Szcenárium, 2021 (9. évfolyam, 1-8. szám)
2021-03-01 / 3. szám
A Rómeó és Júlia egy bábos és egy élőszínházi átirata. A szimbolizmus és az absztrakció 20-21. századi térnyerésével párhuzamosan a színházigazgatók felismerték az újszerű megjelenítési eszközök beépítésének szükségességét a szokásos színpadi repertoárba. Az új elgondolások új megoldásokért kiáltanak, amelyek közül nem egyet a bábszínház világából kölcsönöztek régebben és kölcsönöznek ma is. A báb- és az élőszínház közös eszközeinek használatát jól példázza a Rómeó és Júlia két, nemzetközileg is elismert átdolgozása: a Divadlo Drak cseh színház és Noriyuku Sawa japán bábművész bábszínházi koprodukciója, illetve a magyar És Rómeó és Júlia Horgas Ádám rendezésében. Bár a két előadás több tekintetben is nagyon különbözik (míg az egyikben bábok a főszereplők, a másikban színészek szerepelnek; az egyik a látványra, a másik inkább a szövegre helyezi a hangsúlyt; az egyik egy sor bábot, kelléket és díszletet használ, míg a másik egy szinte lemeztelenített színpadon játszódik), ha közelebbről megnézzük, számos közös pontot találhatunk színreviteli módszereikben. A Rómeó és Júlia cseh-japán változata, amelynek címe A Plague O’Both Your Jrousesy! (Jaj, dögvész mind a két családra!!!), két védtelen, manipulált ember története. Kilétük és személyiségük másodlagos a predesztinált, történetben betöltött szerepükhöz képest. Minden és mindenki csupán a történetet a végkifejlet felé mozgató mechanizmus része. Érdektelen, hogy ki kicsoda; csak az számít, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Ezért aztán a szereplők arctalanok; nincs egyebük, mint az elkerülhetetlen végzetük. És úgy tűnik, ezt olyannyira el is fogadják, hogy maguk VI. Bence Sarkadi: Shakespeare on the Puppet Stage. The Representational Perspectives and Limits of Adaptation in the Contemporary Puppet Theatre (Shakespeare a bábszínpadon. Az adaptáció reprezentációs lehetőségei és korlátai a kortárs bábszínházban), 2014, doktori disszertáció, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Irodalomtudományi Doktori Iskola, Szeged, 2014, 42-50. Jelen dolgozatot Durkóné Varga Nóra fordítását felhasználva a szerző aktualizálta és véglegesítette. 69