Szeged és Vidéke, 1910. augusztus (9. évfolyam, 174-198. szám)

1910-08-02 / 174. szám

Honvés hadnagyból csavargó. Paulik Géza tragédiája. — Történet egy volt szegedi honvédtisztről. (Budapesti tudósítónk telefon­­jelentése) Az elmúlt éjjel az An­­drássy­ úton cirkáló rendőrőrszem egy gyanús külsejű 25—30 éves­nek látszó fiatalembert talált egy padon alvó állapotban. A kerületi rendőrségen, ahová a rendőr az illetőt előállította, nyomban kihall­gatták, amely alkalommal kiderült, hogy a züllött kinézésű alak még nem is olyan régen aktív tagja volt a szegedi magyar királyi 5. honvédgyalogezred tisztikarának. Civilbe! Paulik Géza tragédiája 1908. év elején kezdődik. A dúsgazdag csa­ládból származó fiatalember, aki a szegedi 6. honvédgyalogezrednél szolgált mint hadnagy, a honvéd­ségnél súlyosabb természetű belső bajt kapott egy gyakorlat alkalmá­val. Kénytelen volt tehát tiszti rangjáról lemondani, mert nem tu­dott szolgálati kötelezettségének eleget tenni. Paulik, amikor lemon­dott rangjáról, távolról sem sej­tette, hogy lemondása folytán egy sokkalta súlyosabb veszteség is fogja rövidesen érni. Menyasszo­nyának szülei ugyanis, akik csak az egyenruha miatt akarták lá­nyukat a hadnagy­hoz adni, a vál­tozott helyzetre való tekintettel visszaküldték a jegygyűrűt. Paulik Géza a két csapásba nem tudott megnyugodni. Eleinte ön­gyilkos akart lenni, később úgy határozott, hogy volt menyasszo­nyát is agyonlövi, nehogy más­nak legyen a felesége. A merény­let, amelyet 1908 novemberében végre is hajtott, nem sikerült. A lány ugyanis csak könnyebb sé­rülést szenvedett, míg ő súlyos sebéből csak hónapokig tartó ke­zeltetés után gyógyult föl. Paulikot, bár az esküdtszék föl­mentette a tárgyaláson, úgy a sa­ját, mint a lány szülei ettől az időtől fogva gyűlölték, kerülték. A sorsüldözött hadnagy, hogy pol­gári megélhetés után nézzen, föl­ment a fővárosba. A minisztériu­mokban, ahová bekopogott, nem kecsegtették semmi jóval s igy előbb-utóbb be kellett látnia, hogy megélhetéséről más uton kell gon­doskodnia. Mivel szüleitől, akik Mezőhegye­sen földbirtokosok, nem várhatott anyagi támogatást, régi szegedi bajtársait árasztotta el könyörgő levelekkel. A bajtársak egy ideig támogatták is kisebb-nagyobb ösz­­szegekkel, később azonban ők is megunták a dolgot s melegen aján­lották, hogy nézzen valami foglal­kozás után. Az öngyilkosjelölt. A munkától elszokott eksz-had­­nagy, amikor látta, hogy bajtársai is elfordulnak tőle, a Dunába ug­rott, de nem volt szerencséje, mert a halászok gyorsan kimentették. Egy-két címiroda-tulajdonos, ami­kor megtudták a hadnagy szomorú sorsát, ideig-óráig ellátták munká­val. Paulik Géza azonban sehogy­­sem tudott megbarátkozni a sorsá­val s állandóan öngyilkossági esz­mékkel foglalkozott. Jóakarói hiába próbálták megvigasztalni az élet­unt embert, legjobb szándékuk is eredménytelen maradt. Hosszú hónapokig mit sem le­hetett hallani a sorsüldözött had­nagyról. Az emberek azt hitték, hogy tényleg öngyilkos lett s nem egy jóakarója érzett mély részvétet iránta. Nyomorban. Amint a budapesti főkapitánysá­gon kihallgatása során kiderült, Amerikába akart kijutni pénz nél­kül. Mint szénhordó munkás föl­vétette magát egy hajóra, de mi­vel a terhes szolgálatot nem bírta ki a szervezete, a hajó kapitánya Londonban partra tette. Paulik természetesen itt sem tudott alkal­mazáshoz jutni s mivel nem akarta, hogy a londoni rendőrség közigaz­gatási utón járjon el vele szemben, konzuli segély alapján nemrégen visszament Budapestre. Paulik most Szigethy Miksa közös hadseregbeli őrnagynál nyert másolómunkát, az őrnagy azonban másfél héttel ezelőtt elutazott s igy Paulik ezt a csekély jövedel­met is elvesztette. A szerencsétlen hadnagy — saját bevallása szerint — az utóbbi napokban a legna­gyobb nélkülözésekkel küzdött. Nem volt lakása, állása s még ke­nyérre való pénze sem. Amikor Vermes József dr. ke­rületi kapitány csupa szánalomból fölmentő ítéletet hozott, Paulik szomorúan jegyezte meg: — A fölmentés helyett jobban tette volna kapitány úr, ha leg­alább harminc napra lecsukat. Legalább ez idő alatt nem kellett volna azon törnöm a fejem, hogy honnan és miből kerítsem elő a lakbér és az élelmi pénzt, amely­nek — sajnos — oly fájdalmas módon vagyok a hiányában . . . SZEGED ÉS VIDÉKE. 