Századok – 1995
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Kanada és a Holocaust bűnelkövetői VI/1331
KANADA ÉS A HOLOCAUST BŰNELKÖVETŐI 1341 bizonyítékok egyaránt arra vallottak, hogy a téglagyár Finta Imre csendőrszázados parancsnoksága alatt állott. Mivel büntetőeljárásról volt szó, a szakértői vallomások témakörét szigorúan korlátozták. Mint a szabad országokban lefolytatott más büntető eljárások esetében, itt is gondosan ügyeltek a közérdeklődésre számot tartó történelmi adalékok, illetve az olyan konkrét ténykérdések különválasztására, amelyeket — lehetőleg szemtanúk vallomásainak segítségével — minden kétséget kizáróan bizonyítani kellett. A vád által megszólaltatott szemtanúk, a szegedi téglagyári gettó túlélői, kivétel nélkül idős emberek voltak. 45 évvel a Holocaust után már képtelenek voltak a büntetőperekben megkívánt kikezdhetetlen bizonyítékok szolgáltatására. A jól felkészült védelem teljes mértékben kihasználta a vád effajta gyengeségét, ahogy más gyengeségeit is. Finta védőügyvédje ugyanazzal a taktikával és érvrendszerrel kérdőjelezte meg a szemtanúk szavahihetőségét, illetve a szakértők elfogulatlanságát, hitelességét, amelyeket a történelem revizionistái más tárgyalásokon is bevetettek. Személyes visszaemlékezés i sorok írójának szakértői vallomása súlyosan korlátozva volt. Például a rendelkezésemre álló dokumentáció alapján nem nyilatkozhattam semmiről, ami a vádlottnak a szegedi zsidók tragédiájában betöltött szerepére vonatkozott volna. A tárgyalást vezető bíró különös nyomatékkal tiltotta meg, hogy akárcsak utalás hangozzék el a Finta távollétében, Szegeden, 1947-18-ban megtartott népbírósági perre. A bíró határozatot hozott, és azt az esküdteknek meg is indokolta, hogy szakértői vallomásom kizárólag a következő témákról szólhat: A két világháború közti Magyarország földrajzi és politikai felépítése; az 1944 márciusa után kialakult német-magyar kapcsolatok hatása a zsidókkal kapcsolatos magyar politikára; a német — a tanú szavával — zsidótlanító különítmény működése Magyarországon, és a magyar zsidótlanítás; a magyar Belügyminisztérium szerepe és a kormányhatóságok, amelyek részt vettek a gyűjtő- és deportálási folyamatban; a gettósítás folyamata Magyarország zónáiban és városaiban; a zsidók összegyűjtése, bevagonírozása és deportálása Magyarország nagyobb városaiban, illetve Szegeden, és az ottani helyi hivatalos személyek részvétele.30 Több publikált tanulmányom ismeretében Christie azzal kívánta lerombolni szavahihetőségemet és szakértelmemet, hogy — olykor gőgös és gúnyoros hangon — kijelentette: nem lehet elfogulatlan, aki túlélő és zsidó egyszemélyben. Ezt azzal próbálta alátámasztani, hogy belekötött néhány könyvem címébe, illetve ajánlásába. Ami a keresztkérdések nyomán felmerült, érdemi problémákat illeti, a vádlott és jelenlévő híveinek népes csoportja szemmel látható örömére Christie a következőket akarta az esküdtekkel elhitetni: Magyarország zsidóit azért deportálták, mert „felforgató, az ellenséggel szimpatizáló potenciális szabotőröknek tartották őket".31