Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-04-22 / 32. szám
249 250 De tegyük félre a politikai czikkeket s tekintsük át egy kissé közelebbről a többi hírlapi közleményeket egész kiterjedtségükben. Hírlapjaink nevei: Hírnök, Híradó, Hírlap, Újság, Jelenkor, s valamennyien ugyancsak híreket, újságokat, jelenkori dolgokat közölnek, de bár én hiszem, miszerint jó is, szép is, szükséges is mindazokat közzé tenni, miket közzé tesznek, mégis kérdem:valljon e közlemények megfelelnek- e az olvasóközönség többsége, várakozásának? nem tekinti-e azoknak nagyobb részét valódi meddőségnek? E kérdés távolról sem olly meddő, mint tán némellyek hinni szeretik, s én erősen hiszem, sőt mondhatom, tapasztalásból tudom, hogy az olvasóközönség nagyobb részének véleményét fejezem ki, midőn állítom, hogy az a közlemények nagyobb részét meddőknek tartja. Vegyük csak a megyei tudósításokat. Ha azokból a bevezetést, a távolról sem őszinte hálakodó üdvözléseket, glicseriákat, némelly, soha életbe nem lépendő határozatokat, csipkedéseket, recriminatiokat, gúnyolódásokat, fölirásokat s aztán a tudósítások befejezéseit kivesszük: valljon mi marad még bennök ? Ritka s kevés kivétellel, semmi. Legyen szabad egy példával élnem. B. megye közgyűlésében pár száz úr arról tanácskozott fél napig: vallyon vannak e kebelében törvényeinkkel összeütköző egyletek? A határozat jön: nincs. Miután én öt hírlapot olvasok, igen természetes, hogy ugyanezen egy megyének ugyanazon egy határozatát már ötször olvastam, miután pedig még negyvenöt megye határozand így, természetesen ugyanazon határozatot minden megyéről külön még ötször, s így ugyanazon dolgot legalább kétszázötvenszer leszek kénytelen elolvasni. 10 l) Ez már mégis egy kissé sok! Illy béketűrése alig lehet sok embernek. Nem csoda tehát, ha azon száz hírlapolvasók közöl, kiket kérdezek, hogyan tetszenek nekik a megyei tudósítások? épen kilenczvenen felelek, nagyon meddők. Szerencse, hogy jobbára uraink, kiknek nincs más dolguk, tanácskoznak folyvást illy dolgokról, különben megjárná szegény hazánk, ha a köznép is folyvást üres tanácskozásokban töltené el drága idejét. 11) Ha már most a sok gyáregyesületek, műiparegyesületek, gazdasági egyesületek, zeneegyesületek, társulatok, kisdedóvó intézetek, casinók stb. stb. hosszú alapszabályait, leírását tekintjük: ezekről száz közül pláne 95-en állítják, hogy meddők. 12) Hát mit mondjak még a színházi relatiokról? Ezek még divatlapban is alig tűrhetők, mert ki az előadásokon jelen van, az úgyis látja, tudja, ki, hogyan s mit játszik, a távol levő politicai lapok olvasói pedig egyhangúlag azt mondják: k.........ugjok nekik! Szánandók valóban hirlapszerkesztőink, midőn illy tudósítások közlése végett ostromoltatnak s érdekesebbek hiányában közölni kénytelenek! Ő de sok újságok történnek ,gyakran csak egy nyomoru falucskában is, mellyeket a közönség százszorta szivesebben olvasna; de fájdalom, nincs ember, ki azokat a szerkesztő urakkal tudatná. 13) ^ Tudom mindezekre az a felelet: könnyű igy hadarászni, de érdekesebbeket kívánni nem lehet, azonban mégis meg vagyok győződve arról, miszerint az olvasóközönségnek nagyobb része a jelen, bár érdeknélküli czikkemet is szívesebben olvasandja, mint bármilly tudományos verstan vagy Newton solaris systemajáróli értekezést, mert illyesek inkább könyvbe vagy folyóiratba mint politikai lapba valók.14) No de miután mindezeken segitni nem lehet, csak azt mondom, hogy nekem legkedvesebb lapom az, mellyel legelőbb, legrendesebben kapok, melly legolcsóbb s leggyorsabban közöl legtöbb fris újságokat, s mellynek végén legkevesebb hirdetményeket, mellyek természetesen a századik olvasót sem érdeklik, látok. No de a hirdetmények is kedvesek egyvalakinek. A sok s hosszú beszédnek az a vége, hogy én is némelly meddő dolgokat akarok e lapokban — a szerkesztőség engedelmével közrebocsátani. 