Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-13 / 4. szám

31 32 „Valamint az absolutismusnak a népet egykori szabadság iránt fogékonnyá kell tennie, úgy enneka szabadságnak valami magasztos, szentebb által kell helyettesítetnie, mi szellemét örökre megragadja, t. i. a protestantismus által. Csak ezáltal jön Szászország az újabb kor áldott földjévé, a szabadság s értelmesség buja életforrásává, melly idővel a föld minden nemzeteit elárasztandja; csak azáltal (a protestantismus által) lön Poroszország naggyá s boldoggá , általa az európai értelmesség élén áll, általa lön neki felséges királya; általa lön egy szegény szigetnép a tengerek uralkodójává ; általa fejleszti ki lobogóját (dessen Flagge, azaz a protestantismus lobogóját) akárhol jelenjék meg, az igazság s szabadság védelmére. Mit érnek a világ minden alkotmányai a protesantismus ellenében? — A magyarok kilencz század óta a szabadság áldásait, háromszázad óta a protestantismuséit élvezik stb. Mi is R. S. T. úrral „bűnnek nem tartjuk, ha valaki hitét mindenek fölé teszi“ — de épen azért, minthogy ez minden embernek tagadhatlan joga, ezáltal mi sem bizonyíttatik, s azért nyugodt eszű ember ez igazság által csak türelemre s minden vallások tiszteletére indíttatik s illy nyilványos magasztalásokkal felhagy. De ha ezek még a politicára is kiterjesztetnek, aligha szánakodásnak nincs helye. Álljon már most elő egy épen olly buzgó catholicus, mint minő buzgó protestánsnak mutatkozik a röpirat szerzője, s mondja: „Csak a catolicismus által lett Francziaország az újabbkor szabadságának bölcsője, (felteszük itt t. i., hogy e buzgó catholicus a röpirat 13 pontjait szinte magáévá teszi) csak ez érjesztette Voltaire eszét; ez által lett képes Napoleon győzelmes sasait Európának minden országaiban ragyogatni, valamint csak a catholicismus tette Spanyolországot két világrésznek uralkodójává; ez segítette Columbust az új világ feltalálásában; e nélkül Galilei csillagrendszert nem alkot stb.“ — S jön most a régi pogány, s a tyúkok evéséből származtatja a római légiók diadalmait, a bölcsek tudományát, Cató szabadság-szellemét és Metellus jámborságát; s jön a török és zsidó s ugyanezt követeli a korán és talmud részére stb. s mindnyájan ugyanazon joggal , vagy hogy a gyereket valódi nevénél nevezzük, mindnagyan ugyanazon képtelenséget állítva, mellyet erősíteni tett szert a röpirat szerzőjének. S könnyen még az elfogulatlan eszmélkedő itt kérdezhetné a protestantismus apologját: „az európai értelmesség élén (per quam regulum?) álló Poroszország, miért nem bir mai napig sem szabad alkotmánnyal, melly mégis mintegy kifolyása a protestantismusnak; miért nem ajándékozta meg protestáns királya vele, míg Szászországnak catholicus királya már régen adott alkotmányt protestáns népének; a tiszta protestáns Dániában miért nincs az alkotmányos szabadságnak nyoma, mig a cath. Spanyolországban s Portugáliában ugyanazon elvek divatoznak, mellyek a protestáns röpiratszerkesztő 13 pontjaival rokonok, s milly csoda, ugyanazon elvek catholicus toll által nyilványultak legelői és catholicus gyülekezetben legfőbbb polctukat érték. S ha Anglia csak az igazság és szabadság védelmére terjeszti ki lobogóját a protestantismus által, talán csak izlandi catholicusok lődözték Koppenhagent, csak catholicusok kényszerítik most a dunaiakat az angol méreg lenyelésére? S ha a protestantismus csakugyan a felvilágosodás, az értelmesség- s igy természetesen a türelmetességnek is kútfeje, mikép magyarázhatni elnyomását az izlandi nemzetnek, melly minden erőködései daczára a protestáns parlament előtt felvilágosodott