Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
10 JÖLÖSKEI FERENC Berchtold 1912. december 2-án táviratot küldött Fürstenbergnek, a Monarchia bukaresti követének. Ebben Wickenburg budapesti tárgyalásaira hivatkozva továbbította Lukács és Tisza óhaját a magyarországi románokkal való tartós, jó egyetértés kialakítására. Kérte a követet: tájékoztassa erről Bratianut s egyben kérdezze meg a liberálisok vezetőjét: alkalmasnak tartja-e Mihut a békülési akció közvetítésére, ,,vagy az eredményes kivitelezés szempontjából elengedhetetlennek véli-e a magyar kormány és Mihályi úr között a kapcsolat felvételét?"17 A közvetítő személyek körüli vita, a magyar és román uralkodó osztályok tényleges vezetője, a két ország belpolitikájának tulajdonképpeni irányítója Tisza és Bratianu között csaknem két hétig folyt. Fürstenberg december 4-i táviratában közölte már a külügyminiszterrel Bratianu véleményét a vitás közvetítő személyekkel kapcsolatban. Eszerint a román miniszterelnök nem utasította ugyan kategorikusan vissza a Tiszához közelálló Mihu bevonását a tárgyalásokba, ezt a megoldást azonban a kívánatos eredmény szempontjából célszerűtlennek ítélte. „Bratianu nem tartja ugyan Mihu urat, mint közvetítő személyt alkalmatlannak — írta a követ —, nézete szerint azonban ő kevés befolyást gyakorolhatna a pártra, mivel nem tartozik a párt politikai bizottságához. Mihalyi úr, aki sokkal kevésbé szélsőséges gondolkozású, mint az egyébként pártpolitikai okokból látszik, a románok között ugyanis sokkal radikálisabb elemek is vannak, már azért is alkalmasabb Mihu úrnál, mert ő mintegy a párt feje és a románság összességére nézve kötelező megállapodásokat foganatosíthat, melyeket a legszélsőségesebbek is elismernének."18 1912. december 6-án Fürstenberg levélben is részletesen tájékoztatta a külügyminisztert Bratianuval folytatott tárgyalásairól. Kitűnik ebből, hogy a román liberálisok vezetője a magyar uralkodó osztályok érdekei szempontjából is Mihaljit tartotta a legalkalmasabb tárgyaló partnernek. „Mihalji úr teljesen Magyarország mai államjogi talaján áll — írta a követ —, ezért őt a mérsékeltebb elemek közé kell sorolni. Mégis, hogy a legszélső szárnyon álló embereire gyakorolt befolyása ne csökkenjen, kénytelen időnként engesztelhetetlen hangot is megütni. Hasonló folyamatot lehet megfigyelni a parlamentben is. A politikai vezetőknek legalább formailag tekintettel kell lenniük pártjuk legradikálisabb és egyben legzavaróbb elemeire."19 Tisza ugyanebben az időben a Budapesten tartózkodó volt román minisztert, Alexander Constantinescut igyekezett meggyőzni Mihu alkalmasságáról. E beszélgetés során azonban Tisza — amint Berchtoldhoz írott privátlevele bizonyítja —, meggyőződhetett Bratianu hajthatatlanságáról. Constantinescu ugyanis tudtára adta Tiszának, hogy Mihut Bukarestben „egy kisváros nagyon is jelentéktelen ügyvédjének" tekintik csupán és komolyabb személyek bevonását kívánják a tárgyalásokba. Constantinescu ugyanakkor megnyugtatásul közölte Tiszával: a román nemzetiségi párt vezetői olyan utasításokat kaptak Bukarestből, hogy „a mostani jogállapotok" alapján kössenek békét. Tisza ilyen körülmények hatására fogadta csak el Bratianu ajánlatát. A magyar képviselőház elnöke, Lukáccsal egyetértésben, 1912. december 6-án írta Berchtoldnak : „Aggályaink ellenére készek vagyunk azzal "Uo. 18 Uo. 19 Uo.