1910 VI/2 Augusztus. Uj örömöket hoz a nyár, Augusztus is megjőve már. És jött vele — óh­ol­ofás — Az utcákon fölfordulás. Ahol most minden zúg poros, Ott átvonul a bútoros, S a kocsis (búját fojtva borba) Tükröket csúsztat le a porba, A nő mit őriz mint kedvencet, Lecsusztatja az agg kredencet, S ki fiatalon is koros. Augusztusi hurcolkodásban Lakást változtat a pálos. Crippent elfogták. snitvesgyilkos orvos: LONDON, augusztus 1. (Tele­fonjelentés.) A londoni nagy lapok vasárnap este fényszóró jelekkel tudatták a közönséggel, hogy Grip­pen dr.-t, a feleséggyilkos orvost, akinek a pincéjében neje holttestén kívül még két női hullát találtak, a Monterose hajón letartóztatták. A szenzációs letartóztatás részleteiről a londoni lapok külön kiadást ad­tak ki. A Monterose nevű hajóról, amely Kanada felé tartott, vasár­nap Marconi-féle drótnélküli táv­írón tudatták egy másik hajóval, hogy a kivándorló utasok közt utazik Grippen dr. és kedvese. A hajó kapitányának és utasainak feltűnt a kivándorlók közt Robinson tiszteletes, aki fiával utazott. Leg­­többnyire elvonultak a többi utas­tól és idegenekkel nem érintkeztek. A tiszteletes fiáról egy alkalom­mal kitűnt, hogy ő nő. A kapitány ezenkívül tudomást szerzett róla, hogy Robinson tiszteletes állandóan revolvert, beretvát és karbolsavat hordoz magánál. Elejétől fogva azt gyanították, hogy az állítólagos tiszteletes és az álöltözetű asszony nem lehetnek mások, mint a gyilkos Grippen dr. és a kedvese. A Marconi-féle távirással továb­bított hír eljutott Deiw-hez, a lon­doni rendőrfőnökhöz. A rendőrfő­nök az értesítés vétele után azon­nal hajóra ült és rövidebb úton utolérte a Monteroset, amelynek folyton a nyomában volt és amely­nek kapitányával folyton távjelek­kel érintkezett. Dew hajója el is hagyta a Monte­roset és Quebecben partraszállott. Itt érintkezésbe lépett a kanadai rendőrséggel. Amint a Monterose befutott, Dew kanadai detektivek kíséretében fölült arra a csolnakra, amely a vámvizsgálókat szállította a Monteroséra. Grippen és kedvese szo­rongó félelemmel kísérték a csolnakon közeledő hiva­talnokokat, mert, úgy lát­­szik, féltek attól, hogy el­fogják őket. Mialatt a vám­tisztek a vizsgálatot meg­ejtették, Dew és a detek­tívek Crippent és kedvesét letartóztatták. Grippen nem akarta magát meg­ adni és ütni-rúgni kezdte a detektíveket. Erre ezek kénytelenek voltak őt le­ütni, úgy, hogy eszméletét ijesztette. Crippent és kedvesét egyelőre a Monterosa egyik kabinjában he­lyezték ideiglenesen fogságba s valószínű, hogy a kiadatási eljárás befejezése után a Monterosén fogják őket Londonba szállítani. SZEGED ÉS VIDÉKE. Kilencedik évfolyamban jelen meg a SZEGED ÉS VIDÉKE, Sze­ged és a Délvidék legelterjed­tebb politikai napilapja, amely­nek előfizetésére most kérjük a közönséget. A SZEGED ÉS VIDÉKE a re­ális nemzeti politikai eszméiért küzd és harcol. Küzd a magyar nemzet jogos érdekeiért, a munka, a fejlődés, a haladás politikájá­ért. Küzd a népjogért; politikai hitvallása : Mindent a népért, semmit a nép ellen ! Vezető­­cikkei és politikai cikkei mindig alaposak és tárgyilagosan, maga­sabb szempontokból szóknak hozzá az ország aktuális kérdé­seihez. A SZEGED ÉS VIDÉKE éber figyelője minden szegedi ese­ménynek, harcosa minden nemes ügynek, ami e város érdekeit szolgálja. Mindenkor és minden tekintetben a város közönségé­nek érdekeit képviseli és csakis erre van tekintettel. A SZEGED ÉS VIDÉKE az egységes magyar demokrata társa­dalom és a magyar nemzeti kul­túra eszméit szolgálja. Az újság minden tekintetben a nemesebb szempontok érvényesülését támo­gatja. Azok vezérlik irodalmi, mű­vészeti, közgazdasági politikáját is. Ez okból szolgálja elsősorban a kisemberek, a tisztviselők, az iparosok, a kereskedők és a mun­kásosztály ügyeit és szociális érdekeit. A SZEGED ÉS VIDÉKE friss, magas színvonalon álló tudósítá­sokkal szolgál az eseményekről. Mint délutáni újság húsz órá­val megelőz minden más la­pot, tudósításai gyorsak, érte­sülései pontosak. Szerkesztő­sége fokozott becsvágygyal buz­­golkodik a közönség igényeinek kielégítésében és mint hírlap, gyors ér­tesültségével és táj­ékozott­­ságával mindenkor elöljárt. Emel­lett az újság szerkesztősége gon­doskodik afelől is, hogy a lapnak rovatai, közlései mindenkor szín­vonalon is legyenek. A n. é. közönség szives tudomására hozzuk, hogy Szegeden, egy a modern nagy városok mintája szerinti őrző és biztonsági vállalatot létesítettünk. gs L£2 co co A vállalat rendszeresen cirkáló éjjeli őröket tart fen, akiket ellenőrző közegekkel ellenőriztet. — Bővebbet körleveleinkből és üzletszerzőinktől. 1937 Iroda: Margit-utca 22. sz. I. emelet. Telefon 813. A Szegedi Őrző és Biztonsági Vállalat Igazgatósága. 03 07. 03.

Next