15) Miután én is béketűrő valók, talán szerénytelenség nélkül kivonhatom, hogy mások is az én meddőségeimen ne boszankodjanak. 16) Meddők lesznek közléseim már csak azért is, mert a politicába belevágnak. No de az utolsó helyet Századunkban tán már csak azért is megérdemlendik, mert előre kinyilatkoztatom, miszerint nyomban fölhagyandok velök, mihelyt tapasztalni fogom, hogy valaki boszankodik miattok. 17) Valaki. 10) Bár mindig ugyanazon határozatot olvasná értekező úr Magyar s a kapcsolt országok minden törvényhatóságaiból, mit egyből olvasott, az csak óhajtható nem pedig bosszantó volna ; mert igy az egyesség terén gyors léptekkel haladhatnánk a kitűzött czél felé , s hogy meddők a megyei tudósítások, oka csak az lehet, hogy a megyékből semmi örvendest nem hallhatunk : visszavonás, pártérdek s hiúság szövi át magát a megyei élet tömkelegén , s utoljára is a közügy esik a minotaurus áldozatául. Legyenek csak honfi kebelből eredt intézkedéseknek derítő eredményei, fogjon csak egyszer mindenki baráti kezet a hon fölvirágoztatására, majd meglátandjuk, hogy nem lesznek érdektelenek a megyei közlések. Szerk. ll) Hát mig hírlapot nem olvastak s nem tanácskoztak és nem vitatkoztak ugyan mit tettek? Agarásztak, farsangoltak, kártyáztak, poharaztak vagy aludtak ugye? Valljon mellyik volt hasznosabb státusgazdasági tekintetben ? Szerk. i) Adja a magyarok Istene , hogy három teljes esztendeig minden politica lapok hasábjainak fele újonnan alapult gyárak s czélszerű egyesületek alapszabályait közölhessék , mert csak igy remélhetjük valaha, hogy a hírlapi közlések örvendetesek leendenek. Szerk. Leleplezések. III. Kérem a tiszt. olvasót, legyen egy kis béketűréssel, hogy olly sokat bajlódom saját személyemmel, hiszen reményem, hogy ez alkalommal már elvégzem dolgomat ezekkel az emberekkel. Mint első számú czikkemben említem, Petőfi (eredetileg Petrovics) Sándor megtámadására válaszoltam, s azt a Divatlap szerkesztőjének el is küldtem. És azt hiszi talán valaki, hogy megtámadásra vonatkozó feleletet közlölte? Ó, az nagyon csalatkozik! A pesti divatlap csupán olly czikkeket közöl (és ezeket már más lapokból is átveszi, mint példa a Jelenkorból), melylyekben neki tömjéneznek, s mély hódolattal emelik ki az ő, és kedves pártfogoltja bokros érdemeit. A helyett ő inkább következő szavakkal utasította azt vissza: „Sz. Lajosnak Petőfit érdeklő feleselése nem közölhető (!?!?!?), miután Petőfi nem nyilvánitá azt, hogy Sz. úr volna verseinek hirnöki bírálója stb. És ehhez a Pesti Divatlap lógósa következő megjegyzést tesz: „Ugyan szerkesztő úr, mért nem tette ki már ennek az embernek a nevét? Ha tudná ön, mint vásik arra joga, hogy nevét nyomva lássa! — Petőfi.“ Tehát válaszom nem volt közölhető. Ej, ej, édes szerkesztő úr, valóban nem? És miért? ha szabad kérdenem. Tán csak bizony azért, mert ez által az ön által ámizgatott közönségnek megnyíltak volna szemei, hogy nem mind arany, ami fénylik, és önök szerelmetes Petőfijével v. Petrovicsával ellenvetéseimre nem tudtak volna felelni? de könnyű akkor polemizálni, ha az ellenfél— ,3) Nincs bizony, s ez csak részvétlenségünket tanúsítja minden közügyét érdeklő események iránt. Szerk. -Némellyek meg szeretik az illy tudományos értekezéseket, s ez okból nyitottak a szerkesztők külön rovatot azok részére, jól tudván azt, hogy mennyire különbözők az emberek igényei. Szerk.*.*) Szívesen adunk helyet értekező úr közléseinek. Szerk. :6) Isten mentsen! ... Szerk.T) Sokkal felvilágosodottabb s loválisabb már ma a világ mint sem valakinek véleményéért bosszankodnék, vagy azt tűrni nem akarná , folytassa azért Valaki úz értekezését, a Századunk hasábjai nyitva állanak számára. Szerk.