ilyen téves az az adata is, hogy Zsófiának mind a négy leánya, szászországi Magnusszal kötött házasságából született volna. A valóságban csak az itt elsőnek említett két leánya (Wulfhild és Heilica) származott Zsófia második, szász házasságából. Viszont a másik két leány — kiknek keresztnevét a krónikaíró nem ismeri, hanem csak mint „tertia"-t és „quarta"-t szerepelteti őket — valójában Zsófia idősebb leányai voltak a Weimar-családból való I. Ulrich krajnaisztriai őrgróffal kötött, első házasságából.13 A História Welforum szerzője ezen a helyen nyilvánvaló módon két forrást használt. Ezek egyikét ismerjük, s ez ránk is maradt. Ez az 1120 és 1126 között 14 keletkezett ú. n. „Genealógia Welforum".15 Ez a forrás a megfelelő helyen ezt mondja:: 12 Hist. Welf. (ed. König), 24—26. 1. 13 Mivel a krónikaíró Magnus herceg leányait keresztnevükön (Wulfhild, Heilica) ismeri, viszont Ulrich őrgróf leányait csak sorszámokkal sorolja fel, azt gyaníthatjuk, hogy forrása még tudott a leányok két házasság között való megoszlásáról. Az első házasságból született leányok keresztneve valószínűleg Willibirgoo vagy I. Konrád brünni [ Moraviae] herceg, vagy I. Konrád scheiern-dachaui gróf, a merániai [ Merahiae] uralkodóház törzsatyja volt; vö. K. Trotter, Otto Freiherr von Düngern, Genealogisches Handbuch zur bayrisch-österreichischen Geschichte c. művében: 1. Liefrung, Graz, 1931. 23. és 32. 1.) és Richgard (1. 1. Ekkehardscheierig gróf) volt. Ha tehát felteszszük azt, hogy az „ex duce Maginone" szavak (esetleg már a forrásban?) tévedésből rossz helyre kerültek, a romlott helyet könnyen lehetne így javítani: „Ipsa autem Sophia quattuor filias habuit: ex duce Maginone Wulfhildem nostram, Hailligam maliem Alberti marchionis de Saxonia, (ex marchione Adalrico) tertiam . . . quartam . . ." stb. Mindenesetre kitűnik az, hogy a hagyomány magva, mely a krónikás szeme előtt volt, jó és megbízható forrás volt. 14 König ennek keletkezési idejét a legkorábban 1127-re teszi („entstanden nach dein Tode Heinrichs des Schwarzen [13. Dezember 1126] wahrscheinlich in der nächsten Umgebung Welfs VI."), i. m. 137. 1. Ennek a keltezésnek semmi alapja sincsen, mivel Fekete Henrik halála a Genealógiában sehol sincsen megemlítve. Pedig — a Genealógia egyebütt mutatkozó természetéből következtetve — ilyen nagy horderejű eseményt okvetlenül feljegyzett volna. Sokkal megalapozottabb az a megállapítás, hogy a Genealógiában a legutolsó biztosan datálható tény a gyermektelen V. Welf herceg halála (1120. szept. 24). Nem keletkezhetett tehát „1127 után", hanem 1120 ősze és 1126 tele között kellett íródnia. 13 Egyetlen kézirata: München, Staatsbibliothek, cod. lat. 21. 563, fol. 41. Kiadta G. Waitz: MGH. SS. XII. 733. 1. Újra le van nyomatva: König, id. kiad. 76. kk. 1. Századok