Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)
1904-07-01 / 209. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904. péntek, július 1. POLITIKAI NAPILAP. ^ 111. ÉVFOLYAM,I0n^836.) SZÍM. SZERKESZTŐSÉG: KARASZ UTCZA 10. SZÁK. Kiadóhivatal: SCHULHOF KAROLY könyvkereskedési. FELELŐS SZERKESZTŐ: BALASSA ABBINI dr. Egész évre 24 kor.— 6 kor. — Egy ház 2 Egy üzletvezetőségi fegyelmi tanulságai. Lapunk más helyén veszi az olvasó azt a hirt, hogy a szegedi üzletvezetőség fegyelmi birósága több vasutast, köztük Láczay Szabó Jenőt, a szegedi mozgalom vezetőjét is, fölmentette s így állásukba őket visszahelyezte. Itt most a mozgalom vezetőjének ügyét kívánjuk megjegyzésekkel kísérni, mert ez az ügy értékes tanulságot rejt magában. Láczay Szabó Jenő, a szegedi helyi bizottság elnöke s így a szegedi vasutas-mozgalom vezetője, a büntetőbíróság előtt tudvalevőleg fölbujtással volt vádolva, azért, mert aláírt egy szolidaritási nyilatkozatot s állítólag rábeszélte a többi vasutasokat is, hogy ezt a nyilatkozatot írják alá. A büntető törvényszék vádtanácsa után tudvalevőleg a királyi tábla is megszüntető végzést hozott Láczay Szabó Jenő ügyében s ezt betetőzte ma az üzletvezetőségnek Erdélyi Béla elnöklete alatt ítélkezett fegyelmi bírósága, amely Láczay Szabó Jenő ügyében szintén fölmentő határozatot hozott. Ennek az ügynek, ebben a befejezett stádiumában bukkan elő az érdekes tanulsága. Ebben a stádiumában, mondjuk, mert az ezt megelőző mozzanatnak, a királyi ítélőtábla vádhatározatát azzal a köteles tisztelettel hagyjuk kívül a bírálaton, amelylyel a bíróságok határozatai iránt viseltetünk és amely tiszteletet mások által is betartatni óhajtunk. Hiszszük azonban, hogy a bizonyítékok rendszeres összefoglalása — ami a büntető bíróság feladata — a vasutasok köztisztviselői minőségének megállapítása ellenére is arról fogja meggyőzni a bíróságot, hogy a megsanyargatott tisztviselők büntetendő cselekményt nem követtek el s ez alapon a bíróság föl is fogja menteni őket. A Láczay Szabó Jenő ügyében hozott fegyelmi határozat azonban érdekes alapját képezheti annak a logikai eszmemenetnek, hogy a többi vasutasok ügyében sem találhatók föl a fegyelmi vétség jelenségei és ebből az az okszerű következtetés vonható, hogy még kevésbé találhatók föl büntetendő cselekmény jelenségei. Mert ha Láczay Szabó Jenő, aki az egész mozgalomnak vezetője volt, azon eseményektől kezdve, amelyek a később tényleg kitört sztrájkkal csak kapcsolatba vonhatók, sembüntetőjogilag, sem fegyelmileg nem volt elmarasztalható, akkor azoknak a tette, akik ezekben az eseményekben csak másodrendű szerepet töltöttek be, még kevésbé eshetik súlyosabb beszámítás alá, mint a vezető elnöké, • akiről egyébként a bűnpör és a fegyelmi eljárás iratainak ismerői ezelőtt is tudták, hogy egy hajszálnyira sem tért le a törvényesség bázisáról. Ez a vezető elnöknek kétségkívül nagy érdeme volt, oly időben, amidőn a szenvedély a tömeget elvakította s még a távolállók hangulatát is az objektivitás rovására befolyásolta. Jól esik azt a tényt megállapítanunk, hogy végre a szegedi üzletvezetőség kebelében valósul meg az a jóslásunk, amit egy korábbi czikkünkben hangsúlyoztunk, hogy a vasutasokat, megfelelő alap hiányában, fegyelmileg sem fogják üldözni. Ez most részben már megvalósult s reméljük, hogy az ügyek másik részében sem ér bennünket csalódás. És itt egy előkelő tisztviselővel szemben oly tartozásunkat rójjuk le, amelyet pusztán az igazságszeretet tesz ránk nézve kötelezővé. Az új üzletvezetőről, Uhlarik Béláról van szó. Akkor jött Szegedre, amikor a politikai pártküzdelem a legszenvedélyesebb hangulatba sodort minden tényezőt. Az a környezet, amelybe Uhlarik serült, olyan helyzetet teremtett az üzletvezetőre nézve, hogy éppen mi följogosítva éreztük magunkat, hogy vele szemben a kritika élesebb hangjait hallattuk. Szívesen ragadjuk meg az alkalmat afölött érzett megnyugvásunk tolmácsolására, hogy az üzletvezetőt, akit a politikai helyzet ferde világosságba állított, most hivatalos hatáskörében humánus és tárgyilagos lelkületű férfiúnak ismerhettük meg. Ezen az úton haladva, a szegedi vasutasok eddigi sérelmei, amelyeket az üldözés okozott, a lehetőségig orvosolva lesznek