Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-19 / 84. szám

669 670 Két három tartalmas értekezést kívánni évenkint mindenik tudóstól, nem sok, ha szakját érti és akar dolgozni. A’ franczia academicusok évenkint 1500 frankot és így csak 100 forinttal húznak többet mint miénk; de milly szorgalmatosak, milly ter­mékenyek ők! A’ franczia academia méltán neveztetik a’ világ oktatójának. 17. §. Illy munkák által és csak igy müveltethetik ’s bővít­tethetik a’ magyar, valamint minden más nyelv; de nem puszta és örökös félre­ müvelés által. Harmincz esztendeje már, mióta a’ magyar szorgalmatosabban kezdett müveltetni, ’s a­­forrás korszaka csak ma van még igazi munkásságában. A’ legna­gyobb rész vajmi sokat tart magának arra, ha uj szókat gon­dol ki, (miilyenek a’ hónap-nevek), és ebben igen szorgalma­tos, mivel ez könyebb, mint valami tudományos dolgot találni fel. Ez nagy tudományi szegénységre mutat. Ha ez sokáig így tart (a’ végét nem lehet ellátni), és ha minden, különbség és terv nélkül, örökre mozdíthatónak hagyatik,­és semmi sem állapíttatik meg, akkor az academia a’ nyelvműveléssel soha sem lesz ké­szen. Adelung, a’ remek német nagy szótárnak hires szerzője, az élőbeszédben ekkép nyilatkozik: „Átlátni tanultam, hogy az Írók’ érdeme a’ nyelv körül egészen más és fontosabb dolgok­ban áll, mint újításokban, mellyeket a’ legtudatlanabb is kigon­dolhat.“ Talán megérdemli e’ tudós, hogy a’ mi drága neolo­­gusaink egy kissé hajtsanak a szavára. 18. §. Ad II. Az academicusoknak hivatásukrai qualifica­­tiojáról igen nehéz valamit mondani, mert akkor valamennyit egyedlenkint kellene vizsgálat alá venni, mit se nem tehetek, se tenni nem akarok. De szaváral ismerik meg a’ madarat ’s gyü­mölcséről a’ fát. Némelly academicus már saját hangja által teszi magát észrevehetővé. P. o. „Nálunk az a’ menykeség (tesz annyit mint hunczsuiság­), hogy nem is olvassák az embert, a’ mellett hogy nem fizetik“. — így a’ később levelező tag Dohovics, a’ tud Gyűjt. 1829. IX. 77. lap! Hanem ez még hagyján. A’ kifejezés legalább igaz és természetes. Nekem rendkívül tetszik, ’s ugyan azért hozom is itt fel. Fogarasi szinte levelező tagnak academiai beszédjét a’ Figyelmezőben meg kell olvasni, hol ő jogi állnév alatt határta­lan követelést, önhitséget, vadságot és vakmerőséget árul el. Íme egy kisded próbája academiai éneklésének: Dessewffy Jó­zsef grófról minden alkalmi ok nélkül azt irá, hogy ez nagy literator, politicus és iró, de hogy különben kocsisát is alig is­meri , ’s a’ lehető legroszabb gazda — mivel neki nincs ollyan practicus esze mint Fogarasinak ! Ezt irta egy Fogarasi egy Dessewffy József grófról, a’ kit meg nem nevezett ugyan, de olly pontosan kijelölt, hogy kiki kézzel tapogathatta. Nem azt kell­e­­tt gondolnunk, hogy egy academiai kocsis szól, ki előbb gróf Dessewffynél szolgált ’s ennek soha sem tudja megbocsátani, hogy kocsisának practicus eszét és academiai zsenijét soha sem bámulta! Régi szokás a’ cselédeknél, hogy volt urokról ro­­szat beszélnek. Acsy (álnév), mint hallom, szinte levelező tag, ’s a’ Tár­salkodó’ 56. számában olly felette együgyü kérdéseket tett fel az academia iránt, hogy ő maga is elcsudálkoznék annak, a’ mit lenyomatott, esztelenségén, ha kérdéseit pontosan akarnám tag­lalni. Ez az ember a’ tudományokban soha sem hozand revolu­­tiot létre. Szóljunk egy pár rendes tagról is: „Sújtsd le a’ kontárt!“ így az academiának titoknoka, te­hát lelke, Schedel. (Tud. Gyűjt. 