Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-26 / 8. szám

embert természetállapotjából már régen kilépettnek siratják. Mert ki volna az, ki őt természetkivüli körbe helyzé? vagy talán ma­ga távozott el a’ természettől önfelfedezései által ? Teh­eté e ezt, vagy teheti e ? Épen nem. Ezt egy más erősebb, nagyobb lénynek kelle vala eszközölni. Az embernek eddigi előhaladása csak szükséges következése az emberi társaságnak. Ezen igazságok, hogy az ember társaság nélkül él nem lehet, és hogy társaságban élvén, még természetállapotjában létez, eldönthetlenek. De társaság nem is képzelhető tagjainak physicai, értelmi ’s erkölcsi különféleség ’, úgy álláspontjuk’ ’s foglalatosságaik’, következőleg jogaik’ ’s éldeleteik’ sokfélesége nélkül. Ennek következésében a’ tagoknak minden tekintetbeli különbsége azon alap, mellyen az emberi társaság nyugszik. Ide tartozik minde­nek előtt a’ nemek’ különbsége, az alak, erő, egészség, kor, testi ’s lelki tehetőség, hajlandóságok ’stb. Milly tévedések uralkodnának szükségképen a’ világon, ha az emberek alakja­ikra nézve teljesen hasonlók volnának; lehetne­­ atyját, fiát, leányát, feleségét, kedvesét ’stb. megismerni? ’S miként ma­radhatna fen olly társaság, mellynek tagjai egyformán erősek, egyformán egészségesek, bágyadtak, betegek, öregek vagy fia­talok volnának ? Képzeljünk továbbá magunknak olly társágot, melly csupa okosakból, ügyesekből, fortélyosokból, vagy csak egyforma ostobákból, együgyesekből állana. Minden tagnak külön helyet is kell elfoglalni, mert ketten, sőt többen vagy inkább mindnyájan, egy időben ugyanazon helyen csak nem állhatnak. Azértis némellyek­ben, némellyek alant, mások középett, még mások oldalvást léteznek; némellyek igen kényelmesen ülnek, mások ismét nagyon keservesen.­­ Maga az emberi test sokféle tagokból áll, mellyeknek némellyike annak egész súlyát viselni kénytelen, mások ellenben hordoztatnak. A’ nyelv és szájpadlás érdem­ek és kellemesen csiklandoztatnak, mig más részek kellemetlen működésekkel kénytelenek foglala­toskodni, hogy az egész fennmaradhasson. így van a’ dolog a’ hegygyel, házzal is; ha létezni akarnak, úgy némelly rétegeknek alul kell lenniük, némellyeknek oldalvást, másoknak felül; mert hiszen máskép hegyet vagy házat nem lehet képzelni. Nem kérdeztetik itt, valljon nem igen nehéz e az alsóbb állomány­­részeknek az egész teher’ viselése? kell azt viselniük, mert máskép a’ hegy megszűnik hegy ’s a’ ház ház lenni. Szintigy van az emberi társasággal is; némellyeknek egy, másoknak más foglalatossággal kell vesződniük. Idehányan parancsolnak, mások engedelmeskednek, szolgálnak; amazok jól, ezek roszúl élnek; amazok tobzódnak, ezek szűkölködnek. Minél nehezebb a’ munka, annál roszabb bére, ’s igy megfor­dítva. Mind ez szüleménye az álláspontnak, mellyen helyezzék, ’s ez máskép nem is lehet ; mert hiszen az álláspont csak nem lehet ugyanaz a’ társaság’ minden tagjaira nézve. Szinte vele­született mindenkivel, hogy olly embereket nagyobbra becsüljön , kik gazdag jövedelmekkel ’s azon módokkal bírnak, hogy ma­goknak az élet’ minden kényelmeit megszerezhessék, az az, kik a’ pénz’ és hatalom’ birtokában vannak. Illy magasabban álló személyektől a’ közönséges életben még durvaságokat is felve­szünk, szolgálatokra készek vagyunk irántok még akkor is, ha nincs remény feleslegekből részesülhetnünk. Egy gazdag zsidó, milliónál’, nemesember, mágnás , herczeg, Rothschild iránt — e szavaknál rángatóznak mindazok’ tagjai, kik nem ollyanok— nagyobb tiszteletet érzünk, 's e" természeti ösztönt csak azok vetik meg, kiknek az általán­os világrendről­­épen semmi fogal­mok. Csak illy buták merészelnek egy irányba