Szeged és Vidéke, 1917. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1917-11-02 / 251. szám

1917 november 2 SZECSŐD ÉS KIDÉKE. Vilmos császár távirata Hindenburgnak. BERLIN, november 2. Hindenburgnak a tagliarentói győzelmet hírül adó táviratára Vilmos császár a következőkben válaszolt: — A német és osztrák-magyar csapatoknak a Tagliamentónál elért hatalmas sikerei hirét én és az egész német hadsereg, a haza és a hűséges szövetségesek büszke örömmel fogadták. Ezt a győzelmet a lángeszti vezetésnek, a vezérkar előrelátó intézkedéseinek, a vezérek kötelességteljesítésének és erejének, valamint az összes német törzsekből alakított csapatok vitézségének köszönhetjük. Wekerle a királynál. BUDAPEST, november 2. (Telefonjelentés.) Wekerle miniszterelnök ma délután Bécsbe utazik, onnan szombaton Károly király főhadiszállására megy, ahol kihallgatáson jelenik meg őfelsége előtt. Tekintettel arra, hogy a Ház november első felében összeül, Wekerle bemutatja a költségvetést, amelynek elfogadását kéri. A miniszterelnök valószínűleg vasárnap reggel érkezik vissza Budapestre. Bécsben tárgyalni fog Czernin külügyminiszterrel és mértékadó osztrák politikai körökkel. Suijtosbodnak a szegedi szénmizériák. Kétszáztíz vagyonból egy kiló sem érkezett. Amint az idő hidegebbre fordul, a közönségre mind kellemetlenebb lesz a szénkérdés. Eddig csak megvoltunk valahogy, a fűtésre nem volt olyan nagy szükség, most már azonban mind sűrűbben hangzik föl a közönség panasza és a panaszok egyre keserűbbekké válnak. — Nincs szén! — Nem kapunk szenet ! — hangzik föl a panasz minduntalan és bárhova megyünk, mindenütt a náthás hurutos, influenzás emberek egész légiójával találkozunk. Sokan vannak, akiknek már a nyár folyamán sikerült magukat fűtő anyaggal ellátni, de a közönség túlnyomó része máris dideregve és fogvacogva néz a tél elé. Sötéten, szomorúan és hidegen terpeszkednek a kályhák a szobák sarkaiban minden remény nélkül arra, hogy valamikor meleget árasszanak. A szénellátás tekintetében a legnagyob bajok fenyegetik a város közönségét. Budapesten megalakult az Országos Szénelosztó Központ, amely úgy látszik csak arra való, hogy egy központtal több legyen, de szenet szerezni nem tud. A szénközpont igen jószívűnek mutatkozik. Utalványoz szenet. Szegednek is ígért 210 vagyont, de küldeni nem tud egy gramot sem. A szénellátást illetőleg kérdést intéztünk Balogh Károly tanácsoshoz, aki a következőket mondta: — Azt ígérték, hogy októberben 210 vagyon szenünk érkezik. Érkezett is 55 vagyon, de ez nem a kétszáztíz vagyonból való. Ezt a szegedi kereskedők már régen lekötötték és összeköttetéseik révén nagy nehezen leszállittatták. Az ötvenöt vagyont természetesen arányosan osztottuk föl. Az ígért 210 vagyonból még semmi sem érkezett és így a legnehezebb helyzetben vagyunk s csak az a mennyiség áll rendelkezésünkre, amit a légszeszgyár termel. Most biztatnak bennünket, hogy majd jön, de hogy mikor jön, azt nem tudom. A központok működését elég jól ismerjük már. Tudjuk, hogy ha valamiből száz vagyonnal ígérnek, abból csak kilószám küldenek. Tartunk tőle, hogy így járunk a szénnel is. Az olasz hadsereg katasztrófája. BUDAPEST, november 1. Az osztrák-magyar és német csapatok offenzívájának nyolcadik napján nem várt siker következett be. Hatvanezer olasz katona több száz ágyúval letette a fegyvert. Egy napon tehát hat hadosztály adta meg magát a Taglia mente alsó folyásától keletre, azon a vidéken tehát, ahol Cadorna a szövetségesek előrenyomulását megállítani remélte. Már három nap előtt vezérkarunk jelentésében azt írta Arz tábornok, hogy a sok fogoly fölvonulása harcoló csapataink mögött az olasz hadsereg tábori képét mutatja. Milyen lehet most a kép, hogy a foglyok tízezrei ágyústól, gépfegyverestől és minden hadiszerrel megrakottan vonulnak hátrafelé. Az a hely, ahol a fegyverletétel bekövetkezett, már a Tagliamentó közelében van és csodálatunkat ki sem fejezhetjük a csapatok menetteljesítményei fölött. A világháború eddigi folyamán még ilyen eredményt nem mutathattak föl támadó csapatok. Nyolc nap alatt száznyolcvanezer foglyot ejtettünk, ezerötszáznál több ágyat zsákmányoltunk és töméntelen, el nem becsülhető harci- és élelmiszerkészleteket kerítettünk hatalmunkba. A Tagliamentó mentén kifejlődő csata a legnagyobb sikerrel biztat. Below tábornok és Boroevics had Hertlinget kancellárrá nevezte ki a császár. BERLIN, november 2. Kühlmannak a pártok vezetőivel folytatott tárgyalásai azt a reményt keltik, hogy sikerül a