1831. in. 31) És igen he­lyesen, mert ollyan czéhmester­eknek, millyen ő, szabad a’ kon­tárok azaz nem-academicusok ellen ágyazni. Csak az a’ kár, hogy néha az átkozott kontárok is jó lövéseket tudnak tenni rész madárpuskáikból a’ czéhmadarakra. A’ névtelenség’ pajzsa alatt a’ gazember is jól van védve, — ezt irta az Athenaeum’ szerkesztősége! Illy nyelvvel tartatik fen az academia’ méltósága és tekin­tete (rendszabások, 171k §.), de mellyik academiáé? Mi kontárok, azaz nem-academicusok, már valamivel töb­bet engedhetünk magunknak, ’s valóban engedünk is , mert mi csak agyonlövésre valók vagyunk. De az academicusoknak so­ha sem kellene elfelejteni, hogy a’ rendszabások’ értelménél fogva nekik a’ haza’ tanítóinak kellene lenniek, következéskép példás és udvarias hangon szólalnok, hogy a’ kontárok is ta­nuljanak tőlök valamit. Mennyire fekszik minden academicusnak a’ tudományok’ terjesztése szivén, mutatja saját esetem is. Egy könyvet írtam: Ungarns Vorzeit, Gegenwart und Zukunft ’stb., egyetlen könyv a’ maga nemében honunkban, ’s talán dicséretet és buzdítást ér­demlettem volna, mert az eszme termékeny, igen érdekes és a’ hazára nézve becsületteljes; hanem egy academicus, egy kita­nult medicinás doctor, egy mondva készült phylologus, az aca­demia’ lelke, kinek történeti tudománysoványságát már a’ Tud. Gyűjt. 1833. IV. 116—121­­. megdicsérték, a’ Kriticai Lapok­ban bírálat alá vette munkácskámat és a’ sárba tapodta csak az­ért, hogy engem szenyezhessen be mérges tajtékjával. Mert a’ dologhoz csak annyit ért mint semmit. Ő tehát a’ tudománnyal nem gondol, hanem csak a’ személyekkel. Mit lehet illy acade­­micustól várni? Halljunk még valami szépet, valami igazán phylologiait! ,,Mészáros­ hús a"­ régi nyelvben (halljuk!) „misz“ lehetett. Ge­rencsér , most göröncsér , de göröncs vagy göröngy még szokás­ban van megkeményedett sarat, jelentést így Vörösmarty a’ Tudományos Gyűjteményben 1828. II. 54.­ Nem egyhamar botol­­hatik egy academiai, sőt még egy kontár phylologus sem olly rutul, mint itt Vörösmarty ur! Hogy mind a’ mészáros, mind a’ gerencsér, mind a’ takács, mint a’ kovács, melly utóbbiaknak gyökeréül ő a’ lak­ot és a’ koh­ot tartja, igazi szláv szók, minden ember tudja, kinek ezen nyelvről csak legkisebb isme­rete van. Vörösmarty ur előtt a’ szláv nyelv egészen ismeretlen lehet, különben sem a’ miszre, sem a’ takra, kohra és göröngyre legkisebb szüksége sem lett volna. — „Bodnár“ (bődön­ vagy bodonár) eredetileg a’ német Binder (Niebelungen-Liedben, mind mondják, Bedner fordul elő), mellyből a’ szlávok bednárt csináltak, ebből pedig a’ magyarok bodnárt. — Tessék mind­ezeket magának jól megjegyezni, phylologus úr! Egy phylolo­­gusnak szükségképen polyglottnak, azaz soknyelvűnek kell lenni; minden nyelvvel, a’ mellyet megtanul, egy uj világ nyí­lik fel előtte. ’S mig Paganini csak egy húron adott concerteket, a’ phylologusnak solo-jához húsz húr sem elég. Igaz, tót nem ember, tehát tótul tudni is a’ magyar phylologus’ méltósága alatt volna! De jaj annak a’ nagy etymologiai szótárnak, ha olly phylologusok szerkesztik, kik csak magyarul, deákul és néme­tül tudnak! az illyenektől körülbelül csak annyit várhatni, mint azon tudóstól, ki egész életében csupán egy könyvet olvasott. (Folytatása következik ) Tőlem is még egypár szó az óvásról, „ha az intézvényzett a’ váltót az intézőre névbecsülésből sem fogadná el.“ (Vége.) Igaz, hogy az ovotl szó — mellyet ajánlani bátorkodtam — nem illik az elfogadás’ mindkét nemére (a’ közönséges és név­­becsülésire); de nem is úgy ’s azért ajánltatott, hogy illjék mind a’ ketőre nézve! hanem mivel annál inkább illenék (cse­kély belátásom szerint) a’ törvényhozó’ akaratának világos kife­jezésére. E' szó t. i. kifejezné azt, hogy a’ váltó intézvényezett által közönségesen nem fogadtatván el, már a’ törvényes óvásnak lett tárgya, ’s kifejezné továbbá azt is, hogy ha intézményezett

Next