állítni magokat ezekkel, mondván: „Micsoda? Én épen olly ember vagyok, mint ama gazdag, ama’ hatalmas, mágnás, király ’stb. Ember csak ember, én szintúgy mint más; a’ koldus úgy mint a’ király stb.» Igen, de csak egyenként ’s magában tekintve, nem pe­dig mint az emberi társaság’ tagjai. Igaz, hogy a’ királynak szintúgy vannak természetes szükségei, ’s épen úgy hal meg mint a’ koldus; de mint a’ társaság’ tagjai vajmi távol állanak egymástól! Az egyiknek álláspontja a’ másikétól igen különbözik, ’s ugyanezen helyezetöknél fogva követeléseik ’s jogaik teljes­séggel különbözők, ’s azoknak is kell lenniük. A’ láb szintúgy tagja a’ testnek mint a’ fej; de mindaz neki mit sem használ, mégis kénytelen a’ fejet hordozni; hasonlólag a’ ház’ fenekén lévő tégla szintolly tégla mint az egészen fen rakott, de még­is kell a’ nálánál magasabban fekvőket hordoznia. Ezt az állás­pont okozza. Épen ezért hasznaikban és éldeleteikben is igen különbözők az emberi társaság’ tagjai; némellyek bővelkednek, mások szű­kölködnek. Ez álláspontjaik’ és személyes tulajdonuk’ következ­ménye, a’ nélkül hogy ezáltal a’ társaság háborgattatnék vagy gyengittetnék. Valamint az emberi test szalag-’s egyéb gelesz­­tát táplál, a’ nélkül hogy azért beteg legyen , épen úgy kény­telen a’ társaság némelly ingyenélőket megszenvedni, kik még jólétét szintúgy elősegítik, mint a’ szalaggeleszták az emberi testét, mig igen meg nem szaporodnak. Ki ennek ellenkezőjét kívánja ’s minden embert egyformán akar éltetni, az meg nem fontolja, mit óhajt. A’ természet e’ felől maga nyújt elég ért­hető intéseket. Egyik Grönland’ jégbérczei közt születik, nyo­morultan táplálja magát fókák’ zsírjával, fázván élte’ folytáig; a’ másik Olaszországban narancsot, dinnyét ’s maccaronit eszik ’s mindig izzad. Még nálunk is a’ terméketlen hegyekben igen nyomorultan élnek az emberek, mások megint termékeny vidé­keken sokkal kényelmesebben. E’ kettőnek léte mégis csak igen különböző, ’s erre már magától a’ természettől rendelvék. Mig a’ méhek’ ’s pillangók’ tápláléka méz, tüskét eszik a’ sza­már, más állatok szeméttel, rothadt szerekkel elégesznek meg. A’ dolgozó méh fáradsággal gyűjti a’ mézet, mig a’ here ott­hon hever, a’ királynéval enyeleg ’s magát hizlalja; a’ madár csintalanul repdes a’ jégben, a’ féreg ellenben hason mász a’ sárban, a’ vakandok pedig a’ földet turkálva soha világot nem lát, — így van a’ dolog a’ természetben ’s igy az emberrel. Minden egyes a’ léteinek csak olly módjára tehet szert, mellyet neki részint álláspontja, mellyen született, vagy mellyre egyéb­ként helyeztetett, részint személyes tulajdoni, mellyeket vagy a’ világra hozott, vagy későbben szerzett, nyújtanak ’s mellyre alkalmatossá teszik, így a’ gazdag szülőktől nemzettek a’ ké­nyelmes élet’ elsőbbségét már magokkal hozzák a’ világra; má­sok ahhoz ulajdonságaik vagy csak szerencsés körülmények összefolyása által jutnak, mig másoknál épen megfordítva megy a’ dolog, a’ szerint, mint álláspontokat az emberi társaságban változtatják. Erő, szépség, természeti ügyesség, lélekfelsőbbség ’stb. szóval személyes tulajdonságok rendelik el gyakran a tár­­saságbani álláspontot. Hány hölgy, hány fér­fi nem köszöni könnyű életét egyedül formájának, kecseinek? Mig a’ természet­től elhagyottak az emberek által is elhagyatnak, a’ szépek min­den élheletek’ tengerén úsznak. Hol van itt az egyenlő jog, mellyet minden emberrel veleszületettnek állítnak ? Némellyek szüntelen betegek, mások mindig egészségesek; itt is hol az egyenlő jog egészséges életre? Valamint a’ test’ és lélek’ tulajdoni, úgy a’ foglalatosságok is különbözők az embereknél, ’s úgy is kell lenni. Mert mikép

Next