Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-06-10 / 46. szám

hűséges alkalma volt a’ nemzetnek, életét ’s vagyonát áldozva, hivségét Fejedelméhez, ragaszkodását ősi alkotmányához kimutat­ni, mellyet a’ külső veszedelmek még inkább megerősítettek. Dicsőségesen országlő királyunk alatt a’ legközelebbi ország­­gyűlésen törvényesített urbér, úgy más az úttal hozott törvények ismét a’ nemzet’ előrehaladott kiműveltetésének ’s érdekei’ valódi átlátásának nyilványos jelenségeit hordják magokon, így ezen alkotmányos ősi rendszer mellett, melly a’ monar­chia’ kezdetétől fogva a’ nemzettel összeforrva, a’ nép’ életének éltető erejévé vált, a’ felséges uralkodó Iláznak boldogító kor­mánya alatt egy rövid század’ lefolyta elegendő volt, hogy népes­ségéből, előbbi virágzásából kivetkeztetett ’s vég pusztulásra jutott honunkat, százezereket haladó hatalmas, erőteljes, ’s, midőn a’ szükség kívánta ’s kívánni fogja, elődeinknek példája szerint hazafiui áldozatokra kész nemesség; vallásos, tudós, erköl­csös egyházi és tanítói rend; részint romjaiból felépült, ré­szint újra támadott számos, szorgalmas, boldog polgársággal ellátott szabad királyi városok újra ellepjék ;­­— hazánk’ közepén fekvő fővárosunk , Királyink’ régi laka, szinte díszesül föleleve­­nülve, egy testvér várost lát elővarázsolva és Dunánk’ bal partján — leginkább felséges uralkodó Házunk’ dicső ivadéka’, a’ majd fél százados ér­demekkel teljes Nádor’ igyekezete által kevés évek’ leforgása alatt honi kereskedésünk’ középpontjává alakultat — ’s nem csal a’ biztos remény, rövid idő múlva a’ világ’ egyik fő­­kereskedőhelyévé alakulandót. Rettentő dühbel­ rombolta ezt le legközelebbi szomorú emlékezetünkre azon elem, melly virágzá­sának fő eszköze volt és leend; — de a’ fiatalság’ ép erejével gyógyítva sebeit, szebb alakban épül hazánknak ezen reménye, hála ismét e’ részben is el nem­ csüggedésünknek, hála dicsősé­gesen országló Fejedelmünknek, kit jóság, kegyelem ’s érzé­keny szív bélyegez , hála Császárja’ ’s annak felséges Háza’ pél­dáját követő velünk egyesült nemzeteknek és a’ század’ emberi érzelmeitől lelkesített külföldnek, hála különösen a’ birodalom­ fővárosának; — nem, soha nem, mig magyar lesz, nem fog az emberiség’ eme’ lelkesedésének emléke kimúlni ezen nép’ hálás szívéből! — Kiterjedett, szép szabadságokkal és kiváltságokkal, erős, boldog néppel dús egész kerületek; hasonló szabad­ságokkal felruházott egyes népes községek; Europa’ legvi­tézebb seregei közé számlált számos ezredek; véghelyeinket ’s határinkat védő számtalan vitéz katonai népesség; az egész országban, különösen az ellenség’ dühének leginkább kitett, az­előtt viz- és pusztaság­ lepte , már most boldog termékeny alföl­dön, hazánk’, sőt a’ monarchia’ ezen éléskamaráján megtele­pedett szorgalmas virágzó gyarmatok, ’s a’ többi szinte számos, hasznos, csendes, már a’ jövendő boldogságnak törvényesen biz­tosított előeszközeivel biró földmivelői köznép, mint megannyi felelevenítlt, vagy igant számozott szüleményei egy rövid század’ lefolytának , aligha ki nem állják az összehasonlítást az ó vagy uj világ’ bármelly hajlatával. ’S a’ mi még ezen anyagi javakat felülmúlja, fenállanak és még bővebben kifejlődtek a’ nemzeti boldogság’ állandóságának garantiái. Fejedelmünknek és az egész felséges uralkodó Háznak világszerte elismert törvényessége, lelkismeretes vallá­sossága ’s igazságszeretete; a’ törvényhozó testnek folyvást­­hatósága, melly szorgosan felügyel az ősi alkotmány’ fentar­­tására, erősen felemeli, ha szükség lenne, szavát annak megsér­tése ellen, — adót, segedelmeket egyedül ajánl, — ’s ha a’ nép’ életének haladó kifejlődése uj törvényeket kíván, azokat minden környülményeknek szorgos megfontolása mellett, a’ fenálló rend­szerrel összehangzólag életbe hozza; folyvásti virágzásban díszült az alkotmányunkkal