Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-04-04 / 26. szám
Pozsonyban, meg e könyvet magának, és azt igazi szent nemzeti buzgósággal olvassa el; megérdemli e munka, kivált jelen terhes mostoha viszonyunkra és életkérdéseinkre nézve, hogy valamint minden amerikai a szabadság adáját szent ereklye gyanánt házában tartja, valamint Nagy Sándor Aristoteles irományait mindig maga után hordatta, úgy minden magyar ezen könyvet magának jelenleg megszerezze, és annak a Syriusnál tisztább igazságait szive ,belsejében örökre deplantálja. Én csak e munkából tanultam meg voltaképen e nagy embert megismerni. Teremtő Isten! mi lett volna még ebből az emberből, ha élt volna! Nem is éreztem soha senki halálán olly fájdalmat, csak akkor, mikor én anyámat, Magyarország pedig Aurélt elvesztette. Vannak nekünk más talentumaink is, kik meglehetős sikerrel puskáznak az agitatio, liberalismus és a mindent jégeső gyanánt emésztő democratia és cosmopolytismus dúló árjai ellen, de meg kell adni, hogy sokhelyütt, ahol gyengül a fegyver, holmi elménet vittelésekhez, virágos elmefuttatásokhoz , und wenn alle Stricke reissen, személyességekhez nyúlnak. Bezzeg nem így ám az X. Y. Z. könyvben; itt a legmélyebb belátással a tárgy kimerítve, legtisztább igazságban van előadva; ő egy csattanással szétveri fellegit a vésznek, és nem vittelésekkel, tarkázott szószaporításokkal, hanem — és ez a dolog veleje — szent igazsággal győz; azért uraim, legyünk háladatosak önjavunkért e nagy ember drága hamvai iránt; kövessük azon eszméket, mellyeket lapjaiból tanulásképen olvashat a legműveltebb hazafi is. Olvassa minden magyar e munkát, mert tisztább igazságot soha még ember nem mondott, mint Dessewffy Aurél. Én meg vagyok győződve, hogy akármily terhes fellegek tornyosultak volna is constitutionalis egünk láthatárán, ez a lángész mindenen keresztül vágtatott volna, s méltán rá illenek Düker Svekus generálnak ezen szavai, midőn báró Görz ministernek nem érdemlett halálát meghallotta. Diesem Riesengeist war nichts unmöglicher konnte dem Vaterlande mit Ideen helfen, von denen wir gar keine Ahnung haben. Mit tett volna még Aurél, ha élt volna, képzelni sem lehet. Kossuth Lajosnak nemes gondolkodása minden esetre dicséretet érdemel, hogy nyilván megvallotta, legnagyobb dicsőségének lenni az Aurellak politikai vitatkozást. Végre újra még egyszer esedezem minden igaz magyarnál: szerezze meg a már sokszor megnevezett munkát, melly gróf Dessewffy Aurélnak lángelméjét (melly mindig forrott és főtt, mint az Aetnában lévő vulkáni erők) a legszebb fényben tünteti ki. Gróf Fay István, az uralkodó máltai Rend vitéze. Százaz adózó népánk igaz érdekében. Századunk kik számában JVyitra—Zerdahelyi Lőrincz ur által közre bocsátott eszmékre. Igen bölcsen fogta fel Z. L. ur adózó népünk felsegélésének ügyét, miből világosan kitűnik, Cicero pro domo sua. Z. L. ur az adózó népen segíteni akar, de adni nem, hanem egyedül uradalmi nemnemes tisztek és cselédek zsebéből áldozatot tenni kész. Bár miként magyarázgatja most Z. L. ur Werbőczi lső részedik czimjét és az 1741. 8. czikket, már mindezeket az 1826. és 1836. évi országgyűlésen jelen volt honatyák bölcsen kifejtették, midőn az úrbéri telkeken lakó nemeseket összeiratni és adó alá vettetni rendelték. Noha ezek igy történtek, a nemesi szabadságból még sem vesztettünk. Ezen felvilágosítás által, reményem, Z. L. urnak aggodalma megszünend. Tehát hogyan s mikép segítsünk az adózó népen ? több hírlapokban, anélkül, hogy a laetus megsértetett volna, ki volt mondva. Mindazonáltal ha az adózó népet felsegélleni akarjuk, akkor nem máséból, hanem tulajdon zsebünkből nyújtsunk segedelmet. Ne méltóztassék Z. L. úr félreérteni, mintha az uradalmi nem nemes (de nemesi joggal élő) tisztek az adózás alól magukat kivonni akarnák; épen nem, hanem az elvet az igazsággal összehasonlítani kívánják, s méltán kívánhatják; mert ha fizetni kell, fizessen mindegyik, úgy mint a színházra, országgyűlési költségekre és másokra fizettünk, a nélkül hogy a fennidézett törvényczikkeket megsértettük volna. — Miután az érintett országgyűlések Werbőczi lső részedik czimjén és az 1741. 