és ki lesz elégítve a közvélemény is, amely szerencsére napjainkban is elég egészséges és érzékeny ahoz, hogy polgárokon nyilvánosan ejtett hatalmaskodások fölött csak az igazság lobogójának kitűzése után tér napirendre. Politika. Bánffy és Khaen. Polónyi Géza a képviselőház keddi ülésén tudvalevőleg elmondotta, hogy Bánffy memorandumot intézett a királyhoz s bejelentette lemondását arra az esetre, ha Khuen-Héderváry grófot meghagyják báni állásában, ahol nagy károkat okoz a magyar államiságnak. Khuen- Héderváry erre azt válaszolta, hogy ő ismerve Bánffy báró egyenes karakterét, az elsőnek hozta volna tudomására rosszulását, mielőtt a királynak az ő viselkedése miatt beadta volna lemondását. E cáfolattal azonban az ügy nem ért véget. Bánffy Dezső báró ugyanis ebben a kérdésben, amiként a Pesti Hírlap jelenti, nyilaUozntt'Tŕjg Bánffy e hiradás szerint pár pap n^t^M^zblal a Házban s foglalkozik a jfS^mtt kérdéssel, elmondja majd, hogy volt-e olyan memorandum, amelyben a horvát báni állás ügykörére vonatkozólag tett előterjesztést. Ami azt illeti, hogy Bánffy nem fogadta el Khuen-Hédervárynak a báni állásáról való lemondását, ezt a szóban levő híradás eképpen magyarázza : Amikor Bánffy Dezső báró miniszterelnök lett, a horvát báni méltóságot Khuen gróf viselte. Tudvalevő, hogy mielőtt Bánffy kineveztetett volna, Khuen gróf pályázott a miniszterelnöki állásra, de terve meghiúsult, mert a szabadelvű párt kitessékelte. Eképpen mondhatta Khuen gróf, hogy fölajánlotta a báni méltóságról való lemondását, de Bánffy báró kérte, hogy maradjon. Azzal kapcsolatban ajánlhatta föl a lmondást, hogy aki miniszterelnökségre pályázott, annak vissza kell vonulnia, ha más lett a miniszterelnök. Bánffy báró nem fogadta el a lemondást. Más kérdés, hogy vájjon ismerhette-e akkor már Bánffy Dezső báró a Khuen gróf képességeit és működésének irányát. Ami azt illeti, hogy Khuen gróf magyar nemzeti irányban kormányzott volna Horvátországban, arra nézve az akkori hírlapokból konstatálhatjuk, hogy Khuen gróf a katonai büntető-perrendtartás dolgában a magyar kormány megkerülésével levelezett a közös hadügyminiszterrel és ekkor a magyar miniszterelnök egy átiratban fölszólította úgy a közös hadügyminisztert, mint egy leiratban a horvát bánt, hogy a magyar kormány tudta és beleegyezése nélkül tárgyalásokat ne folytassanak. Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt vették észre, hogy a Khuen gróf horvát bán ellenőrzése alatt álló horvát autonóm törvényhozás által alkotott törvényekbe számos, a Horvát-Szlavónország és Magyarország közötti kapcsolatot érintő téves kifejezések kerültek be és Bánffy Dezső báró kezdeményezte, hogy a horvát törvényeket fordítsák le magyar nyelvre és vegyék ellenőrzés alá, miután nyilvánvaló volt, hogy a bánnak, mint a magyar kormány tagjának az ellenőrzése a múltban nagyon hiányos volt, éppen közjogi tudásának fogyatékossága miatt. Ez meg is történt, 1898-ban elrendelték s azóta a horvát törvényeket magyar nyelvre lefordítják és kiadják. Mindkét esetből azonban az tűnik ki, hogy a horvát bánnak inkább közjogi kérdésekben való járatlansága okozta az ellentéteket, sem mint a magyar nemzet megsértésének a szándéka. Zichy János gróf nyilatkozata. Az országgyűlési néppárt fölött borongó legújabb válság felhői a szerdai nappal elmúltak. Zichy János gróf a párt hivatalos lapjában nyilatkozatot tett közzé, amelyből kitűnik, hogy egyáltalán nem jelentette ki, hogy lemond az egyházpolitikai törvények revíziójának követeléséről, aminthogy a néppárt programjának ezen sarkalatos pontjáról nem is mond le. A nyilatkozat különben a következőleg szól a kérdésről: E hó 21-én a sopron megyei Lakompakon az ottani izraelita hitközség elöljárójának, különösen a felekezetnélküliség és a zsidó vallás recepcziójára vonatkozó törvények revíziójának mikéntje iránt hozzám intézett kérdésére határozottan kijelentettem, hogy én a felekezetnélküliség lehetőségének megszüntetését föltétlenül követelem és fogom is követelni, a zsidó vallás recepcziójáról szóló törvény revízióját illetőleg azonban a recepczió „visszaszívását” magam részéről egy közjogi lehetetlenségnek tartom és mint ilyet soha nem is szorgalmaznám Lapunk mai száma 10 oldal.