egy idejű vármegyei és más hely­ha­tósági (municipalis) rendszer — eddig ezen kiterjedésben kívánt, de be nem töltött feladata Europa’ legműveltebb nemzeteinek, melly a’ köz érzetet ébren tartva, a’ helybeli szükségeket öntapaszta­lásból átlátva, legbiztosabb ellenérje a’ tiszti kötelesség’ teljesítésé­nek, ’s legczélirányosabb eszköze a’ helybeli, az egészre jóté­konyan kiható boldogság’ előmozdításának. De még mindezekkel nincs betöltve lehető nemzeti boldogsá­gunknak mértéke. Ma­garország egy még szebb, boldogabb jövendő’ küszöbén áll. Ha az időnek valódi jelenségei felfogatnak, azoknak kifejlődése bármelly oldalról nem akadályoztatik, a’ nemzetnek boldogsága újra bővített mértékben nem sokára hoszú időkre kiterjesztethetik; mert a’ nép’ létének előbb említett, sért­­hetetlenül meglévő elemein kívül, az idő bővebben kifejtette az emberiség’ szellemét, ’s az értelmi és anyagi jobblétnek vágyát; ’s mintha minden össze kívánna hangzani egy virító jövendő’ elő­­varázsolására, uj, a’ kereskedői összeköttetéseket eddig nem is sejdített módon elősegítő mechanicai találmányok az országnak ezen tekintetben is, természetes fekvésénél fogva, még nagyobb fontosságot adának. Magyarország, melly a’ hozzá tartozandó tartományokkal ki­terjedésére —, a’ természet’ minden adományait különbféle bőség­ben tenyésztő és még sokkal nagyobb kiműveltetést elfogadható földjére —, erős, értelmes, vitéz, társasági túlságos kipallé­­rozódás által sem testi- sem lelkikép meg nem gyengült ’s épen azért egy valódi czélirányos kimüveltetésre képes népességére néz­ve, az ausztriai monarchiának eddig is egyik legnevezetesebb al­kotó részét teszi, ez úttal annál nagyobb figyelmet érdemel, mi­dőn a’ szomszéd napkelet, főkép kereskedői szempontból, európa sőt világi tekintetet látszatik vonni magára; midőn a’ világ’ keres­kedésének régi útja a’ közlekedésnek hatalmas, az elemi akadá­lyokat legyőző eszközeivel nyílni kezd. Magyarország’ geogra­­­fiai fekvése szerint, ezen nevezetes útvonal mellett feküdve, Eu­rópának első folyója által keresztülvágva, az Adriai ’s Fekete-ten­ger és a’ Balkán között kiterjedett dunai völgyben lakó nemze­tekkel, a’ természeti fekvés, ’s ennélfogva a’ kereskedési viszo­nyok’ ’s érdekek’ egyenlőségének erős kapcsa által összeköttetve, a’ gondviselés által szinte arra látszatik lenni rendeltetve, hogy mint valaha széltől állva, védfala volt Európának és az egész kereszténységnek a’ napkeleti ellenséges hatalom ellen, úgy majd az európai műveltetésnek, csinosodásnak és polgárisodásnak mag­vait és jótéteményeit hintvén el, napkeletnek nemzetei között, az emberiségnek legszebb diadalmával törülje el Várnának és Mohácsnak emlékezetét. Nem lehet ezek szerint kétséges e’ jelen időszakban feladá­sa a’ status’ azon hatalmainak, kikre a’ közjó egy vagy más ol­dalról bízva van; a’ fenálló alkotmányos rendszernek fentartása az, és bölcs használata mellett az említett értelmi és anyagi ki­­műveltetésre törekedő hajlandóságnak, törvényes haladás az egész­nek javára. Ezek az időnek korszerű szükségei és kivánatai. A’ nép kész ennek elfogadására, ha a’ különféle elágazott erő egy feltett czélra egyesül, egy biztos és csendes csatorná­­ban húzódik össze. Hogy e’ részben a’ Nemzetnek, a’ végre­hajtó hatalommal alkotmányosan megbízott Királyához teljes bí­­zodalomra al lenni,­ ’s hogy a’ Fejedelemnek ezen hasznos előha­­ladást vezetni kell, az a’ dolog’ természetéből következik. De egy alkotmányos országban, kivált olly kiterjedett mu­nicipalis intézetekkel, mint a’ mieink, ellátottban, nehezebb e rész­­­­ben akár a’ törvényhozás’ akár a’ kormányzat’ útján a’ fejedelem­nek feladása, mint egy általányos monarchiában, hol a’ kormány a’ nemzetnek, mintegy engedékeny anyagnak, tetszése szerinti formákat ad; az alkotmányos nemzet ellenben visszahat a feje­

Next