Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)

1904-11-01 / 315. szám

rabbinátus csábjaival szemben. S még valószerűbbé teszi e kombináczió meg­valósulását az a körülmény, hogy a budapesti főrabbiságra eddig szóba­­hozott zsidópapi méltóságok között egy sincs, aki egyéni érdemben, ki­válóságban és hírnévben Löw Immá­nuellel versenyezhetne. Eddig híradásaink. A bennük jel­zett változások még nem értek a tel­jesülés stádiumába, éppen ezért korai volna azokkal szemben akár a köz­vélemény kórusát megszólaltatnunk, akár pedig a magunk gondolatait el­mondanunk. Elég annyit mondanunk, hogy itt oly férfiak távozási híre két szárnyra, akik Szeged történetében jelentő­s szerepet játszottak s akiknek nagyranövekvése egyéni kiválóságuk mellett a szegedi közélet termő- és érlelőerejének a bizonysága. Kállay Albert és Löw Immánuel távozási hí­rének ez adja meg különös jelentősé­gét. Távozásuk, ha valósággal bekö­vetkezik, ki fog hatni magára a város továbbfejlődésére is. A néppárt a tápéi kerületben. Zichy Aladár gróf és táborkara Dorosmán­.­ ­Saját tudósítónktól.) A dorosmai fő­szolgabírói hivatalnak bejelentették ma, hogy vasárnap, november 6-dikán Zichy Aladár gróf, az országgyűlési néppárt elnöke több néppárti képviselő kíséretében Dorosmára érkezik s a nap folyamán két helyen is poli­tikai gyűlést szándékozik tartani a választó­polgárság részvételével. A főszolgabiróság a bejelentést tudomásul vette, igyhát a doros­mai magyarságnak e furcsa politikai látoga­tás örömein át kell esnie. A hivatalosan közölt sorrend szerint Zichy Aladár gróf és kísérete vasárnap dél­előtt 11 órakor a tanyai központon, délután fél 4 órakor pedig a dorosmai piacztéren tart népgyülést, mindkét helyen a következő pontokkal: 1. Elnöki megnyitó. Mondja Zichy Aladár gróf. 2. A néppárt főbb programpontjairól. Mondja Mócsy István dr. 3. A néppárt parlamenti működéséről. Mondja Molnár János apát. Ebből a gyülésrendből megtudjuk, hogy a néppárt elnökét Molnár apát ur és Mócsy István ur is lekisérik Dorosmára. Azért mondjuk is, mert kétségtelennek tartjuk, hogy a gróf urat, mint pártelnököt díszesebb és nagyobb politikai társaság fogja ebben az útjában is körülvenni. Nem lehetetlen tehát, hogy vasárnap az egész néppárt szinét-javát fogja üdvözölhetni Dorosma derék népe; hogy ez az üdvözlet milyen lesz, az még a jövő titka s a dorosmai magyarság hazafias érzületétől függ. A tápéi kerületnek a néppárt által való megrohanása előttünk váratlan esemény s hasztalan keressük annak elfogadható előz­ményeit. Igaz, hogy a legutóbbi tápéi válasz­táson, amely a függetlenségi Kelemen Béla dr. győzelmével végződött, a néppárt is állí­tott jelöltet, de ennek az eredménye csak nem kecsegteti a néppártot azzal, hogy bármi sikert is elérhet a kerületben ? A néppárt akkori jelöltje, Lillin József dr. alig kapott néhány szavazatot, a fekete sereg erőlködése tehát akkor lesújtóan csúfos kudarc­ot vallott, ami inkább elriaszthatná azt az utóbbi kísér­letezéstől, hogysem mint buzdíthatná arra. A kerület polgárságának politikai érzülete azóta sem változott, mi lehet tehát ennek a furcsa néppárti vállalkozásnak az oka ? A vasárnap eseményei bizonyára meg­hozzák ennek a rejtélynek a megfejtését. De már most sem mulaszthatjuk el fe­lemelni tiltakozó szavunkat a néppárti vezérkarnak az alföldi magyarság közé való erőszakos befurakodása ellen. Nőszerep alig van a darabban. Teli fe­leségét Hettyei, Gertrudot Cs. Almási Julia, Armgardot Kiss Irén, Bertát Somló Margit játszotta. Mind a négyen szépen oldották meg feladatukat. Kivált azonban ma egy fiatal színészgyermek az összjátékból: Ko­vács Liliké. Ez a kis leány alig bontakozik ki a gyermekruhából és már is meglep ben­nünket értelmességével, öntudatosságával. Már sokszor tanúságát adta hivatottságának, tehetségének, ezúttal pedig a föltétlen el­ismerést érdemelte ki a kis Teri Walter sze­repében. Mindenesetre figyelemmel várjuk képességei fejlődését. Egy másik színésznő­­novicia, Somló Paula szintén értelmesen beszélt. Végül még egyet. Az ilyen klasszikus előadásoknak kétségtelenül kell hogy láto­gatói legyenek az iskolák növendékei. A Teli előadásán is megteltek a diákhelyek. Az a mód azonban, ahogy ottan az ifjú emberek viselkednek, tűrhetetlen. Utcza­­gyermekek viselkedése az. A színháznak pedig nevelő és művelődési hatása lenne és ha ennek a jeleit nem láthatjuk az ifjúságon, akkor jobbnak találnék, ha az iskolák igaz­gatói egy időre megtiltanák növendékeiknek a színházbajárást. Nem tűrhető tovább a neveletlen gyerkőczöknek ez a zajongása és éretlenkedése, amely zavarja a színészeket is, meg a figyelmes közönséget is. Balassa József. