Századok – 1954
Tanulmányok - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa 285
ESZE TAMÁS az eő Nagyságba s Nemes Haza hivségére s az iga alól való felszabaditásnak okáért animáltattanak is az fegyver fogásra.181 Miként Rákóczi, a nép is remélte, hogy a nemességet meggyőzi és a felkelés ügye mellé állítja a kiáltvány. Breznában a követek beszéltek is erről a reménységükről a bujdosó uraknak : »A nemesség bizonyára csatlakozni fog azzal a katonasággal, amelyet a vármegyéknek kell kiállítani.«62 A nemest és a jobbágyot egyszerre nyomorította a császári katonaság eltartására szolgáló hadiadó, a porció : a jobbágyokat koldussá tette, a nemeseket eladósította. Károlyi Sándor, a nemesi ellenállást szervező szatmári főispán is kételkedett a nemesi felkelés sikerében, mert »a nemesség elporciózta mindenét«.63 A felkelő jobbágyok keresték is a nemességgel való együttműködést, s nagyon vigyáztak, valahogyan el ne idegenítsék maguktól a nemeseket. Mikor mégis kártételeket okoznak javaikban és halállal fenyegetik őket, nem a birtokos nemességgel szemben táplált »természetes gyűlölség« vezeti a kurucokat, hanem vagy bosszút akarnak állani a korábban elszenvedett személyes sérelmekért, vagy pedig fenyegetéssel is kényszeríteni akarják az urakat a kurucságra. Kis Albert azért dúlta fel Domahidy Miklós kölesei kúriáját, mert az 1697-ben, mint Szatmár vármegye alispánja, tortúrával vallatta.64 Kajdy Istvánt, Kis Albert regimentjének későbbi ezeres kapitányát, azért akarták megölni, mert vonakodott közéjük esküdni, de mikor esküvel fogadta, hogy Rákóczi kijövetelekor kuruccá lesz, nem bántották többé.65 Kajdy esete arra vall, amiről máshonnan is értesülünk, hogy a nemesség kételkedett a breznai kiáltvány hitelességében. Elképzelhetetlennek találta : Rákóczi, a Princeps, a Római Szent Birodalom hercege, erdélyi fejedelmek ivadéka, a nagyúr, vagyonára és származására nézve első ember a hazában, zendülő jobbágyok élére álljon s velük indítson hadat a hatalmában megnövekedett Habsburg-ház ellen. Midőn Károlyi beszámolt Koháry Istvánnak, felesége nagybátyjának, Rákóczi kiáltványáról, tartalmának ismertetése után ezeket írja : »Az pátens az eő neve alat vagyon, subscriptióját, ha imitálták is, úgy írják, igen tanulták ; pecsétye oly nagy, mint az Erdély országi ; bal felől alatt Bercsényi subscriptiója vagyon.«66 E kételkedéssel azonban nem lehet megmagyarázni a nemesség elutasító magatartását vagy elhúzódását. Bereg vármegyéhez a kiáltványnak egy olyan példánya jutott el, amely elejétől B1 Önéletírásáéban mondja. 62 A Mémoires szerint . 63 Koháry Istvánnak írt levelében olvassuk : Károly 1703. május 25. (Thaly Kuruckori Okmánygyűjteménye, II. 29.) 64 »Bárha a lakosságnak s nemességnek károkat nem tettek is, Kiss Albert azonban az előkelő nemesek egyikének, Domahidy Miklósnak, ki alispán volt akkor, midőn Kiss Szathmártt kinzás alá vétetett, kastélyát kirabolta«. (Károlyi Emlékiratai.) 65 Esetét maga mondja el gr. Csáky István beregi főispánhoz intézett levelében. A levél keltezetlen, május 25. táján írta: »Váribul . . . reánk jüttenek, 17-ed magammal elfogtanak, kiket is mind közikben esküdtettek, és engemet is két izben is meg akartak ölni. Megesküdtek arra, hogy vagy megesküszöm, vagy fejemet veszik. Az benei bíráknak és esküdt embereknek sok mellettem Való reménkedések és törekedések után mitigálták dolgomat, arra esküdtettek , midőn az Méltóságos Fejedelem kijün, ez nemes vármegyéknek az zászlót elküldi, ez nemes vármegyével hive leszek, addig házamnál ülök«. (Thaly: II. Rákóczi Ferenc kora a gr. Csákyak, Szepesvármegye és a b. Palocsay-család levéltáraiban. — Századok, VII/1873. 13—14. 1.) — Május 25-i levelében Károlyi azt írja Kohárynak, hogy Rákóczi pátensében megtiltotta azoknak a nemeseknek háborgatását, »kik házaknál maradnak«, ilyen utasítás azonban nem fordul elő benne. 66 Május 27-i levelében.