Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-11-26 / 95. szám
A’ század’ szelleme. Sokat beszélnek a’ század’ szelleméről, ’s e’ szegény szellem mindeddig kényök-kedvök szerint hagyá csapongani, saját rovására, minden nagyhírű íróinkat, a’ nélkül hogy nekik felelt volna; de el végre zaklattatván mindazon vádaktól, mellyeknek tárgyul szolgál, megjelent nekem ez éjjel, ’s nem tudom minő szeszélyből, engem választott védelmezőjéül. Tudom, minő óvakodással kell bánni illy üggyel, ’s illy védencz iránt viseltető tekintetből, nem követendem az ügyészek’ nagyobb részét; nem engedem át magamat buzgóságom’ tévelygésinek, képzeletem’ röptéinek; azon védeszközökre szorítkozom, mellyeket ő adott fel, ’s rövid leendők, bár egy század mellett szólandok. Észreveendi a’ nyájas olvasó egyelőre, hogy védenczem, a’ tizenkilenczedik század, még fiatal, minthogy csak 17 tavaszt látott még; ’s e’ körülménynek, úgy hiszem, kedvezésre kellene bírnia iránta minden részrehajlatlan írót. Irtózatos, kora’ világában, feladatai a’ közvéleménynek bűnök miatt, mellyek korelőtti romlottságot tesznek fel; ’s azon boldog életszakban, midőn az ember csupán a’ legártatlanabb örömöknek él, börtöni ítélet’ keménységét rettegni, ’s végre nyilványosan republicanismusról vádoltatni. Védenczem mindazáltal, kinek természetes bírája a történet, reményű, hogy nem lesz szüksége a’ miatt saját törvényszékéhez folyamodni; felvilágosultabb’s méltányosabbaknak hiszi biráit, hogysem végzésüket rettegné. Nem gyanít ellenségeiben rágalmat, hanem könnyelműséget, bár mind öregebbek nálánál; ’s vádolja őket, hogy midőn észtehetségeiket igazságok’ elkinlésére kellene fordítaniok , akkor ábrándképeket teremtenek , hogy őt legyőzzék, .’s rémítgetik a’ fölötte hiszékeny közönséget túlvilági mesékkel.. Hallgassátok tehát elfogultság nélkül, sőt kellő engedékenységgel az ifjú szellemet, ki szavaimban hozzátok szól: ,,E’ nagy per’ megítélésére, szükséges mindenek előtt — azt mondja ő — egészen vérévé változtatni ezen közönségesen elfogadott elvet: az ész mindig úgy kívánja, hogy a’ hibák személyesek legyenek; ’s a’ törvény, körülbelől, úgy szólott, mint az ész. Annálfogva, jóllehet rám nézve tisztes volt, s meglehet könnyebb is, mint azt sokan hiszik; több pontban védelmezni atyámat a’ 18dik századot, tárgyát a’ legsúlyosb vádaknak, ’s a’ leghevesb lármáknak ; elismerem, hogy e mérték fölött átengedd magát a’ pártszellemnek; éltét viharok közt töltötte; olly sok különböző körülmény egyesült, hogy azt magával ragadja; olly nagy dicsőségben tündökölt, annyi igazságot mondott,, annyi szerencsétlenséget okozott, ’s ellenei, kik őt üldözik, olly nagy számát fogadták el maximáinak, hogy én unokáimra bízom emlékét megboszulni, ’s neki a jövőkor által azon polczot kimutattatni, mellyel Halhatatlan családunkban el kell foglalnia. Én tehát önvédelmemre szorítkozom; ’s hogy magamat igazoljam, elég, hogy magamat megismertessem.“ „Kényes testalkattal születtem , mi mégis Hátráltatni nem fog abban, mint tudjátok hogy száz esztendeig éljek. Aljám, utolsó éveiben, meglehet fölötte elfogulván a’ philosophia’ s szabadság’ szeretetének ábrándítói, mint sok ember is, egy szélsőségről a’ másikra szökött; végnapjaiban csak harczokról, győzelmekről, dicsőség- ’s korlátlan monarchiáról álmodozott; mihelyt születtem, kénytelennek látám magamat hibáiért lakolni. Örököse adósságainak, de nem javainak is, kisdedségemben egy majdnem közönséges háború’viharai által boríttattam el, melly rettenetesen kifárasztott, ’s a’ szigorú végzet rám bízza, annyi dulasok után a’ haosban a’ rendet visszaállítani, ’s tartós békét következtetni a’ hoszú égi háborúkra, mellyek a’ földet megrengetek.“ „Íme éltem’ kezdete, úgy hiszem, már ez is elég vádolom a’ megszégyenítésére. Tudjuk, hogy családunkban, egy örök törvény’ rendelése szerint, mindenikünk csak atyja’ halála’ perezén kezd élni ; minél fogva világos, hogy nem vethetni szememre a’ 18dik század’ romlottságát, kicsapongásait ’s ábrándozásait.“ „Bölcsőmben lakoltam hibáiért, lefizettem adósságait, ’s távol attól, hogy republicanismusról vádolhasson valaki, inkább azt mondhatná ’s pedig alaposan, hogy nagyravágyásból fölötte soká tartottam fen atyámnak igen monarchiás, igen szabadelműtlen, igen hódító rendszerét.“ „De nem kell mindig a’ tettekből ítélni az elveket ; én a' folyamát’ menését követtem , ’s fölötte nehéz volt megállapodnom : egy fiatal század nem állhat siikerrel ellen első perczeiben az agg század végső erőködéseinek.“ „Mihelyt fentartóztathattam magamat ezen meredek hajlítson, mit tettem? Visszaadtam a’ békét a’ világnak , ’s alapul neki a’ királyi tekintetet akarám adni, törvények által korlátozottat, ’s a trón és szabadság közti örökös frigyet. Ez az első nagy tettem, melly bélyegez. Senki sem tagadhatja e’ tettemet; nem lelteimet, hanem szellememet vádolják: lássuk tehát most, mi az, mit század’ szellemének neveznek.“ ,,A’ század’ szellemét megismerni könnyűnek kellene lenni, minthogy ez az egész világ’ szelleme ; hanem gyakran a’ part, felekezet, osztály, társaság, kör’ szelleme által igen el van csúfítva, mellyek azt saját modorukban személyesítik ; mindenki önnön pápaszemeivel látja azt, saját növése szerint méri,, saját véleménye szerint ítéli meg, és saját festékét kölcsönzi neki. A’ kedvetelt önszeretet fölékesíti, az elégületlen hölyt széltépi, a’ szerencsétlenség vádolja, a boldogság védelmezi; az ifjúság szereti ’s dicséri; az aggság gyalázza ’s utálja; hanem legkevesebbé sem hagyván magát korholásaik által zalat látni s dicsérésüktől elkábíttatni, a’század folyvást halad, s haladtában magával ragadja mindazokat, kik elég kábák, neki ellenállani.“ „Gyakran hitték az emberek, hogy néhány lángész ad vala ösztönt, mozgást és irányt századuknak , de fölötte csalatkoztak, érdemük csupán abban áll, hogy azt jól ismerik; nem teremthetik ők a’ körülményeket, hanem tudják azokat hasznukra fordítani; az, ki a’század’ szellemét követi, gyorsan ,messze mérvén , ki ellenkező irányban akar haladni, csakhamar felakad, félrevettetik ’s felfordul.“ „A’ századok’ szelleme egy széle», »«de» ficamhoz hasonlít; nehéz rajta keresztülhatni, lehetlen ellenében haladni. Mégis minden század’ hálátlan gyermekeinek legközönségesb.