Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-03-21 / 23. szám
.3. szám. Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Martius 31. SZÁZADUNK. Az 1941-ki sept. f 1 -kén történt nagy- szerű esemény sept. 3 fl -jáig« nem ismételtetett • Válaszul Gyurikovits Gy. urnak a Századunk ez idéni 15-dik számában közlött értekezésére. Nem kételkedvén, hogy t. Gyurikovits György úr egyedül az igazság s tudomány érdekében szólalt fel a „Magyarok történte czímű munkám 3-dik szakaszának 441. s köv. lapján olvasható tényt illetőleg, az igazság s tudomány érdekében én is kötelességemnek tartom neki, jó szándékú polémiájára , hasonló jó szándékkal válaszolni, s az általa szőnyegre hozott kérdést, mellyel ő, a kútfőket félreértvén, elferdített, kellőleg felvilágosítani, így kezdi a t.ur polémiáját: „------Horváth Mihály------egy valóságos tényt valótlan mesének állit, hogy t. i. Mária Therézia féléves József fiát hárfán tartotta légyen azon jelenetnél, midőn septílkén az országnak------rendéit magához hivatván,--------------beszédében gyermekeit említette, s a nemzet iránt kifejezett bizodalom megragadta a nemzet képviselőinek szivét“ —szabatosabban, s a lényt világosabban kifejezve: midőn sept. 11 -kén magát s gyermekeit a nemzet védelmébe ajánlotta s ezt hathatós segedelméért felszólította). Hát Gy. ur nem tartja valótlan mesének azt, hogy ezen jelenetnél, melyben a királyné beszédére föllelkesült rendek életüket s véröket felajánlották — vitám et sanguinem szavakra fakadtak, — nem tartja-e, ismétlem , Gy. ur mesének, hogy ezen, sept. 11-kei jelenetnél József foliget M. Therézia hárfán tartotta legyen? Ha pedig ezt, mint nem kétlem, velem együtt ő is mesének tartja, miért mond nekem ellen, midőn mégis egy véleménynek hódolunk mind a ketten? Mert hiszen, mint ő úgy én is egyedül azt tagadom , hogy József a sept. 11 -kei jelenetnél anyja karján volt volna. Ebben tehát megegyezünk, s nincs ok az ellenmondásra, de mindenben e kérdés körül még sem egyezünk meg: én. Gyur véleményét az egész kérdés iránt hibásnak állítom, s hiszem, a következők megolvasása után ő is egyéb olvasóimmal együtt átlátandja tévedését. Néhány év alatt már másodszor kerül e kérdés szőnyegre. Midőn gr. Majláth János „Geschichte der Magyaren“ czimű, 1831- ben közzétett munkája 5-dik kötetének egy jegyzetében (Anmerkungen und Beweisstellen. Zum Ooten Kapitel. 8 sz.) a kérdésben levő eseményről állította, hogy annak bebizonyítására hiteles kútfőből meritelt védvet nem ismer, s azt közönségesen elterjedt mesének mondta, egy egész sereg, s még több német mint magyar ellenmondó támadt föl ellene. Két három hétig, mint egy akkor is már Bécsben lakó tisztelt barátomtól értesittettem, alig lehetett Bécs társalgási köreiben egyebet hallani, mint ezen tárgy vitatását. Számosan nyilván is fölléptek a gróf ellen hírlapokban. És akkor volt is erre ok; mert azonkívül, hogy a tisztelt gróf pusztán tagadólag nyilatkozott, jegyzetének azon értelme is van, mintha nemcsak József főhg jelenlétét, hanem az egész dicső jelenést állítaná közönségesen elterjedt, történetileg (általa legalább) be nem bizonyítható mesének. Én, mint munkámból világosan megérthető, nemcsak nem tagadom az egész eseményt, sőt azt, mint igen nagyszerű s nevezetes tényt, elég körülményesen le is írom, idézetekkel is bizonyítom, hanem cak azon részletét tagadom a ténynek (s pedig egyedül a sept. sikei ténynek, hogy annál József is jelen volt volna, miben, mint mondom, úgy hiszem, Gyur is egyetért velem. Mivel azonban mégis föllép ellenem, s vádol, hogy én egy valóságos tényt valótlannak állítok, ideje már, hogy e kérdés valahára egészen tisztába hozassék, annál inkább, mivel, mint tapasztalom, Gy. ur czikkelye számos olvasót tévútra vezetett. Mert ne higye Gy. ur, hogy értekezésében, bár a leghitelesebb kútfőket idézi, az eseményt felvilágosította volna, sőt még nagyobb zavarba bonyolította azt, mint volt azelőtt, hét egymástól egészen különböző eseményt összezavarván , azonosítván, s csak az esemény idejét állítván némelyektől hibásan följegyzettnek. „Igenis — u. m. Gy. ur — valóságosan megtörtént a királyné által, a pozsonyi várban az ország rendei előtt a féléves korona herczegnek bemutatása 1741. évi országgyűlés tartásakor September hó nem ugyan lídik, de 21-dik napján, és igy 10 nappal később mint mondatik, minekutána a főherczeg az elsőszülött főherczeg asszony M. Annával, 3 éves testvérével, az előtte való nap estéli 6 órakor Bécsből Pozsonyba hajón érkezett, azon nem kevésbé emlékezetes napon és alkalommal, midőn az atyja, Ferencz helturiai nagyherczeg, kit a KK. és RR. sept. 20-kán kormánytársul elismertek, a királyné kezébe az ország rendes színe előtt az eskütt ünnepélyesen letette volna. Melly nap szinte azon pompás szertartással, ugyanazon lelkesedés és hasonló kölcsönös bizodalommal ünnnepeltetett, mint idézett sept. 11-kén a királyi előadások benyújtása alkalmával történt; ugyanazon lelkes szavak „vitam et sangvinem et opes“, mellyek sept. 11-kén hangoztak, ismételtettek; és ugyane jelenet időpontjában a királyné féléves fiát a kir. palotában az ország Rt. színe eleibe hozatván, az egybegyült sokaságnak bemutatta.“ Tegyük fel, mit különben nyíltan tagadok, hogy Gy. ur ezen előadása tiszta igazság; s adjuk hozzá, hogy én egyedül József főherczegnek a septükei eseménynél jelen voltát tagadom: valljon volt-e oka Gy.urnak az ellenmondásra, vagy annak csak gyantására is, hogy én az egész történetet valótlannak állítom? Hiszen én ezt (az egész eseményt, levonva József jelenlétét) magam is való tényként adom elő; ezen kívül pedig semmi egyéb hasonló eseményről nem szólok. Legfölebb tehát azt vethette volna szememre Gy. ur, hogy ezen oly dicső, s különben is már (gr. Majláth Jánostól) tagadott, sept. II-kei eseménynek, sept. 21-kén történt ismétlését (mint f. i. Gy. ur hiszi, de én tagadom) meg nem említettem. Azonban, és bocsásson meg Gy ur, midőn a sértésnek minden szándéka nélkül, de kereken kimondom, hogy az, mit fentebbi soraiban állit, épen azon részében hiba és tévedés, melly a dologhoz tartozik, s hogy utóbbi idézeteivel egészen mást bizonyít, mint a mit ama soraiban állit. Állítja ugyanis Gy. ur, hogy a septükéi nagyszerű esemény, melly szerint a nemzet magas lelkesedésében fejedelmi házáért,koronájáért s hazájáért életét, vérét és vagyonát felajánlja, a