Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)
1904-11-01 / 315. szám
rabbinátus csábjaival szemben. S még valószerűbbé teszi e kombináczió megvalósulását az a körülmény, hogy a budapesti főrabbiságra eddig szóbahozott zsidópapi méltóságok között egy sincs, aki egyéni érdemben, kiválóságban és hírnévben Löw Immánuellel versenyezhetne. Eddig híradásaink. A bennük jelzett változások még nem értek a teljesülés stádiumába, éppen ezért korai volna azokkal szemben akár a közvélemény kórusát megszólaltatnunk, akár pedig a magunk gondolatait elmondanunk. Elég annyit mondanunk, hogy itt oly férfiak távozási híre két szárnyra, akik Szeged történetében jelentős szerepet játszottak s akiknek nagyranövekvése egyéni kiválóságuk mellett a szegedi közélet termő- és érlelőerejének a bizonysága. Kállay Albert és Löw Immánuel távozási hírének ez adja meg különös jelentőségét. Távozásuk, ha valósággal bekövetkezik, ki fog hatni magára a város továbbfejlődésére is. A néppárt a tápéi kerületben. Zichy Aladár gróf és táborkara Dorosmán. Saját tudósítónktól.) A dorosmai főszolgabírói hivatalnak bejelentették ma, hogy vasárnap, november 6-dikán Zichy Aladár gróf, az országgyűlési néppárt elnöke több néppárti képviselő kíséretében Dorosmára érkezik s a nap folyamán két helyen is politikai gyűlést szándékozik tartani a választópolgárság részvételével. A főszolgabiróság a bejelentést tudomásul vette, igyhát a dorosmai magyarságnak e furcsa politikai látogatás örömein át kell esnie. A hivatalosan közölt sorrend szerint Zichy Aladár gróf és kísérete vasárnap délelőtt 11 órakor a tanyai központon, délután fél 4 órakor pedig a dorosmai piacztéren tart népgyülést, mindkét helyen a következő pontokkal: 1. Elnöki megnyitó. Mondja Zichy Aladár gróf. 2. A néppárt főbb programpontjairól. Mondja Mócsy István dr. 3. A néppárt parlamenti működéséről. Mondja Molnár János apát. Ebből a gyülésrendből megtudjuk, hogy a néppárt elnökét Molnár apát ur és Mócsy István ur is lekisérik Dorosmára. Azért mondjuk is, mert kétségtelennek tartjuk, hogy a gróf urat, mint pártelnököt díszesebb és nagyobb politikai társaság fogja ebben az útjában is körülvenni. Nem lehetetlen tehát, hogy vasárnap az egész néppárt szinét-javát fogja üdvözölhetni Dorosma derék népe; hogy ez az üdvözlet milyen lesz, az még a jövő titka s a dorosmai magyarság hazafias érzületétől függ. A tápéi kerületnek a néppárt által való megrohanása előttünk váratlan esemény s hasztalan keressük annak elfogadható előzményeit. Igaz, hogy a legutóbbi tápéi választáson, amely a függetlenségi Kelemen Béla dr. győzelmével végződött, a néppárt is állított jelöltet, de ennek az eredménye csak nem kecsegteti a néppártot azzal, hogy bármi sikert is elérhet a kerületben ? A néppárt akkori jelöltje, Lillin József dr. alig kapott néhány szavazatot, a fekete sereg erőlködése tehát akkor lesújtóan csúfos kudarcot vallott, ami inkább elriaszthatná azt az utóbbi kísérletezéstől, hogysem mint buzdíthatná arra. A kerület polgárságának politikai érzülete azóta sem változott, mi lehet tehát ennek a furcsa néppárti vállalkozásnak az oka ? A vasárnap eseményei bizonyára meghozzák ennek a rejtélynek a megfejtését. De már most sem mulaszthatjuk el felemelni tiltakozó szavunkat a néppárti vezérkarnak az alföldi magyarság közé való erőszakos befurakodása ellen. Nőszerep alig van a darabban. Teli feleségét Hettyei, Gertrudot Cs. Almási Julia, Armgardot Kiss Irén, Bertát Somló Margit játszotta. Mind a négyen szépen oldották meg feladatukat. Kivált azonban ma egy fiatal színészgyermek az összjátékból: Kovács Liliké. Ez a kis leány alig bontakozik ki a gyermekruhából és már is meglep bennünket értelmességével, öntudatosságával. Már sokszor tanúságát adta hivatottságának, tehetségének, ezúttal pedig a föltétlen elismerést érdemelte ki a kis Teri Walter szerepében. Mindenesetre figyelemmel várjuk képességei fejlődését. Egy másik színésznőnovicia, Somló Paula szintén értelmesen beszélt. Végül még egyet. Az ilyen klasszikus előadásoknak kétségtelenül kell hogy látogatói legyenek az iskolák növendékei. A Teli előadásán is megteltek a diákhelyek. Az a mód azonban, ahogy ottan az ifjú emberek viselkednek, tűrhetetlen. Utczagyermekek viselkedése az. A színháznak pedig nevelő és művelődési hatása lenne és ha ennek a jeleit nem láthatjuk az ifjúságon, akkor jobbnak találnék, ha az iskolák igazgatói egy időre megtiltanák növendékeiknek a színházbajárást. Nem tűrhető tovább a neveletlen gyerkőczöknek ez a zajongása és éretlenkedése, amely zavarja a színészeket is, meg a figyelmes közönséget is. Balassa József. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1904. kedd, november 1. Halottak napja. Saját tudósitónktól.) November első napja már a ködé, a félhomályé és a borongásé. Ekkor száll az emlékezés a múltakhoz, a lefolyt idők embereihez, a megsemmisültekhez. Mindenszentek napja eként közeledik felénk és ezen a napon nem riaszt bennünket mi sem a temetőre való gondolatról, a síroknak lesújtó világából. Ezen a napon a halottak között jár a lelkünk és a néma emberek cselekedetei körül imbolyog emlékezésünk. Máskor elfordulunk a szomorú képektől, e napon keressük azokat és vágyódunk utána. Más napokon fölviharzik lelkünk és tépelődéssé alakul nyugalmunk, ha a holtakra gondolunk, akik körül férgek nyüzsögnek, vagy már egyesültek a barna földdel, ámde ezen a napon megnyugszunk a megsemmisülés tudatában és a sárguló fű alatt nyugvó, vagy már elporhadt emberek tetteit idézzük föl. A múlandóságra való emlékezés ünnepén a sírok között él a kegyeletünk s hálával adózunk azoknak, akik voltak. Azoknak a kegyelete mellett, akik az övéiket siratják zokogó sírással, megkönnyezi a nemzet és a város kegyelete a maga halottait is. A temetőbe áldozni jár e napon a polgár kegyelete is azok iránt, akiknek országa és városa virágzását köszönheti. A főváros temetőiben a nemzet nagy halottait keresi föl a borongó emlékezés napján az ország népe, Szeged temetőjeiben pedig a mi nagy halottaink sírjánál jelenik meg a hála imájával az utókor. A belvárosi temetőben Klauzál Gábornak, a nagy politikusnak sírját bizonyára sokan fogják fölkeresni ebben az évben- Sajnos, nem eléggé gondozott ez a sír. Nem olyan, mint aminőt megérdemelne az a hely, ahol a legkiválóbb magyar államférfiak egyikének teteme elporladott. .A város hatóságának állandóan gondoskodnia kellene erről a sírról, amelyhez az idén ünnepi kegyelettel zarándokol ki a felsővárosi iparoskör, amelynek nevében délután három órakor Üveges Lőrincz köri jegyző gyászbeszédet mond. A szegedi iparosifjak közművelődési egylete pedig kedden délután fél 4 órakor szintén kimegy a temetőbe. gyászbeszédet Szmollény Nándor tanár tartja. Vájjon más testületnek eszébe fog-e jutni a megemlékezés ? A belvárosi temetőben nyugoszsza álmát és szövi tovább képzeletében mélabús dalait Dankó Pista, a nagy dalköltő, akinek sírjára bizonyára az idén is sok virágot hordanak a szerelmes leányok, az ábrándos ifjak s a dal nagy költőjének tisztelői. Ennél a simán is lesz bizonyára ünnepség. A bevárosi temetőben van a sírja Szabados Jánosnak, a kitűnő poétának, a város volt tanácsnokának, Pálfy Viktornak, Papp Józsefnek, Wagner Károlynak, Fass Mátyásnak, Rainer Ferencznek, Kremminger Antalnak. Ott nyugszanak a szegedi színház tagjai közül Aradi Gerő, Békefiné Kükemezei Vilma, Makó Lajosné és Rónai Gyula, míg Znojemszky karmester sírja a rókusi temetőben van. A deszkás temetőbe Dugonics András sírjához minden évben sokan mennek ki s kimegy a szegedi középiskolák ifjúsága. A nagy népies író iránt köteles kegyeletét az idén is legkivált a városi főgimnázium ifjúsága rójja le, amelynek nevében Ehrlicz János VIII. C. t. Szőnyi »Dugonics szellemehez. költeményét szavalja, azután Venetianer Sándor, az önképzőkör elnöke beszédet mond. A szegedi állami felső kereskedelmi iskola régi kegyeletes szokásához híven az idén is fölkeresi régi tanárainak és tanulótársainak sírjait, hogy beszédek és gyászénekek kíséretében valamennyire koszorút helyezzen. Nagy János volt igazgató sírjánál Gracza János , Kutassy József, Barcsák Lajos, Csernák János tanárok sírjainál Fischer Ernő, Reizner János tanár sírján Kiss Perencz tanulók mondanak beszédeket, míg Varga Lukács és Répás Sándor tanulók nyugvóetélyeinél Obláth Ferencz és Staat Venczel beszélnek s tesznek koszorút az ifjúság nevében. A tanulóság Perjéssy László igazgató, Sassi-Nagy Lajos és Altenburger Adolf tanárok vezetése alatt vonul ki a temetőbe. A temető többi sírjánál, kiváltképpen az új síroknál is kigyullad az emlékezés mécsese. Koszorúkat helyeznek minden fejfájára és könnyek jutnak a jó szívek részéről a magános halottaknak. Mint ahogy megkoszorúznak és megkönnyeznek majdan bennünket is... Egyfogatú bérkocsik mindenszentek ünnepére megrendelhetők Gottlieb Ignác fűszerkereskedésében, Tisza Lajos körút 55. 1276