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1904. kedd, november 1. Halottak napja.­ ­Saját tudósitónktól.) November első napja már a ködé, a félhomályé és a borongásé. Ekkor száll az emlékezés a múltakhoz, a lefolyt idők embereihez, a megsemmisültekhez. Mindenszentek napja eként közeledik felénk és ezen a napon nem riaszt bennünket mi sem a temetőre való gondolatról, a síroknak lesújtó világából. Ezen a napon a halottak között jár a lelkünk és a néma emberek cselekedetei körül imbolyog emlékezésünk. Máskor elfor­dulunk a szomorú képektől, e napon keressük azokat és vágyódunk utána. Más napokon fölviharzik lelkünk és tépelődéssé alakul nyugalmunk, ha a holtakra gondolunk, akik körül férgek nyüzsögnek, vagy már egyesül­tek a barna földdel, ámde ezen a napon megnyugszunk a megsemmisülés tudatában és a sárguló fű alatt nyugvó, vagy már el­­porhadt emberek tetteit idézzük föl. A múlandóságra való emlékezés ünnepén a sírok között él a kegyeletünk s hálával adózunk azoknak, akik voltak. Azoknak a kegyelete mellett, akik az övéiket siratják zokogó sírással, megkönnyezi a nemzet és a város kegyelete a maga halottait is. A temetőbe áldozni jár e napon a polgár kegyelete is azok iránt, akiknek országa és városa virág­zását köszönheti. A főváros temetőiben a nemzet nagy halottait keresi föl a borongó emlékezés napján az ország népe, Szeged temetőjeiben pedig a mi nagy halottaink sír­jánál jelenik meg a hála imájával az utókor. A belvárosi temetőben Klauzál Gábor­nak, a nagy politikusnak sírját bizonyára sokan fogják fölkeresni ebben az évben- Sajnos, nem eléggé gondozott ez a sír. Nem olyan, mint aminőt megérdemelne az a hely, ahol a legkiválóbb magyar államférfiak egyi­kének teteme elporladott. .A város hatóságá­nak állandóan gondoskodnia kellene erről a sírról, amelyhez az idén ünnepi kegyelettel zarándokol ki a felsővárosi iparoskör, amely­nek nevében délután három órakor Üveges Lőrincz köri jegyző gyászbeszédet mond. A szegedi iparosifjak közművelődési egylete pedig kedden délután fél 4 órakor szintén kimegy a temetőbe. gyászbeszédet Szmollény Nándor tanár tartja. Vájjon más testületnek eszébe fog-e jutni a megemlékezés ? A belvárosi temetőben nyugoszsza álmát és szövi tovább képzeletében mélabús dalait Dankó Pista, a nagy dalköltő, akinek sírjára bizonyára az idén is sok virágot hordanak a szerelmes leányok, az ábrándos ifjak s a dal nagy költőjének tisztelői. Ennél a simán is lesz bizonyára ünnepség. A bevárosi temetőben van a sírja Szabados Jánosnak, a kitűnő poétának, a város volt tanácsnokának, Pálfy Viktornak, Papp Józsefnek, Wagner Károlynak, Fass Mátyásnak, Rainer Ferencznek, Kremminger Antalnak. Ott nyugszanak a szegedi színház tagjai közül Aradi Gerő, Békefiné Kükemezei Vilma, Makó Lajosné és Rónai Gyula, míg Znojemszky­ karmester sírja a rókusi temető­ben van. A deszkás temetőbe Dugonics András sírjához minden évben sokan mennek ki s kimegy a szegedi középiskolák ifjúsága. A nagy népies író iránt köteles kegyeletét az idén is legkivált a városi főgimnázium ifjú­sága rójja le, amelynek nevében Ehrlicz János VIII. C. t. Szőnyi »Dugonics szellemeh­ez. költeményét szavalja, azután Venetianer Sándor, az önképzőkör elnöke beszédet mond. A szegedi állami felső kereskedelmi is­kola régi kegyeletes szokásához híven az idén is fölkeresi régi tanárainak és tanuló­társainak sírjait, hogy beszédek és gyász­énekek kíséretében valamennyire koszorút helyezzen. Nagy János volt igazgató sírjánál Gracza János , Kutassy József, Barcsák Lajos, Csernák János tanárok sírjainál Fischer Ernő, Reizner János tanár sírján Kiss P­erencz tanulók mondanak beszédeket, míg Varga Lukács és Répás Sándor tanulók nyugvó­­etélyeinél Obláth Ferencz és Staat Venczel beszélnek s tesznek koszorút az ifjúság ne­vében. A tanulóság Perjéssy László igaz­gató, Sassi-Nagy Lajos és Altenburger Adolf tanárok vezetése alatt vonul ki a temetőbe. A temető többi sírjánál, kiváltképpen az új síroknál is kigyullad az emlékezés mécsese. Koszorúkat helyeznek minden fejfájára és könnyek jutnak a jó szívek részéről a ma­gános halottaknak. Mint ahogy megkoszorúz­nak és megkönnyeznek majdan bennünket is... Egyfogat­ú­ bérkocsik mindenszentek ünnepére megrendelhetők Gottlieb Ignác­ fűszerkereskedésében, Tisza Lajos­ körút 55. 1276

Next