Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR előírta, hogy az ispán az adott megye „igaz nemeseinek sorából” válassza ki az alispánt, hozzátette, hogy ezt csak a megye nemességének beleegyezésével {consensus) és akaratából {voluntas) tehesse meg.77 A fentiekben talán sikerült igazolni, hogy már 1504 előtt is számolhatunk a nemesség megyénként eltérő, de tevőleges szerepével az alispán személyének kiválasztásában. A cikkely következésképpen országszerte elfogadottá igyekezett tenni egy számos megyében már alighanem működő gyakorlatot, de egy többféleképpen értelmezhető, ha úgy tetszik, a helyi körülményekre tekintettel lévő megfogalmazással még mindig az ispán - noha egyre kevésbé korlátlan - jogának tekintette az alispán személyének megválasztását. Ezzel összefüggésben természetesen a király ispánkinevező okleveleinek formulái sem változtak: a korábbi évszázadban megszokott módon a megye lakosságát továbbra is felszólították, hogy engedelmeskedjen az ispán által közéjük helyezett alispánoknak.78 Tekintettel arra, hogy a megyei tisztségviselők kinevezése mindig szóban történt,79 és a közgyűlési jegyzőkönyvek 16. századi elterjedéséig csak kivételes esetekben maradhatott róla írás, nehéz pontosan meghatározni, miként kell az 1504. évi 2. cikkelyben rögzített elvárást, a consensust és a voluntast értelmezni. Két alapvető lehetőséggel számolhatunk: vagy az ispán jelöli ki az alispánt és a megye hozzájárul a döntéséhez, ami egyúttal azt is jelenti, hogy jogában áll tiltakozni ellene, vagy a megye választja az alispánt, akit az ispán, ha nincs a választott személy ellen kifogása, megerősít hivatalában. De magától értetődő, hogy köztes megoldások is elképzelhetők, mint amilyet Heves esetében láttunk 1504-ben, amikor látszólag az ispán és a megye egyaránt tisztséghez juttatta a saját emberét. Nem árulok zsákbamacskát: a kérdés eldöntéséhez hiányoznak az egyértelmű források. Az eddig említett eseteket leszámítva a Jagelló-korban két további esetben hallunk az alispán választásáról, így érdemesnek tűnik ezeket is részletesen ismertetni. Péterfalvi Nagy Albert ugocsai alispán híressé vált és jól dokumentált esetéből nem kapunk ugyan egyértelmű választ a kérdéseinkre, de apró részleteket azért megtudhatunk a választásról.80 1513-ban néhány Ugocsa megyei nemes azzal vádolta meg II. Ulászló király előtt a megye ispánját, Perényi Gábort, hogy „nem volt képes körükben az alispánt és a törvényszék jegyzőjét általános dekrétumunk 77 „Et quod vicecomitem quilibet comes parochialis de numero et cetu verorum nobilium illius comitatus, cuius honore fungitur, eligat, quem absque consensu et voluntate nobilium ipsius comitatus eligere nusquam valeat neque possit.” DRMH IV. 162. 78 Az ismert oklevelek kiadását lásd Arch. IL 463-509. 79 Jellemző, hogy a szolgabírák megválasztásáról is alig hallani a forrásokban, pedig ebben az esetben egy régi intézményről van szó. A kérdésre lásd C. Tóth Norbert: Szabolcs megye működése a Zsigmond-korban. Nyíregyháza 2008. 62. 80 Gábor Gyula: Péterfalvi Nagy Albert ugocsai alispán nemessége (1514.). Turul 36. (1918-1921) 11-20.