napjainkban még annyi polgári jogokat sem tudott magának kivívni, mennyit a cath. Magyarország már két század előtt nyújtott protestánsainak, s ha a múlt országgyűlések vallásbeli vitatkozásai az angol emancipatio-kérdés harczaival hasonlítatnak össze, nemde a protestáns türelmetesség s értelmesség legkeserűbb gunyiratát olvassuk ? S uralkodott e Németország catholicus tartományaiban valaha olly zsarnokság,olly kényuraság, miilyen a múlt században némely protestáns tartomány népét zaklatta , ezrenkint kivándorlásra kényszerité ? S ha Magyarországot közelebbről tekintjük, ugyan miben áll a protestentismus „áldása, mellyet három század óta élvez?“ Mostani polgári kifejlődésünket vizsgálat alá vevén s azon halhatatlan s örökre ragyogó nevek sorát átpillantván, melly a törvényhozásban valamint a kormánynál mutatkozik — ha itt paralellát akarnánk vonni a két vallásos felekezetek egyénei közt, ugyan mellyikre nézve mutatkoznék — minden tekintetben — kedvezőbb eredmény? Nem, urak, mi szentnek tartjuk a protestánsok polgári jogait, tiszteljük vallásukat, szeretjük őket általában s egyes jeles tagjaikban, de Magyarország boldogításának a protestantismus által, ünnepélyesen ellenmondunk, s velünk hihetőleg az ország lakosságának sokkal nagyobb része. Az emberi ész kifejlődése nem szorul valamelly vallásra, vagy épen vallási szertartásokra; ön magától találja a tökéletesbülés ösvényét, mint ezt minden idők s nemzetek története bizonyítja. Kár tehát illy sértő magasztalások által ingerültséget gerjeszteni , melly a mellett hogy az olly szükséges egyetértést háborgatja, még reactiót is idéz elő, mellynek eredményei talán egészen mások leendhetnek, mint némelly túlbuzgó egyén gondolja. Téli estvék. A magyar jobbágyság szegényülésének főbb okairól, elegyítve különbfélékkel. Második estve. Én. Ah jó estvét bíró gazda !nos, hogy aludt, s mit álmodott kend a múlt éjjel ? Bíró. Szerencsés jó eszvétel biz én sokáig nem tudtam elaludni , uram, mert az az átkozott restség s iszákosságróli vád semmikép sem ment ki fejemből; sokáig gondolkodtam még mind a kettőről, s miután ismét alaptalanoknak találtam azokat, össze szidtam bolondoztam az istenadta urait s elaludtam. De igaz is uram, micsoda istentelen meggondolatlanság az egy úrtól, a szegény embereket néhány kicsapongók miatt vádolni s piszkolni, tudván azt, hogy a szegény ember a hírlapokat nem olvassa s így magát, ha ártatlan is, nem védheti. Nem czélszerűbben cselekesznek e ez urak, ha piszkolódásuk tárgyául magokhoz hasonlókat tűznék vala ki — mert ezekben is korholni való elég van — kik legalább szavukat megértik; avvagy nem okosabban cselekesznek e, ha a test szegényt restelkedésekor, az iszákost pedig józan korában meglesik s négyszemközt barátságos leckét tartanak nekik, hogysem illy hasztalanul hívatlan prókátorként lépnek fel? Bizony én nem csodálnám, ha valaki jól megdögönyözné őket, mert, uram, illy hírek után földesuraink szíve hogy indulhat könyörülésre irántunk, pedig ők azok, kik legtöbbet segíthetnek rajtunk, mert ők teszik a hazát. Én, Oh lelkem! ezen épen ne boszonkodjék kend, mert e vádak mellett legalább jókora valószínűség harczol, miután a parasztok legalább nem szorgalmatosak, és néha-néha mégis csak lerészegednek; de mit mondana kend majd azon vádakra, mellyek a legcsekélyebb valószínűséggel sem bírnak távolról is ? Biró: No uram, ugyan kiváncsi vagyok tudni s hallani, hogy még mit tartanak és hisznek felőlünk ezek az urak; talán végre mégis eltalálják bibénket, s akkor kész volnék magam is megkérni őket, hogy azt csak kürtölgessék hova gyakrabban országszerte.