8. törv. czikken haláldöfést nem okoztak, jövendőben is felséges Királyunk kegyelmes urunk bölcs kormánya alatt országosan egybegyülendő Atyáink azokat épségben fentartani tudandják. Bízzunk tehát azoknak mély belátásába. 2dik szám alattiban, kilenczed és tizedről fárasztja elméjét, Z. L. ur: „az elsőt t. i. munkával tétetni kívánja, természetben kiadni tiltaná.“ Ezen okoskodás a földesur törvényes jogaiba vág, a parasztot pedig könnyebségében gátolja, s illy formán az igazsággal meg nem egyeztethető annyiból, a mennyire általa az 1836. évi úrbéri törvénynek 7dik czikkje megsemmisitetnék. Ha a jobbágy a kilenczed dézsma helyett még napokat is tartoznék szolgálni, ezáltal nemcsak haszna nem lenne, hanem legnagyobb kára következnék, mert a jobbágy magáét az uraság dolga miatt, vagy az uraságét a maga dolga végett, kénytelen volna elmulasztani; ha az uraságot elmulasztaná, az 1840. évi 7-dik czikknek Tik szakasza értelmében annyiszor a mennyiszer 2 pengő forintot tartoznék büntetésül fizetni; illyképen a kilenczednek talán nagyobb része készpénzben lenne fizetve, de e mellett még az érette esendő napok is fen maradnának, mellyeket csakugyan le kellendne szolgálni; igy tehát kétszeres nyeresége leend a földesurnak. Mielőtt Z. L. úr az úrbéri napokkal felváltandó kilenczed dézsmába avatkozott, szükséges lett volna megmutatni, hogy egy egész házhelyesnek kilenczed dézsma alá tartozandó dézsma öszszege mennyit ér pénzben ? s hány úrbéri napokat szolgálhat dézsmája helyett? — Akkor átlátta volna, képes e jobbágy úrbéri tartozásain kívül még a kilenczedért is napokat szolgálni, vagy sem; illykép meg lett volna győződve, mi szolgál könnyebségére a jobbágynak ? 3dik szám alattiban Z. L. ur az uradalmi nemnemes tiszteket és cselédeket házi adó alá vonatni óhajtaná. Z. L. urnak ezen kívánsága az 1826. évi országgyűlési elv szerint Magyarhonban divatozik, s az 1836. évi Ildik czikk értelmében valóban teljesittetik is; mert nemcsak az uraság tisztje és cselédje, hanem még a nemes is, mihelyt úrbéri telket bir, adót fizetni köteles. Ha sz. kir. városokban házat biró mágnások, nemesek, stb. fizetnek, és ezáltal a városi polgárok jóllétét törvényesen előmozdítani mindenkor készek, meg vagyok győződve, hogy Z. L. úr az adózó nép felsegéllését szinte tulajdon zsebéből példásan eszközleni fogja. Az előidézett 1836. 11-dik czikk teljesítése után, bármiként törjem fejemet, még sem titkolhatom együgyüségemet, megváltván hogy nem tudom, mitől tartozzék még egy uradalmi tiszt vagy cseléd fizetni? valljon a hivatala után járó földektől, vagy talán évenkinti csekély fizetésétől? Reményem, Z. L. úr engem felvilágosítani kegyes leend, s akkorra fentartom észrevételeimet. Végezetre: miután megmutattam, hogy az úrbéri telkeken lakó nemesek és nemesi joggal élő tisztek régóta adót fizetnek, Z. L. ur pedig az adózó népnek javaslata utáni nyereségét practice nem tapasztalta, nincs egyéb hátra, mint ama mathematikai igazság, hogy a primae nonus születése óta tempóra mutabantur et nos mutabamur in illis, azaz, az idők változtak, mi is változtunk bennök; következőleg, mi földes urak és nemesek, minthogy eddig nem fizettünk, a házi pénztárba most már fizetni készek leszünk. Akkor majd az adózó nép azt kérdezendi, mit és mennyit fizet a nemesség? — és tapasztalni fogja, mennyit nyert ezáltal, mennyire javult sorsa, és ebben fog igazságot találni. — Költ Kállón (Nógrád vmegyében) martiusban 1842. Kalotsay Antal. Alapító és szerkeszti Orosz József. — Nyomtatja Schmid Antal.