megegyezés. A ma, vagy holnap tartandó tanácskozás Hertling és a pártvezérek között döntő lesz. BERLIN, november 2. Hertlinget a császár birodalmi kancellárrá és porosz miniszterelnökké nevezte ki. A hatás Angliában. STOCKHOLM, nov. 1. A lapok nagyon csodálkoznak a londoni sajtónak azon a kijelentésén, hogy az olaszországi helyzet felől megnyugtató híreket terjeszt. Egy Londonból Stockholmba visszatért egyetemi tanár elmondta, hogy Anglia közvéleményét rendkívüli mértékben nyugtalanítják az olaszországi események, lefoglalták a szövetségesek hadicéljai számára. Udine, amely a háború kezdete óta szakadatlan átjáróállomása és tartózkodóhelye volt az olaszok északi és keleti hadseregének s amely állítólag az itt székelő főparancsnokság korlátlan önkénye miatt is sokat szenvedett, a győztesek bevonulását minden észrevehető zugolóds nélkül fogadta. Udine környékén az olaszok menekülésük közben virágzó helységeket és gazdaságokat borítottak lángba. Hogy történik az olaszok visszavonulása? BÉCS, november 1. Az Isonzótól visszavert olasz hadsereg olyan gyorsasággal menekül, hogy egy része már átjutott az alsó Tagliamentón Latisana mellett, amely a volt Isonzófront legközelebbi állásaitól, a monfalcona—cervignanói úttól nem kevesebb, mint 45 kilométernyi távolságban van. A visszavonulás olyan módon történik, hogy ágyuk, gépfegyverek, muníciószállító szekerek, teherhordó állatok és trénkocsik egyszerűen otthagyatnak az utón, amiből az üldöző magyar és német csapatok számára a megmérhetetlen hadizsákmány újabb emelkedése áll elő. Mindezen zsákmányolt anyagoknak a beszállítása nem akadályozza azt, hogy az üldözés is a leggyorsabb tempóban haladjon előre. A nehézágyúk, a tarackok és mozsarak a leggyorsabban szállíttatnak el az annyira előretolt legelső első vonalakig, hogy mind a két tagliamentói erődítési övezet ellen használatba vehetők legyenek. Udineben az összes katonailag fontos objektumokat 8 seregei már közvetlen közelébe jutottak a Tagliamentónak. Ennek a vonalnak legerősebb támasza, a Codroipohídfő, már el is esett. Hadseregünk déli szárnya már a latisanai hídfőt veszélyezteti, úgy hogy az olaszok a folyó keleti partján már meg se állhatnak. A folyón való átkelést megnehezíti az áradás, amely a Tagliamentót hatalmassá dagasztotta. A menekülő csapatok és a lakosság itt torlódott össze és a rettenetes zűrzavarnak tudható be, hogy a hatvanezer főnyi csapatrész megadta magát. Codroipo elfoglalásával a támadóknak nagyszerű átkelési helyek jutottak birtokukba. A várban egy nagy vasúti híd és több kisebb híd szolgálja az átkelés lehetőségét. Ha ezek elpusztítására volt idejük az olaszoknak, akkor is nagyon könnyű helyükre hadi hidatat verni. A fejvesztettség közepette, amit az óriási fogolyszám bizonyít, nem éppen gondoltak a hidak elpusztítására, úgy hogy föltehető, a győzelmes csapatok nem nagy ellenállással találkoznak a vonal mentén. A másik átkelési rendszer a gemonai várövezetben van. Tudvalevőleg Krausz Alfréd gyalogsági tábornok csapatai már itt állanak, sőt az övezet egyik erődjét már napok előtt kidöntötte. A nagy katasztrófában Olaszországnak bizonyára nem igen nyugodt népét azzal akarják vigasztalni, hogy a szerencsétlenséget árulás okozta. A bűnbakot még nem találták meg, de ez különben se volna megnyugtató hatású. A nagy szerencsétlenséget , éppen úgy érzik Olaszországban, mint az antant többi országában. Izgalom Milanóban LUGANO, november 1. Milánóba 23 án délben érkezett meg az első jelentés az ellenséges offenzíva megkezdéséről. A lapok óriási példányszámban fogytak, de a tömeg izgatott kíváncsiságát nem tudták kielégíteni. A feszültség egyre növekedett. Azt, amit az újságok elhallgattak, elmondták a katonák, hogy nem jól állanak az ügyek. A tömeg között nyomban elterjedt a hír: „Veszedelemben vagyunk!“ Az izgalom hullámai még nagyobbra növekedtek október 23 án délután. Az újságok szerkesztőségeit kérdésekkel ostromolták. A Dóm-téren és a Galleria Vittorio Emanueleben a tömeg lármásan vitatta az új katonai helyzet lehetőségeit. A hazafias stratégák az utolsó pillanatig megmaradtak reménységük mellett, hogy Cadorna nem ejti ki kezeiből a kezdeményezést. Nemsokára azonban ő maga jelentette, hogy az ellenség offenzívába ment át. Ezzel azután a pesszimisták kerekedtek fölül és egyetlen intervencionista sem merte beszédével a kedélyeket fölizgatni. Könnyű elképzelni, hogy milyen a képe ma Milá- Inónak, de attól a naptól fogva nen jönnek hírek Milánóból, mert a határt a legszigorúbban elzárták.